2010.11.20.

2010-11-20 12:05:56, szombat

Tegnap....
Szóval, a tegnapi nap nehéz volt!
Asszonyom hajnalban kelt.. Már négy órakor koszorút gyártott..Sok képzettsége mellett, fejébe vette,hogy virágkötő lesz /iszonyatos túlélő képessége van/.Temetésre mentünk, ami a" normális" körülmények között természetes....élünk és meghalunk...- énekelte a szép emlékű Pannónia együttes, Radics Bélával megerősítve...
Ami, nem normális, tizenkét éves kislány volt akit temettünk... Meghalni öregen, kiégetten,tele betegséggel - megváltás, de így gyerekként valami ordítóan blőd! Este mosolygott, puszit adott mindenkinek és elment aludni..örökre......
Sógornőm gyereke volt,....egy aranyos, szép kislány, aki állami gondozottként került a családba - három testvérével együtt. Itt igazi otthonra talált, elkerülve a szülői prés-házból..
A három gyerek remegett, mikor Tünde tanítónénije és az osztálytársai búcsúztatták. Hat, kilenc és tíz évesek.......a lélekbúvár azt mondta  vegyenek részt a temetésen , mert így tudják elfogadni, hogy nincs többé..! Nem tudom.. nem vagyok pszichológus....
Szülői, apa és anya aki kissé alkoholista-vagy tán egészen az - a temetés végére érkeztek,
mikor éppen a földet egyengették.. részvételük, abszolút felesleges volt. A szomorúság mellett a düh szorongatta az öklöt, mikor pénzt akartak kérni a nevelőszülőktől, mert a koszorújuk sokba került...
Isten barmai, lassan szántanak! -



Kifelé a temetőből,..egy sírfeliraton akadt meg a szemem..M.Gy. a Munkásmozgalom kiemelkedő harcosa - bv örnagy....
Hát,..ott lehetett harcolni..!


A réz domborműn Kádár elvtárs, kezét a zászlóvivő vállára téve küldi harcba...az elvtársat
Sírjak, nevessek?...


Szekszárd. 2010.11.19.