Kapok egy címet a UPC-től, hogy menjek el a Duna túloldalára Dömsödbe, mert ott egy előfizetőnél hiba van.
Hívom telefonon az előfizetőt -egy elesett hang jelentkezik -.XY-né.
Kérdezem -Mi a problémája? - nehogy itthon hagyjak valamit és kétszeres utam legyen!
A hölgy reszkető hangon közli, átment a lányához a szomszéd házba és közben lelopták a ház faláról a parabola antennáját és a falból kihúzták a kábelt.
Hm!
Na, most már értem én a dörgést... erős felindulásból való, hirtelen híréhség vett erőt az elkövetőn és mást nem tehetett- így könnyített rajta.
Az már csak hab a tortán, hogy ezzel tízezer forintot vett ki a szegény tanyasi asszony zsebéből, mert a berendezést neki pótoltatnia kell, miközben egy hétig csak az üres rasztert nézegetheti a tv-jén....innen már másképp néz ki az ügy!
Elgondolkodtam..eddig csak gyümölcsöt, tyúkot, fát loptak az elkövetők, most már parabolát is !
Tényleg jobban élünk mint négy éve...
Nem vitás!
2014. március 21., péntek
2014. március 12., szerda
Könyvlopásom története
Akkoriban, a hetvenes évek elején, amikor a fiatal ember még nemigen tud hason aludni, akkor dolgoztam a Dunai Vasműben.
Remek munkahelyem volt. előre megmondták itt ne nyúlj semmihez, mert ez már húsz éves berendezés, itt javítani nem tudsz, csak megzavarni az üzemeltetést. Telefon műszerészként tevékenykedtem. Régi acetát borítású vezetékekkel volt megoldva a helyi diszpécser központok java. Ha hozzáértünk, porladtak és csak az akkor divatba jött kontakt spray volt az egy megoldás, ahol az érintkezőket, érintés nélkül tudtuk tisztává tenni.
Nem volt egy nagy kihívás szakmailag.
Én, aki a Gelkában már szinte kapitalista teljesítményre voltam hangolva, ámulva figyeltem- beleülve az itteni langyos lavórba - mi is folyik itt?
Ne dolgozzak, ezért fizetnek? No, nem sokat!
Rengeteg időm lett itt!
Előző években elhunyt kedvenc nagybátyám, aki amatőr színész, költő, és könyvtár tulajdonos volt. Mivel örökösként, apámmal mi örököltük a könyvtárat- a gyászon túl- a számszéle a fülemig szaladt.
Komplett Jókai és Mikszáth sorozatok kerültek a polcomra. Tobzódás volt ez a javából. Minden reggel indultam dolgozni a vasgyárba és nekem csak le kellett vennem a polcról a következő kötetet és már a reggeli lecsó főzés után ki is nyithattam egy új világra az ablakot.
Mit az ablakot, az ajtót is - és már is a janicsárokkal együtt vívhattam a végnapokon, vagy a toklyókat hajtottam a mongol legelőkön, vagy Tímár Mihállyal szállhattam alá a Vaskapu örvényeibe- szedni össze Tímea örökségét.
Egyszer azonban minden könyv végére érünk és kopogunk a hátsó fedelén, mint ahogy egy megunt nő fenekét simogatva nézünk körbe - lesve az új prédát.
Ekkor tájban derült ki, hogy a Műszerüzemnek saját kis könyvtára is van.
Ahogy szokott lenni, itt elsősorban a mozgalmi könyvek, legalábbis a "helyes " gondolkodást elősegítő orosz irodalom elit példányai voltak. Fagyejev -Az Ifjú gárda, Osztrovszkij -Az acélt megedzik, és Mereszjev -híres, lábát vesztett vadászrepülő ezredes háborús kalandjait olvashattam és el is olvastam! Nem minősíteném az akkori könyvtár állományát.
Mivel alig volt már könyv itt is, amit ne pörgettem volna át- a régi párt emlékek már akkor sem kötöttek le- egyszer csak ,egy kis sárga könyvecske került a kezembe. Olyan tizenötször-tíz centis lehetett és szinte Rejtői címe volt!
Az elbocsájtott légió!..
Forgattam, nézegettem, de nem volt benne Rejtő humora..
Inkább bennem lett valami különös izgalom, az eléggé fojtott vibráló történetből kihámozódó- forradalom , a paraszt gyerekből lett, elküldött, bebörtönzött katona, a kilátástalanság- az ötvenes évek végének sivár kétségbe ejtő önmarcangolása, a magánélet csődje és az elzavart ávósokról szóló könyvecskétől!
A bálvány összedőlt!
Valami elementáris pofán csapása volt annak a hitnek, hogy itt ellenforradalom volt , valami más.
népharag.. olvastam kétszer is - egymás után..és napokig hatása alatt voltam..Állítólag indexen is volt a könyv..de már ezt ki igazolja-lehet ez legenda is!..
Valami Moldovának hívták az elkövetőjét.
Ilyet nem olvastunk és nem is lehetett volna eddig!
Aztán ráharaptam!
Olvastam a Tisztelet Komlónak, a Magányos pavilont, a Ferencvárosi koktélt, az Őrség panaszát a Negyven prédikátort és Akit a mozdony füstje megcsapott! A kor szarságait falra író mester, nem kímélt semmit!
Sztálinvárostól - Ferencvárosig mindenhol megvolt a kisembere, csibésze, aki látott, győzött ,elbukott, de nem állt be a sorba!
Nehéz emberek - vadász repülőből, mezőgazdasági permetező pilóták a háború utáni Magyarország emberei.
Sokszor szívbe markoló , ökölbe szoruló érzések voltak ezek. Olvasva -dühöngtünk, vagy harsány röhögtünk az írásain!
. Szóval faltam, faltuk Moldovát!
Talán, ezért estem bűnbe..
.. soha nem vittem vissza a könyvtárba, az inkriminált könyvet!
Egyszer elmentem kis könyvecskémmel, egy író-olvasó találkozóra,hogy dedikáltassam Moldovával. Aztán, ott állva a sorban, kinyitottam a fedelét -és elszégyelltem magam!
...Egy vörös ovális pecséttel találkoztam "Dunai Vasmű Üzemi Könyvtár" ......
Kiálltam a sorból..
Szégyelltem a pofám!.
A következő héten aztán a könyvtárosnak befizettem a harminc forintot az " elvesztett könyvért"
.
Így most már az enyém! ..Dedikálás nélkül is....immár hivatalosan!
Isten éltesse, a nyolcvan éves Moldova Györgyöt!
2014. március 6., csütörtök
Csak úgy, az önbecsülés okán..
Mennyi antikommunista, mennyi ellenálló tűnik fel nap mint nap- olvasom az újságokat - akik harcoltak az állampárt ellen!
A röhögő görcsömet oldani, nincs gyógyszerem.
Nagyon tetszik Szűrös Mátyás -volt Mszmp-s moszkvai nagykövet és Pozsgai államminiszter új hitvallása! Az utóbbinak, hogy ne hajtsak fejet egyetlen oka volt- világ életemben visszafogott voltam.
Amúgy Pozsgai úrral együtt ebédeltünk -anno- az adonyi Vízi fogadóban.
Nem egy asztalnál, de face to face- a rendszerváltás idején. Két méterre evett a hős a testőreivel és én lelkesedésemben- kis híja volt- hogy nem rohantam oda megrázni a kezét, az akkori politikai szerepléséért!
Már utólag szerencsésnek érzem magam, hogy a túlzott rendszerváltó boldogságom nem hozott olyan helyzetbe, hogy most hamut szórhassak a fejemre.
