Hetvenkettőben, már vidáman benne voltam a honvédségnél a harmadik időszakban, mikor kis levegőváltozásként elküldtek a tiszti lakótelepre, befűteni. Ekkor nem volt még gáz a lakótelepen, vagy olcsóbb volt a fa, ezt már nem tudom, de egy hatalmas cserépkályha volt a nőtlen tiszti szállón. Ezt kellett kellő izgalmi állapotba hozni, hogy tüzes legyen mire a tisztek bevonulnak. Ezek a tisztek annyira voltak nőtlenek, mint én arab de az, hogy, vette volna ki magát hogy nőtelen szálló? Mert azért itt is megjelentek a nők. Hol egy kis kaland a hétvégi tiszti klubból, vagy egy elhagyott lövészárok az elvált katonafeleségek közül . Szóval itt is zajlott az élet. Egy ilyen befűtés arra volt jó, hogy meglátogathattam barátnőmet aki ott lakott, aztán meg az sem volt mellékes, hogy a telep udvarán nagyon jó sört mértek, szinte önköltségi áron. Mert mindent a katonáknak!
Egy ilyen alkalommal, hatalmas poénnak voltam részese. Az én főnököm Hippi százados volt! Mert azért mindenki nem lehetett sorkatona, kellett lenni századosnak is, fogadott egy Fradi meccs eredményére Olajbég századossal a haverjával, hogy ha a Fradi nem veri meg a Dózsát, akkor a vesztes- kecskével hál! Annak rendje és módja szerint elkezdődött a meccs, amit a tv is közvetített. A körömrágóan feszült mérkőzés után, ahol is a Fradi nyert, elmentek sörözni. Szó nem esett a vereségről, vagy győzelemről. Beittak ahogy illik és ledőltek az ágyukra. Később azonban Hippi a nyertes –jóvágású mosolygós tiszt volt- kiosont a szomszédba, ahol is egy kecsketulajdonos lakott. A kecske már oda volt kötözve a kerítéshez, mert tudta dolga lesz. Vidáman rágcsálta a lelógó ágakat, meg a kerítést, mert a kecskék várakozás közben bizony ilyeneket tesznek. Hippi összecsődítette a haverokat és beosontak Olajbég szobájába. Az üzemanyag elosztó felelős tisztje, nagydarab, nagyhangú, brezsnyevi szemöldökkel felszerelt, jó ötvenes férfi volt. Egyszer csak arra ébredt, hogy óriási röhögés közepette villannak a vakuk! Szegény alig bírt feltápászkodni, mert ott állt felette a hatalmas, bűzös bakkecske, szarvastól- patástól, nagy lógó zacskójával és vidáman lakmározta a legfrissebb újságját!
Mit mondjak, nem volt boldog.! Az elkészült fotók, hetekig ott feszítettek, a nőtlen tiszti szálló faliújságján, míg valaki meg nem szánta a kecskével társulót és el nem tette a képet szebb napokra….
7 megjegyzés:
Mennyi remek élményt gyűjtottél be katonaként:) Szerintem hiba, hogy ma már nincs sorozás, nem ártott az senkinek, sőt..
Hát az út eleje nehéz volt, de azt mondom , rám - rám fért. Azt hiszem, több férfi megmaradna, ha ezt végig élte volna. Lelkileg, az összetartozás, a problémák megoldása és vigyorogva eltürni, ha a hátadon fát is hasogatnak...erre jó volt.A két év azért kicsit sok....
Szeretem a katonatsztorikat és ez még nem is olyan dúrva...
Mindent a humorért, de a fegyelmezés bizonyos megnyílvánulásai bizony bicskanyitogatóak voltak sok esetben.
Ez csak próba volt, mert bekavart a beírás hozzám.
Most egy kicsit pihentetem őket, még egy aztán kis szünet, mert még az jön ki,hogy szerettem a katonaságot.
Hogy jutott eszükbe ilyen tétben fogadni? :)))))))))))) Visítottam a nevetéstől. Az a baj, hogy a könnyeimtől alig tudtam olvasni. .))))))))))
Egyszer még elmesélem a többit is..
Megjegyzés küldése