GÚZSBAN

Ma, már nem történhet semmi rossz- gondolta és mélyet szívott a cigarettából.
 Csípte a szemét és megköhögtette a füst.
A börtönben, nemigen volt alkalma cigarettához jutni, nem látogatta senki. Amikor volt egy kis pénze, azt reggelre ellopták a zárkatársak.
Hat évet kapott,ebből négy kemény évet húzott le, gyilkosságért. Pedig, csak elborult az agya...Annyi keserűség volt már benne,..hát, megtette...,
Előtte mondta a kocsmában, ahova elmenekült a mindennapi őrületből..
.– Egyszer megölöm !...,-
Nem gondolta ő ezt komolyan, nem akarta bántani az asszonyt, de az módszeresen kikészítette, megalázta. A szomszédasszonynak is nevetve mondta.....
- Nem ér ez semmit, nem férfi ez már !
Benne meg csak gyűlt a keserűség..
 A lánya, az igen!...
 Az tartotta benne a lelket. Apát simogató mosolyával, finom kis kezeivel, a "segitsapával!”...Ő volt a mentsvár, a világ, a szerelem, a minden...
Tudta, hogy  az asszonynak szeretője van, de nem érdekelte..
.Menjen, ha akar!...
 A lány, éppen felcseperedett, gyönyörű volt, törékeny mint a virág és mosolya mint a szentképé...
És ekkor megtörtént a baj...
 Nem akart ő semmi rosszat, de az asszony, már készült ellene, volt benne bor is, rendesen- látszott a szemén!
Összeszorította fogát és nem válaszolt  a piszkálódására,de mikor ráborította a forró levest, elszakadt benne a cérna!...Életében először, adott neki egy pofont... Az asszony megtántorodott, felkapta a kést és szúrt, bár nem talált mélyen,, de a kés, ott volt még a kezében!... János keményen ráfogott...Kicsavarta a kezéből, de a karjába mélyedő fogak, elborították az agyát! Vad erővel harapott az asszony és a düh vezette a kést!...Szúrt, a fájdalom miatt, szúrt a megaláztatásért, szúrt az elszúrt életéért!..Vak dühvel szúrt.. Később,.. azt a tizennégyet, különösen kegyetlennek vették...Bilincsben vitték el, pedig ő ment be a községházára ...
- Megöltem az asszonyt...
Aztán, leült az előtérben.... Kifejezéstelen arccal várta a rendőröket ..Mikor beültették a rendőr autóba, végignézett az összejött szánakozókon, csak biccentett...Ennek így kellett lenni!...
Most, hogy féléve itthon van, csak a lánya érdekli. Összeállt ugyan egy asszonnyal, aki mos rá, néha főz is ...de a lány, ..az a fontos...
Reggelente kikíséri a buszhoz és megvárja míg elmegy iskolába.. aztán visszakaptat, fel a hegyre.. Munka még nincs,...mert egy gyilkosnak, ki ad szívesen munkát?.. A méhész ugyan azt mondta, ha kivirágzik, mehet vele...Csak a tél múljon el már. Hideg november este van.forgalom alig az országúton. Az eső éppen elállt és ő várja a lányát, mint minden nap, a hatos busznál. A lány tudja,  jönnie kell, mert várják...Nem kell a kutyák ugatásától félve  hazabotorkálni a hegyre  a sötét utcán. Itt van apa! ...és apa megvéd!
A parázs, már a füstszűrőt égeti....
Itt a busz ! Már látja a lányát, ahogy repül felé!  Elpöcköli a csikket, karját kitárja !
-Itt vagyok Kati!..
 Aztán egy villanás, egy csattanás,.. fékcsikorgás, egy zuhanó test....és csend.. ..A buszról leszállók megállnak és nézik döbbenten az összetört autót és az árok parton a kifordult testet...Mozdulni, nem bírnak....csak egy állati ordítás hasít visszafojtott lélegzetek közé, ahogy az ember magához öleli az összetört kis testet..az utolsó reményét, ebben az életben...

Presser Gábor : Ugye Ott Leszel [ HD-BS ] bullstar

Ez annyira szép..nem hagyhattam ki

MALIBU

Miskolc- Malibu
Réges-régen még az új bortörvény előtti ánti- világban, sokat jártam Tokajra borért. Kiadós kirándulás volt, hosszú az út odáig. A régi Opel kadett caravan ülései lehajtva és telerakva finom tokaji borokkal - akkor még lehet ilyesmit csinálni.
A hajnali indulás miatt, a reggeli is az asztalon maradt , mi pedig  erdész barátommal éhes gyomorral törtettünk a havas 3-as úton. Már az útszéli fák is kenyérfáknak tűntek, mikor beértünk Miskolcra. Szilveszter barátom, aki közismerten inyenc, kihasználva az alkalmat, beirányított a Diósgyőrbe vezető útra. A DVTK stadion előtt elkanyarodtunk és egy 4 emeletes ház alatti kis étterem előtt leparkoltunk. Már jó dél lehetett, az ajtó előtt 4-5 ember várakozott- szerettek volna bejutni, de nem volt üres asztal. No!- mondom mi lehet itt a titok? Megtudtam hamarosan, mikor asztalhoz jutottunk. Egy roppant szolgálatkész hölgy kikérdezett bennünket, mit szeretnénk enni. Barátom már járt itt és említette mit evett - hát együnk mi is olyant. Francia fokhagyma krém levest kértünk és prézlis húst, sült burgonyával, bolgár savanyúsággal. Miközben, körbe-körbe nézelődtünk,  kijött a séf a pulthoz és méricskélt minket.Nem egy pici ember volt.. Kissé beárnyékolta az

éttermet.Na , biztosan azt hiszi, valami ellenőrök vagyunk vagy mi a szösz!
Barátságosan bólintott, én is felhúztam a számat a fülemig - lássa jó szándékkal jöttem! .Kisvártatva előperdült a pincérlány  két leveses tállal. Nem tányérral, tállal! Levert a víz....
- Bocs.. nem lesz ez sok, kettőnknek?- rám nevetett. Szilveszter visszafojtott röhögéstől eltorzult arcát, egy asztalkendőbe próbálta csomagolni - csekély sikerrel. Előkerült a feltét is és a reszelt sajt, amiből mindenki egy - egy lapos tányérral kapott. Elképesztő mennyiség és fantasztikusan finom selymesen krémes a leves , valami csoda! A második fogást egy süteményes tálon hozták, a bécsi szelet - mert kiderült, azt takarta prézli - körben rengett, a tányéron kívül is. Elkerekedett szemmel néztem, hol vághatnék utat ebbe a félmegyényi húsba! Aztán mint Csapajev a fehérgárdisták ellen, rohamot vezényeltem a sűrűjébe . A sült krumpli külön lapostányéron és a bolgár, káposztás, paradicsomos, sajttal beborított salátahegy, szintén rám várt. Lendülettel kaszaboltam a finom borjút. Többen fogadást kötöttek rám, mikor adom fel! "Én, nem olyan családból származom" ! -idéztem magamban a klasszikust. és nagy küzdelemben megfektettem a borjút. Szilveszternek már régen úti csomagot készítettek az adagjából. Birkózásomra a kíváncsi séf is kijött ! Vigyorgott. A pincérlány - látva verejtékemet, hozott még két szalvétát Törlést kértem,..aztán az utolsó falatok után megfeküdtem. A kaja fenséges és  döbbenetes adag volt!
Szilveszter még utánaszólt a friss felszolgálónak ..
- Tessék mondani.?..
- Volt már, aki megette ezt az adagot?
- Volt-volt! - huncutkodott
- De, az nem evett levest!!

MA, SZÉTRÖHÖGTEM AZ AGYAM.....