Bár ezt nem pontosan értem , miért kell a hamut fejre szórni, de ennek bizonyára bibliai vonatkozásai vannak és én evangélikus hitoktatásomban nem emlékszem ilyen önbüntetésre-bár lehet abban az időben gyakori tüdőgyulladásom meggátolt a penitencia, ilyetén való gyakorlásának részletes megismerésében!
Na ,most már mindegy!
Tán, ha jobban lelkesedem ,Imre bátyám még a Köztársaság elnöke is lehetett volna!
De, ez már el lett kúrva -ahogy a nagy klasszikus idézete ide tolakodik. A cocilisták nem voltak ellene , de későbbi elvbarátaik - az akkori igen markáns,,"ruszkik haza !" párt- igen csak rázogatta a vastagnyakú plakátokat a nép előtt. Meg is lett az eredménye -Őt aztán ne !
Bár a parlamentben ez már lejátszott ügy volt!
Ruszkik pasli damoj és Imrénk elbukott, mert a paktum így szólt!
Évek múltak ..a nagy kombinátor - kiszorult az anya pártból és MDF irányába nézelődött, hiszen a születésekor ő volt a bába! De, ott már más erők fújták a passzátot és másodhegedűsnek sem ajánlotta senki a nagy improvizátort!
Akkortájt indult a renegát MDNP.. régi harcosok, MDF-es ismerősök és Bíró mester... mind együtt.. remek csapat! Az idő azonban nem nekik dolgozott és Pozsgai Imre az én addigi politikai tiszteletem ellenére, új vizekre evezett!
Fidesznyik lett!
Tribuniátor, aki díszletként a szélkakas politikát folytató Viktor mellett, a boldog és megvezetett, szegény és megtört vagy megfizetett olimpikonok mögött, a nyugodt Buddha mosolyával próbálta elhitetni, ki itt a leendő király !
Bár pillanatnyilag ott még nem tartunk - lehet fényesítik már, a lassan zálogba csapható koronát-de semmi sem lehetetlen!
Én, aki semmilyen pártnak nem voltam, nem vagyok-remélem nem is leszek-tagja csak.ámulok és bámulok..
és keresem a helyem.
Hol az a normális párt, aki nem csődöl be a választásokig és amit ígér hellyel-közzel be is tartja - tartatja.
A béka segge alá támasztott kettős-létra alsó fokán sincs senki !
És ennek sok oka van!
És, ez az én sokkom !
Drága Imre bátyám, Szűrös testvér és te farmeros barátom, aki az Mszp alelnöke is voltál!...Bocs a nevedet már elfelejtettem -lehet nem is véletlenül !-Csinos, vagy csintalan? Mit kerestek még ma is ebben a politikai zűrzavarban , ahol már a ide-oda táncolásotok miatt is , esélyetek a hitelességre annyi, mit a gagyizóknak a venyimi útkereszteződésben!?
Önbecsülés semmi?!
Ti lennétek az etalon?
Ilyenkor mindig Sztankó tanár úr jut eszembe, aki ha nincs, talán le sem értettségízem, mert kirúgtak volna a Makarenko iskolából a lázongásom miatt 67 ben!
Ő, egy igazi elkötelezett ember volt.. bármilyen szelek fújtak- ott volt, ahova letette a garast. Oda, ahova Moldova is!
Bár, kurvára nem értettem és nem értek vele egyet, de el kell ismernem, tisztességesen kiállt az elvei mellett és nem volt szélkakas -a mai napig- mint egyes mai politikai propellerünk, aki KISZ-titkárból-fideszesből-konzervatív és enyhe jobbos tánc után- kádárista, állampárti, államosító újgazdag lett!
Remek project - nem mondom!
Hm !
Nehezen veszem a levegőt manapság ,de tán ennek az oka, nem csak a súlyosbodó asztmám!
Fogy a levegőm és attól tartok a tehetetlenségi hurok az, ami szorítja ki belőlem a szuszt.
Ez van !
Kevesen vagyunk, így csak ötleteim vannak..Persze, azokkal mehetek oda, ahol a part szakad- Újváros!
Így hát!
Béke veled Imre bátyám és Szűrös testvér és csintalan barátai! Nektek is eljött a nyugdíj ideje !
Húzzatok el!
Van még jelentkező?
Annak is..
Aló mars !
A röhögő görcsömet oldani, nincs gyógyszerem.
Nagyon tetszik Szűrös Mátyás -volt Mszmp-s moszkvai nagykövet és Pozsgai államminiszter új hitvallása! Az utóbbinak, hogy ne hajtsak fejet egyetlen oka volt- világ életemben visszafogott voltam.
Amúgy Pozsgai úrral együtt ebédeltünk -anno- az adonyi Vízi fogadóban.
Nem egy asztalnál, de face to face- a rendszerváltás idején. Két méterre evett a hős a testőreivel és én lelkesedésemben- kis híja volt- hogy nem rohantam oda megrázni a kezét, az akkori politikai szerepléséért!
Már utólag szerencsésnek érzem magam, hogy a túlzott rendszerváltó boldogságom nem hozott olyan helyzetbe, hogy most hamut szórhassak a fejemre.
Bár ezt nem pontosan értem , miért kell a hamut fejre szórni, de ennek bizonyára bibliai vonatkozásai vannak és én evangélikus hitoktatásomban nem emlékszem ilyen önbüntetésre-bár lehet abban az időben gyakori tüdőgyulladásom meggátolt a penitencia, ilyetén való gyakorlásának részletes megismerésében!
Na ,most már mindegy!
Tán, ha jobban lelkesedem ,Imre bátyám még a Köztársaság elnöke is lehetett volna!
De, ez már el lett kúrva -ahogy a nagy klasszikus idézete ide tolakodik. A cocilisták nem voltak ellene , de későbbi elvbarátaik - az akkori igen markáns,,"ruszkik haza !" párt- igen csak rázogatta a vastagnyakú plakátokat a nép előtt. Meg is lett az eredménye -Őt aztán ne !
Bár a parlamentben ez már lejátszott ügy volt!
Ruszkik pasli damoj és Imrénk elbukott, mert a paktum így szólt!
Évek múltak ..a nagy kombinátor - kiszorult az anya pártból és MDF irányába nézelődött, hiszen a születésekor ő volt a bába! De, ott már más erők fújták a passzátot és másodhegedűsnek sem ajánlotta senki a nagy improvizátort!
Akkortájt indult a renegát MDNP.. régi harcosok, MDF-es ismerősök és Bíró mester... mind együtt.. remek csapat! Az idő azonban nem nekik dolgozott és Pozsgai Imre az én addigi politikai tiszteletem ellenére, új vizekre evezett!
Fidesznyik lett!
Tribuniátor, aki díszletként a szélkakas politikát folytató Viktor mellett, a boldog és megvezetett, szegény és megtört vagy megfizetett olimpikonok mögött, a nyugodt Buddha mosolyával próbálta elhitetni, ki itt a leendő király !
Bár pillanatnyilag ott még nem tartunk - lehet fényesítik már, a lassan zálogba csapható koronát-de semmi sem lehetetlen!
Én, aki semmilyen pártnak nem voltam, nem vagyok-remélem nem is leszek-tagja csak.ámulok és bámulok..
és keresem a helyem.
Hol az a normális párt, aki nem csődöl be a választásokig és amit ígér hellyel-közzel be is tartja - tartatja.
A béka segge alá támasztott kettős-létra alsó fokán sincs senki !
És ennek sok oka van!
És, ez az én sokkom !
Drága Imre bátyám, Szűrös testvér és te farmeros barátom, aki az Mszp alelnöke is voltál!...Bocs a nevedet már elfelejtettem -lehet nem is véletlenül !-Csinos, vagy csintalan? Mit kerestek még ma is ebben a politikai zűrzavarban , ahol már a ide-oda táncolásotok miatt is , esélyetek a hitelességre annyi, mit a gagyizóknak a venyimi útkereszteződésben!?
