2011. február 21., hétfő

ÖSSZETARTÁS


Összetartás.
Nagy akciók elött, a honvédségnél volt divat.
Valami lelki baja volt, valamelyik lányomnak és azon rágódott már napok óta - nem találván ki a gödörből.
Szomorú volt és ez nem jó! Eszembe jutott, a dolgomtól  elmehetnénk valahova- úgysem voltunk együtt, gyerekkoruk óta.Valami családias helyre , ahol nem zavar minket senki és nyugodtan kibeszélheti magából a bánatát, vagy egyszerűen elfelejti. A legjobb esetben még a megoldást is megtalálhatja.
 Kapóra jött az ismeretség Sanyival -szlovák barátommal - és ott volt Ján háza.. Összetrombitáltam hát a lányokat –a fiúk elengedték őket és irány Kokava nad Rimcu - Szlovákia!
Lányaim különleges helyzetben vannak- mert bár mindenki rokona mindenkinek - de úgy mint a Karinthy családban, ahol a népszerű író is - többször nősülvén -odaszólt nejének, aki szintén hozott gyermeket a házasságba, hogy "Kedves! A maga gyereke meg az én gyerekem,veri a mi gyerekünket!" Hát, valahogy mi is így voltunk ezzel, mindenki féltestvére a másiknak. A szeretet azért meg van és ha kérdezik őket, mindegyik az mondja - a testvérem!
Szóval, elindulván az útra, Salgótarjánnál, azaz Somoskőújfalunál kiléptünk, azaz beléptünk Szlovákiába. A határ után,a völgyben található a Malomcsárda, ahol hazaihoz képest szolid áron, remek ételeket lehet kapni. Kedves kiszolgálás, tiszta vendéglő és a mi a lényeg annak idején, mindkét ország pénzét elfogadták. Megebédelvén a hangulat az egekig fokozódott-élvezték a lányok a szabadságot és a finom hruskyt, a körte pálinkát. A füleki várat megkerülve remek fotókat csináltunk,aztán Losonc mellett elhaladva, Poltárig meg sem álltunk.
Sanyit üdvözöltük és a jó szekszárdi bort átadva, megkaptuk a házikó kulcsát. Kellemes, késő őszi idő volt, így nyugodtan álltam be az autóval, erdei úton a házhoz. Kipakoltunk, berendezkedtünk, fát hordtunk a kandalló elé. Begyújtottunk és az izzó hasábok fényében, késő éjjelig ment a duma és hajnalra már a bánat is vette a kalapját.
Csodálatos  éjszaka volt!  Kata lányom okoskodott, elinduláskor, hogy hozzunk hóláncot, de elhárítottam a dolgot- mi a francnak, nyoma sincs a hónak. Reggel aztán, gyönyörűséges télre ébredtünk. Szikrázó napsütésben, kristálytiszta levegőben tapasztaltuk, hogy majd húsz centis, hó esett .. Kimentünk, hógolyóztunk, csúszkáltunk és próbáltuk az autót kimenteni, mert igaz- két évszakos a gumi de a hegyekben ez mi sem ért! Tolták a lányok becsülettel, de a mikrobusz csak farolt a patakpart felé, aztán valami gyökér félében megakadt és nem csúszott tovább. Gallyakat, ágakat törtünk és azokat raktuk a kerekek alá. Aztán egyszer csak megindult felfelé. A lányok túltolták a holtponton és már nem csak a havat polírozta, hanem a kerekek is beleharaptak a hóba. Fenn a tetőn, a parkolóban leállítottuk az autót és Bohuska kocsmájában, leöblítettük az ijedséget. Bohuskának mindig volt mindene, Becherovkától a hruskyig. Három féle sört árult, a kiskonyhában pedig finom szendvicseket állított össze.
 Egyszer, még a nagy szilveszteri stiptease idején, Katona Gyurgyóval beállítottunk Bohuskához,és legnagyobb megdöbbenésünkre ő ugyanúgy nézett ki, mint Gyurgyó. Még a kockás ingük is egyforma volt. Bohuskáné, végig is tapogatta Gyurinkat, vajon minden valóban olyan-e mint a férjének. Aztán, nagy röhögések közepette, beállt Gyuri is a pult mögé és élvezte, hogy a vendégek teljesen megzavarodva néznek rájuk.Szóval akkor, Bohuska a barátunk lett. Nála próbáltuk ki a remek,cseh és szlovák italokat.Miután most is leteszteltük az állományt, nagy sétákat tettünk a behavazott erdei utakon. A házak a kéményéből, vidáman pöfögött ki a fehér, bodros füst.Még jó, hogy fával tüzelt mindenki.
A következő nap, Zólyom várát
vettük be... Az ezerháromszázas évek óta álló vár, királyi palotájával, erejével, a régi magyar és olasz építőmestereket munkáját dícséri..Akkor, még tudtak építkezni, manapság már a vár építés sem az igazi..sic!.!.A szépen restaurált várban, mintha, semmi nem történt volna a sok év alatt, csak a várkapitányok és birtokosok képe sokasodott meg. ...Hazafelé, bevásároltunk  szlovák sajtból,
sörből- amit a szlovák határőrök ugyan nem néztek jó szemmel, de elengettek bennünket. Kiadós ebéd a Malom csárdában és Salgótarján irányába gurultunk hazafelé. A tari Körösi Csoma emlékházat és a sztupát útba ejtve, gyertyát és füstölőt gyújtottunk mindenki emlékére és felajánlottunk mindent, ami ilyenkor csak az ember
eszébe jut. Meglengettük a zászlókat, megrángattuk a csengettyűket, elméláztunk az imamalom mellett, aztán hazaindultunk.
Összetartottunk!...Összetartozunk.

4 megjegyzés:

MEGGIE írta...

Laca drága
Nagyon nehezemre esik itt lenni, mert a kezem könyékig gipszben, de olvaslak, csak a komment nehéz.
Igérem, pótolom, puszi.

Váczi Laca írta...

Jobbulást Magduska!

Unknown írta...

Nagyon figyelmes szülők vagytok! Mindent a gyerekekért! Szép emlékezetes kirándulásotokat a lányok is biztos örömmel vették! A gondolat ami nap mint nap fejedben vesztegel az is az összetartozás! De ez ma, már más!!!...Őszintén sajnálom!

Váczi Laca írta...

A megért pillanatok az örömök ..az elvesztegetett, elmaradt lehetőségek, az örök kérdések itt maradtak és nem tudunk velük mit kezdeni...