A DINNYE TOLVAJ !

Már mondtam, Váczi nagyapám igen csak unoka szerető ember volt. Elvitt egyszer a határba ,mert valami fontos dolga akadt.Hogy mi, már nem emlékszem, de lehet csak kimentünk úgy szoktatólag, hogy meglássam milyen is az, mikor az embernek földje van. Én már addigra igen utáltam a kapálást és úgy döntöttem engem nem fognak be kukoricát törni sem. Szóval mentünk a Zsarival, úgy komótosan,a ló közben eszegettet, felharapott néhány marék füvet és farkát felemelve vidáman trombitált a bakon ülőknek. Idilli csend volt, ha a szekér nem zörgött volna meghalljuk a fű növését is. Egy szép dinnyeföldnél megálltunk.
- Na ugorj le!- szólt nagyapám.
Kétszer sem kellett mondani, szófogadó gyerek voltam még abban az időben!
-Hasalj le az árokba! - suttogta és már intett is hogy görgessek ki két szép görögdinnyét. Megrettentem kicsit, mi lesz ha elkap a csősz! Nagyapámnak könnyű -nála van az ostor !
Tekergettem is a nyakam ki az árokból, mert jobb ha az ember óvatos ilyentájt!
Látom ám, a szomszéd földön valaki ténykedik oda-oda kapva a tekintetét, hogy mit mókolunk mi ott, de nem szólt egy szót sem...Odakúsztam a dinnyék mellé , elő a "kisbicskát" aztán nyísz, a szárról levágtam őket. Nagyapám a bakon igencsak szemére húzta a kalapot, mint aki látni sem akarja, hogy hogy térek rossz útra. Mikor aztán a szomszéd elfordult, felkaptam a dinnyéket és bevetődtem velük a szekér mélyébe! Nagyapám ráérősen odacsípett a lónak, aztán gurultunk haza. Mestyán bácsi, a csősz, szembe jött velünk és kalapját megemelve üdvözölte nagyapámat, én meg csak úgy lapítottam a szekér aljában nehogy észrevegye a portékát - na meg engem..Otthon nagyanyám, nagyon megörült a két szerzeménynek és levitte őket a pincébe, mert a dinnye csak hidegen jó! Ott aztán volt is hűvös, mert a pincének az a dolga, hogy hűvös legyen.
Tán, örökre homály fedi el bűnbeesésemet, ha nem hallom meg egyszer apámat és Miska bátyját amint két pohár bor fölött beszélgetnek
.- Nagy huncut az öreg!- somolyog apám.
- Elvitte Lackót, dinnyét lopni !
- Hogy aztán gyerek élvezze a csintalanságot, saját földjéről lopatta a dinnyét!

No hát ezért nem akart a csősz engem a sós-paprikás puskájával fenékbe lőni...!