Önbecsülés semmi?!
Ti lennétek az etalon?
Ilyenkor mindig Sztankó tanár úr jut eszembe, aki ha nincs, talán le sem értettségízem, mert kirúgtak volna a Makarenko iskolából a lázongásom miatt 67 ben!
Ő, egy igazi elkötelezett ember volt.. bármilyen szelek fújtak- ott volt, ahova letette a garast. Oda, ahova Moldova is!
Bár, kurvára nem értettem és nem értek vele egyet, de el kell ismernem, tisztességesen kiállt az elvei mellett és nem volt szélkakas -a mai napig- mint egyes mai politikai propellerünk, aki KISZ-titkárból-fideszesből-konzervatív és enyhe jobbos tánc után- kádárista, állampárti, államosító újgazdag lett!
Remek project - nem mondom!
Hm !
Nehezen veszem a levegőt manapság ,de tán ennek az oka, nem csak a súlyosbodó asztmám!
Fogy a levegőm és attól tartok a tehetetlenségi hurok az, ami szorítja ki belőlem a szuszt.
Ez van !
Kevesen vagyunk, így csak ötleteim vannak..Persze, azokkal mehetek oda, ahol a part szakad- Újváros!
Így hát!
Béke veled Imre bátyám és Szűrös testvér és csintalan barátai! Nektek is eljött a nyugdíj ideje !
Húzzatok el!
Van még jelentkező?
Annak is..
Aló mars !
2014. február 27., csütörtök
Bill kapitány és a pöttyös fazék !
Ez akkor történt, amikor a Fapadban zajlott az újvárosi rock és blues élet.
Már nem laktam a városban , de néhány hozzám közelálló barátom elhívott egy kis magzatelhajtásra , ahogy abba az időben a bulikat hívtuk.
Pesten a Budapest Sportcsarnokban már mindenkit megnéztünk az abban az évben ,de itthon
Bill volt az est főszáma és mi szerettük a bluest, Bill-t, a bandáját és hogy jobban élvezzük, vittük a herflijeinket is. Zene közben és néha a szünetben is versenyt fújtunk egymással és a maligánnal !
Barátnőnk, csupa szív lélek és egy kicsit érzelmileg fel volt turbózva Bill irányába - de lehet, más egyéb is fűtötte- meginvitálta az aranytorkút az asztalhoz.
Valami régi ismeretség is lehetett a dologban, mert nagyon Bill Kapitány kedvébe akart járni és tudta mit, hol és hogy prezentáljon. Bill jött is az asztalhoz, letámasztotta a legendás mankót, lehuppant közénk , lejattolt és érdeklődve várta a meglepetést! Ami, némi matatás után az asztalra is került, egy helyes kis fazék formájában, konyharuhával szépen összekötve.
A kapitány magához rendelte a pincért, tányért, kanalat kért és rövid idő után a fazékból , a csülkös bableves mámorító illata szállt fel -beborítva a Fapad összes helységét- megbontva az örök szabályt " Az étterembe máshol főzött ételt és - pálinkát behozni tilos!"
Ez, ugyan Billt nem nagyon zavarta és koncert nem folytatódott addig, míg a helyes három literes láboska ki nem ürült..
No, akkor szakállát megtörölgetve az abroszba a kőbányai félisten olyan bulit rittyentett , hogy hetekig erről beszéltünk , áldva a Bill kapitányt és a kis pöttyös fazekat.
Talán ez volt az egyetlen eset, ahol a pincér a hazainak teret adott és nem volt lojális a cégéhez...
Ez a kép még nem ott készült / mert akkor Bill kapitány még karcsúbb volt..ez egy barcsi koncertről lett elragadva -köszönet a készítőjének !/
Már nem laktam a városban , de néhány hozzám közelálló barátom elhívott egy kis magzatelhajtásra , ahogy abba az időben a bulikat hívtuk.
Pesten a Budapest Sportcsarnokban már mindenkit megnéztünk az abban az évben ,de itthon
Bill volt az est főszáma és mi szerettük a bluest, Bill-t, a bandáját és hogy jobban élvezzük, vittük a herflijeinket is. Zene közben és néha a szünetben is versenyt fújtunk egymással és a maligánnal !
Talán a második menet kezdődött volna, mikor belibbent egy barátnőnk /a nevét feddje a Fapad dohányfüstös homálya/ és titokzatos mosollyal mutatott a szatyrára.
Nem nagyon értettük mi a varázslat tárgya, de ő biztosnak tűnt. A színpad előtt Balogh Öcsike járt el egy kígyótáncot, így a hangulat már meg volt alapozva.Barátnőnk, csupa szív lélek és egy kicsit érzelmileg fel volt turbózva Bill irányába - de lehet, más egyéb is fűtötte- meginvitálta az aranytorkút az asztalhoz.
Valami régi ismeretség is lehetett a dologban, mert nagyon Bill Kapitány kedvébe akart járni és tudta mit, hol és hogy prezentáljon. Bill jött is az asztalhoz, letámasztotta a legendás mankót, lehuppant közénk , lejattolt és érdeklődve várta a meglepetést! Ami, némi matatás után az asztalra is került, egy helyes kis fazék formájában, konyharuhával szépen összekötve.
A kapitány magához rendelte a pincért, tányért, kanalat kért és rövid idő után a fazékból , a csülkös bableves mámorító illata szállt fel -beborítva a Fapad összes helységét- megbontva az örök szabályt " Az étterembe máshol főzött ételt és - pálinkát behozni tilos!"
Ez, ugyan Billt nem nagyon zavarta és koncert nem folytatódott addig, míg a helyes három literes láboska ki nem ürült..
No, akkor szakállát megtörölgetve az abroszba a kőbányai félisten olyan bulit rittyentett , hogy hetekig erről beszéltünk , áldva a Bill kapitányt és a kis pöttyös fazekat.
Talán ez volt az egyetlen eset, ahol a pincér a hazainak teret adott és nem volt lojális a cégéhez...
Ez a kép még nem ott készült / mert akkor Bill kapitány még karcsúbb volt..ez egy barcsi koncertről lett elragadva -köszönet a készítőjének !/
2014. február 26., szerda
"SÍR" AKI VALÓBAN EGY ÚR VOLT!
Szőröm!
Így hívta mindenki.
Mondhatnánk My Sire esetleg csak Sir!
Katona Lackó...
Így, negyvenöt év távolságából is is kiemelkedett a zenei érzéke és hogy, hogy terelt bennünket a jó zene felé, a progresszív muzsika irányába.
Gyuri öccsével fogalom volt ,mikor a kisszobájuk ablakán kihallatszó Hendrix nótákat játszották. A zene beborított mindent a József Attila és az Ady Endre utcai salakos focipályán megállt az élet és mindenki a Katonákat hallgatta. Hey Joe , Fire, Manic Depression, Remek zenék voltak, ügyesen gitároztak.
Mi akkor a Bartók teraszán próbálgattuk szárnyainkat esténként számos gyerek összefutott és kiabálták mit szeretnének hallani. Volt amit tudtunk, volt amit akkortájt hallottunk mi is először, de ez nem volt akadálya, hogy úgy séróból el ne játsszuk. Persze egy angol azonnal hanyatt vágta volna magát és kimúlt volna a röhögéstől, de ez minket akkor még nem nagyon rázott meg. 15-16 éves elszántságunkkal ordítottuk a mikrofonba az éppen ügyeletes slágereket, azok pedig abban az időben voltak bőven. Szép emlékű Síkos Csaba barátom volt a basszer abban az időben, de mivel a tűzoltó zenekarban trombitált az este basszus gitár nélkül szólt a csapat. Ekkor a nézelődők közül jött elő Katona Lackó és felkapva a basszgitárt helyre rakta a harmóniákat. Nagyon tetszett nekünk, mindjárt szerződtetni is akartuk, de mondta -öcsém nélkül nem . Így aztán az iskolai Skyff zenekar átalakult. Süli Miska -isten nyugosztalja!- inkább akart futó lenni meg aztán a csajok-Ó, azok is jobban izgatták mint a gyakorlás!
