JAN CHATA

Jan chata - annyit tesz Jani Háza.
Ez a házikó, fent van a hegyekben, Kokava Linián, egy fenyőerdős domboldalon. Többször voltunk az Ipel chataban, ahol,remekül szórakoztunk Jelenkával, a főnöknővel és Sanyi barátunkkal. A barátság akkora lett, hogy elmentünk Sanyihoz is Poltárra, aki előhozta bűbájos feleségét csókos Katkát, aki igazán megörült a megérkezésünknek. Azért csókos Katka,. mert jó szláv szokás szerint elkapta a fejemet, két tenyerébe szorította és hatalmas csókot adott számra. Először meglepődtem, azt hittem valami nagy bajt csináltam, mert a férje ott mosolygott mellettem és nézte, de rájöttem ez itt így szokás. Hát ha én vagyok a zsánere, hát szeretgessen! Sanyika olyan közepes méretű, inkább vékony, mosolygós arcú srác volt, harminc felé járva. A csinos Katka asszony nála fiatalabb és igen tűzről pattant menyecske, telt idomokkal és nagy energiákkal.. Nézeteltéréskor simán levitte volna Sanyit és a második másodpercben, ipponnal nyert volna!.. Szóval remek volt a hangulat a családban. Este feljött Dáska is – egy szép arcú, zömök barna lány szép nagy mellekkel megáldva - milyen jó is volt vele táncolni!-és egy másik lány, Zdenka aki talpig szemüvegben adta elő magát. Vékony izgága csaj volt, de látszott rajta szeret élni! A kupaktanács összeült és döntött. Minek mennénk – már hogy mi - az állami üdülőbe, mikor itt a Ján házának a kulcsa! Aztán mennyi a mennyi –érdeklődtem de” nema problema” volt a válasz. Tényleg olcsó volt  mert valami nevetséges összegért, talán hatszáz forintért kaptunk ágyat - persze koronából átszámolva. Mentünk is a Ján takaros portájára. Az alját terméskővel rakták ki, a tetejére pedig egy háromszintes rönk házat ácsoltak.. Birtokba vettük a birodalmat. Szilveszterre készültünk. Jan előre befűtött  az elektromos kályhákkal, a nappali oldalában pedig kandalló terpeszkedett. Díjaztuk a kitalálóját, mert amikor nem volt elektromos fűtés, úgy bedurrantottunk a kandallóba, hogy csak ingbe - gatyába tudtuk a vacsorát elfogyasztani. Készültünk a nagy bulira, Sanyika azonban - meglepett bennünket.. Dörömbölt az ajtón és hömpölygött fel ezerrel csókos Katka, szemüveg Zdenká, kerek mellű Dáska , Sanyi és Katka kislánya a kamaszodó Saska.!
Jézus ! mi lesz itt!
- Ne törődj semmivel - nyugtatott Sanyink és sorra huzigálta elő az otthon legyártott szlovák étel különlegességeket.

- Na, ezt kóstold meg-dugott az orrom alá egy merőkanalat, amiben hatalmas gomba pöffeszkedett. Duba gomba - harsánykodott, mintha nekem a kiskertem gomba tenyészetéből, pont az hiányzott volna. Szóval eljövele, a megszállás!..Gyorsan kipakolták a cuccaikat és a legjobb szobákat elfoglalva elhelyezkedtek az ágyon. Mi csak néztünk ki a fejünkből és a rozoga,emeletes ágyakra vonultunk vissza. Mindegy úgysem aludni akartunk! Eljött az este. A Duba - gombás leves felszolgálva, borok sörök konyakok és egyéb érzékfokozók betöltve és tánc! Dáska a szép barna lány rendesen hiányába lehetett a férfinek, mert igen keményen magához rántott .- Jót tett az önbizalmamnak. Katka tüzes volt, majd lángot vetett, Dzenka pedig szemüvegét dörzsölgetve, készült a nagy számra. Egy mozdulattal lesöpörte az asztalt és egy fülledt erotikájú sztriptízbe kezdett - a társulat férfi tagjainak nagy örömére. Sorra vette le a felsőket.( volt rajta vagy kettő pulóver!) Egyre élénkebb spanyol dallamokat pengettem a gitáron, úgy tüzesedett a hangulat és Zdenka . Már az utolsó ruhadarabokat dobálta le a lány, mikor valamelyik erénycsősz feleség,a hazulról jöttek közül, leállította a művésznőt. Az szegény, ott állt az asztal tetején kipirulva, rózsaszín bugyijában, lábán a sí zoknijával, elárvulva. Sanyi leszedte az asztalról és babusgatva elhúzta onnan. Ilyen dráma után, megállt a kés a levegőben.
A csendet végül, Csipetke barátom törte meg. Mi van! Vége? Nyemam pamutzokni!? Erre aztán kitört az általános röhögés! Még a táncosnő Zdenka is hüppögve törölgette le a művésznői csalódást az orcájáról. Éjfélkor aztán elénekeltük a magyar himnuszt. Kissé zavarban voltak amikor felállva próbáltak segíteni, de tűrték rendesen. Utána ők jöttek! Ez már jobban ment, mert a himnuszuk a jól ismert magyar népdal a” Hogyha nékem, nékem száz forintom vóna” dallamára készült és így mi magyarul interpretáltuk. Tetszett nekik nagyon, tapsoltak és utána, forró csókokat váltottunk a „szlovák-magyar örök és megbonthatatlan barátság” jegyéban, a szilveszteri szlovák
éjszakában...


/A képeket a Kokava Linia oldaláról kölcsönöztem/-Köszönöm