SZÉLES MIKI NŐSÜL!

Miki barátom nem egy egyszerű eset. Túl azon, hogy remek szájharmonikás és Joe Coocker helyi reinkarnációja, mint műszaki eladó szolgálta a szocialista kiskereskedelemben a lakosságot. A helyi nagyáruházban volt a posztja, bár némi flegmával kezelte a vevőket, kitűnő szakember volt. Egyszer egy öreg paraszt bácsi ékelődött be a tv-k és mosógépek közé, nagy hajlongással belesve, még a pult alá is. Mikor Miki észrevette, odasétált hozzá és feltette a keresztkérdést
- Mit segíthetnék, Bátyám uram?
– No, csak egy talicskát keresek- bökte oda az öreg.
– Aztán, itt a tv-k között?
- Azt mondták a városba mindent kapni, hát begyüttem! -így az apó
– Kedves Bátyám, a talicska nálunk elfogyott. Menjen át a Skálába, ott most nyílt a talicska osztály az alagsorban –igazította a konkurenciához. Gondolom kielégítették az öreget, mert nem jött vissza reklamálni...Azt viszont el tudom képzelni mit gondolt a Fodor Pisti barátunk a Skálában, mikor számon kérték rajta a talicskát!
A másik alkalommal az” Ideiglenes Hazánkban Állomásozó Második Ukrán Hadseregcsoport jeles képviselői jöttek vásárolni. A tolmács ukrajnai magyar gyerek volt , jól beszélte a magyart és nyilván ukránt is. A két kidekorált főtiszt barátságosan mosolygott Mikire- aki már akkor készült zenei pályára - mert nagy Jimi Hendrix hajkoronát növesztett, olyan kezdődő krisztusi szakállal. Szóval a főtisztek kedvesen néztek, mert kicsit manipulálni akartak és kértek két karton villanykörtét, ami jelentős összegnek számított, de helyette, videó magnót szerettek volna vinni. Egy áruházban elég nehéz lett volna ezt meglépni, de Miki különben is ugrott a témára. Élénk, _menjetek a jó k...moszkvai anyátokba a villanykörtétekkel együtt! A bőr hűljön rátok .! –és egyéb kedvességgel illette .a tiszteket...El voltunk hűlve!..Na , most aztán elő a pisztolyt és Szélesnek annyi!...  De nem történt semmi.. a két tiszt megfordult és viharos gyorsasággal, elhagyta az áruházat ...a tolmácsot már csak a huzat vitte!...Miki még egy fél órát dohogott magában, de hogy a kis tolmács miként fordította le az elbocsátó szép üzenetet - arról jelenleg nincs információ. Mindez a nyolcvanas évek elején! Ilyen ismeretek után látható, nem egy szívbajos gyerek ez a Miki
  Egy este feljön hozzám és közli -nősül.
- Ez nem baj, miért legyen neked jobb, mint nekünk! -. tréfálom az "új ember" jelöltet.
-  Sok boldogságot és mi az én közöm ehhez?
- Na csak annyi, ti fogtok zenélni!
- Ez meglepő! - próbálok húzódozni a megtiszteltetés elől. Elég régen játszottunk a lakodalmas bandával.
- Nem érdekes- nyugtat- úgyis rockot kell játszanotok.
- Akkor jó!- élénkülök föl.
- Aztán, hol lesz a nagy esemény?
- Hát Előszállás cityben-előlegezett meg városi rangot a falunak.
- Akkor, megyünk-adtam meg magam.
A kitűzött napon meg is jelentünk harci díszben, hogy" kimuzsikáljuk "a lakodalmát. Jó erőket vittünk magunkkal, akik minden műfajban otthon voltak. Éjfélig nem is volt baj, húztuk a talpalávalót, cigány zenét, csárdást, tánczenét. Rendes kis népek voltak, táncoltak, kurjongattak, dobálták a húszast, százast a zenekarnak. Meg volt a menyecske tánc is, rendben lezajlott. Aztán Miki felállt és bejelentette,
- Most már én jövök, vége a lakodalmas zenének! Szájharmonikát vett elő és valami érdes bluesba mártotta a nagyérdeműt. Egy darabig tapsoltak udvariasan –gondolták, majd csak elmúlik ez Mikinél, de látva sátorürítő lendületét, lassan megitták boraikat és elvonultak. Hajnalig tartott ez az őrület. Már Rolling Stonest is játszottunk, pedig az már végképp nem illett a cizellált lakodalmas környezetbe.
Aztán végre feljött a nap és kezdett meleg lenni.. Megittuk a maradék pálinkát és a kocsihoz indultunk.. A vezető aki hazaszállított bennünket, Miki sógora - a Doktor úr- aki egész este gyönyörű, fehér öltönyében, kirítt a násznépből! Elegáns volt, mint egy brit naszád a trafalgári ütközet előtt.. nem ivott, szépen tartotta magát. Indultunk volna , de Miki anyósa utánunk szólt
 -El ne menjenek már,  faljanak már valamit!
Eléggé el voltunk már fáradva, de a sült kolbász falásnak, nem tudtunk ellenállni. Visszaszivárogtunk hát lassan, mint az oroszok 56 november elején. Javában ment a falatozás, mikor szólt a szép öltönyös...
- Gyerekek, menjünk már, mert én is fáradt vagyok!
 Ilyenkor, kolbászolás közben eléggé nehéz megindulni, főleg ha a gazda is marasztal.
Erőt vettünk magunkon és beültünk az autóba. Kissé késve érkezett a dobos Berry barátunk, aki már a harmadik maradék pálinkán is túl volt és kezében egy nagy rőf  kolbásszal egyensúlyozott be az autóba! Aztán ahogy szokott lenni ilyenkor, a kolbász önálló életet kezdett élni. Ostorként csapódott, a hófehér öltönyös Doktor úr hátába! A kedves előzékeny ember pillanatok alatt fehérebb lett mint az öltöny.Tán már azt fontolgatta kasztrálja-e Berryt, de fáradt lehetett a műtéthez .
- Menjünk! sziszegte a foga alatt. Egész úton egy szót sem szólt, de már látszott, nagyon bánja már a barátságot. Belőlünk föl-föl  bugyborékolt a röhögés, főleg hogy Berry
, aki már nagyon törte a "Zs" betűt, egyfolytában sajnálkozott az előtte ülő kolbász-zsíros hátú doktor úrnak, hogy mennyire sajnálja az ügyet és hogy tehetné jóvá és .közben veregette a vállát...tovább majszolva kolbászt. Nem is vitettünk magunkat egészen haza - nehogy megtudja hol lakunk és a végén még kárt téríttet - úgy cuccostól a piacig mentünk, ahol a "csillagvizsgáló" nevű söntésben nagy röhögések és négy sör kíséretében, ki ettük Berry kezéből a maradék kolbászt!