Így Görbe Bálint a két Katona, Nikosz a kis görög gyerek és én csináltuk meg a Pilgrimst.
Hivatalosan is a Bartók zenekara lettünk és gyártva a hangfalakat megszállottan zenéltünk. A Bartók müv ház aulájában volt a buli és ekkor kezdődött a Teenager délután nevű vasárnap délutáni őrület.
A Két Katona hozta az általuk már kigyakorolt zenét, és mi hozzátettük a vokált, dobot, ritmust.
Némi pénzt is kaptunk a zenélésért, ami úgy négyszáz forint körül volt, és nekünk diákoknak jól jött, mikor az éttermeket végig látogattuk.
Mert a "Ször"ehhez nagyon értett!
Pincérként dolgozott, mikor nem a rock színpadon domborított. A domborítás a legmegfelelőbb, mert testes kissé pocakos srác volt, örökké vigyorogva kikacsingatva sötétített szemüvege alól. Elegáns volt és soha nem türelmetlen..Mint egy lord olyan fegyelmezett volt felszolgálóként, de mikor kézbe vette a gitárt szinte lebegett a színpad felett. Remek érzéke volt a hangszerhez.
Na és a vendéglátáshoz! Kis pénzünkkel nyakunkba vettük a várost és a jobb helyekre betértünk ízlelgetni. Lackó tudta mikor hol mit és hogyan érdemes megkóstolni. A Fapadban az orosz hússaláta éppen elkészült !- oda feltétlenül be kellett menni- aztán elsétáltunk a Bisztróig, ott az étteremben Brassóit ettünk-természetesen nem kicsi adagokat, mert Ő ott dolgozott és hát a szakács is haver volt-mit tesz isten!
Közben váltottuk a világot és vitattuk, mit kellene a vasárnapi buliig megtanulni.
A vacsora a Kohász étteremben volt, mert ott a magyaros szűzérme a legjobb és hát persze a szakács itt is kijött üdvözölni bennünket. Még csoda, hogy ötven valahány kilómmal nem estem el ennyi kajával a pocakban..
Évekig tartott ez a gasztro-körút, ahogy ketten bebarangoltuk az újvárosi konyhákat. Nélküle talán soha nem ismertem volna meg ennyi ételt és ízt. Óriási bulikat csináltunk.. Abban az időben színpadon is koncerteztünk. Barát csuhában, előttünk hatalmas gyertyák és a Yardbirds Still I M Sad-el kezdtünk a Gregorián kórussal 1966-ban ! Hihetetlen volt.Ötleteltünk és minden bejött ! Buli ezerrel !
Aztán egyszer Gyuri bajba került, és "Szőröm" nem akart nélküle zenélni. Nagyon maga alatt volt.
Mi csináltunk egy új zenekart a Deltát és csak rá három évre tudtuk egy buli erejéig újból a színpadra csalni.
Akkorra már a klasszikus Delta szétment -egyetem stb...újítottunk!
Boda Ákos a Bad Portersből hozta a Led Zeppelin zenéket, amit nem csak elhozott, hanem el is gitározott! Furfangos módon maga fabrikálta át orosz hét húros gitárját 12 húrossá és eszméletlen elektronikai trükkökkel felruházva el is pengette a nemes riffeket. Gyika kalapált a dobokon mint a kovács az üllőn, Ceka pedig Plant mester legjobb tanítványa volt ezen az esten. Hogy mekkora buli volt a Bartók színház teremben 1970-ben a Whola lotta love és a Mobi Dick?
Azt, csak az tudja megérteni aki ott szorongott a székeken.
Tán basszus szóló kissé hosszabb lehetett a megszokottnál, mert valaki belefütyült. "Szőröm" letolta a szemüveget az orrán-kinézett felette- döbbent csend lett - ujjával megfenyegette a kis füttyöst és folytatta a szólót. Elementáris erővel tört fel a feszült csendből az őrjöngés! Még most is beleborzongok!
Aztán kalandvágyból , vagy csak elege lett a piszkálódásokból, egy nap harmadmagával átúszta az Adriát Triesztnél. Jó úszó volt, az úszó szakosztályt erősítette anno.
Sokáig nem hallottunk róla...csak annyit Capua után, Svájcig fújta a szél... Talán harminc év is eltelt, mikor az öccse mondta, Lackó hazalátogat.
Én mentem kocsival érte Pestre a vonathoz. Alig ismertem meg..egy kis vékony emberke volt - pocak nélkül, mint egy halk szavú kis tisztviselő. Hozta asszonyát is, aki annak idején utána ment. Kimentünk hozzánk a kertbe, jókat dumáltunk, de a magyaros kaja már nemigen ment.
-Nehéz ez már nekem - szabadkozott.
Jókat beszélgettünk, röhögtünk,ahogy szokott lenni ilyenkor -harminc évet nem lehet egyszerre elmesélni..
Mondta, jól megy a sora , több zenekarban játszik és élvezi nagyon...nem is igen akart hazajönni , de az asszony miatt..ugye...
Aztán hazamentek és a felesége pár hónapra meghalt.
"Szőr" még párszor hazajött, vett egy aranyos kis nyaralót is a Duna parton... Aztán sokáig semmi....
Egyszer még is hírt hallottam felőle ..elaludt a munkahelyén -örökre.
Elment egy nagy basszusos oda, ahol már dolgozni nem kell és kedvére zenélhet akár a legnagyobbakkal is..
Egy nagy egyéniséget vesztettünk vele..
Mondhatnánk My Sire esetleg csak Sir!
Katona Lackó...
Így, negyvenöt év távolságából is is kiemelkedett a zenei érzéke és hogy, hogy terelt bennünket a jó zene felé, a progresszív muzsika irányába.
Gyuri öccsével fogalom volt ,mikor a kisszobájuk ablakán kihallatszó Hendrix nótákat játszották. A zene beborított mindent a József Attila és az Ady Endre utcai salakos focipályán megállt az élet és mindenki a Katonákat hallgatta. Hey Joe , Fire, Manic Depression, Remek zenék voltak, ügyesen gitároztak.
Mi akkor a Bartók teraszán próbálgattuk szárnyainkat esténként számos gyerek összefutott és kiabálták mit szeretnének hallani. Volt amit tudtunk, volt amit akkortájt hallottunk mi is először, de ez nem volt akadálya, hogy úgy séróból el ne játsszuk. Persze egy angol azonnal hanyatt vágta volna magát és kimúlt volna a röhögéstől, de ez minket akkor még nem nagyon rázott meg. 15-16 éves elszántságunkkal ordítottuk a mikrofonba az éppen ügyeletes slágereket, azok pedig abban az időben voltak bőven. Szép emlékű Síkos Csaba barátom volt a basszer abban az időben, de mivel a tűzoltó zenekarban trombitált az este basszus gitár nélkül szólt a csapat. Ekkor a nézelődők közül jött elő Katona Lackó és felkapva a basszgitárt helyre rakta a harmóniákat. Nagyon tetszett nekünk, mindjárt szerződtetni is akartuk, de mondta -öcsém nélkül nem . Így aztán az iskolai Skyff zenekar átalakult. Süli Miska -isten nyugosztalja!- inkább akart futó lenni meg aztán a csajok-Ó, azok is jobban izgatták mint a gyakorlás!
Így Görbe Bálint a két Katona, Nikosz a kis görög gyerek és én csináltuk meg a Pilgrimst.
