Elindultunk hát daliás Zsigulimmal, hogy megnézzük a felvidéket. Ekkor még nem volt a feleségem, hát olyan előzetes nászút volt ígérgetve, a szép felvidéken. Mivel apám tót ember volt és gyerekkorában csak szlovákul beszélt, hát megkértem őt mondjon már egy-két praktikus szót, hátha szükségem lesz rá ott a fene nagy hegyek között.
Mit tudom én, talán egy ebédre is beülünk valamiféle étterembe és úgy járok, mint egykori sógornőm, akivel Lengyelországba mentünk ,,biznicelni", egy inget megkívánván, csak nyögdécselve mutogatott a polcra!
Átlépve a határt már láttam, ez a Csehszlovákia nem az, amit én elgondoltam. Valahogy én tipp-top kis városokat reméltem, amolyan mesebeli kis világot, olyan szépet, amit csak rajzolni vagy festeni lehetne.. Ehelyett egy eléggé lepusztult világot találtam, késő ősz lévén iszonyatos széngázzal.
Ez a nyolcvanas évek elején volt, azóta bizonyára ragyog Szlovákia, de akkor úgy éreztem magam, mint Salgótarjánban az üveggyári mozi mellett, a kilencszáz hatvanas években, sátorozóként.
Több városon átgurulva, Nyitrára értünk , ahol egy nagy áruházba mentünk a Priorba Remélem emlékeim nem csalnak és jól írom a nevét. Erzsó, hosszasan turkált a finom ruhák között, bár én már kenyérfákat láttam, olyan éhes voltam. Legszívesebben, bezárattam volna az egész textil osztályt.
Aztán, egy laktató ebéd után körbejártuk a várost és szállást kerestünk.
Egy remek szálloda előtt leparkoltunk és a recepción angolul kérdeztem van-e szobájuk - két ággyal. Csinos hölgy állt velünk szemben, aki mosolygott ránk , mint aki tudja remek vendégei lesznek. Miután a válasz igen volt, odaszóltam Erzsónak, minden rendben, itt alszunk.
No, akkor lett csak ijedelem!
A hölgy teljesen pánikba esett és kézzel -lábbal mutogatott, üzlet nincs. Hallotta, hogy magyarul beszéltünk és egyből megváltozott a készsége. Mutogattuk neki a német márkát, de az sem hatotta meg. Valószínűleg ki volt adva, csak nyugati vendégeknek van szoba ! Próbálkoztam angolul, magyarul, .oroszul, semmi.. Végül belefáradt , vagy annyira megnyugodott, hogy ékes szlovák nyelven közölte, menjünk Vráble-be, ott lesz majd szálloda.
Elgurultunk Vráble-be, ez olyan harmincas lehetett Nyitrától.-később utána néztem -1264-ben alapították Aranyos kis városka; barátságos hotel alkalmazottal, úgyhogy feledve a nyitrai mérget, elszállásoltuk magunkat a szép tiszta szobába, ahol a nyitrai szállás árának töredékéért aludhattunk.
Pár falat hazait bekapva a sörkóstolás gyönyörei mellett döntöttünk és irány a csábító Arany fácánt hirdető söröző. Belépve a füstön át látom, többen vannak ott mint a muhi csata végén az ép magyar. A sörpult mögött, egy nagy barna medve igazgatja a népet és vagy négyféle csapról eregeti, a jóféle nedűt a korsókba. Akkora volt, eltakarta volna délben a napot.
Beállva a sorba hallom a szlovák szöveget, na, itt az alkalom, hogy megnyíljak én is tótul! Rám kerülvén a sor, mondom is a magamét, amit apámtól elhallottam.
-Proszim, dajtye mi dva pivu- szvetlij! Ami röviden annyi-kérlek adj nekem két sört- világost. A siker teljes volt, mindenki mosolygott, a csapos lenézett barátságosan elém tolva a két korsót. Talán nem volt az igazi a kiejtésem, vagy a sorrend, vagy mindkettő!? Egy kis kétely azért éreztem..
- Polszkí ? -méregetett derűsen...(.Lengyel vagy?)
- Nye, magyarszki -emelkedett bennem a büszkeség !
-Akkor miért nem beszélsz baszd meg, magyarul!! Itt mindenki magyar!
Óriási a röhögés...
Kiderült, ez egy régi magyar település, a rendes neve Verebély!
Ők észre sem vették, hogy csak szlovákul beszéltek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése