Na gyerekek, ma mesélni fogok nektek!
Volt egyszer egy szegénylegény, még az átkosban és elhatározta ő aztán boldogulni fog, ha törik, ha szakad!. Elment katonának. Védte a hazát, bár szerencsére nem volt ki ellen, így csak verbálisan verte vissza az országa ellen ágáló, csúnya imperialista osztrák hegyivadász egységet. Miután az akkori királyának nem volt újabb háborúra kedve, elbocsájtotta hát a legényt menjen isten hírével és termeljen minden szépet és jót a népi demokráciának.
Úgyis történt! A legény dolgozott, mint a megszállott, de a kincs csak nem akart a bugyellárisában szaporodni.
Remek pénzeket osztottak, mindenkinek jutott a kincsből csak a legény lógatta az orrát.
- Egyenlő munkáért, egyenlő bért? Hogy van ez?..
- Én dolgozom, mint a barom, a többi meg csak lesi a főnők szavát, dörzsölődik a tenyerüket és potyog nekik a manna!
El is határozta, elmegy a nagy füstös királyi gyárból és majd maga megteremti a jövőjét, és a reggeli kaviárra valót.
Eljutott hát a városi alispánhoz, aki az akkori király megbízottja volt és érdeklődött, hogy dolgozhatna többet, mert, hogy ő - vinni szeretné valamire !. Pödört a bajszán egyet az alispán és három feltételhez kötötte az engedélyt.
- Visszamész fiam a dolgozódba, ott befogod a pofád és dolgozol tovább, mint a hangya!
. Visszalépsz a királyi ifjúsági szövetségbe, ott aktivizálod magad!
- Aztán meg kapod az ideiglenes működési engedélyed és a napi nyolc óra gyári munka után szórakozhatsz ezzel az iparral, ha jobb nem jutott eszedbe!. Aztán, három esztendő múlva megkaphatod az iparengedélyed másik felét is, HA ..jó leszel és tartod a pofád!
- Mert tudod fiam, nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás! Ez az elvünk!
Vissza is ment a legény a nagy füstös királyi gyárba, ahol csak nem akart a három szűk esztendő eltelni.
A bugyelláris nem vastagodott, de most már legalább éjjel nappal dolgozhatott, mert a délelőtti telefonosság után és a délutáni tv szerelés után bevállalt egy éjszakai bárban a zenélést is..
Ment is ez egy darabig, de ha néha ágyhoz jutott, álmában rúgott már, mint a tüzér ló.
Feleséget is vett magához, egymás után kettőt is, mert közösen jobb húzni a szekeret, mint egyedül, de csak nem akart ez a project beválni !
Fogta magát a legény felrúgta a királyi gyárral a szerződést, ami ugyan már rég lejárt, de háromszor három esztendő után már kezdett nem hinni a jutalomban- na meg a mesében sem!
. El is öntötte az alispánt a méreg , fenyegetőzött is, de a legény hajthatatlan volt. Rá is verték a lakás-támogatást, ízibe!
Összeszorította a fogát a és dolgozott tovább! Aztán, egyszer csak kezdett könnyebben menni a dolog. Megismerték a munkáját hívták is házhoz ...ezért is, azért is. . Aztán megtalálta a harmadik feleségét és boldogan éltek, míg meg nem halnak is!
Gondolták!... de jött a mámoros szabadság és váltották a világot meg a rendszert. A legény azt gondolta, két erős karom van, értem a mesterségemet, szép feleségem van, mi baj érhet.
Újból belevetette magát a munkába és dolgozott vakulástól - Mikulásig. Gyülekezett is a pénz a számláján, és dudorászva tette a dolgát, már azt hitte, itt a Kánaán, mikor barátilag szólt neki a főember, az új király egyik kincstárából !
- Hé, te legény!- nem akarsz egy kis hitelt, nem kell, gyorsan visszafizetni, ráérsz idővel, addig fejleszthetsz!
- Látom ügyes ember vagy a mi pénzünknek is jó, ha forog, aztán neked is, csurran- cseppen valami,.... tudod..?!! ..és csippentett cinkosan, a szemével.!
A legény megörült az ajánlatnak, felújította, a szerszámait, pöfögő masinát vett maga alá és várta a csodát
Az - az, nem csak várta, hanem embereket is vett magához, hogy együtt dolgozhassanak. A királyi kincstár minden negyedévben leakasztotta a maga sarcát,beletúrva a legény bugyellárisába, de ezt a mi emberünk nem vette zokon.
- Együtt sírunk, együtt nevetünk - gondolta.. Rosszul tette!
Elérkezett a NGVV! Ez a Nagy Gazdasági Világ Válság. ! A legény gondolta, hát nekem munkám van, dolgozom is, a szép feleségem is meg van még, mi bajom lehet!
Pedig a környéken, már többen bezárták a cicomás butikjukat és már a kocsmák is lakatot tettek az ajtajukra - ami ugye a mesében is lehetetlennek tűnik - de a legény bátran tette a dolgát!