Hivatalosan is a Bartók zenekara lettünk és gyártva a hangfalakat megszállottan zenéltünk. A Bartók müv ház aulájában volt a buli és ekkor kezdődött a Teenager délután nevű vasárnap délutáni őrület.
A Két Katona hozta az általuk már kigyakorolt zenét, és mi hozzátettük a vokált, dobot, ritmust.
Némi pénzt is kaptunk a zenélésért, ami úgy négyszáz forint körül volt, és nekünk diákoknak jól jött, mikor az éttermeket végig látogattuk.
Mert a "Ször"ehhez nagyon értett!
Pincérként dolgozott, mikor nem a rock színpadon domborított. A domborítás a legmegfelelőbb, mert testes kissé pocakos srác volt, örökké vigyorogva kikacsingatva sötétített szemüvege alól. Elegáns volt és soha nem türelmetlen..Mint egy lord olyan fegyelmezett volt felszolgálóként, de mikor kézbe vette a gitárt szinte lebegett a színpad felett. Remek érzéke volt a hangszerhez.
Na és a vendéglátáshoz! Kis pénzünkkel nyakunkba vettük a várost és a jobb helyekre betértünk ízlelgetni. Lackó tudta mikor hol mit és hogyan érdemes megkóstolni. A Fapadban az orosz hússaláta éppen elkészült !- oda feltétlenül be kellett menni- aztán elsétáltunk a Bisztróig, ott az étteremben Brassóit ettünk-természetesen nem kicsi adagokat, mert Ő ott dolgozott és hát a szakács is haver volt-mit tesz isten!
Közben váltottuk a világot és vitattuk, mit kellene a vasárnapi buliig megtanulni.
A vacsora a Kohász étteremben volt, mert ott a magyaros szűzérme a legjobb és hát persze a szakács itt is kijött üdvözölni bennünket. Még csoda, hogy ötven valahány kilómmal nem estem el ennyi kajával a pocakban..
Évekig tartott ez a gasztro-körút, ahogy ketten bebarangoltuk az újvárosi konyhákat. Nélküle talán soha nem ismertem volna meg ennyi ételt és ízt. Óriási bulikat csináltunk.. Abban az időben színpadon is koncerteztünk. Barát csuhában, előttünk hatalmas gyertyák és a Yardbirds Still I M Sad-el kezdtünk a Gregorián kórussal 1966-ban ! Hihetetlen volt.Ötleteltünk és minden bejött ! Buli ezerrel !
Aztán egyszer Gyuri bajba került, és "Szőröm" nem akart nélküle zenélni. Nagyon maga alatt volt.
Mi csináltunk egy új zenekart a Deltát és csak rá három évre tudtuk egy buli erejéig újból a színpadra csalni.
Akkorra már a klasszikus Delta szétment -egyetem stb...újítottunk!
Boda Ákos a Bad Portersből hozta a Led Zeppelin zenéket, amit nem csak elhozott, hanem el is gitározott! Furfangos módon maga fabrikálta át orosz hét húros gitárját 12 húrossá és eszméletlen elektronikai trükkökkel felruházva el is pengette a nemes riffeket. Gyika kalapált a dobokon mint a kovács az üllőn, Ceka pedig Plant mester legjobb tanítványa volt ezen az esten. Hogy mekkora buli volt a Bartók színház teremben 1970-ben a Whola lotta love és a Mobi Dick?
Azt, csak az tudja megérteni aki ott szorongott a székeken.
Tán basszus szóló kissé hosszabb lehetett a megszokottnál, mert valaki belefütyült. "Szőröm" letolta a szemüveget az orrán-kinézett felette- döbbent csend lett - ujjával megfenyegette a kis füttyöst és folytatta a szólót. Elementáris erővel tört fel a feszült csendből az őrjöngés! Még most is beleborzongok!
Aztán kalandvágyból , vagy csak elege lett a piszkálódásokból, egy nap harmadmagával átúszta az Adriát Triesztnél. Jó úszó volt, az úszó szakosztályt erősítette anno.
Sokáig nem hallottunk róla...csak annyit Capua után, Svájcig fújta a szél... Talán harminc év is eltelt, mikor az öccse mondta, Lackó hazalátogat.
Én mentem kocsival érte Pestre a vonathoz. Alig ismertem meg..egy kis vékony emberke volt - pocak nélkül, mint egy halk szavú kis tisztviselő. Hozta asszonyát is, aki annak idején utána ment. Kimentünk hozzánk a kertbe, jókat dumáltunk, de a magyaros kaja már nemigen ment.
-Nehéz ez már nekem - szabadkozott.
Jókat beszélgettünk, röhögtünk,ahogy szokott lenni ilyenkor -harminc évet nem lehet egyszerre elmesélni..
Mondta, jól megy a sora , több zenekarban játszik és élvezi nagyon...nem is igen akart hazajönni , de az asszony miatt..ugye...
Aztán hazamentek és a felesége pár hónapra meghalt.
"Szőr" még párszor hazajött, vett egy aranyos kis nyaralót is a Duna parton... Aztán sokáig semmi....
Egyszer még is hírt hallottam felőle ..elaludt a munkahelyén -örökre.
Elment egy nagy basszusos oda, ahol már dolgozni nem kell és kedvére zenélhet akár a legnagyobbakkal is..
Egy nagy egyéniséget vesztettünk vele..
2014. február 25., kedd
A FAPAD-os !
A Fapad egy fogalom!..
Leánykori neve : Kiscsillag étterem és söröző, de mi Fapadnak hívtuk, mert hosszú asztalai mellett, kemény fapadokon, boxba beülve lehetett kortyolgatni a sört.
Mikor- milyet, mert a helyzet javulásával a hatvanas –hetvenes évek Újvárosában a sör minősége is változó volt.
Köbvil azaz Lóbányai Homályos és kanizsai Kinizsi ez volt a menü. Aztán, mikor- ki volt a csapos vagy a főnök azt ittunk amit kaptunk. A kaja jó volt! Vese-velő és resztelt máj 7.80 a sör 3,00 és 3,50 Ft volt ez még belefért a napi buliba!
Esténként tehát Fapad!
Itt váltottuk a világot esténként a hatvanas -hetvenes években, eltelve a a rántott hús és sülő krumpli illatával, a babgulyás kavargó gőzével.
.A sörözés közös kasszából történt. –Beültünk és mindenki turkált a zsebében...Pótolunk, mennyid van? És már is gurultak az asztalon az alumínium forintosok, páncélos bélások. Ha nagyon megéheztünk, kértünk négy-öt adag sült krumplit. A pincérek utálták a csóriságunkat és a szakácsra bízták a terítést, aki a tányér helyett a sörkihordó kerek alumínium tálcáját borította meg a krumplival és onnan csipegettük fel a sistergő sózott falatokat. Aki király volt, sóletet rendelt. Akkor mindenki kenyeret kért és a rendelő arra pakolta a babot és ha sikerült húst is szerezni rá, az volt akkor a királyság!..
Ideális hely volt az álmodozásra, a hideg téli napokon a melegedésre.
Itt beszéltük meg, milyen számok mentek a héten a Luxin, melyiket kellene megtanulni és ki melyik csajt akarja felszedni, nehogy ütközés legyen, ha valaki már ráhajtott.
Szóval élénk társasági élet zajlott a Fapadban korra és nemre való tekintet nélkül. Ide bejártak az egyetemisták, akik valahol Pesten vagy Pécsen tanultak,a sofőrök, akik már begurították a verdákat a garázsba és melósok, akik aznapra már becsukták a „Putyilov”gyár kapuját maguk mögött
.Így becézgettük a Vasműt ahonnan a mindennapi füstünket, ércporunkat kaptuk és ahol kerestük a kenyérre valót.
Ebben az időben ,de még bevonulásom előtt jártam Klárával, aki szép sudár kézilabdás lány volt és gimnazista létére, eléggé nagy szelet kavart az én életemben is.
