MACSKA -TOR

Katona dolog
Már jó benne voltunk a katonaságban, már megtanultunk, lopni, csalni, hazudni, na és káromkodni, szóval a harmadik nyolc hónapunkat tapostuk, már túl voltunk a sok konyhamunkán és voltunk felállított őrök, naposok, mikor kivezényeltek bennünket egy távolabbi telephely őrzésére. Szakszolgálatos katona lévén nekem nem kellett volna, de minek keresi az ember a bajt, jön az úgyis magától!
Úgy történt, hogy őrparancsnok lettem. Ez nem nagy dicsőség, mert bármi marhaság történik, azt gyorsan az én nyakamba varrják, de legalább nem kell négy óránként kelni és kiállni, őrizni az objektumot. Véget is ért szerencsésen az őrség. Nem aludt el senki, nem lepett meg az ügyeletes tiszthelyettesem, mert az volt a szokás, ilyenkor kisomfordál valamelyik és próbálja az őrséget megvezetni.. Aztán amikor az őr ismerve őt elbeszélget vele, azt azonnal leváltják és fogda.. Ha meg ráordít és megfekteti, akkor igazi katona és ,,eltávot" is kaphat a katonás viselkedéséért. Más kérdés aztán a fektetés miatt később,a tiszt ott cseszik ki vele ahol tud, de ez már más kategória
Szóval átadtuk az őrséget rendesen aztán bevonultunk a laktanyába pihenni. .Az új őrparancsnok, már nem tudom milyen Ödön volt. Rendes csendes gyerek volt tizedesi rangban. A bevonulása kissé lazára sikeredett, mert még mi, elöl spitz, hátul stucc frizurában ékeskedtünk, ő a civil tollával vonult be, ami rendes körülmények között kilencszáz hetvenben a válláig ért. Nosza, oda is citálták, a kőbaltáshoz, aki előbb csíkokat vágott a hajába, aztán pedig tar kopaszra vágta. Ez az Ödön lett az őrparancsnok. Laza volt, mint a Riga-lánc. Kitalálták, főznek valamit. Próbáltak halat fogni, de nem jött össze , pedig a halastóba lógott a telephely vége. A béka is nehezen állt meg, így fogtak egy macskát. A macska szelíd állat volt, ott egerészett a szomszéd paradicsomosban, de rossz napja volt. Annak rendje -módja szerint, mint a nyulat, megnyúzták a macskát és feltették pörköltnek. Ellenőrzésre érkezett a ÜTI H és látva a vidáman rotyogó pörköltet feltette a kérdést.
- Mit főznek, katona.
- Macskát - jött a válasz
- Ne hülyéskedjen - megkóstolhatom?
- Persze! , és szedtek neki egy kis pörköltet, jó lecsósan
A tiszt jó ízűen belakmározott, majd újból rákérdez..
- Na tényleg mi volt ez.?
- Mondom macska !- szólt Ödön szelíden és a nyomaték kedvéért, előhúzza az ágy alól a macskabundát. Az alhadnagy úgy érezte karmol felfelé  a macska.
Ember abban a zászlóaljban olyan szint időt még nem futott senki -mint akkor az alhadnagy!
Miután kiengedte a macskát, azonnal kocsiba vágta magát és jelentette az ÜTI-nek, /Ügyeletes tiszt megdöbbent, hogy a katonák macskát esznek. Óriási ribillió, leváltották az őrséget, fogdára vitték az őröket és távmondatot küldtek a főparancsnokságnak, jelentve a rendkívüli eseményt!
 Jött is Fehérvárról az ukász, kivizsgálni azonnal! A törzsfőnök, egész éjjel nyálazta a szolgálati szabályzatot, mit sértett ez a cselekedet. Mert ugye, ha azért, mert nem elég a kaja, akkor lopnak a szakácsok és a raktárosok, szóval azonnal lecsapni! Ha pedig csak dacból esznek macskát, akkor az meg - lázadás!! Az pedig, főben járó bűn! Aztán, tovább vizsgálva a dolgot, kié volt a macska? Nem lopás-e ez? Meg a paradicsom és a paprika.! Honnan van?Lopták? Kiderült a macska kóbor macska volt, a paradicsomot a csősz adta nekik, mert a dézsmálókat sokszor elzavarták. Így aztán ez a része nem szegett szabályt.

Reggel aztán levitték a parancsnoki irodába, jelentést írni. Ödön elhelyezkedett a kényelmes íróasztalnál. Kávét, kólát rendelt a titkárnőtől és átnézte az elé tett papírt.
A felső sorban egyetlen kérdés volt. a pecsét mellett.
Ödön elszöszmötölt vagy három órát, mire bejöttek a vizsgálók és elvitték a jelentését. Egyetlen mondattal válaszolt arra a kérdésre, hogy
- Miért kell a Magyar Néphadsereg katonájának macskát enni?
A válasz rövid, tömör és flegma volt.
- Jelentem azért, mert nem jött arra kutya!...




Egyetlen katona nem szerelt le velünk az utolsó napon, amikor a zászlóalj épülete előtt leverte a maradék haderő tiszteletünkre a díszlépést, Ödön!  Már civilben állt az utolsó sorban és eresztette ki az éjszakai sörözés maradékát. Mikor, mi is tisztelegve elvonultunk a többiek előtt, Ödön még mindig mámorosan engedte a fáradt gőzt. A két kőr díszmenet nem volt elég a könnyítéshez.
Tíz nap leszerelés utáni jutalom fogda !