Egyszer aztán télvíz idején, amikor a tyúkok is csak görbét tojnak, az új királyi kincstár kincstárnoka, aki időközben privatizálta a maga kis kincstárát úgy gondolta, jobb, ha a kincse nála van, mert még történhet vele valami!. A legény közben kifizette a fertályévi sarcot és meglepődve hallgatta a kincstárnok emberét, hogy ugyan már, terven felül adjon még vissza egymillió tallért a kis kincstárának.
Elképedt emberünk. -
- Most esik a hó! Az emberek nem tudnak antennát szerelni a tetőn, autók is alig járnak, ilyenkor nem igen adnak nekem sem kincset, aztán meg én rendesen fizettem a sarcot! Nem lehetne, ..esetleg, később, egy kicsinykét?
- Nem! - dörrent rá a cerberus, ide az aranyad, vagy megjelölöm a házadat, hogy ,,arrul kódulsz."! Rohangált a legény fűhöz -fához, de senki nem tudott segíteni. A kincstárak nem adtak nekik sem pénzt. Ha már ház - mondta emberünk,-van egy másik is, a lányomé, inkább arra tegye a jelet, ha már muszáj, majd csak összehúzzuk itt magunkat.!
De a kincstárnok embere,csak ordított a mobiljába / mert időközben nem csak ez évek szálltak el, hanem a technika is fejlődött. Igaz, a morál maradt a béka seggénél, de hát a mesékben sem történik minden, olyan ripsz-ropszra! /...!
- Nem alkuszunk! A legény, úgy érezte átverték! A legközelebb beérkezett kincsét a kincstárnok embere einstandolta. Többet, is mint amit először kért , aztán meg a többi pénzére is igény tartott amire azt mondta addig- _ Ráér fiam a pénz!
Legényünk meghökkent? Hű, az anyja! Hát ilyet is lehet,?
- Elvitte az összes pénzemet, hát hogy dolgozzak én már így !?
Míg ezen morfondírozott, a király FÖ kincstára is bejelentkezett a maga sarcáért és mivel a legény bukszája üres volt, hozott határozatokat és zárolta a legény bugyellárisát.
- Csak egy kis rést hagyjanak a bugyellárison! - kérte a legény.
- Itt ez a pár emberem, enni szeretne! De a Főkincstárnok nem kegyelmezett! Ami jár -az jár!
A legény, lassan már beleőszült a dolgokba. Még régi munkái után csorgott némi kincse, de a kincstár kitátott száján az is lecsúszott. Már elővette a kedvenc felesége nyakláncát is üzemanyagra, hogy guruljon a szekér és tudjon dolgozni, mert hátha jobbra fordul a sorsa, de az is elfogyott! Egyszer csak bejelentkezett a király egészségi intézménye.....
- Ugyan már legény, látom rozoga vagy, de azért adok neked munkát, ha azt megcsinálod, lesz egy kis pénzed, meg aztán,ki tudja, mikor kerülsz ide hozzánk és akkor,jó tett helyébe jót várj!
El is sántikált hát az legény a barátaihoz és kért tőlük egy kis anyagot a munkához. Azok adtak is, mert a legény mindig betartotta a szavát. /ez is csak a mesebeli legénynél van, mert az életben manapság ritka az ilyen becsületes barom!/
Szóval a legény felbotorkált a háztetejére és megcsinálta a munkát. A Közmegrendelő dörzsölte is a tenyerét!
Ihaj - csuhaj! Milyen jó nekünk! Van új antennánk!
Aztán mikor a fizetésről volt szó, a megrendelőt eltávolították. A megegyezés hiába volt papíron, meg az is hogy jó a munka, ez nem hatotta meg a megrendel új főnökét. Azt a szerződést nem ő kötötte és különben sincs pénz! Az új király nem adott rá!
Merthogy közben új király is lett, aki aztán ígért szépet, jót, új stadionokat, de a legény kifizetéséről nem gondoskodott. A padlásfeljárót azért jó lelakatolták, nehogy valaki kárt tegyen az új berendezésben, vagy netán leszerelje.
A legény igen csalódott volt !
Ennyit ér manapság az adott szó?
Meg a megrendelő , sőt átvevő papír is ?...Ki fogja a kis kerekes gépemet fizetni, ki fizeti a gázocskámat, ki fizeti a villanyocskámat, ki fogyott a pénzem!
Bánatában hagyott, csapot-papot, beült a kis teherautójába, hogy világgá megy, vagy legalább is a Dunába,..de időközben elfogyott a gázolaja!
- Mindegy már no! - gondolta...
- Úgy is jönnek már az autóért -amit, bár öt éve fizetett, bár még volt teljesen kifizetve. ( Nem is lesz soha, mert az öt év alatt, nem a felét fizette ki, mint gondolta és ahogy érthető lenne, csak húsz százalékát, mert a bank módosította időközben a hitelét). Amit eddig befizetett hiteltörlesztésnek, azt átminősítette a bank, kamattá!
Hát, válság van, vagy mi a szösz!
Legényünk szomorúan legyintett!
Oda már a szép terv, a nyugodt öregség, a kis kulipintyó is veszélyben.
Valami pénz még csörgött a zsebében, két leszakadt kabátgomb mellett és elment a királyi biztosító emberéhez és kötött egy szerződést, hogy legalább a temetéssel ne terhelje a gyerekeit..
Jó éjszakát gyerekek, álmodjatok szebbeket!