.Mikor megjelent lobogó szőke hajával, kék mini szoknyájában és megőrjítette a fiúkat. Én meg élveztem a helyzetet, az irigykedésüket!
Nem egy egyszerű eset volt. Minden mozdulatában benne volt a kihívás és szinte sistergett körülötte a levegő. Kicsit rekedtes hangjával, olyan erotikus volt, mint az olasz sztár Monica Vitti.
Aztán, hogy jött a sereg és a nagy érzelmek, még egy ideig döngették a laktanya vaskapuját aztán, mivel a kapu nehezen engedett, otthon keresett bevehető erődöket Klára- gondolom sikerrel. Viszont a Fapad állt és működött és tárt karokkal fogadta az éppen katonáskodókat. Mintha anyánk ölébe jutottunk volna vissza!
Szeretetteljes társulat volt a miénk.
Soha nem balhéztunk csak ugrattuk egymást. és akkor nagy röhögésekkel díjaztuk a humort.
Aztán, hogy két évre kivett bennünket a sereg a forgásból és némi átalakítás után visszatoloncolt a civilek közé ahová már kissé megkérgesedve, megizmosodva, talán komolyodva érkeztünk. Néha már az emlékek is fakulnak, de hát ki emlékszik már mindenre ebben a nagy sodródásban?
A társaság ugyanúgy összejárt beszélgetni, iszogatni és mesélni mi történt vele, míg nem láttuk egymást, aztán új tagok jöttek, új lányok, új szerelmek és mindenkinek volt egy története, amit két korsó sör közé betudott szorítani.
Később a Fapad a blues zene fellegvára lett. Sok tehetséges zenekar döntögette a korlátot -falszomszédságban a rendőrséggel.
Emlékezetem szerint semmi kihágás nem volt .
Deák Bill Gyulát és bandáját valamint Angelikát , na és Kis Pált és a Borzot láttam itt aratni, de a Kiscsillag üzleti szempontból mára összeszűkült és már csak méterei vannak hátra a WC-től-
ami ugyan egy igen fontos helység, de a nagy történetek nem ott történtek.
A többi részét valamelyik bank felfalta...ahogy a rendőrség is száműzetésbe került a belvárosból-stratégiailag..
Hát, ha lesz még időm és kedvem beszorítok ide néhány történetet az akkori haverokról...a zenéről, a rockról, a csajokról.......
De, ezen még gondolkodnom kell !
2014. január 19., vasárnap
M3 és társai..
Ismét kiverték a biztosítékomat!
Ügyfeleim kérték csináljak, nekik nosztalgia tv-t Nosza! ....Ugrok! persze .Mindig tv.. miközben hangolom le a Set top boxot az M3 nosztalgia tv-nél - behidalok! Mr.Victor Orban beszél hozzám a híradóban.!. A mi, kedves vezetőnk szól hozzánk!- J.Kádár elvtárs révén-már a -hatvanas-hetvenes években ezen átestünk!...tudtuk mi a krumpli leves, hiszen, megmondta a frankót! ./ ha szarban vagyunk , ne beszéljünk tejről-mézről !/ Ez a szerencse fia pedig - a nosztalgia tv-én a sok fáradt öregasszony és elvásott párja alól kihúzza a padot ! Mi a rézveretes f....dumát kell nekem ezen hallgatnom?! Ez a tv csatorna arról szólna ,hogy mama és párja, a párás szemű Józsi, mikor meglátja gyerekkori-tv műsorát - a fekete fehér kivehetetlenül elkopott kockákon - könnyét törölgetve agonizál a tv indulásakor fennmaradt, lepusztult, fekete fehér filmeken . .Lehet itt véget is ér az élet , és teret biztosít a nem nyugdíjból élő nemzedéknek! Nagy vezér ! Legalább ezen a csatornán hagyj magunkra ! Ne színezd, ezzel már elkéstél.. Gondolkodj! Mi azok vagyunk, akik már régen fenn ragyogtak, mikor téged csak csiszoltak! Mi hatvan- hetven éve hallgatjuk a világmegváltókat..jobbról és balról is !Szerencsére, vagy neked sajnos, még annyira nem vagyunk elhülyülve, hogy vakon higgyünk neked ! Tény, az ellenfeleid is eléggé impotensek, de ez az arcátlan pofába magyarázás részedről,eléggé gusztustalan. És ha kérhetném nagyuram, legalább a játék kedvéért -már a mi játékunk kedvéért, ezt a kurva M3 nevű - politikátlan?- .csatornát hagyd meg nekünk, a csendes elmúlás eszközeként... Ha nem ..hát rendezz benne rendszeresen évértékelést...de akkor magadra vess!
Ügyfeleim kérték csináljak, nekik nosztalgia tv-t Nosza! ....Ugrok! persze .Mindig tv.. miközben hangolom le a Set top boxot az M3 nosztalgia tv-nél - behidalok! Mr.Victor Orban beszél hozzám a híradóban.!. A mi, kedves vezetőnk szól hozzánk!- J.Kádár elvtárs révén-már a -hatvanas-hetvenes években ezen átestünk!...tudtuk mi a krumpli leves, hiszen, megmondta a frankót! ./ ha szarban vagyunk , ne beszéljünk tejről-mézről !/ Ez a szerencse fia pedig - a nosztalgia tv-én a sok fáradt öregasszony és elvásott párja alól kihúzza a padot ! Mi a rézveretes f....dumát kell nekem ezen hallgatnom?! Ez a tv csatorna arról szólna ,hogy mama és párja, a párás szemű Józsi, mikor meglátja gyerekkori-tv műsorát - a fekete fehér kivehetetlenül elkopott kockákon - könnyét törölgetve agonizál a tv indulásakor fennmaradt, lepusztult, fekete fehér filmeken . .Lehet itt véget is ér az élet , és teret biztosít a nem nyugdíjból élő nemzedéknek! Nagy vezér ! Legalább ezen a csatornán hagyj magunkra ! Ne színezd, ezzel már elkéstél.. Gondolkodj! Mi azok vagyunk, akik már régen fenn ragyogtak, mikor téged csak csiszoltak! Mi hatvan- hetven éve hallgatjuk a világmegváltókat..jobbról és balról is !Szerencsére, vagy neked sajnos, még annyira nem vagyunk elhülyülve, hogy vakon higgyünk neked ! Tény, az ellenfeleid is eléggé impotensek, de ez az arcátlan pofába magyarázás részedről,eléggé gusztustalan. És ha kérhetném nagyuram, legalább a játék kedvéért -már a mi játékunk kedvéért, ezt a kurva M3 nevű - politikátlan?- .csatornát hagyd meg nekünk, a csendes elmúlás eszközeként... Ha nem ..hát rendezz benne rendszeresen évértékelést...de akkor magadra vess!
2014. január 17., péntek
Ma meglepődtem..
Kissé elkuszálódtam a szálakban, ami az emberi érzéseket mozgatja, ezért kissé kicsavarodott nálam a biztosíték. Kínomban és első bilagit bevétele után, kitört belőlem a visszafojtott közléskényszer..Folks That all!
Mottóm:
Akinek nem ingere, ne vegye magára !
Én azért szeretlek benneteket..
2013. december 5., csütörtök
Csak egy kicsit dumálgattam a Mikulással..
Dec 05.
Este a Mikulás dug!...
Na nem kell egyből a szexre gondolni! /különösen egy pocakos fehér szakállúnál/
Csak a cipőket csizmákat szereti.. / bár ettől még lehet fétisiszta /
Hogy honnan van pénze az Öregnek, adózott-e és milyen jogon vesztegeti meg a szülők gyerekeit?...Nem tudom!.....Lehet maradt neki rezsicsökkentés után egy kis plusz pénz?!
