FANNY HILL ..

Fanny Hill....
Nem tudom, volt-e abban az időben, szolidabb tanuló, mint én... Középiskolában, mikor a gyerekben már igencsak emberesedik az akarat, sokszor szűk a nadrág és a fiúkat, élénken foglalkoztatja a másik nem, balett cipőben kellett mennünk- valami őrült rotáció miatt - egyik teremből a másikba. Gondoltam először talán azért csinálják, hogy nehogy biztonságban érezzük magunkat, vagy így harcoltak, az imperialisták ellen, nehogy meg tudják találni a repedéseket, a magyar szakközép iskolai oktatás erős bástyáján. Végül talán az is szempont lehetett , hogy a tiszta fiú osztály, olyan" illatokat" hagyott maga után, hogy a szellőztetést sértődés nélkül csak így lehetett megoldani. Férfiasodtunk, és persze motoszkált bennünk az érdeklődés a szebbik nem iránt, mivel a mi osztályunkban nem voltak lányok, hát a szomszéd osztály csajait fixíroztuk, nem nagy eredménnyel. A harmadikos lányok azonban,igen intenzíven leskelődtek utánunk, ami abban is megnyilvánult, hogy belénk-belénk ütköztek testileg a szünetben, édeskés illatokat árasztva magukból, hergelve az ösztöneinket. Volt köztük, több csinos is, de velem egy magas barna lány szimpatizált leginkább, aki száznyolcvan egynéhány centijével kimagaslott a többiek közül és némi pusmogás után, fejét felvágva, csábító mosolyt küldött felém. Mit ne mondjak-a srácok, irigyen szemlélték az eseményt. El is nevezték, „Periszkópnak”-felidézve, a szovjet, tengeralattjárós filmeken csiszolódott ismereteinket. Szóval dübörgött bennünk a tesztoszteron, és az órákon, andalítóan mámoros képeket festve magunk elé- ábrándoztunk, női testről.
Ebben a kifeszített állapotban jött be valaki az osztályba és hozott egy könyvet. Valami nagyon érdekes lehetett, mert a népség összedugta a fejét és hangos vihorászásban, egymás kezéből tépkedte ki a füzetecskét. Pár lap hozzám is eljutott és gyöngyöző homlokkal olvastam a sohasem látott lapokat a szexről. No, ez kellett nekünk! Puskaporba fáklyát dobni! Azonnal szétszedtük az izraeli kiadású könyvet, aminek a címe „Fanny Hill, egy örömlány naplója” volt. Ennél izgalmasabb témát, azt hiszem, hogy a háromfázisú, anti-sztroboszkópikus fénycsőkapcsolás, elvi rajza sem tudott volna adni - bár azért, az sem volt semmi…! Mindenki lázasan olvasott! Ilyen olvasási láz, Guttenberg-első nyomtatott könyvénél lehetett! Szét is szedtük lapokra a remekművet és aki végzett az olvasással, adta tovább a pad alatt, várva az új fejezeteket. Demokrácia volt ez javából!… Magyar óra következett, bár ez cseppet sem rendítette meg olvasási vágyunkat. Bejött Pénzesné Margitka a magyar tanárnő, aki szegény, mit sem tudott a kibontakozó olvasómozgalomról és órát kezdett tartani. Margitka, húszas éveiben járó, igen vékony, halk szavú teremtés volt, aki, mint egy kis bakfislány libegett a padok felett és kinézete után, mi sem állt messzebb tőle, mint a pornográfia. Szóval tartotta az órát, de mindenki a könyvét bújta, benne a lapokkal - Fanny Hill kalandjaival. Csak feltűnhetett neki ez a buzgalom, mert kedvenc tanítványát-engem felszólított.
- Mit olvas Váczi?! hozza ki.!
- Az nem lenne jó!- próbáltam megóvni, a csalódástól..
- Na hozza csak ki! –tolta félre a nekidobott mentőövet…
- Hátha, ezt akarja tanárnő, megmutathatom! - indultam a katedra felé.
Szegény, belenézett az aktuális oldalba, ahol éppen a legbujább testi örömök taglalása folyt, szemei kikerekedtek és csak annyit tudott elvörösödve mondani,
-
- Maga, disznó, Váczi! Ebben maradtunk.. A lapokat elkobozta és jelentette a felsőbb hatalmasságoknak, akik a másnapi osztályfőnöki órán, kórusban méltatták az igaz szerelemet és kárhoztatták a kapitalista ármány cselszövéseként kialakult prostitúciót, szembehelyezve, a szocialista ember típus, nagyszerű életérzésével.
- A vége az lett, magyarból érettségi előtt, nem kaptam meg az ötöst – kiemelve, disznó mivoltomat. Próbáltak fenyíteni…de..
- addigra már, reménytelenül beleszerettem - Fanny Hillbe!