2011. január 30., vasárnap

AZ A FRÁNYA ANTENNA


Csúszik az út, hideg van, elfagy kezem, lábam. Utálom ezt az időt, én melegre vágyom,. Valami jó dél-tengeri áramlatban dagonyázni, igen az lenne  a jó! Igazságtalan a világ ebben is.. Úgy kellene harminc év Európa mostani része, harminc év Görögország és harminc év meleg, tenger víz, lágy lazulás -mondjuk Thaiföld- koktélok gyümölcsök, szép ferde szemű lányok legyeznének – a többi majd kialakulna.
De nem, ez megoldhatatlan.
Persze, ha nyernénk valamit, persze, ha vennénk valamit amivel nyerni lehetne.! No, csak ábrándozom, de már régóta tudjuk „ábrándozás az élet megrontója.”  !Most pedig, itt az ideje dogozni! Antennát szerelünk egy vállalati üdülőben. Szombat van, csúszik a tető , bátraké a szerencse, meg a hülyéké. Azért, megyünk szerelni.
Voltam én már ilyen helyzetben ,de akkor melegebb volt!
 Apámnál dolgozott egy szép szőke lány, olyan tizenhét év körüli magas, nyúlánk, hosszú hajú, fénylő szemekkel.... Rá nézni is gyönyörűség volt. Legszívesebben, ölbe kapva, rohantam volna vele a világ végére is, szeretgetni őt.
Mikor először megláttam, lehettem talán, huszonegy éves...és olyan szépen nézett rám!
- Nem jönnél el hozzánk, az antennánkat megnézni?- búgott, indítva el bennem a szerelmet.-kint, pedig a kora őszi eső permetezett.
- Nem most, addig majd csak elleszünk, tv nélkül ! – szólt  a szirén.
- Ó, ez nekem semmi - hoztam  a lovagot.--délután, háromkor ott vagyok!
Szép képek libbentek elém, az antennát megjavítom, randizunk és csókolózunk és ...és - emelkedett bennem a tesztoszterin! Három órakor pontban, szerszámmal, kábellel felszerelkezve,becsengettem.
- Gyere be! -szólt a fuvola  és mentem szédülten  a hang után..
- Bemutatlak a szüleimnek. – térített le, a vágyak ösvényéről!
- Vegye le, fiatal ember a cipőjét – tett a mama egy oldal vágást.
- Nem, köszönöm! - bizonytalanodtam el – Megyek a tetőre!
És én mentem, leszegett fejjel előre. A  lány, követett a padlásra, én pedig felnyomva a tetőkibúvót, kimásztam a tetőre. Az eső szépen eláztatta már a cserepeket, nyálkássá csúszóssá oldotta az Acélmű rozsdás porát.
Felegyenesedve javítom a hibát,  de egy rossz mozdulat, megcsúszva a tetőn.hanyatt estem!
 Próbáltam kapaszkodni a kibúvóba, de elkéstem és egyre gyorsabban szánkázom a tető széle felé. Átszalad az agyamon, ez négy emelet...innen leesni, biztos gerinctörés, vagy KO.!
 Mint a macska, tíz körömmel próbálom a réseket megtalálni!... De nem segít semmi, csúszom le! Egyszer csak, nagy reccsenés és megakadok a tető szélétől két méterre. A cserepeket, a nagy szélvihartól óvandóan horgokkal rögzítették a tetőléchez és az a kiálló horog fogott meg. Beletépett a farmeromba és belekapaszkodva a nadrágszíjamba lógatott a tető szélétől pár méterre.
Keservesen levergődve a horogról, a tetőn cserepeket felhúzva felevickélek a kibúvóig. Álmaim nője ott áll a létra alatt, mit sem tudva a kint történtekről - nézi hogy mászom be a kibúvón, meztelen fenékkel lógatva, a későbbre szánt meglepetést.
Sokáig nem időztem ott!
 Kértem egy pulóvert, hogy eltakarja a szétszakadt gatyámat, a derekamra csavartam és vörösödő fejjel, elpárologtam a tetthelyről. Oda a szerelem- mert mondani sem kell, ezek után visszafogtam magam a randi kéréstől!
 Évek teltek el, de soha nem beszéltük meg, mi lett volna ... ha...!
A napokban találkoztam a lánnyal-azóta nagymama!
 Kedvesen mosolygott, köszönt, de tudom évek óta kábel tv.-je van.....

8 megjegyzés:

cinci írta...

Szia Laca
Nagyon szép ez a blogod is,és meglátod milyen egyszerű.
Látom itt már vannak képek is...
Puszi

Meggi írta...

Légy üdvözölve egyperces regényíró barátom. Örülök, hogy itt látlak és mennyivel könnyebb hozzád belépni, arról nem is beszélve.
Csak ismételni tudom Cncikét, remek képek a remek elbeszéléshez, csak dícsérni tudlak.
Legyen benne sok örömöd, mint nekünk az olvasásban.
Ölellek.

Váczi Laca írta...

Köszönöm lányok - a bíztatást!

semilin írta...

Csak gratulálni tudok, nagyon jó a stílusod!!!!! Ne hagyd abba ;)))

Lacaaca írta...

Thank's Nel!

Unknown írta...

Áldom a lapostetőket! Nagyon jó az "új" oldal, élvezettel olvassunk minden újdonságot! Hajrá!

laca írta...

Köszönöm István!

Névtelen írta...

Ez nem egy szerencsés lépés volt.Azt megfigyeltem az életben amit nagyon szeretnénk az valamiért nem szokott összejönni, de szerencse, hogy semmi bajod nem lett. A szőke meg látod nem is akkora baj, hogy nem ismerted meg közelebbről.Tudod, gibicznek semmi sem drága! A stlusod továbbra is dettó!