Akkor nagy királyság van nála az biztos!
Na, itt van előttem a právdá.. azaz az igazat mondó újság! a P Market!
Okos megoldás -ajánlja a Mikulás és nyomja a gombot..Hátha nyer !- vagy esetleg nyerünk!
- Drága apó!... mi az elkopott brénert nyomogatsz itt, mikor neked jelenésed lenne és tömni a sok elkérgesedett cipőt, levált talpú bakancsot.-.legalább a nép és ez a sok kiéhezett gyerek lásson egy kis szeretetet, a kissé avas szaloncukorban../mert a mai hírek szerint a Mikulás előkészítőben, ilyen cukrot és lejárt csokit is dugtak az öreg zsákjába !/Na mit dugott még !
Knorr leves kocka !Eu.
2 darab vásárlása esetén 199 Ft.. ez joóó! a leveskockát szeretem mert kicsi és ha egyszer az asszony itt hagy, csak be nyúlok a fiókba és tará-tará ! Van levesem, olyan amit csak Maggi néni tud főzni, na de a Knorr ..bizony!.... az király én mondom ! !
Lehet addigra lejár a szavatossága, de mit lehet tudni ..tartsuk szárazon a puskaport és a leveskockánkat !
Mikulás pakol! Az én kosaramba !
699 Ft /400 gramm - Nutella !
Édes istenem a régi szép időket juttatja eszembe , mikor Jugoszláviába mentünk
encsem -bencsemért és ott, ilyen festékes vödörszerű háromkilós adagot adtak..nyolcszáz-ezer dinárért./akkor kb 500 Ft volt / aztán, a Napoleon konyak -vinjak / mellé bepakoltuk a hatot és széles mosollyal szerettek bennünket a vámosok, látva csupa édesszájú ember jár itt át a határon..és nem akarnak területet visszafoglalni - csak hozzák a pénzt,..csak hozzák a pénzt!
Tálcás tojás ! 779 Ft/ tálca
Bakker Miki !
Uram ne kisérts! Mind szép egyforma színű és méretű s-s ! Nincs kicsi, nagy..mind egyforma... egy tojóból egyféle, száz tojóból egyféle. Ha félre tojsz, félre raknak !
Már a tyúkoknak is sorba kell tojni a tálcát? Merre változik ez a világ?.. Régen úgy volt, egy görbe tojás, egy kerek..Most meg csak kerek és azt is a tálcába, mert ha nagyobb, vagy kisebb, kimaradsz és lecserélnek tojókám!..Ki a fene gondolt volna erre évekkel ezelőtt! Na ja,..ez az ortodox.Kell ez nekünk? .Be kell állni a magyar sorba az Eu meg sz..ja össze magát, ha a tyúkjai nem akarnak tálcára tojni! A miénk oda toj, ahova akar ! Mi öntudatos Euro-scepcitisták vagyunk..vagy nem?
Miklós, azért vigyázz ! Van a bukszába még, vagy én viszem el a balhét?
P-..virágméz!Kínai? Nem tudom..... vettem a szomszéd méhésztől egy kilót két rugóért, olyan sűrű volt, a bajuszom összeragadt -Akác méz , és csak két nap után lettem nett, pedig az asszony is nyalta a szám szélét !
Na, de itt 900 deka 1200 !
Verseny van!
Megnyertek és megfőztek..Dől a lé a kasszába!
.Valami még csörög a zsebemben, mert közben beszálltam és is kicsit a Mikulás projectbe - no azt elviszem a Maárhoffer kocsmába és beváltom sörre, ami tiszta magyar, mert a Braunion gyártja ..na ja !
- Mikulás, ha elfáradsz , ugorj be meló után, jó vagy nálam egy Unicumra és egy sörre!
- Na persze, ha teletömted a csizmákat, szakadt cipőket !
Az enyémet nyugodtan kihagyhatod !
Majd leisszuk valahogy, ha marad a te zsebedben is valami !....
Este a Mikulás dug!...
Na nem kell egyből a szexre gondolni! /különösen egy pocakos fehér szakállúnál/
Csak a cipőket csizmákat szereti.. / bár ettől még lehet fétisiszta /
Hogy honnan van pénze az Öregnek, adózott-e és milyen jogon vesztegeti meg a szülők gyerekeit?...Nem tudom!.....Lehet maradt neki rezsicsökkentés után egy kis plusz pénz?!
Akkor nagy királyság van nála az biztos!
Na, itt van előttem a právdá.. azaz az igazat mondó újság! a P Market!
Okos megoldás -ajánlja a Mikulás és nyomja a gombot..Hátha nyer !- vagy esetleg nyerünk!
- Drága apó!... mi az elkopott brénert nyomogatsz itt, mikor neked jelenésed lenne és tömni a sok elkérgesedett cipőt, levált talpú bakancsot.-.legalább a nép és ez a sok kiéhezett gyerek lásson egy kis szeretetet, a kissé avas szaloncukorban../mert a mai hírek szerint a Mikulás előkészítőben, ilyen cukrot és lejárt csokit is dugtak az öreg zsákjába !/Na mit dugott még !
Knorr leves kocka !Eu.
2 darab vásárlása esetén 199 Ft.. ez joóó! a leveskockát szeretem mert kicsi és ha egyszer az asszony itt hagy, csak be nyúlok a fiókba és tará-tará ! Van levesem, olyan amit csak Maggi néni tud főzni, na de a Knorr ..bizony!.... az király én mondom ! !
Lehet addigra lejár a szavatossága, de mit lehet tudni ..tartsuk szárazon a puskaport és a leveskockánkat !
Mikulás pakol! Az én kosaramba !
699 Ft /400 gramm - Nutella !
Édes istenem a régi szép időket juttatja eszembe , mikor Jugoszláviába mentünk
encsem -bencsemért és ott, ilyen festékes vödörszerű háromkilós adagot adtak..nyolcszáz-ezer dinárért./akkor kb 500 Ft volt / aztán, a Napoleon konyak -vinjak / mellé bepakoltuk a hatot és széles mosollyal szerettek bennünket a vámosok, látva csupa édesszájú ember jár itt át a határon..és nem akarnak területet visszafoglalni - csak hozzák a pénzt,..csak hozzák a pénzt!
Tálcás tojás ! 779 Ft/ tálca
Bakker Miki !
Uram ne kisérts! Mind szép egyforma színű és méretű s-s ! Nincs kicsi, nagy..mind egyforma... egy tojóból egyféle, száz tojóból egyféle. Ha félre tojsz, félre raknak !
Már a tyúkoknak is sorba kell tojni a tálcát? Merre változik ez a világ?.. Régen úgy volt, egy görbe tojás, egy kerek..Most meg csak kerek és azt is a tálcába, mert ha nagyobb, vagy kisebb, kimaradsz és lecserélnek tojókám!..Ki a fene gondolt volna erre évekkel ezelőtt! Na ja,..ez az ortodox.Kell ez nekünk? .Be kell állni a magyar sorba az Eu meg sz..ja össze magát, ha a tyúkjai nem akarnak tálcára tojni! A miénk oda toj, ahova akar ! Mi öntudatos Euro-scepcitisták vagyunk..vagy nem?
Miklós, azért vigyázz ! Van a bukszába még, vagy én viszem el a balhét?
P-..virágméz!Kínai? Nem tudom..... vettem a szomszéd méhésztől egy kilót két rugóért, olyan sűrű volt, a bajuszom összeragadt -Akác méz , és csak két nap után lettem nett, pedig az asszony is nyalta a szám szélét !
Na, de itt 900 deka 1200 !
Verseny van!
Megnyertek és megfőztek..Dől a lé a kasszába!
