HOMOKMÉGYI LAKODALMAS

Történt, abban az időben amikor rockerként tengettem az életemet , adonyi barátom ,Potyó, a dobosunk szólt - nősül a szomszédja.
-Na, és? -érdeklődtem, tompán
-Mi közöm ehhez.?
- Annyi, hogy meghívott benneteket is a vacsorára. Homokmégyen lesz az esküvő, egy köpésre Dusnoktól, ahol a hétvégén dübörgünk- győzködött a legény. Aztán átjött a szomszédja is- a vőlegény, aki rendes srác volt, de két olyan elálló füllel,hogy csodaszámba ment a nősülése. Aztán megláttuk a menyasszonyt is és már értettük a kölcsönös vonzalmat.. Hölgyekről, jót vagy semmit, de ez nagyon kemény volt. Nem ecsetelném, mert az ecset szőre is felállt volna a látványtól!
Mindamellett, tele önbizalommal gardírozta jövendőbelijét,akit ezek után - nem is láttunk csúnyának. Bólintottunk az invitálásra és el is feledkeztünk róla , mikor menetközben a zenekari Barkasz-ban nem figyelmeztet Potyó - éjfél után lakodalom!
Hű a szentségit, ajándékot nem vettünk! 
Nem baj, nyugtatott, majd lakodalom után leitatjuk rendesen az új embert és rendben lesz a barátság. Lementünk Dusnokra, ahol hatalmasat szóltunk, közben kiderült, az igazgató, büfés, mindenes srác, a fehérvári Alba Regia bárjában a Helikon zenekarban zenélt és csak némi vámproblémák miatt nem Kuwaitban fújta a szaxit, hanem a dusnoki éjszakába. Nagyszerű zenész volt sokszor elmentünk a bulijaikba. 
Jól megitatott bennünket és mire a lakodalomba mentünk, már nem voltunk nagyon szomjasak. Sőt, az egyik road (pakoló fiú) még a gömbölyű talpú cipőjét is felvette, mert eléggé nehezen állt meg a lábán...
Be sem akartak engedni bennünket-„hosszú hajú huligányok” beszélték a egymás közt a népek, de jött a vőlegény,
- Józsi bátyám, erissze be ezeket! A vendégeim! A szezám kitárult és ott álltunk az aulában öten, kócosan, leizzadva, mosolyogva a rumtól de hát - vendégek voltunk.
- Józsi bátyám, itassa meg üket!
És Józsi bátyám megitatott minket.
 Elővett egy üveg Lóbányai homályost és elosztotta öt felé! Egy-egy deci mindenkinek…Megkövülten néztünk a pohárra - ezt mind nekünk?
 De, megkínált az öreg, ebben baj nem volt! Lehet, spórolós volt, vagy úgy gondolta, kár belénk az ital? Ezt már Colombo sem derítené ki, pedig az aztán mindent megoldott!,. Szíves invitálással, bekísértek a nagyterembe, ahol az adonyi sváb fúvósok nyomták a "talpalávalót", vagy ezer wattal.
A vőlegény tüsténkedett, felállított néhány elkényelmesedett vendéget-hajnalra már a vendégek legtöbbje, bevette a homokmégyi kaparóst és elpilledtek. Kurjantott egyet-

 - Bözsi néném, hozzon már a művész uraknak, egy kis vacsorát. 
Bözsi néni feltápászkodott, tán a lába fájt a sok tánctól, vagy sajnálta a kaját , vagy csak ránk nézett és elment a kedve a lagzitól,de Jolánkával kihozták a levest. Ez olyan áttetsző volt, mint mikor itatják az ökröket, a barom nem találja helyét a vízben és forgolódik össze – vissza, felverve az iszapot.
 Nem volt se meleg, se hideg, olyan semmilyen volt. Utána hozták a hurkát. Csipetke a gitáros, aki nagy gourmet, meg is jegyezte

 - B…..sszátok meg, ilyen csomagolásban, a kínaiak sem láttak még a rizst. Felvágtuk a hurkát és kipergett a rizs belőle… szemenként kellett összeszedni. .Hát, mondanom sem kell, nem volt Michelin plakkettás a főszakács. Lehet, a hurka neve az volt, homokmégyi pergetett rizs.
Ettünk, ittunk, közben, elmentünk a királyi váróba, támasztottuk a fejünkkel a pissoar fölötti falat,szóval jól éreztük magunkat. mikor Boda Peti ,- Ákos barátunk öccse, aki alkalmi zenészként kisegített minket- meg szólal, viccelődve,
- Ez ám, a lakodalom! Ettünk ,ittunk és most megb...uk a menyasszonyt!
 Ez olyan szó, amely a zenészek közt, mindennapi szóösszetétel de, Homokmégyen ,a lakodalmas háznál, sötétben, a WC-ben?! Ilyenkor a bicska, zsebbeni helyzetében is magától kinyílik. Elröhhintettük magunkat cinkosan, aztán csak halljuk!
- Azt az egyet már, hagyjátok meg nekem! - szólt csendesen a mögöttünk ácsorgó új ember... 
Puff neki, ekkora barmokat! 
Szerencsére, barátinak vette a kezdeményezést és nem volt kíváncsi a bicskájával, hogy leért-e a rizs a gyomrunkba! 
Aztán, mielőtt hirtelen elterjedt volna a szóbeszéd, lóra kaptunk és beugorva a Barkas-ba, hosszan vertük fel- Homokmégy porát.


Később, persze berúgattuk az "újembert" annak rendje és módja szerint és megígértük, nem bántjuk asszonyát. 
Ezt örömmel vette és három vitorla fülű fiúval szaporította a hadra fogható egyedek számát…



A képek, nem ott készültek! Még csak, az kellett volna!

A lakodalmas , disznótoros oldalról vettem a zenekar az..valódi. a többi,.meg igaz!