BÖLCSKÉTŐL-GEMENCIG

Egy hétig élveztük a vizet és a Robinsonságot a bölcskei szigeten . Reggel hétkor beeveztem a holtágba ,elővettem a peca-készséget amit erre az alkalomra vettem és egy vízbe hajló fatörzsről belelógattam a vízbe csak úgy, bot nélkül a csévén,  paprikás kenyérrel. Rövidesen szép nagy halakat dughattam a szákba.. A szemközti oldalon ült csónakjában egy öreg horgász, aki látva a zsákmányt átkiabált.
- Látom, jól jön a kárász!
- Ja! -morogtam, igyekezve lezárni a beszélgetést, mert a halakat is zavarta, meg engem is, mert horgász igazolványom az aztán nem volt. Összeismerkedtem egy öreg halásszal Horzova Feri bácsival, akinek a csónakján" tróbli" volt felszerelve. Ez olyan alkalmatosság mint a tengeri halászhajókon a daru ami leereszti a hálót, aztán mikor úgy gondolja benne van a Moby Dick akkor felhúzza, beforgatva a fedélzetre és ott üríti ki a hálót. Feri bátyám egy csipetnyi ember volt, jó ha a százötvenet elérte, azt is tán csak a kocsmába való hangoskodáskor. Nagy huncutot ismertem meg benne. A nagy halászmester nem tudott úszni. Eredetileg kőműves volt, aztán hogy nyugdíjba ment, letette a kanalat. Na nem meghalt, hanem nem kente tovább a falra a maltert. Odaevez hozzám egy nap és rám kérdez.
- Te öcsém! Nem jössz ki ma velem halászni?... Kecsegére megyek!

Kellett neki  egy segítség, mert félt ha vízbe esik, nem lesz aki kihúzza. Erre már volt példa, mikor megcsúszott egyszer  késő ősszel, de szerencséjére a leeresztett tróbliján fel tudott kapaszkodni a csónakba. Azóta egyedül nélkül nem ment ki. Rám esett hát a választása és kieveztünk a szigetek közé. A nagy Dunától több száz méter választja el a partot több apró és nagyobb szigettel Ezek között a lagúnák között zavartalanul szaporodik a hal és a Duna esetleges szennyezettebb vize sem ér be egy felső leválasztó kőgát miatt. Az este már igencsak takarékra tette a napot,az égbolton felkapcsolták a "szentjános" bogarakat mi pedig leeresztettük a hálót és vártunk. Mondta is az öreg.
 - Öcsém itt van a kecsegék fészke!... Hát hogy fészek volt-e nem tudom, de kecsege az volt dögivel.
Nem tudtam hogy a halaknak is van hangjuk!
Ezek a kecsegék sírtak mint egy gyerek. Hátborzongató volt a nagy csendben hallgatni ezeket a kis lidérceket.
.A jó fogás után az öreggel partra eveztünk és másnap remek halpaprikást csináltunk.
Még két nap és felszedtük, a sátorfát. A csónaknak már igen légszomja volt ezért erőteljes pumpálás után vízre bocsájtottuk és irány Gemenc!
Paksnál a Vízi rendőrség  rocsója tett két kört körülöttünk. Élénken foglalkoztatta őket min ülünk, utazunk, de látva hogy a part szélén vagyunk éppen és barátságosan mosolygunk, integetünk, visszaintettek és hagytak továbbcsorogni.
Megérkeztünk a gemenci erdő partjához!
A Duna holtág felső ágnál egy nagy eperfa alatt sátoroztunk le, amint partot értünk. Nagyszerű idő volt a Duna alacsony vízállásánál egy derékig érő átjáró után, tengeri homokhoz hasonló kis szigetet találtunk, amit gyakran látogattunk úgy naturálisan, fügefalevél nélkül. Az elpöfögő hajók hangos tülköléssel értékelték a lányok bájait. Az erdészháznál ami a beömlő Sió és a Duna kereszteződésénél van, vizet kaptunk, így a főzés megoldódott.Inni inkább a meggybort kultiváltuk Éjjel aztán megtámadtak bennünket!
 Mindenféle zörgés és csörgést hallva kimásztam a sátorból , hogy nyakon verjem a behatolót és látom, egyhatalmas vadkan lakmározik a bográcsból - ízlett neki a paprikás krumpli.
Később rájöttünk a fa alá járt eprészni és mi elfoglaltuk a vadászmezejét. Csodás volt, mikor hajnalban és alkonyatkor az állatok lejöttek a Dunához vizet inni.. Szépen, sorban, csapatostól. Előbb az őzek, szarvasok, aztán a vaddisznók, rókák. Később találtunk egy magaslest és onnan figyeltük a szarvasokat, ahogy a vadváltónál, az egyik erdő részből a másikba ugrattak át a tisztáson, miközben néhány társuk őrszemként figyelte a csapat vonulását.

A nappal, az pedig Éden volt!  Még tartott a meggyborból is és a háborítatlan természet ölén, mint a gyerekek rohangáltunk a homok szigetünkön. Olyan érzés volt rajtam, mint Tutajosnak lehetett a Zala folyó partján Ez maga volt a szabadság, részegítőbb volt az érett meggybornál, Árkádiában éreztük magunkat! A futás után csapódás a hűs Dunába, versenyt úszni a hajó verte hullámokkal! Ez igen! De hát hátra volt még az utolsó szakasz amit meg kellett tenni. Utolsó este még egy kiadós tábortűz, sült keszeggel aztán megvártuk a végső pislantását a tűznek és  elheveredtünk a parázs mellett.