Ma, szétröhögtem az agyam!
Nem volt semmi különleges alkalom, csak a szomszédasszony jött át és elmesélte egy élményét a falu tv műszerészével.
Erre nekem is beugrott az én sztorim, amit most megosztanék.
Mivel elektromos végzettséggel rendelkeztem- villanyszerelő , később tv műszerész- nyughatatlan lélekként vándoroltam a kecsegtető szakmák között, némi aprópénzt remélve.
Voltam olyan bátor és meggondolatlan, hogy az iskola elvégzése után, két éves gyakorlattal ipart váltsak. Eléggé kihúztam a gyufát a városi illetékes előtt, hogy mi a picsának akarok én ipart ebben a szép szocialista városban , mikor itt csak egy ortopéd cipész a maszek. Nehezen értettem meg magam, hogy csak mellékfoglalkozásban szeretném... A feltétel az volt, a KISZ-ből nem léphetek ki...Mert, ha igen...!!.Meggyőztek.. eddig sem csináltunk ott semmit , mi bajom lehet?
Dolgoztam mint a moly és kerekedett is a zsebem no nem nagy pénzzel, de annyival igen ,hogy saját bringát tudtam már venni!
Nagy élmény volt ez nekem, mert azt a háromnegyedes bringát használtam addig, amit a konfirmációmra kapott pénzből spóroltam össze, ami pedig már tíz éve volt, tizenhárom éves koromban. Ezzel a biciklivel jártam dolgozni úgy, hogy a térdem, már majdnem a szememet bökte ki pedálozás közben. Egy új bicikli azonban -új perspektíva!..Felpattantam hát a drótszamárra és a templomos-i emberek tv doktoraként, száguldoztam lefelé a Forster hegy tetejéről a faluba- Dunaújvárosból, ami cirka tizenkét kilométer - oda..
Ez az út, néhol kissé mocsaras, de lovaskocsik által szépen kikoptatott földút volt, amin aztán ha rossz vágányra szorult az ember, hatalmasakat lehetett bukfencezni. Több sikeres tv javítási kísérletem után - mert a hírem elterjedt már - a falu másik utcájában is- egy dinnye termesztő szakmunkás rendelt be tv-szerelésre a házához. A vasárnap délelőtti időpont nem nagyon kedvezett, mert más dolgom is volt, hát a biciklit szépen a falhoz támasztva , megkértem Gebhardt Sanyi barátomat, ugyan már szállítson le engem, a tett helyszínére, mert az idő véges, nekem pedig - délután sürgős” zenélhetnékem „volt az újvárosi rock arénában a Bartókban..- Isten nyugosztalja azt .is !
Szóval, némi ötven forintokért vállalta is a fuvart Sanyi, ami bőséges hasznot jelentett neki, mert akkor még a Trabantos benzin ára 2,70 Ft volt.
Kiegyensúlyozottan léptem a házba, mint egy igazi doktor- táskával a kezemben- a beteget keresve. Keresztül léptem az előtérben lévő ágyon és öregasszonyon -aki szegény, láthatólag az utolsókat rúgta - majd, a nagyszobába vezettek szinte kézen fogva és rámutattak valamire a sötétben.
– Na, ott a tv!
Eltelt vagy öt perc , mire oszlott a homály. - Sürgettem a ház asszonyát csináljon már valami fényt, mert így beleesem a dobozba, vagy félre matatok. Nyugtatott a menyecske , ők sem tévednek el a sötétben. Ezt örömmel konstatáltam, mert a három gyerek közül a legkisebb- alig két éves - állandóan a nadrágomba csimpaszkodva jelezte, nem véletlenül jött a világra és ő is bácsi szeretne lenni. Lefeszegettem a szerkezet hátlapját és a benne lévő, vagy öt kiló porban turkálva kerestem az alkatrészeket, mikor megérkezett a ház ura. Az ember olyan taj-részeg volt, hogy csak az alkohol tartotta össze - valami jó savanyú bort ihatott ami összehúzta a testrészeit. Örült nekem nagyon és hogy megerősítse barátságát, mindjárt a nyakamba is borult, így együtt vertük le a tv-t a helyéről. Próbáltam a helyzetet normalizálni, de meddő kísérletnek bizonyult.. Nyakamban az emberrel, lábam közt gyerekével, vergődtem, miközben asszonya a kávéval a kezében hangoskodva fékezte őt.
- Jóska, haggyad mán a szerelőurat dógozni! .
- Szeretném elvinni a gépet a műhelybe ,mert itt nem sokat látok... – próbálkoztam, de a gazda védte portékát!
– Hogyne!.
- Eviszed, azt majd majd kiszedöl valami fontos dógot belülle!..
Visszavonulót fújtam - menekültem ! Az ember  kiabált utánam...
- Mi lesz akkó a tv-ve? Az asszony sajnálkozott, de hajthatatlan voltam...
Lábaim közül kihámoztam a gyereket, még futólag intettem a haldokló öregasszonynak az előtérben, aki utolsó erejét megfeszítve feltámaszkodott a dikón és utánam szólt.
- Kész má a tv.. fiatalember.? ,..
- Hajts !- estem be Sanyi mellé, akinek röviden ecseteltem az eseményeket. Röhögő görcse, akkor kezdődött oldódni, mikor már a másodszor sodródtunk az árok szélére.....Csak az orrát fintorgatta nagyon...
- Beszartál?
- Én? – emberkedtem!
- Én, aztán nem!
Miután az én orrom is észlelte a kaka szagát, észleltem, hogy a  kis huncut gyerek, élt vasalt nekem a szép vasárnapi nadrágomra- a kis  kakis kezével!

BAJBAN VAGYOK !

Ma este, mikor én zenéket "szerkesztek" és felrakom "fészre" - ahogy hallom az ifjúságtól - belecsöppentem egy vitába. Nem szeretek beleugatni magasröptű média csinálók, oktatók dolgába, de ha már így adódott, hát én is elmondtam a magamét.. Tán nem kellett volna, mert pironkodva kellett visszavonulnom a tanult társaság egyik általam becsült tagjának hökkenésére.Bizonyára nem értek úgy hozzá mint ők, akik belső berkekből tudják, állami tv-ék milyen haszon kulccsal dolgoznak "zsebre" és hogy szedik elő a konzervet a spájzból ,padlásról, néha-néha a dohos pincéből..Ezt, arra értem, sok szar megfordult már magyar közszolgálati televízió asztalán, de ez mostani, már kezd röhejes lenni. Elfordult a világ attól, amit nekünk a televízió jelentett ..egy utat az ablakhoz, egy ablakot kitekintéshez. Ugyan már, hogy jutottunk volna mi el - a régi MTV nélkül - egy pesti színházba Brecht , Koldusoperáját megnézni, vagy a Kaukázusi krétakört,vagy a Tizenkét dühös embert, ahol legkiválóbb magyar színészek izzították a szinpadot - szerintem világszínvonalon - most, hogy többször megnéztem, az eredeti amerikai filmet, bizton állítom! A lényeg, kissé leszaroztam az amerikai film választékot, amikor lavort kell a tv alá tenni, hogy felfogjuk a vért..ami kicsurog a tv -ből. Nem értették, mit akarok mondani..azt, hogy a média lesüllyedt a nézők színvonalára, sőt az alá! Itt, már nem az jön elő a hogy művelődjünk., szórakozzunk....Itt az van, hogy... cirkusz kell a népnek...és..kenyér!...de,az már nincs!. így butítani kell mindenkit, mert akkor, hátha csendben marad..Az MTV is átvette az elmúlt években, a kereskedelmi tv-k stílusát."Tóksókat","táncdalfesztiválosdikat"szerkesztettek.Hát lelkük rajta!....Nézem a Tv2 és RTL klub délelőtti műsorát, a rengeteg gagyi árú kiajánlását, a délutáni dél-amerikai síró-rivó széplányokat, könnyező szépfúkat, csúnya rosszakaróikat, és az éjszakai kártya jósokat! ...a hideg ráz...Ennyire elbutultunk.. ennyire jövedelmező a butításunk? Órákon keresztül jósolják jövőt, ki tudja kik ,egy csomag kétes értékű kártyából és megmondják mi a bajom, mert a kártya is megmondja!..és mindig van betelefonáló -aki reménykedik, ..hátha jobbra fordul a sorsa..vagy megmondják neki a frankót...Megmondom én gyerekek,... át vagytok ti ba..va ,.. de rendesen..Hülyének lenni, nem nagy kunszt, csak.. költséges...
Az esti, ezer helyszínelő és kórház sorozattól, állítom nyugodtan elmehetne a nézők értelmesebbje infúziót bekötni, vagy pisztollyal lőni bankrabláskor a rablóra.. vagy az őrre, vagy mindenkire ..mert -miért ne, úgy sem lesz neki baja, hiszen a filmen is az van....De ha megkérdeznék, mikor látott színházat a tv-ben-bocsánat-de gyermeknapi bábos a Vitéz Jánosnál nem jutna tovább! .
Szóval bajban vagyok! Kevés vagyok, hogy megértessem magam, mert nem vagyok olyan kifinomult elme, hogy a mai média kérdéseiben otthon legyek...talán nem is kéne! Én csak nézhető műsort szeretnék...Hát bajban vagyok!...
Bajban vagyunk!...
Kurvára!

