A KÚRA

Említettem, Rafaisz nagyapám juhász volt.
Aztán a második nagy világégés után, miután a birkák nagy részét megették az oroszok, a többi meg elhullott, földet kezdett vásárolni. Ez jó befektetés lett volna, mert pénze ugyan alig gyereke viszont mint a rosta lyuka, esélye volt a földosztáskor többet igényelni.
 Össze is jött jó pár hold, mert ugye hat gyerek volt és mindenki szeretett volna valamicskét magának, de így egybe megmunkálni remek ötletnek tűnt. Meg is valósult a dolog, míg nem az új párt nem lépett akcióba és az általa támogatott földosztást átértékelte és el nem kezdte támadni - kollektivizálni. Nagyapám erősködött, szegény ember ő és különben is régen nemigen volt földje,ez mit sem számított és az akkori Szabad Népben, egy Dobozi nevű újságíró nem kezdi el támadni, hogy kulák.
 Remélem ez nem az egykori, népszerű drámaíró volt, mert igen csalódott lennék!  Ezek után nagyapámnak a földjeit le kellett adni. Kissé belerokkant az öreg pedig akkor még csak ötvenes éveiben járt. Szív és tüdő asztma- ezt mondta az orvos. Erről tehetett ő is rendesen, mert hatalmas tajtékpipa készlete volt, amit jeles napokon kipakolt és a család örömére- nagyanyám mérgére- gyakorta beüzemelt. Hétköznaponként a zsebbe való pipájával szortyogott, aztán pedig az elégetett bagót rágta. Persze, ennek mi unokák nem nagyon örültünk, mert gyakorta kapott el bennünket egy-egy összepuszilásra a jó bagó szagával együtt.
Mikor már idősebb volt, kifeküdt, a ház elé, az árokpartra- olyan juhász módja subát kiterítve- fél könyökre támaszkodva, mint aki szemmel tartja a nyájat. Aztán, az arra érdemesített falunépét, köztük az orvost, a gyógyszerészt, a lódoktort és a szomszédokat odahívta egy kis beszélgetésre, adomára és egy-egy pohár jó hideg borra.
Szerették az öreget, mert világot látott ember volt és egy jó elbeszélése után, egyet csippentve a szemével, olyat is mondott amit más nem engedhetett meg magának. Az orvost szokta ugrani, mikor az megkérdezte csupa udvariasságból..
- Pista bátyám, aztán hatott az a gyógyszer, amit fölírtam? Az öreg huncutul felnézett.
- Nézze, Doktor. Úr..!
- Maga felírta a gyógyszert, mert valamiből magának is élni kell!
 Elmentem a patikába, mert a patikusnénak is élni kell valamiből..
.De, én ugyan azt már be nem veszem, mert ugye én is szeretnék élni még.. ! - mondta meg a terápiáról a véleményét. Ettől még nem lett harag, a doktor a következő napon is megállt, folytatni az évelődést.
Egyszer apámat is kikúráltatta a nagyanyámmal.
 Apám valami idegkimerültségben szenvedett- ami nem volt csoda az ötvenes évek Magyarországában -és Pátkai főorvos. aki igen nagy szaktekintély volt az akkori Sztálinvárosban, javasolta neki, vegyen ki pár nap szabadságot, változtasson az életmódján és menjen el valahova vidékre kikapcsolódni, mert többet ér minden gyógyszernél a vidéki levegő. Utazási iroda abban az időben még nem nagyon működött, meg a rendőr hivatalnoki fizetés is meghatározta a terápia mélységét, hát lement nagyapámékhoz levegőt változtatni. Mindjárt csináltak is helyet a kisszobában, ahol az öreg egyedül tanyázott éjjelente, mert krákogás nagyanyámat már elüldözte mellőle. Szóval reggel van vagy öt óra és nagyapám éledezik.
- Hallod-e Imre
- Alszol még? -ébresztett a papa olyan csendesen,hogy még a kakas is nekilódult, ébresztőt fújni.
- Nem, nem, már fenn vagyok!..- próbálkozott apám az ébredéssel.
- Innál egy kis kávét?- érdeklődött tovább..
- Innák persze -sóhajtott apám, mint akinek igen erős kávézhatnékja van..
- Anyus, hallod !- riasztotta nagyanyámat, átkiabálva a tiszta szobába..
- Hozzál már nekünk kávét!- szólt, a parancs.
Ekkor érkezett a nagymama, aki a literes pálinkás üvegből egy-egy decit kimért kávé gyanánt, a jó erős törkölyből. Mire eljött a reggeli ideje már rendesen, spiccesek voltak.. A reggeli jó szalonnás tojásrántottából állt, házi cipóval és ecetes csípős paprikával -boros teával, vagy teás borral, ahogy éppen sikerült önteni. ..... Ebédre, kacsasült, vacsorára töpörtyű - már hogy lehessen rá bort inni. Ez ment vagy két hétig és apám kigyógyult a depressziójából, hízott öt kilót-hála nagymama jó konyhájának és nagypapa kávézási szokásának.
 Közben jókat beszélgettek - már...amikor józanok voltak...

Fotó: pálinka fórum