LÉLEKVESZTŐVEL - BÖLCSKÉIG

Már régóta tervezem végig menni csónakkal a Fekete-tengerig. Óriási kalandnak tűnt és sokszor gondolatban már csónakban voltam és csorogtam a vízen a magyar füzesek, szerb sziklák és a vaskapui zsilipek között. Aztán, jött Ákos, aki szintén kalandvágyó ember volt és elmesélte az utat Belgrádig, mert hogy is - addig bírták...Öten egy csónakban. A összezártság a hosszú út felőrölte a barátságot és Belgrád-alsónál kiszálltak a hajóból.
Nos, ilyen hírek után csak egy magyarországi utat vállaltunk be. Abban az időben vettünk egy telket Kisapostag legszebb részén, egy hegytetőn, pompás panorámával, öt meggyfával és két szilvafával. Akkori feleségem - Gizus, talpra esett lány volt és remekül értett a meggybor készítéséhez. Erre azért volt szükség, mert egy hajó nem lehet meg szesz nélkül. Már csak a fertőzés veszély miatt is. .Nem tudom, milyen vizet találunk útközben, lehet nem is lesz iható, aztán a végén még betegek leszünk tőle!! Meg aztán a hangulatért is felel ez az itóka. Mert ki látott már józan bolondot - vízen?!
Hát bolondok is voltunk így visszaemlékezve, mert amin utaztunk igazi lélekvesztő volt. Németh Gyuri, akkori basszus gitárosunk egy olyan telepen lakott ahol öntözési rendszer volt két nagy tóval, csónakokkal fürdési lehetőséggel. Némi rábeszélés után hajlandó volt odaadni azt a katonai rohamcsónakot, amit talán katonatiszt apósától zsákmányolt és a tavon használt. Remek szerkezet volt olyan három méter hosszú és egy méter széles, az elején lő állvánnyal, amit akkor használt a katona mikor vízre szállt úgy deszantosan. Lehet, nem is az volt, de mi felértékeltük annak.
 A csónak egyetlen hibája az volt, hogy öt folyamkilométer után ki kellett menni a partra és felfújni, mert valahol eresztett. Hogy hol? Azt már a Jóisten sem tudja megmondani, de mi sem jöttünk rá, pedig csónak dolgában igencsak felkészültek voltunk. Eljött a nagy nap az indulás napja. Kicipeltük a csónakot az újvárosi öbölbe és úgy daliásan kezdtük taposni a pumpát. Ez a pumpa méretre is hatalmas volt, redőkkel tele és előző életében, már inkább egy kazánkovács fújtatója lehetett- mindenesetre minket alaposan megizzasztott. Felállt a csónak széle, a húsz liter nélkülözhetetlen meggybor elhelyezve, sátorok, paprika, paradicsom, szalonna, tojás, konzervek leltárban, na szóval minden olyan ami egy esetleges hajótörés esetén nélkülözhetetlen dolog aztán irány a nagy Duna.. Az első összefolyásnál kitört a pánik! Gizus visított - forgóörvény! Zsuzsa sógornőm, mert az is jött, ügyeletes udvarlójával, vele visított úgy hogy a parton álló pecások, három napig csak a botot fogták a süllő helyett. Megmondom őszintén abban a pillanatban, átfutott az agyamon a legénység csökkentésének gondolata.
 Átcsorogva az első akadályon, a pánikot felváltotta valami izgatott nevetgélés, mint mikor a lányok először tapintják meg azt, amit aztán sokáig elengedni, sem akarnak. Így csorogtunk el Újváros mellett a szép füzesekkel borított vadregényes Schalbert sziget mellett, aminek sajnos a belső öböl részét már a vasmű zagya feltöltötte

 Gyönyörű július volt, már kilenc óra is lehetett mikor Zsuzsa eszébe jutott ő meg van fázva és hol az ő gyógyszere!

 Na, egy háromszemélyes csónakban négyen és a teljes menet-felszerelés! Úgy ültünk, hogy hátul a kormányos ketten a csónakon átvetett hevederülésen, és Zsuzsa a csomagok tetején. Hogy miért is most kell az a gyógyszer!. A kényszer a nyavalygást hallva előkotorta a gyógyszert, miközben úgy éreztem csak öt centi hiányzik a végleges hajótöréshez. Zsuzsa a Mix pectoralist, elkezdte kóstolgatni. Remélem, jól írom, mert felcserképzőbe nem jártam, a gyógyszerész meg igen haragszik rám a lánya miatt és így ebben nem lehetek igazán hiteles.
. A gyógyszer igen csak fura hatással lett rá, mert mikor a Duna közepén jártunk és a Hernád vontató hajó farvízével megingatta biztonságunkat, spicces hangon felkiabált a kapitánynak, hogy
- Lassabban menjen, mert nagyok a hullámok. Benyakalta az egész egy heti gyógyszert!
A döbbenet itt csapott át félelembe, mikor a legnagyobb hullámok között közölte, hogy nem tud úszni. Ekkorra már nővére is felmutatta a véres kardot és felfújva egy gyerek úszógumit csapdába ejtette a lányt. Hogy le ne essen, ki is kötöztük a csomagokra, mert amilyen bódult volt talán, megpróbált volna partot érni! Elcsorogtunk, a Földvári híd alatt, és Bölcske szigeteinél kötöttünk ki. Zsuzsa kezdett feléledni, amit egy sikeres vízbedobással segítettünk neki. Szép kis sziget volt ez a kéményesi bejáró felső fokánál.. Nem mi fedeztük fel, mert előttünk mások is jártak ott. Igen rendes emberek voltak, hogy gondoltak ránk, otthagyva egy kis deszkából ácsolt padot bazalt kőből rakott tüzelőhelyet és bográcsállványt. A sátrak felverése után lecsó főzés. Valami mámorító mikor a Duna vizének illata a fűz kesernyéjével, a füsttel és a finom lecsóillattal keveredik. A meggybor is megtette a hatását és a pattogó rőzse tűzébe bámulva, hajnalig váltottuk a világot és ez így ment napokig !