APÁM TÖRTÉNETEI 2

Apám, a polgáriban jelesül vette az akadályokat, aztán valami repedés támadhatott a családi persely oldalán, mert csak kiszivárgott belőle az a fránya pénz. Így valami hivatalos munka után kellett nézni, amit, Érden a bátyja mellett a jegyzőségen tudott le..A zenélés már egyre jobban ment és saját szerzemények is előjöttek bátya Miska remek szövegeket, verseket írt. Persze nem a híres Váczi Mihály hanem a kisapostagi!
Aztán egyszer csak kitört a háború a leventékből katonák lettek a menyasszonyokból sírós lányok az asszonyokból zokogó özvegyek. Apám a német és szlovák tudásával és a jegyzőségen töltött idejével a hadtápon kapott helyet. Akkoriban GH-nak hívták. Nagy hely volt az annak, aki tudta használni. Mert hát itt volt, a gulyás ágyú itt osztották a csízmát, a posztókabátot, a konzervet és a szalonnát is. Milyen magyar baka az, aki nem szereti a szalonnát?! Egy kézben a szalonna kenyér és a vereshagyma remekül megfért, a másikban a bicska aztán lehetett a harapni valót szeletelni.
A német katonák utálták a szalonnát és örömmel elcserélték egy kis marmeládért. Ehhez meg a bakák foga nem fűlött, így helyre ált a világ rendje. Amúgy azonban nem, mert az oroszok nagyon nem törődtek a magyar német árucserével, hanem hevesen lőtték az állásokat. .Visszavonták a hadtápot a Duna innenső oldalára ahol, elfeküdve, a löszfal tetején ásott lövészárkokban heves puska-durrogtatással ijesztgették a támadókat. Fát kellett a védelemhez szerezni, hát irány Oroszlány, ahol a nagy erdőségben, könnyű volt fát beszerezni, megegyezni az erdő tulajdonosokkal. . Az elszállásolás az ottani tótok házaiban történt és apám mosolyogva konstatálta a lányok huncutkodását- akik, gondolván semmit nem ért a sutyorgásukból- hogy mit csinálnák azzal a szemüveges őrmesterrel, akivé apám időközben avanzsált. Nos, az ott eltöltött három hét alatt, volt módjuk volt erre. .Miután a beszerzés megtörtént és visszatérve a fronthoz Dunaföldvár védelmében sorakozott fel a csapat, de apám már csak a híd felrobbantására ért oda. Itt, aztán megtanult kicsit repülni is, amit, a híd végéről sikerült neki, a robbanás okozta légnyomás hatására. Ez, aztán később előnyére vált, mikor anyám szólongatta erősen és mint aki nem hallja a dolgokat- megadva magát…
- Tudod nem hallok a bal fülemre a robbanás miatt!

Az oroszok nem törődtek a híd romjaival és jöttek, mint az északi szél!. A csapat látván, itt már nincs mit védeni, mert már pufajka, pufajka hátán nyúzsög a parton, már-már körbezárva őket,hát dicsőségesen visszavonultak a gulyáságyúval a Dunántúl közepébe. Itt aztán új állásokat kellett kiépíteni, amire munkaszolgálatos katonákat hoztak a fedezékek ásásához. Ez valahol Bicske környékén volt ami már igencsak a csapás irányában volt. GH-s csapat eléggé vegyes volt , volt ott nagybajuszú öreg paraszt, aki remekül hajtotta a lovakat, erdőmérnök,aki a fakivágásokat irányította, frissen bevonultatott levente, aki még kiképezve sem volt rendesen, na és természetesen a munkaszolgálatos csapat, akik puskát nem kapván csak a lapátjukra támaszkodhattak az haza védelmében. Ehhez még csatlakozott néhány csapatától elszakadt kiskatona, akik vagy nem akartak a vágóhídon tovább szerepelni, vagy nem tudtak odaérni időben a golyózáporhoz. A munka remekül ment, mert élelem az volt,meg a kulacsba egy kis életmentő rum.,de egyszer csak megjelent egy pár nyilas, aki gyors igazoltatást rendezett a szökevények között és félre állította a számukra gyanús elemeket. A MUSZOSkat felsorakoztatták, hogy viszik őket a frontra, vagy hova. Az eltörődött emberek riadtan verődtek össze ..érezték itt a vég… A történéstől kissé távolabb piszkálódott egy páncéltörő gránáttal a z egység újonca Jancsi,a levente gyerek, akit állandóan figyelmeztetni kellett az elmúlt napokban, ne piszkálja a lőszereket,de hiába! Most is ott settenkedett a páncél ököllel a ház sarkában és amikor a legnagyobb volt az ordítozás és a nyilasok felkoncolást ígértek a társulatnak, a Jancsi gyerek megcélozta az út mellett álló eperfát és durr a közepébe,... hatalmas robbanással kifordította gyökerestől a Matuzsálemet.!
Itt vannak az oroszok – ordította el magát az egyik keretlegény, ami az álmos könyvek szerint számukra semmi jót nem jelentett - és autóba ugorva elmenekültek a helyszínről…. Ez már apámnak is sok volt. Jancsi a "Jókurvaanyáddejóltetted”! dicsérettel kommentálta a történéseket. Valóban a csatazaj is egyre közelebb ért. .- Na, emberek- szólt a Muszosokhoz- itt már sokat nem tehetünk magukért, maguk sem értünk, úgyhogy feloszlatom az egységet. Menjen mindenki Isten hírével! Oszolj!
Sokat, nem kellett biztatni öket!
A GH-s.egység pedig bevette magát a Csallóközbe.

MEGBŰVÖLTÉL...

Megbűvöltél.. Hogy ki vagy, ki leszel, ..ki voltál...?. Valaki.. aki... az Örök Nő..
Aki elvarázsol, illatával elkábít, ölelésével, csókjaival, fenn tart ezen a világon és nem enged elbukni. ...mert az ember esendő..és önző..de, ... Te... a Nő, szelíden visszaterelsz oda, ahova tartozni szeretnék - a szerethetők közé..

Ez a dal, jó erre...

SARUDI PINCÉJE

Sarudi Tibi egy építői pari cégnél dolgozott és mivel Bodrogkisfalud a Tokaj hegy tövében húzódik meg, természetesen borász és természetesen jó bora is volt. Egy vállalati szakszervezeti gyűlésen, a többeket megkínálván a finom nedűből alaposan feltornászta magát az „igenszeretünkminktégedtibi” ranglétrára, ahova csak a kivételes képességű emberek juthatnak. Nosza, indultak is a vállalati emberek szakmai tapasztalat cserére Bodrogkisfaludra, hogy személyesen is megtapasztalják, hogy, hogy dolgozik ott a szakszervezet. Az utána megtartandó pincelátogatás természetesen, elkerülhetetlen volt. A szeretet nagyon nagy volt,...így került aztán hozzám is – teljesen véletlenül – egy két literes ampulla. Nagyon ízlett, mindjárt szerveztünk is egy” kéktúrát” a Sarudi pincéhez . Nem volt egyszerű! Annyi edényt összeszedtünk amennyit csak bírtunk - mert jelentkező az ívásra mindig van- csak ne kéne menni érte! Ez, a boldog kilencvenes évek elején volt, amikor még nem háborgatták a rendes bortermelőket jövedéki adóval és nem kellett zárjegyezni a bort - mint manapság. Telefonos kapcsolatot tartottunk Tibivel, hogy el ne tévedjünk a zegzugos BAZ megyében. Az út kellemes volt, mert az autópályán Hatvanig lehetett vágtatni, ami az én Opelemnek roppantul tetszett. Adtam is neki rendesen, mondván: - Na öreg, futkározd ki magad igazán, mert nem mostanában jársz erre megint.

