2011. február 17., csütörtök

EGY KLUB EMLÉKÉRE...


POP klub
Hogy miért pop és miért nem rock, vagy beat, az Isten sem tudja már, vagy Áron Józsi aki létrehozta, a hatvanas évek végén.
Ez volt a gyűjtőhelye, a zenét szerető dunaújvárosi fiataloknak, akik a magnós klub, szigorú szabályai alól felszabadulva, tovább is együtt maradva a zene bűvöletében, lazán beszélgethettek a világ dolgairól.
A Bartók Művelődési Házzal szemben állt az emeleten, a Béke étterem, ahol annak idején, sok magyar kiválóság zenélt. Többek között, a Martiny Együttes, amit olyan nevek fémjeleztek, mint Martiny Lajos zongora, Kovács Andor gitár és Kovács Gyula dob - akit felfoghatatlan ritmus érzéke és előadói képessége miatt, csak bolond Kovács”-ként tartottak számon.
 Nos, ennek az étteremnek a bár része-amit a szépen csengő Ruby Bárnak titulált a köznép - valami oknál fogva kiürült - gondolom a hatvanas években, politika is részese volt ennek. Ebben a kiürült, amúgy, rendesen berendezett bárban fogant meg a Pop klub - szigorúan a KISZ védnöksége alatt!
 Voltak már kísérletek erre a Magnós klubban is, de ott a Bartókban csak a zene lehetett a meghatározó. Igazgató úr. aki toleráns volt velünk hogy megmaradhassunk, mindig elmondta, mettől-meddig lehet, itt a Művelődés házban....Ha mást akartok, keressetek máshol helyet.! Eljöttek a magnós klubba, Fővárosi Művelődési házból a klub vezetők, Molnár Géza, B.Tóth Laci, és Cintula is, de csak itt a Pop klubban lehetett, minden feszélyezettség nélkül zenét hallgatni, diát nézni, csajozni és sört inni.
Áron Józsi, mindent biztosított az ügy érdekében, hogy ne piszkálják a klubot.
Már bizonyított a DIN szervezésében is,- a Dunaújvárosi Ifjúsági Napok- az országos zenei seregszemlék, egyik amatőr vetélkedőjének része volt.. A fél ország jobbnál –jobb gitárzenekarai jöttek itt össze. Volt itt, a szegedi Sárgák bandája, a pécsi Fantom’s- Csekével, a gitárossal és Póka Balázzsal, a basszusgitárossal aki hegedűből készített basszgitárjával, remek énekével, elvarázsolt bennünket. Később opera énekes lett, ha jól tévedek. Igazán sikoltó szájharmonikát itt hallottam náluk, először. Rolling Stones, Manfred Mann és Them számok dübörögtek egymás után.
A jól sikerült fesztivál után, a Pop klubban jött össze csapat. Remek bulik, nagy szerelmek és örök barátságok születtek itt. Ide járt, Balogh Benő, Pálfy Andris- aki aztán a Kalahári sivatagban kutatta az ivóvizet,
 Birkás István a hamar jó nevet szerző tehetséges festő, Fridrich „Szuper” Feri, aki szintén képzőművészként aratott babérokat és a klub másik szervezője, Gárdai „Kaktusz” Gyuri, aki a későbbi, Paksi Gasztroblues fesztiválok megálmodója és sikeres kivitelezője lett.  Pistyúr Ági ,Simon Erzsi, Széles Miki, Héger Öcsi Hexi. a Fenbach  testvérek A szép gimis lány koszorú..stb. Ezen kívül, több, később értelmiségivé váló fiatal, akik, itt váltották a világot, keresték önmagukat és hallgatták a zenét, vetített képekkel - Jimi Hendrix-től, Tolcsvayék-tól az Illésék-től, Woodstockról. Ide jártunk mi is, az újjáalakult Deltával, az Oké 81, Pincés Sanyival- Tutajjal , a kis és nagy Kosztolányival, Egérrel, a Cord –Bíró Bélával, Molnár Gyurival, Széles Mikivel, Ottrok Bélával, Spornyi "Beethoven" Lacival  és az elmaradhatatlan Hegével, aki később karate világbajnok lett és kiszédült Amerikába.
 Valószínű nem a klubnap volt, a nagy bevételek napja. Bár igyekeztünk, hogy megérje a nyitva-tartást!
Valahogy ha vissza emlékezem, talán ez volt az igazi élete az akkori ifjúságnak- a hatvanas évek végén , hetvenes évek elején...
Miután bevonultam, elszakadtam a klubtól. Néha-néha még katonaként eljutottam, de már sajnos az eseményeket nem tudtam követni. Valahol elszakadt egy szál...vagy visszaállt a rend? Visszarendeződés 1968 után...
Ahogy, minket is kirúgtak a Deltával a Bartókból- egy szilveszter éjféli keringő elmulasztása miatt- talán itt is ilyen, bagatell ügy lehetett a dolog hátterében. Mindenesetre, a legendás Popklub nekünk, örökké élni fog..
Lehet, újra össze kellene jönni,.. elbeszélgetni, zenét hallgatni, emlékezni,...tán, a politika sem jönne szóba...De jó is lenne!
Na de, ha még a B.Tóth is eljönne!?

4 megjegyzés:

MEGGIE írta...

Tudod erről az jut eszembe, hogy mennyire tudtam - anno - nosztalgiázni, akár egy megszokott "anyám főztjé"-ért is. Amikor aztán magadatott és megcsináltam, valahogy nem azt az ízt kaptam vissza, amire ácsingóztam, valami megváltozott.
Azóta tudom, hogy minden akkor és ott és úgy volt jó, és az már a múlt, nem lehet visszahozni, de meg lehet próbálni...

Váczi Laca írta...

Azt hiszem tökéletesen értelmezed a dolgokat.. de a találkozás öröme és a nosztalgiázás az pillanatnyilag akkora örömöt szerezhet, hogy a másnapi kijózanodás, elmosódik ez mellett

Névtelen írta...

Nem! Már az az idő, az az érzés nem, nem jön vissza! Az volt az ifjuságunk! De tapasztalatból tudom a szívem, testem, elmém felfrissül, nagy szeretettel keresi a múltat egy osztály találkozó, egy tánc klubb találkozó, és egy remek Delta összejövetel után.Vágyakozom a múltra, itt megkapom!Jó vissza tekinteni!Öregszem?Igen!Nem tagadom!De borzasztó, hogy ilyent és ehhez hasonlót a mi gyermekeink sem a fiatal éveikben, sem idősödő korukban nem fognak átélni,átérezni!!!Köszönöm az újra éledést, mindenkinek akivel újra idézhetem a fiatalságunkat!!!Egy Delta rajongó akkor és most!

Váczi Laca írta...

Azt hiszem, ezt nyugodtan megjelentethetted volna mint blogot!