2011. január 26., szerda

APÁM

Apám volt a legjobb barátom....
Ilyet, tán rajtam kívül senki nem mondhat el, lehet én vagyok az egyetlen, de így van.
Mikor kisgyerek voltam, felmehettem az irodájába -rendőr  tiszt volt és én, minden pecsétjét rányomathattam egy papírra....igaz később összegyűrte, de az alkotás öröme az enyém volt!..
Voltam vagy hetedikes, mire egyenlőnek vett magával és éppen megígérte többet nem ver meg, mikor örömömben megfordulva levertem a kedvenc Pobjeda karóráját a kredencről, ami akkoriban, az arannyal vetekedett. Apám arca elsötétült,, aztán csendesen, összeszorított fogakkal, csak ennyit mondott...
.- Pont most ígértem meg ,hogy nem verlek meg ..!
- Ugye érted mire gondolok!
A középiskolás éveimet, nehezen vette-már  az apám..!.
. Én még el voltam a tanárokkal, egy -kettőnek azonban, biztosan nem voltam beírva az emlék könyvébe -a szívecske mellé - bár jó gyerek hírében álltam.
Magam sem tudom mi volt a vétkem Kánya tanár elvtársnál /a megszólítás így volt kötelező / de az biztos, nem vett volna szívesen vejének. Minden dolgozat írás előtt felállított és zsebeim átvizsgálása után engedett csak írni.. Később feleléseknél is bevezette, bár nyilvánosan tiltakoztam a motozás miatt.....Ettől kezdve utáltam a kémiát..
Kánya tanár elvtárs - /Isten nyugosztalja, ha nem él, vagy ha él,akkor is.- szóval, Kánya bátyó amire beintett, ott mindenhol lyuk támadt és a barátai a másik két ügyetlen előadó, mérnök asszisztált neki. A mienk, egy aránylag elit osztály volt. Az kerülhetett be , aki legalább négy és feles átlagot hozott. Harmadik év végére az osztály átlag matematikából és kémiából 2,2 volt .
Ekkor már Bene elvtárs, alias Makarenko is észbe kapott!! Reinkarnációja volt külsőleg is, a nagy nép nevelőnek... Mi lesz itt a kísérlettel - aggódott és hozott egy igazi tanárt A dunaföldvári gimnáziumból, Szalai tanár urat - ahol- tán száműzetését tölthette, mert Ő is és mi is felszabadultunk az elnyomatásból és én, a matematikai "anti talentum "négyessel végeztem a negyediket!!
Apámnál tartottam, de ez a matek és kémia, azóta is kihoz a sodromból!..Szóval Apám mikor megtudta ; bukás is lehet a félévi produkciómból.- tanárt hozott hozzám. Eljött a mester és két órai vallatás után, jelezte apámnak - nincs itt gond a tudással.. Ezek után Kánya elvtárs, szentelt rám egy órát..az osztály előtt és a félévi anyagból feleltetett.- Bár megfogni nem tudott, sem kémiából, sem matekból-mert már, azt is előhozta, -egy kegyes kettessel átengedett. Megkönnyebbültem és elgondolkodtam.. Vagy apámmal volt baja , vagy én voltam túl szemtelen vele -valamikor - lehet bohócot csináltam belőle az osztály előtt-mert amúgy mulatságos figura volt. Beismerném, Isten látja lelkem de - nem tudom az okát.. Ha vétettem- hát meg bűnhődtem! Ha nem akkor is..... spongyát rá!!

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Ez nagy öröm egy gyermeknek ha valamelyik szülő a barátja lehet. Isteni érzés, de mind a két fél számára. Az iskolai éveknél szerintem kevés olyan diák van, volt, lesz aki minden tanárnak szimpi. Fordítva is így van!