Akkor még azt hittem.. aztán a dolgok később máshogy rendeződtek. Emődön, ettünk egy jó rántottát a kellemes útmenti csárdában, és Miskolc , majd Szerencs után landoltunk szép Tokaj hegy aljában. Amerre a szem ellát mindenhol szőlők, présházak , katonás rendben.
Tibi, az utcán várt bennünket bemutatta a családját és elindultunk a pincéje felé. Afféle igazi tokaji pince volt, ahol lemenni nem egyszerű a borkóstolónak, de feljönni pedig szinte lehetetlen ...esetleg négykézláb! Szóval, ilyen idilli állapotba kerültünk, a nemes penésszel vastagon megfuttatott pincében. Még szerencse , hogy ilyen utakra mindig viszek magammal borhoz értő, vagy borszerető embert, aki helyettem koccintgat a pincemesterrel. No, a koccintgatás meg is történt és az én borkóstolóm már igencsak nótázós állapotba került, mikor a gazda megtette ajánlatát az árra. Aztán, elnézve az edények sokaságát, még tett egy kis árengedményt. Egymás tenyerébe csaptunk- már amennyire lehetett a kezében tartott lopótól - és kezdtük a levegőt kiszorítani a húszliteres kannákból. Mit ne mondjak, tekintélyes mennyiségű bort pakoltunk a Kadet farába és rövid búcsúzkodás után már csak a „kóstolómat” kellett a kocsiba betuszkolni és irány Miskolc..
.A mellettem ülő barátom nótázott javában.... az Edda bluest nyomta, mikor keresztül hajtottunk a város közepén lévő hídon és csak arra kapták fel a fejüket a miskolciak, hogy egy kócos szakállas őrült,
derékig kihajolva a kocsiból ordítja „ Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,” ..és az így eltartott még jó ideig.. amíg, bele nem aludt a borkóstolás okozta fáradságba......

Blumen, The Glass Hall, Andreas Vollenweider

Néha szükség van egy kis éjszakai lebegésre, alvás előtti elmerengésre..Ma éppen mit csináltam jól, vagy mit rontottam el..Azt hiszem, ez a zene éppen erre jó...egy pohár vörösbor mellett.... Most éppen nélküle , de a hangulat meg van...
Andreas gondoskodik róla..


Bocs!.. pedig megígértem virágok nem lesznek...Na, .. ennyit az ígéretekről... !

AZ ÚJTELEKI KAPCSOLAT

Kezdő antennakereskedő koromban, az első eladásom Újtelekre volt.
Bejött, egy zorga ember a boltba és kérdezte van-e parabola antenna.
- Hogyne lenne!- vettem elő azt az egyet, amit öt napja hoztam le a Ravilltól és fizetési határidő miatt már csorgott a víz a hátamon.
- Hatvannégyezer forint! Emberem, előkapta pénzt és ledobta az asztalra...-
- Akkor vasárnapra szereljétek fel!.....Döbbent csend..
- Aztán hová ?- szaladok utána. ..
- Ja! Újtelekre...Ha beértek a faluba, csak a műutat figyeljétek és odataláltok..
Legurultunk Újtelekre. A műút, tényleg odáig vezetett ahogy mondta...nagy sertés nevelő telepre. .Kellemes fogadtatás - ..egyetek, igyatok..
- Előbb a munka, aztán a szórakozás! - szabadkozom....közben a nyálam csorog a friss pecsenye illatától..
Szerelem az antennát, mikor a létra megadja magát! Egyik fele összetörik. A gazda szól, probléma egy szál se...Majd, ő megtartja a kettes létra másik felét, míg és kifúrom a lyukakat a falban. Állt emberem a kiskertben, felette a létra, azon én a nyolcvan kilómmal. .és közben beszélgettünk. Az ember meg sem rezzen, miközben a kert puszta földjébe lassan bokáig belesüllyedt.. Volt benne erő rendesen!
Később a vacsora közben mesélte, valami kommandós kiképzést kapott és ott, kőkeményre hajtották őket..
- Kissé könnyelmű voltál! –feddem –mikor csakúgy otthagytad a pénzt papír és áru nélkül. Mi lett volna, ha eltűnünk vele- viccelek - .derűsen elmosolyodik és belenéz a szemembe…
- Megtaláltalak volna… Ebben nem volt kétségem. Mesélte kastélyt építetett valamelyik fürdőhelyen és németeknek adta ki. Ez, még abban az időben volt mikor a német turisták itt találkoztak keletnémet rokonaikkal...Minden héten ment
kasszírozni és telerakni a hűtőt hússal. Annyi disznaja volt, kamionnal hordták tőle a vágóhidak..- Velük nincs baj? Bökdösök az orrommal, a falu végén álló viskók felé…
Ezekkel, semmi!- vigyorog.- Minden évben vágok nekik egy két disznót és ők ezért jobban vigyáznak a telepre, mintha őrséget állítanék.

Megértettem….

Jose Feliciano / The Gypsy

Hajnal van..
tele a fejem mindennel,de ha hallom - a sok bosszúságom elfelejtem és kiürül belőlem a méreg..
Valami eszméletlen erő van az énekében és abban a gitárban.Megmozgatja azt a pici még megmaradt lelket bennem, amit ki nem ölt a hétköznapok..sivársága, monotoniája...Csak csodálni tudom..és elmerülni a játékában..Hallgatom....és nekem játszik, ...már vagy harminc éve...!
Köszönöm!


Encore !


Nekem ez egy plusz,.. egy ráadás.

APÁM TÖRTÉNETEI 1

Apám, idén lenne kilencven éves...hár húsz éve hiányzik a humora bölcsessége, így aztán goldoltam, leírom kedvenc történeteit, hogy az unokái a régi meséit újra élhessék.
Apám, vásott gyerek volt. Ha fára kellett mászni elsőként ő ment fel, könnyű csontú gyerekként repkedett az ágak közt, és a legnagyobb jegenyefa tetejéről is levadászta a varjú fiókát,. vagy a csókát. Mindjárt iskola kezdésre, egy drótkeretes szemüveget varázsoltak az orrára, ami aztán eléggé behatárolta a mozgáskörzetét, Ezt a szerkezetet a fülre csavarva használták az abban az időben, talán azért az ebadta kölyke ne szerelhesse le olyan könnyen a „pektát”! Eljött az iskola tehát és a kisapostagi evangélikus elemiben, Baksa tanitó úr vezérletével elkezdődött a fejek feltöltése. Ez először nehezen ment , mert a falu apraja –nagyja csak tótul beszélt. Tán a tanító úr is birtokában volt ennek a nyelvnek, /a tótok egymásközt csak bikfanyelvnek hívták/ mert különben kilencszáz- huszonhétben , hogy tudott volna tekintélyt szerezni magának a nádpálcán kívül! Ebben az időben a nádpálca suhogása meghatározta a gyerek útját le- és fel. Itt lehetett elbukni és mennybe menni; támogatást szerezni, kicsit tovább, a polgáriba, vagy maradni parasztnak.
Mivel apám, szorgalmasan tanulta a magyart és a szemüvegével kivívta a az „okoska” nevet, hát megvolt az esélye a támogatásra. A jó nyelvérzéke már korán meghatározta a kétnyelvű faluban a gyerekek közt az előrejutást, de a szecskavágó aztán, átírt minden előre eltervezett elképzelést. A szecskavágó, olyan gépezet volt amibe növekedőbe lévő ő friss hajtású kukoricát bedugdosták és rövid darabokra aprítják, hogy a tehenek és kecskék nagy élvezetére. Nos apám rendes, segítőkész gyerekként dugta a kukoricát és a kezét is a gépbe..

