GÓBÉK.....

Elvetődtem Visegrádra, ahol be kellett mennem egy bárba,  a főtér melletti utcában. Szép kis bár volt, az utcára kirakott székekkel, látszott ugyan, hogy az élet csak éjszaka indul be igazán. Telefonon egyeztettem a főnökkel megyek, ..várjon. Várt!.. Mentem vagy két kört az utcában megkerülve a főteret , ki a Duna-partig, élvezve friss dunai levegőt és a szép lányok forgatagát. Valami középiskolás, vagy egyetemista csoport lehetett, mert” mellesleg” igen elvoltak engedve. Parkolóhely egy szál sem, kezdtem morcos lenni, mégiscsak időre mentem! Aztán találtam egy kis kiszögelést a bárhoz közel és lecsaptam rá... Az utca túloldalán, két ember tevékenykedett. Az egyik rakta le a kockakövet, a másik kiszolgálta, aztán a rövidebb idejében pedig a lapátot támasztotta, hogy el ne dőljön... kiszálltam az autóból és igyekszem a bár felé, mikor érzem a hátamon, hogy valaki erősen néz.. Visszanézek, látom a másik munkás is megáll és engem figyel. Kezdett zavaró lenni a dolog, nézem -sliccem rendben, felhúzva , nadrágom -nincs elrepedve, ..mit nézhetnek?! Vissza szólok.
- Nem vagyok útban, mesterek?
- Nekem ugyan, nem! –vonja meg a vállát a lapátos, de bámul tovább..
- Akkor jó!- summázom és indulok. Vagy öt métert is elmegyek, mikor hallom magam mögött a lapátost.
- Ha csak, nem a rendőrnek?!
Visszafordulok és látom, pont a megállni tilos tábla után parkoltam le. El kell állnom onnan, mert drága lesz a parkolási díj. Közben elröhintem magam, ezen a kis közjátékon és visszaveszem a szót, amúgy hetykén.
- Aztán, nem székelyek maguk, bátyám? Mély döbbenet ül ki az arcukra.....
- Honnan tudja?!
- Onnan, csak azoknak van, ilyen csavaros észjárásuk! A két munkás, vigyorogva összenéz és bólint...
Megvárták, hogy mi lesz!
Az én dolgom, ha rosszul parkolok –nem ütötték az orrukat bele,...de ha már rájuk kérdeztem? - megmondták a frankót! Kicsit kicsavarva, kicsit humorosan,... de figyelmeztettek....

Hát ennyit a székelyekről...most!