2011. február 2., szerda

A KOCSOLAI TURNÉ


Akkoriban a turné szervező Németh Gyuri, a Castrum Rock Band oszlopos tagja, lekötött egy bulit Kocsolán. Valószínűleg ott, vagy Dalmandon, már nem emlékszem-mert olyan rossz a memóriám, mint a politikusoknak - de azt tudom, valahol Szakcs környékén. Le is totyogtunk a Barkasszal a tett helyszínére. Mikor közelébe értünk, Farkas "Sabbath" Józsi, az akkori dobos a vihorászás közben megszólal.
- Nézzétek, mekkora vihar volt itt! - mutat körbe a széna bálákra a földön.
- Összekapta a szél és feltekerte a füvet!. Mondanom sem kell, a röhögés óriási volt! Városi gyerek lévén, életében először látott bálázott szénát. Megérkezvén a helyi kultúrházba a vezető srác megmutatta a helyi nevezetességeket, többek közt a kultúrház oldalából nyíló kocsmát. Mindjárt meg is kóstoltatta velünk a csapolt sört és a jamaicai rum készletből is kaptunk némi ízelítőt, csak úgy próbára.
Ezek után, már nem volt akadálya a fellépésnek. Időben kezdtünk, a buli fergeteges hangulatba zajlott. Tán a harmadik órában hallunk valami élénkülő kocsmazajt. A zaj egyre csak beljebb hömpölygött, az emberekkel együtt. Már a bálterem oldalát feszegette. Láttuk, két cigány lány van egymás hajában és úgy isten igazából ütik egymást, kiabálva kígyót-békát ! A terem közepébe érve már kezd az egész pankráció jelleget ölteni. Totó a technikus, kétségbeesetten pakolta fel a keverőt a színpadra, aztán ugrott maga is utána. Mi a mikrofon lábakat csavartuk ki, ki tudja milyen irányt vesz a verekedés? A pakoló /road/srác Nagyzsuga, rohant fel a színpadra- a maga százhúsz kilójával és menedékért esedezett. Időközben a pianínóval torlaszt építettünk a színpad feljáró elé, amit már nehezen tudtunk szétbontani.
Nagyzsuga csak félig fért be, ezért hátulról rugdosták a fenekét, miközben ő, hatalmasakat ordított. Részünkről ő volt az egyetlen, elesett katona a harcmezőn. Amúgy hevesen folyt az ütközet, mikor elordítja magát egy izmos cigány gyerek!
- Lacikám jövünk!
A mai napi gyötör a kétség, vajon nekem kiabált-e, vagy valami érdekeltsége volt a bunyóban és annak jelzett, de széttört egy széket és annak lábaival osztotta az igazságot. Tény, két perc alatt megtisztult a terem! A válság után előkerült az igazgató is –hatalmas monoklival a szemén. Kinézett az ablakon a távozó harcosok után, de alig tudta visszarántani a fejét, egy ablakfélfán csattanó sörös üveg elől. A sör hatalmas robbanással szabadult ki a palackból, beborítva a monoklis kultúrost. Ez már neki is sok volt és befejezettnek nyilvánította a bált. Ezek után hazamentek a legények.
 A legényesre sikeredett buli után, hazafelé kézben a maradék sörrel, elmerengtünk azon, hogy milyen  nehéz szakma is ez a rockerség....

4 megjegyzés:

MEGGIE írta...

Eltudom képzelni...Jobbára leéltem az életemet és még nem láttam ilyen csete-patét, jó, nem is bánom.
De a fényképen igencsak tétováztam, melyik lehesz??? A jobb szélső???

Váczi Laca írta...

Nem! Én a balszélső vagyok.

Névtelen írta...

Mi kivűlálló emberkék nem is tudhatjuk valójában hogyan áll össze az amit mi annyira szeretünk.A ZENE! Van fogalmunk róla, de a nehézségeket csak Ti zenészek tudjátok.Igen van ilyen buli is.Biztos vagyok benne a rajongás a jól sikerült buli az elismerés azért több.Elismerésem Nektek és a hozzátok tartozóknak, mert ahhoz, hogy egy jól sikerült bulit összerakjatok sok nélkülézés a családnak.Ezért mondják, hogy Ti a zene szerelmesei vagytok mi csak a rajongók,hallgatók!Sokat köszönhetünk Nektek! Köszönöm az írásodat és köszönöm a Zenéteket!

Váczi Laca írta...

Elbűvölsz !