Néhány ujja megcsonkult és a ezzel lezárta paraszti pályafutását , mert ugye, rendes marok nélkül az ekét megfogni nem lehet. Ennek ellenére a család zenei érzékét örökölve, hegedűt kért fájdalomdíjként. Nyektette is, a hegedűt rendesen és hogy egyre jobban, mert már a szomszéd kutyája is vonyításról átszokott a barátságos vakkantásra. Elérkezett az idő mikor a jeles bizonyítvány után polgáriba mehetett. A zene már jól ment és a helyi cigányzenekar prímása is gyakorta engedte meg a hirtelenszőke tót gyereknek, hogy az asztal tetejére ugorva, el-el húzzon egy-két csárdást a lakodalom vendégeinek nagy örömére. A család háza mögött volt a nagymama kocsmája, ahol savanyú bort és finom ételt is adott a mama az arra vetődő idegennek. A ház előtt volt a levente tér, ahol a levente oktatók gyakorta csuklóztatták a helybéli ifjúság arra kiszemelt tagjait. Aztán jött a zátony-a dunai árterület-és a Duna! Ez volt a legjobb hely, otthonról elcsatangolni és halat fogni. A halfogás egy mogyoróvesző, egy erős cérna, vagy spárga és egy tűzön meghajlított szög segítségével történt. Akkor még a Schalbert-sziget nagy-Dunában úszott és csak csónakkal lehetett "szárazlábbal" átkelni rajta.A szigeten almás volt és aki megszomjazott, annak a savanykás alma csillapithatta a szomját. A lakói egy erdészház félében laktak, és a megtermelt gyümölcs szállítását és a faluval a kapcsolatot csónakkal intézték Csónak volt bőven, hiszen halászok is éltek a faluban és minden rendes tót atyafinak is -aki szerette a halat - illett lennie egy ladiknak.
Így, a vízi alkalmatossággal felvértezve, könnyű volt a vadregényes szigetre átevezni és a tiszta vizű Dunából ízletes halakat kirángatni A halfogáshoz már csak a só hiányzott, amit a mama konyhájából könnyen be lehetett szerezni. Az első nagyobb fogás után, aztán tüzet raktak és a megtisztított halakat agyagba forgatták . A parázsba helyezett agyagot kiégették és mikor lepattogtatták a repedezett cserepet, ott találták a finom sült halat és mint a rómaiaknál ..a lakoma elkezdődött!

Erre mondták ezen a vidéken : Éltek, mint Marci Hevesen....!



A képen, Törjék Józsi barátom mutatja a téli Schalbert szigetet..

Macskák és egerek...

Egerem van!
Már két napja vadászom rá. Kettő volt belőle, de egyet rövid kézitusa után, fogságba ejtettem, aztán mikor szökni akart, szökés közben agyonlőttem- egy távirányítóval.. Tettestársa a vizesblokk mögötti faburkolatban szervezkedik és készül az agresszióra. Már régen nem vágytam ennyire a csendre, de a két terrorista, csak vidáman falatozta a papírjaimat éjjelente , nappal pedig felvillantva a hátukat, átrohannak a bolton. Dolgom miatt leshetném őket a lyuknál, de ilyenre, nem vágyom. Jön a ház méregirtó kisiparosa és jó tanács mellett ad két zselés finomságot. Betömöm a lyukba és remélem ha a méregtől nem , de a túlzabálástól meghal, mire kiássa magát
 Meg mondom az őszintét, egérirtásban nem vagyok profi. Ezt már régről tudom, mert az én egérfogómba, egyszer sem feküdt egyetlen öngyilkos egér sem. Csak a macska farkára csapódott egyszer rá, aki türelmesen várt a lyuk előtt és játékos kedvében az egérfogót piszkálta a farkával. Az,úgy működött!  Na, az egér nem lett meg, de a macska kínjában össze sz.rta a szobát.
 Régen, volt két fekete macskánk mikor falun laktunk, azok olyan erősek és bátrak voltak, patkányt is fogtak a tyúkólban, A másik macska aki szintén a barátom volt, állandóan a lábamra tekeredve biztosította örök és megbonthatatlan barátságunkat. Voltam vagy hatodikos, a városban laktunk már, de látszott rajta, vidéki macskaként minden újra kapható. Vittük is magunkkal fagyizni, nyakán egy függönyzsinórral . Sétáltunk a Vasmű úton hárman, a haverom meg a macsek és én.
 Aztán egyszer beugrott, egy városi repülő nap sétarepülése után, tán a macska is kíváncsi lenne az égi világra! Ejtőernyőt készítettünk neki, anyám konyhakendőjéből ó az ifjonti bohóság- és a negyedikről elengedtük a kalandvágyót. Az első földet érése kiválóan sikerült, bontotta az ernyőt időben és lazán landolt az Iskola tér betonján. A második ugrást azonban elvétette… Rövid, mint egy három –négy másodperces zuhanás után- betont fogott. Elterült szegény, azt hittük oda van!. Mire lerohantunk a negyedikről felugrott és óriási nyávogás közepette berohant a bokrok közé, hátán az akkor már feszülő ernyővel. Úgy nézett ki mint mikor az amerikai sóstói gyorsasági rekorddöntéskor a száguldó autót próbálják ernyővel fékezni. Valahogy aztán kigubancolta magát a hevederből és eltűnt a bokrok mélyén.
Mondanom sem kell elege lett a repülésből. Többet nem láttuk, pedig biztos kapott volna egy kitüntetést, ha visszatér.... Tán még apáméból is hoztam volna neki.. mert , úgysem használta őket.,.pedig volt neki egypár!..
Hát, most jól jönne egy macska, egy selymes szőrű cica, akinek csak meg kell vakarni a füle tövét felborzolni a hátán a szőrt és akkor rátekeredne a lábamra. Aztán kellő pillanatban vadmacskává változna és tenné a dolgát!…Most itt állok macska nélkül és várom az egerem. Ez még nem a templom egere, de már az is bejelentkezett…Lehet, előbb én jelentkezem be nála, egy kis rövid lejáratuért!...
..Ilyen világot élünk......élünk? …

Vergődünk!…




Az egér képe az ismeretlen elesett egérnek állít mementót /bár az enyém szét ette az agyam rokonaival/
A fekete macsek saját--Szül: Váczi Boszi

KORFU 3

Az egész délelőttöt és a kora délutánt is a homokpadon töltöttük, lazán, hason fekve, lesve a szőke bombázókat. Aztán elindultunk a következő állomásra, Paleokastricára..Ha lehet fokozni az gyönyört, akkor itt megtörtént. Hatalmas sziklák közt úsztak a csónakok a tenger által kivájt sziklák alagútjában, mintha barlangban lettünk volna. A város felett egy Monesteri/monostor/ állt. A szerzetesek mindenféle ehető és iható dolgot árultak, amit termeltek a kolostorban, és környékén.
Lent csavarogtunk még egy darabig, aztán irány a Pandokrator. Ez a hegy Korfu legmagasabb hegye és ezer méter felett van. Szegény kis autónak elege lett, míg felkapaszkodott a hegy tetejére. A hegytető parkolójában, talán hat autó és két busz fért el, de nagyon szorosan, mert korlátokkal volt körülvéve a legurulás megakadályozás érdekében. Szilveszter, akinek addigra már tele lett a nyári hócipője, elcsigázottan szállt ki a kocsiból..Mindig felfelé mentünk és az autó orrától,nem látta az utat. Innen beláttuk az egész szigetet. A helyiek szerint jó időben még Olaszországig is ellátni..Hogy miért nem Albániára voltak kíváncsiak, ami csak húsz kilométerre volt, nem értem! Fenn a csúcson néhány követ is legurítottunk, hogy had élvezzék ők is  a szabadságot.
Csöpp feleségem, remegő lábakkal csak azt hajtogatta, ő egy lépést sem tesz tovább, menjek ahova akarok, de ő az autó ajtaját el nem engedi.
.A világ tetején álltunk!! Legalább is itt a Pandokrator-ról úgy látszott. A korfui tv- és rádió adásokat innen sugározták..Leereszkedtünk egy alacsonyabb hegyre.Innen már átvágtunk a hegyeken.Még zöldellő fák jöttek, olajfa ligeteken keltünk át..Fekete fólia volt a fák alatt ,ha a szél is segít a betakarításban, a fák rázásában - hát legyen hova gyűjteni az olívát..Szűk szerpentin végén, fehér házikó előtt, kis hordókban kínálták, zölden, éretten, feketén az olívát és a kóstoláshoz, friss kecskesajtot kínáltak..
Sidariba visszaérkezve, más dolgunk nem volt, mint egy esti fürdőzés és a sziget borának szürcsölése, ami nagy szomorúságunkra a negyedik napon az üzletből elfogyott Nem voltak ránk felkészülve! A hét vége felé a szokásos görög est fényesre sikeresedett.Az előadás és az ételek, felszolgálás is csúcs volt, (bár meglesve a falból kifolyó kifogyhatatlan bor forrását, egy szivattyú nyomta fel műanyag kannából a nedűt az antik sziklákba, ahonnan ömlött ki a bor folyam.kissé csalódtam.) Azért többször is töltöttünk a korsónkba, mit lehet tudni?!. A táncosok, zenészek valami döbbenetes műsort adtak. Ez nem, a felénk ismert hakni volt , hanem a görög táncosok táncosnők bravúros, szinte akrobatikus tánca, mindez vagy két órán keresztül..Az utat csak az árnyékolta , hogy egy nyom sávos volt az út.
.A mai napig nem értem hogy nem zuhantunk le, a közel száz méteres szakadékba, mikor a szembe jövő busz elől lehúzódva, tán három keréken álltunk a szakadék szélén, a mélység felett .Kedvenc feleségem, akkor ígérte meg sírva, ha ezt megússza az életben nem jön el többet ilyen útra...Azért, tudtak valamit ezek a korfui buszosok , mert épségben értünk haza. A hétvégén jött az idegen vezető és azt mondta, ha akarunk, még három napot eltölthetünk ingyen Korfun és repülővel mehetünk haza.. Sokat nem meditáltunk ezen, de mikor reggel elsőként jelentkeztünk erre, kiderült, éjszaka már elkelt a repülőjegy..így sajnos le kellett mondani a plusz napokról../sajnáltuk is volna a kényelmetlen buszozást kihagyni !!.../
Itthon értesültünk, a konzorcium, amibe a Jorgos Travel is belépett tönkrement.. Lehet, ha nem sietünk, ma is a görög szél és nap cserzi a bőrünket...
Néha, úgy érzem, sokkal jobban jártam volna.....


