DÁ-DÁ !

Sudaras ifjabb koromban  amikor a UPC-nek szedtem össze az elbitangolt készülékeit, akkor esett meg velem a dolog !
 Budán történt, vagy tíz éve !
Telefonon hívom a számot, egy unott férfihang szól bele.
- Mondjad.!
Ettől már kissé hülyét kapok, mert az életben nem találkoztunk egymással és nem tudhatja nem-e az ország első embere keresi, valamilyen javaslattal a szebb jövőt illetőleg, vagy esetleg a baleseti osztályról keresik, hogy elgázolták a dédnagyapját, vagy a másodükunoka testvérét,. akivel piros - pacsit játszottak az óvodában.
- Mondjad! – nem mintha ellenemre lenne a tegezése, mert az azt jelenti,  hogy velem egykorúnak képzel és lehet barátok leszünk e csevej után, „mittudomén!”Talán még horgászunk is egyszer együtt a Meggyesbűzdöki, fűzfás kis pataknál….Lehet!…. Aztán mondom, miért keresem.
Megbíztak egy találkozás erejéig, hogy a nála lévő készüléket, amit bérel, adná tán vissza, mert hiányzik a leltárból. Hangos hahota jön a telefonból. Kissé hátrébb is teszem a fülemtől, nehogy a lesántulásom mellett, még meg is süketüljek Nehéz egy szakma ez a behajtói! Ha nem adja, hát nem adja - én megpróbáltam! Verekedni én már nem fogok, meg aztán, nem is olyan családból származom, aki a szavak helyett az öklét veszi elő!
Emberem mondja, mit gondol a cégről, rólam, anyámról - elvagyunk. Egyszer csak megkérdezi, honnan tudom a telefonszámát?
- Itt van előttem - pendítem meg neki.
- Megmondjam anyádat hogy hívják?-fokozom a hatást.
Megmondom neki..…Érezhetően elbizonytalanodik!
- És mi lesz, ha nem adom vissza? - tér vissza bele a hetykeség…
- Mi lesz, mi lesz?- mondom csendben- mert, mit is tehetnék?
- Akkor, dádá lesz!- ütöm el viccel - mert más eszközöm nincs, csak a humor..
- Igen ? – gondolkodik el.
- Akkor, hazaszaladok érte Szentendrére- vált együttműködővé.
- Találkozzunk, az óbudai benzinkútnál, ahol a sziget bejáró van! Ez és ez, a rendszámom egy fekete BMW-vel leszek.
- Oké!
- Addig falok valamit! - nyugtatom hogy ne rohanjon, mert, még a végén balesetet csinál!
Egy óra elteltével, beállok a benzinkúthoz, látom ott áll az emberem, egy kigyúrt kopasz, százkilencen feletti, harmincas pali és idegesen nézeget körbe. Mellé állok, kérdezem.

- Reám vársz?
Néz rám, mint a tyúk a piros kukoricára és tovább fürkészi a bejárót
- Nem reám vársz? - nyomulok, de rám sem hederít.
 Aztán észreveszem a motorház tetejére kikészített műholdvevőt és előveszem a jegyzőkönyvet. A pacák ekkor eszmél és szolgálatkészen veszi elő a dokumentumait, közben hitetlenkedve néz rám.
- Maga hívott telefonon? Tér át- tegeződésből-magázódásba...
- Én, hát! - húzom el a szót, hogy érezze, ki vagyok én!.
Készülék átvéve, hátralék fizetve, odasántikálok a kocsihoz és kényelmesen hátradőlve kiszólok a még mindig dermedten álló embernek.
- Na ugye, nem is fájt?.
Aztán laza kanyarral kigurulok a kijárón- a rakpart felé.
 Miután elmentem vagy kétszáz métert visszanézek, még ott áll az emberem a parkolóban és döbbenten néz utánam!..Azt hitte, valami verőlegény érkezik hozzá, akivel jó lesz kiegyeznie…..
Pedig én- csak vicceltem!…