TROMBITÁS ÁRPI

Árpi régi jó barátom. Még középiskolába is együtt jártunk. Ott aztán külön-külön zenekarban tevékenykedtünk, lévén ő tehetséges trombitás volt, mi pedig akkor kezdtük a beat zenét - utánozni.Lehetett volna Trombitás Frédi, de az már addigra létezett, meg aztán inkább Béni formája volt. Korán magasba szökött az értéke, mert először az úttörő - majd a helyi tűzoltóegylet rezesbandájának a szólistája lett. Remek zenészként, gyorsan tanult, később "basszerolt" is több zenekarban. Olyan Jolly Joker lett.. ha kellett énekelt, ha kellett szólózott kis kornettjével, vagy -fel a basszust és adj neki! Történt egy ízben hogy ráfanyalodtunk a lakodalmas zenére és végig játszottunk, vagy húsz órát egy sátoros ünnepen. Reggel aztán ki-ki vérmérséklete, vagy állapota szerint elfogadta a reggeli papramorgót, vagy a sört . vagy mindkettőt. A fáradságot feledtette a lagzi vége és így jó hangulatban vártuk a buszt a Bölcskei faluvégen.. Az, jött is rendesen mert tudta az illemet és némi szemlélődés után, fel is vette a sereget. Azért a vezető tüzetesen átnézett bennünket ,mert takarítani ő sem szeretett. Nem is volt baj velünk, még a buszon elosztottuk a „rodát”-a- pénzt amit kerestünk, aztán csak arra ébredtünk az Aranycsillag szálloda előtt áll a busz és nógat a söfőr, hogy szedjük már ki a harmonikát és a dobokat a csomagtartóból, mert nem akarja Pestre vinni a sok cuccot. Szedelőzködtünk és látva Árpit megvillant az agyam.
 - Te Árpi, azért te nagy szemét vagy!- adtam a sértettet
 - Adtam neked egy százast, hogy elfújd az "Akácos utat". Volt pofád elfogadni tőlem , a pénzt elraktad és nem játszottad el. Azért nem semmi pali vagy! –erőltettem a dolgot.
 - Ez, így is volt! –kontrázott Feri a harmonikás, aki igen józan életet élt és rögtön átlátta az ugratás lényegét.
 - Tényleg, ilyen szemét voltam? - motoszkált az éjszakai emlékeiben a trombita király.
 - Ne haragudj nem emlékszem!
 - Nem baj-szítottam a tüzet! Én többet, veled nem zenélek, ezt itt most tanuk előtt is kimondom.! –dörzsöltem tovább a lámpást!
 - Na, Laci! - jött fel belőle a haver. Ha akarod, eljátszom neked most! –ajánlotta fel a lehetőséget a megbocsájtásra.
 - Nem bánom, de mind a három versszakot! Mert, csak akkor engesztelődöm meg! - vettem enyhébbre a figurát.
 Több sem kellett!
Árpi, kis kornettjét előkapta és lehunyt szemmel, gyönyörűséges szép hangon, kristálytisztán elfújta, az „Akácos út” című magyar nótát - harsogva a vasárnap délelőtti, álmos, újvárosi verőfényben,a körülöttünk csoportosuló kirgiz turisták lelkes tapsa közepette.
 Örömükben kitűztek neki egy Lenin jelvényt- azt hitték, nekik szól a térzene!