A középső képen, Szilveszter barátommal vizsgáljuk a hegyet takaró virágzuhatagot.. Ő a kisebb...Alatta a Pandokrator a maga görögösen megalkotott biztonságos feljárójával, parkolójával..korlát nuku!

AZNAPOSSÁG..

Ma, ilyen kedvem van...elbuktam egy reményt , ...esélyt sem kaptam semmire, ....hogy holnap mi lesz? ....Lesz, ..az biztos...hogy hogyan ? ...Úgy, még sohasem volt, hogy ne lett volna, sehogy!.. Lehet,..még az ég is kiderül,... egyszer..egyszer biztosan...és akkor onnan..
.Mert az élet olyan, mint az óriáskerék - mondta apám, aki a bölcs ember hírében állt- egyszer fent,.. egyszer lent vagyunk,.. most nagyon lent, de innen csak felfelé vezethet az út... Hát, ehhez tartsd magad fiam!..
.

Tartom fater!............Itt vagy még?

A HANTOSI KASTÉLY

A nyolcvanas évek végén,a hantosi kastélyban zenéltem péntek -szombat, ahogy vendég és a főnök, Moldván Laci kívánta. A kastély gyönyörű volt,  horgász tóval, szép parkkal, kényelmes szobákkal rendelkezett és a varázsló Szűcs Janival a mesterszakáccsal, aki igazi ízorgiákat tálalt a vendégnek. Állítólag Grósz Károly járt ide le vadászni alkalmanként, de engem nem hívtak meg erre és így csak félhivatalos az információm, vagy tán az sem. Tény,ez az állami gazdaság szépen felújított kúriája volt, és vendéglátó helyként üzemelt - mikor éppen nem volt hivatalos redezvénye...
Pénteken elmentünk és hat órát elzenélgettünk a csendes asztal társaságoknak, összebújó szerelmeseknek , titokban randizó szépasszonyoknak és felajzott bikáiknak..Jó volt ezt csinálni, a rock éppen nem dübörgött, a diszkó meg nem érdekelte őket, hát eljátszottunk Mókulival mindent, amit csak kértek..
Mókuli aranyos srác volt. Alacsony kissé, vagy nagyon is kopaszodó zongorista, aki kellő tiszteletet kivívott az újvárosi zenészek között, zongorájával és inni tudásával. Itt már leszállóágban volt a pia és csak a billentyűkre koncentrált. Eredetileg papnak készült és Esztergomban végzett a piaristáknál, aztán méreg keverő lett, mint mezőgazdasági vegyszeres rágcsálóirtó -bár tudtommal a Borgia családdal nem volt rokonságban, remekül értette a dolgát. Aztán messzi vizekre evezett, mert mérlegképes könyvelőként végezte a nyugdíj előtti utolsó éveket...
Ekkor azonban, még zenél is és füstölt az keze alatt a billentyű és alig tudtam követni gitáron a száguldását...

Fizetős osztrák vadászok lepték el a szép kúriát, azonnal csőre töltve a fegyvert és vagy háromszáz szépen felnevelt fácánt terítettek ki, az udvari parkolóban..Soha nem értettem a gyilkolási ösztönt és  ez megdöbbentett! A vadászat nagy izgalom, de ennyit lelőni csak úgy, ... ez már mészárlás!...Vidáman iszogattak a szarvas pörkölt mellett, harsányan dicsérve egymás remek lövéseit..Hogy kisebb legyen a fácán halom az udvaron, hajnalban a főnök, tíz-tíz fácánnal rakta meg az autót....Hogy az én- alapjában csendes- feleségem mit mondott hajnal négykor, mikor megjelentem a fácánokkal- kissé illumináltan.-..azt most nem interpretálnám..de reggel nyolcig tollak szálltak a Római körúton.
Ekkor volt, hogy ott szállt meg, egy kanadai állatorvos is akit a Holsten-Friz tehenek hullása miatt küldtek ide, hogy állapítsa meg, miért nem akarnak élni ezek a szegény jószágok...Senki nem tudott beszélni vele és így kapóra jött, hogy szerény angol tudásommal elszórakoztassam az öreget és megmondjam a kíváncsi személyzetnek, mit szeretne enni Dan reggel, holnap , holnapután..Amúgy, nem volt baj vele ..csak, nem ismerte azt az európai szokást, hogy bent az étteremben nem hangoskodunk...Így, volt hogy előfordult , vacsora közben, mikor megállt a zene ,ő hangos trombitálással jelezte, hogy remek az emésztése..,Annyira, nem volt jó az angolom , hogy azt megértessem vele itt csak a zenekar dudálhat.
. Később, összebarátkoztunk és meghívtam magunkhoz vasárnapi ebédre.. Felültettem a panelben, méteres kis asztalkánkhoz ami a radiátorra volt szerelve, étkezni...Csak nézett, kereste az ebédlőt. Erzsó kitett magáért és olyan ebédet szerkesztett, hogy a vendég, mint a tíz ujját megnyalta utána.. A következő héten, apámmal elvittük Igalra,
ahol teljesen elvarázsolódott a környezettől, a barátságos emberektől és a gyógyvíztől. Még, kétszer kellett elvinnem oda és azt mondta, feleségét is elhozza majd beáztatni- Igalra..
Jó kapcsolatunk akkor szakadt meg, mikor az első hó leesett, és ezzel a tíz centivel, nem tudott megbirkózni az én Wartburgom kopott, nyári gumija...Nem mentem el az utolsó estéjére így nagy mérgesen elutazott. Kanadában, a félméteres hó sem akadály-de mi híján voltunk Kanadának-a jó gumikról nem is beszélve!..Mesélte, annyi földje van,hogy repülőgépről, színképelemzővel nézik, mikor lehet aratni, mikor érett be a búza...A két fiával vitte a gazdaságot, a több tízezer hektáron...
Hát ezek a Kanadaiak, már akkor is tudtak élni!
Aztán egy idő után a tehenek is megelégelték az elhullási mutatót, így Dan ittléte okafogyottá vált és hazarepült Kanadába. Többet nem is hallottam felőle.
 Azt hiszem már az égből lesi a búzaérés idejét és onnan tartja szemmel a Kis-hantosi tehén farmot is.
Valami lehet  benne , mert a minap jártam a telepen a kutyadokit keresve és láttam, hogy néhány elégedetlen tehén panaszosan  bőgött , égnek emelt fejjel!
Lehet Dan-t keresték..?
Ki tudja?
Majd jön, ha jönnie  kell...

TAVASZ ?

Várom a tavaszt ..ettől még nem lesz jobb kedvem, de hátha.. hideg már nincs, csak az esőt perli a szél szanaszét az udvarban,...hogy miért nincs jobb dolga ennek is? Kutyát kellene sétáltatni! ..ő menne én, még ódzkodom .pedig kellene neki a rohangálás a galambok kergetése labdázás, de mondtam neki ..Rám ne számítson! Aztán addig ette szét az ajtót, míg előkerítettem jobbik énemet és kivonultunk az udvarra. Két-három eltévedt galamb próbálkozott landolni , de Szofi, a spániel rögtön megtisztította a terepet. A mogyoró bokor már barkásodik, a hóvirág meg elvirágzott, így csak a megmetszett szőlőt vehetem szemügyre. Szerencsére, tán már nem lesz fagy, különben ezt a szőlőt is megenné a fene. Szofi boldog- én is, mert maradt valami az ajtóból. A naposabb helyeken, ahol a múlt heti szép időben, már megpihent a nap egy-két órára, előserkent az új fű ..Kellett is már, mert Ősszel, mikor gömbölyű talpú cipőt vettünk fel a vejeimmel, kirugdostuk a füvet rendesen.. Sikerült igazmondóra inni magunkat, az utolsó sütöm-főzöm bulin....Ha az eső nem kezd el esni, lehet, most is a tűz mellett ülünk! De a természet is megunhatta a dorbézolást, mert nyakon öntött bennünket egy kis esővel. Esik, ..most is esik. A fene a jó dolgát, a frank esne már lefelé, nem ez a sok víz.. Lehet, az eső a frankkal viszi az autóm is? Nem is értem, ahol ennyi vízlelőhely van, vízgyűjtő terület, mi a franctól olyan drága a víz és a csatorna.. na meg a gáz.! Mert gáz az van.. nagyon nagy gáz! Na, ezt hagyjuk is,..még a végén felhúzom magam! ..A kutya jól érzi magát, élvezi a friss levegőt és ez a lényeg. Valaki legyen már elégedett!.. Én meg csak morgok mindig csak morgok ..Van miért!.. ..Összehúzom magamon a kabátot, ..nincs meleg!
Szofi átvakkant a szomszédnak aki előbújik, én vele tartok. Ketten csevegünk a kerítésen keresztül én a szomszédot, a Szofi a kutyáját tartja szóval. Szóval tavaszodik! ..Nem nagyon, csak egy kicsit, ...de tavaszodik. .Lehet reménykedni,..lesz! ....Lesz? Reménykedhetünk?

ÚJVÁROSI ANZIX

Mikor "Sztalinba" felköltöztünk Kisapostagról, nem sokkal utána kitört a felkelés.Nem sokáig élveztük város kényelmét a szórványos lövöldözések és az orosz csapatok érkezésének híre becsomagoltatta anyámmal a párnákat, takarókat, a fülbevalóját, apám alsógatyáit és gyerünk Baracsra, nagyapámékhoz. Nagybátyám jött értünk lovaskocsival én pedig roppantul élveztem az utat, a saroglyából lábat lógatva. Nagyapáméknál volt ágy bőven,de azért a pincében - ami a fináncok elől volt ásva- szalmazsákot és párnákat vittek le, mert ugye,sohasem lehet tudni.. Valamit sejthettek a baljós végből, mert az oroszok át is dübörögtek a falu fő utcáján a harckocsijaikkal, majd ránk szakítva a pincetetőt- és bekerítették Dunapentelét-alias Sztálinvárost. Aztán, mikor a város védelme térdre kényszerült és egypár sötét év után éledezett, levegőt is nagyobbat lehetett venni, a város kezdett szépülni. Az addig csupasz házakat bepucolták, utakat betonoztak a sár tenger helyett és a boltokba már egyre kisebb sorokat kellett állni  húsért.
Mi is felcseperedtünk, beiskolázódtunk, végeztünk és fiatalemberekként összejártunk sörözni beszélgetni, világot váltani.
Volt a városban több étterem és kocsma is, ahol kulturált módon lehetett leittasodni. Mi a Kiskocka közelében laktunk és hazafelé a melóból gyakran váltottuk sörre az aprópénzt. . Ez már csak kert helység volt , de az Ady Endre utca utolsó bivaly-ház földszintje, valamikor a legendás Kocka étterem volt. Talán ennek helyére költözött Múzeum...Gyerekként évekig az itt talált római-kori szarkofágokban bujkáltunk, mert nem volt rajta fedél, és jó búvóhely volt ipi-apacsozás közben. De a hatvanas -hetvenes években még a kert helyiség működött este 10-íg és ha jól viselkedtünk 11-ig. Többek között, a Hoffmann Laci bácsi volt a főnök, aki előtte a húszasban volt tanár és utána a vendéglátóban kereste, a reggeli kaviár mellé valót. Rendesen el voltak választva a bádog asztalok egymástól, sövénnyel és ritkán látta egyik ember mit iszik a másik. Alig vártuk már a tavaszi szezon nyitást , hogy beülhessünk a Kockába.
Nem is annyira a sör miatt - persze az sem volt
elhanyagolható- hanem a társaság miatt. Valóságos klub élet zajlott ott. Mikor este visszatértünk, kandeláberek adták a hangulatot a nagy dumálásokhoz..
Itt történt meg az az eset, amit én is láttam, mikor Fülöp Feri bácsi a főrendőrök egyike - hatalmas nagydarab fickó volt-ott sörözött civilben és beszólt a csaposnak -öt sört kérek. Hiányzó ujjai miatt, csonka kezével, csak kettőt tudott mutatni, így mókás volt, ahogy a hüvelyk és mutató ujjas ökle, kalimpált a levegőben - jelezve az ötöt. Szerencsétlenségére ott volt egy srác a Görbe utcából, ha jól emlékszem esztergályos volt, vagy asztalos és annak is az ujjai hiányoztak, úgy mint a főrendőrnek. Ő is kérte a söröket felemelt kézzel és ő is mutatta az ujjait. Neki is ment Feri bátyánk ahogy illik, hogy minek csúfolja őt! Némi kézitusa is keletkezett, amit az asztal józanabbik fele próbált megakadályozni, de nem bírtak az erős emberrel. Aztán csökkent a harc heve és csak verbálisan támadták egymást, mutogatva csonka ujjaikat, hadonászva öklükkel, egymás orra előtt. Aztán később,két sör mellett megbékéltek..
Volt egy hatalmas ember, Csöpi. Az én emlékeim között olyan kettő méter húsz- és harminc között volt-dehát, én akkor még kicsi voltam és más szögből láttam a világot. A legjobb haverja a Jancsi volt, aki olyan pici volt, alig érte fel az asztalt állva a Bisztróban. Mindig együtt ittak. Csöpi térdei, az asztal fölött, szemben vele meg a haverja állva. Aztán mikor Csöpi a egyik lábát elvesztve tolókocsiba kényszerült, Jancsi tologatta Csöpit.. Csontjait, rossz nyelvek szerint , kétszer is eladta valami múzeumnak, vagy klinikának jó pénzért, amiért aztán egy rövid időre kaptárba zárták.. Jancsi az erőműben a kazán soron volt lapátos...A lapát nagyobb volt, mint ő, de azért lelkesen dobálta a szenet kazánba. Szénporos képével,olyan volt mint a mesebeli törpe , csak a "hey hoo!" maradt el.A legjobb haverok voltak Csöpi haláláig.
Volt, más ilyen pici ember is a városban az ötvenes években. Pista bácsi, aki az uszoda helyén lévő, regényes nevű Késdobáló ipari „ivászati centrum” előtt álldogált és egy zöld svájcisapkában gyűjtötte a földön az adományokat. A piros svájci meg a fején volt, hogy észrevegyék a feltűnő fejdíszt és gazdájával együtt el ne tapossák, a kissé kacskán járó részegek kocsmából távoztukban... Szintén törpe fia vigyázott a sapkára , na meg az adományra.Aztán egy-két fröccsöt hozatott az öreg magának, mert bemenni a kocsmába nem mert,neki az már igazi életveszély lett volna.
Az mostani piac helyén volt a József Attila kultúrház, ami egy barakkból állt,.itt zajlott a munkások, kubikosok művelése... én, még egy vasárnapi evangélikus isten tiszteleten is voltam ott-persze ötven hat után- hogy megtisztuljak iskolás kori bűneimtől.
Aztán itt forgatták a Kölyök című filmet is és mi gyerekek rohangáltunk a stáb után, akik a város legfőbb pontjait végig forgatták a jeleneteket, az akkor tüneményes Töröcsik Marival és Szabó Gyulával.Nem is értettük, minek kell reflektort használni, mikor száz ágról sütött a nap!

Miután megépült az uszoda és már nem kellett a Duna harminc méteres löszfalán leereszkedni , hanem itt lehetett úszni, fürödni. Igaz, víz hideg volt, mert csapról engedték az ivóvizet a medencébe, de aztán három-négy nap után, mire szépen bezöldült, addigra meg is melegedett.Ekkor leengedték..
Aztán kezdődött minden előröl...tiszta víz -hideg víz, büdös víz meleg víz ....
Hja, azok a szép idők! Azokkal ez a steril vízforgatás nem kellhet birokra !
Azért felcseperedtünk  valahogy...de bárhol lakom, bárhol járok, ide mindig hazajövök !



/A felső kép a régi Kocka volt - még fák nélkül. Alatta már helyén a fák és az Ady Lédával - szobor..
A Kölyök filmből egy részlet, az Aranycsillag szálló teraszán és egy mai kép, a parkosított Újvárosról. Köszönöm a képeket, ami részben a Kismóni gyűjteményből kölcsönöztem-utólagos engedelmével!/

EGY IGAZI HAZAFI....

Ezt nem tudom ki írta, de érdekes okfejtés!E.mail-len kaptam.. Tiszteltetem a kitalálóját



Nincs MÁS MEGOLDÁS!

Tételezzük fel, hogy: a központi kormányzat mindenkinek ad kb. 1.000.000
Ft-ot.
- Ha ezt a pénzt elköltjük a Sárkány Centerben, vagy a Józsefvárosi
piacon, a pénz Kínába kerül.
- Ha benzint veszünk rajta, akkor az araboké lesz.
- Ha komputert veszünk, akkor Indiába és Hong Kong-ba kerül
- Ha gyümölcsöt, zöldséget vásárolunk, akkor Hollandiáé, Spanyolországé,
Olaszországé, Egyiptomé és Iráné lesz.
- Ha kis fogyasztású és jó autót veszünk, akkor Japánba, Németországba,
Spanyolországba kerül.
- Ha semmire sem jó elektronikus fa....gokra költjük, akkor a pénz
Taiwanra vándorol, és nem segíti a magyar gazdaságot.

Az egyetlen lehetséges mód, hogy a pénzt itthon tartsuk Magyarországon,
ha kurvákra, jó magyar borra és pálinkára költjük, mert ezek garantáltan
hazai termékek.

Én ehhez tartom magam! Csak hát nehéz az asszonnyal megértetni, hogy
mindezt merő hazafiságból teszem!



Egy magyar hazafi.

KÖR-KÉRDÉSEK...

Na, ma eljutottunk a gusztustalanság csúcsára..
Kedvenc f betűs közösségi oldalam-amit rendszeresen nézek minden nap, kör kérdésekkel bombáz.. Azt kérdezi a Badoo vagy mi a penész nevű közvélemény kutató? Vagy mi a jó..k anyja: , Szerinted hajlandó lenne X,Y- szépreményű hölgy- egy egész estén át italokat venni valakinek csak azért, hogy lefeküdjön vele?... Erre, most mit mondjak. .annyira nem ismerem, hogy véleményt mondjad róla, meg minek is.. ha veszi... hát.. had vegye! Engem, nem érdekel... érezzék jól egymást... Ugye mi is voltunk fiatalok és nem is akármilyen bulikat csináltunk., ..de hogy így , hogy hátulról mellbe kérdezzenek, ez fura....Mit foglalkozok én Y-ka társaságával, szerelmi életével és szexuális szokásaival! Bánja a fene ha Kentaurral is fekszik össze! Megígérem, nem megyek el kukkolni!! / bár kentaur nem minden nap sétál az utcánkban/ A negyedik kérdés? Mert, az utána következő annyira kiverte biztosítékot nem szeretném idézni..
Ágyba bújna
Á.Gy egy vadidegennel?

Na, most aztán megcsíptük Oszit!!
Honnan az anyámból sejteném- ki-kivel akar kavarni? Más téma nincs gyerekek?
El tudod képzelni, hogy VK ágyba bújjon egy közeli barátjával?
Őrzöm, én a bugyiját..? vagy mi van?..
Tegyük már agyunkat helyre! Ki az a hülye aki azt kérdezi ágyba bújna –e a számomra akár ismerős, akár ismeretlen lány a közeli barátjával? Mi vagyok én a delphai jósnő?.. vagy Nostredamus, hogy megjósoljam, a kemény party után, ki-kivel akar ágyba vagy ágy mellé bújni ? különben sincs közöm hozzá!.. engem az érdekel holnap feljön-e nap és mi lesz a reggeli mellé tett újságban!
Meg, reggelire csinál-e az asszony szalonnás rántottát a vasárnapi söröm mellé!
Szerinted kiábrándulna valakiből E.A.V csak azért, mert testszaga van?
Mi van itt? Szaglászás felső fokon.. utánam , utánad, utánunk?
Ennél végképp elfogyott a cérnám.. Kérdés
El tudod képzelni, hogy G. P. ágyba bújjon valakivel csak azért, hogy közelebb kerülhessen az illető barátjához vagy testvéréhez?
Most már, csak a véletlenben bízom, hogy ne kerüljek össze, ezzel a kapitális barommal, aki a kérdéseket felteszi..! Agyrém az egész...! Ezt egy főiskolai tanárról kérdezi, aki lassan a hatvan felé közeledve , nem tudom, hogy az indexbe beírna –e a jelest, a kérdezőnek, de hogy tőlem egy nagy maflást kapna az „todzicher”!
Szerinted kiábrándulna valakiből R. T. csak azért, mert az illető szörnyű cípőket hord?
Nem a cipő szörnyű babám, hanem a kérdés...! Ki pénzeli ezt a fórumos, koronás ökröt, hogy beletolja magát az estémbe és bőgesse a motorját az idegeimen.
El tudod képzelni, hogy D.S. füllentsen munkájáról csak azért, hogy valakire jobb benyomást tegyen? Persze –persze meg eret is vágna magán..
Fenntartana egy párkapcsolatot Csi.G. csak a szex miatt?
Persze.. végre egy jó kérdés! én is szerettem volna már Csi G.vel egy közös ülést megszervezni, de eddig sem neki ,sem a férjének nem tudtam a számát, mert azért jobb, ha az ember elkéri más asszonyát, tisztázza a dolgot az emberrel.. Aztán a leltár után, nehogy reklamáció legyen a létszám miatt !
El tudod képzelni, hogy M B. felszedjen valakit a buszon? Ezt speciel el...mert kalauz és gyakorta támogat le és fel öregasszonyokat a piripócsi buszon.
ű Ágyba bújna E V Sz egy vadidegennel ?
Na most már ki b...-a biztosítékot.. Én meg az asszonyoddal, ha negyven alatt van!
Amennyi szexre vonatkozó kérdést kaptam, az egy rendes orvosi rendelésen nem töltene be a feldolgozással együtt, három hetet. Rám senki nem mondhatja , hogy prűd vagyok ...de azért még is ..Meddig terjedhet ez a járvány?
Mindent a média szabadságáért..- egyetértek!
De a kötözni való bolondokat, kötözzék meg...!
A legkínosabb kérdésre, az arcképket felvillantó szervernek az a válaszom,
nem!!
Mert a barátom lánya, mert negyven évvel fiatalabb nálam ..és hat hónapos terhes..!!