.Valami még csörög a zsebemben, mert közben beszálltam és is kicsit a Mikulás projectbe - no azt elviszem a Maárhoffer kocsmába és beváltom sörre, ami tiszta magyar, mert a Braunion gyártja ..na ja !
- Mikulás, ha elfáradsz , ugorj be meló után, jó vagy nálam egy Unicumra és egy sörre!
- Na persze, ha teletömted a csizmákat, szakadt cipőket !
Az enyémet nyugodtan kihagyhatod !
Majd leisszuk valahogy, ha marad a te zsebedben is valami !....
2013. november 30., szombat
HIBA BEJELENTÉS
Ma rossz napom van !
Zsörtölődő emberekkel beszélek, ez nem jó..Mindenki ideges, mindenki azonnal akar mindent és alig várja ,hogy beszólhasson valamit.
Nekem az a dolgom hogy segítsek, általában sikerül is ,de ma kétszer is "emberemre "akadtam...
Idős hölgy telefonon-talán- rossz a berendezése- mondom - legalább a kiszállást ki kellene fizetni. Persze ,mondja jöjjenek. Milyen a típusa a cuccnak? -nem tudja .. Hogy néz ki?-nem tudja . Majd jön a fia ! -mondja . és valóban - fiú felhív.
- Honnan a fsz...omból tudjam ezt én!
Na - mondom - zárjuk rövidre, már meg kerestem a készülék tipusát, ha nem kell kimenni és behozza a rossz készüléket, nem kell fizetni, ingyen kicserélem , hogy ne kerüljön pénzbe a mamának!
- Mi a picsát akarsz te? .. a zöregasszony mennyen el hozzátok? ... és a többi...
- És maga nem tudná?
Kicsit meginogtam , hogy hirtelen ne zúditsam-e rá a napi sz..rt ami ért ma, de próbálok ember maradni,-
- Hisz önnek ez egyszerűbb és olcsóbb!...
- Ba..d meg -! mondja és levágja a távrecsegő kagylóját..
Kissé felmegy bennem a pumpa és kimegyek levegőzni, aztán magyarázom a többieknek, mi akasztott ki.
Ha már meg kaptuk a címet kollégám kimegy - alig hetven kilométer oda és vissza.. Kicseréli a készüléket,az előfizető, egy összeomló házban élő öreg asszony / később kiderül , majd egyidős vagyok vele/ együtt él a haldokló, másik fiával - esélye az életre semmi !
A szerelő összepakol és eljön és nem kér semmit.....pedig csak az üzem anyagon bukott három ezret - a munka díjról nem beszélve!
Ránézek, mikor meséli a sztorit.
- Na, te ugyan olyan hülye vagy mint én -mondom és megveregetem a vállát!
Persze, azért büszke vagyok rád Pék Pisti!
2013. november 18., hétfő
2013. október 31., csütörtök
..Mindenszentekkor
Délután elrendeztük a temetői teendőket, leraktuk a virágokat, amit szeretteinknek szántunk, bár ezzel keveset tudunk már a lelkünkön könnyíteni. Álltunk ott árván- kinek ki hiányzott.....Tele volt a temető ..
..A telesírt zsebkendőket eldobáltuk... nehéz nap volt, mint mindegyik, ami a temetőben történik.
.. este sordinóban borozunk Tomival és hallgatjuk a jobbnál, jobb zenéket.
Csendben vagyunk, csak mutogatunk... ezt hallgasd meg öcsém, mire elröhögi magát. A Platters nevű énekegyüttes adja elő a "Smoke gets in your eyes" című örök standardot. Szívem szakad meg, mikor hangosan felvisít és röhög... Na ja, én 64 ...ő 27 ezek a generációs problémák!
Még jó, hogy a balatonboglári vöröset egyformán szeretjük..
Így Mindenszentek-kor mit is tehetnénk..békeidőben!
Isten nyugosztaljon mindenkit, akit szerettünk...sírni később fogunk.. megtesszük...csak egyedül, magunkban..
És így van ez jól..
..A telesírt zsebkendőket eldobáltuk... nehéz nap volt, mint mindegyik, ami a temetőben történik.
.. este sordinóban borozunk Tomival és hallgatjuk a jobbnál, jobb zenéket.
Csendben vagyunk, csak mutogatunk... ezt hallgasd meg öcsém, mire elröhögi magát. A Platters nevű énekegyüttes adja elő a "Smoke gets in your eyes" című örök standardot. Szívem szakad meg, mikor hangosan felvisít és röhög... Na ja, én 64 ...ő 27 ezek a generációs problémák!
Még jó, hogy a balatonboglári vöröset egyformán szeretjük..
Így Mindenszentek-kor mit is tehetnénk..békeidőben!
Isten nyugosztaljon mindenkit, akit szerettünk...sírni később fogunk.. megtesszük...csak egyedül, magunkban..
És így van ez jól..
2013. október 14., hétfő
Cimbora
A cimbora igen híres ember a városban. Kiváló dobos volt,aztán titokban harmonikázott, állítólag a vibrafonnal is megpróbálkozott.Világot járt ember , sok szép történettel. Néha bejött hozzám és élénken magyarázta, hogy idősebb korára bepótolta amit abban az időben nem olvasott el, amikor szerette volna. Nem is volt baj addig amíg elő nem hozta, hogy ő az ősmagyarság kutatását böngészi, de nagyon komolyan és ne vigyorogjak, mert nem értek hozzá!
Bár szeretem a történelmet és olvastam egy-két könyvet az életben, mégis meglepődtem mikor nekem szegezte a kérdést tudtad-e, hogy Jézus magyar volt?
Megállta számban a falat! Na aztán erre hogy jöttél rá? Elmagyarázta, hogy eredetileg a sumereknek a magyarok a leszármazottai és a szűz Mária is az volt -ezért a védőszentünk - és ezért vagyunk Mária országa !
Ja és ebből kijön, hogy Jézus magyar gyerek!
-Ejha !- hitetlenkedtem
-Aztán miért nem figyel ránk jobban Mária , mert ha jól emlékszem állandóan nagy szarban vagyunk ?!/ a fociról most nem is tennék említést/ Dühösen reagált a csipkelődésemre. Hogy mit képzelek én és hogy komoly tudósok tanulmányit kétségbe vonom!
- És az eddigi elmélet? Merthogy eddig finn-ugorok voltunk !? -adtam továbbra is az eretneket.
Az szar!- vágja hozzám -ezt csak a piszkos kommunisták találták ki! ...és ha te is azt vallod, te is egy piszkos kommunista vagy !
Elröhögtem magam..Én meg a kommunisták?!
Aztán elviharzott ,otthagyva engem a sumerekkel, Jézussal - Mária országában.
Vagy hat hónap után feleségem elment turkálni - mert mit csináljon egy néhai vállalkozó asszony -túr..A mai gazdasági helyzetben mi maradt nekünk a baromfipárizsi, a kisfröccs meg szórakozásnak a túrka.../sic!/
Asszonyom látva az ismerőst és mellélépve köszönti. Aki egymás mellett turkál megteheti, hogy néha társadalmi életet is él! Mivel a cimbora arca sem rebbent, ismét rá köszönt, hiszen sokszor találkoztak nálam.
Reakció semmi.. talán időskori hallássérülés.. lehet jobb nem hozni kellemetlen helyzetbe- gondolta és hagyta a dolgot. Egyszer csak mikor senki nem nézett oda, a cimbora oda suttogja ..Nekem nem kell ám köszönni!
Hallja nem kell köszönni!
Asszonyomban bujkált a kacagás..csak megcsóválta a fejét és turkált tovább.
Ezek szerint, őt is besorozta a pártba...
Hát ne öregedjünk meg!
Hát ne öregedjünk meg...!
Az az mégis csak.. legyünk szép, hófehér hajjal, tiszta tudattal elfáradó öregek..aztán had jöjjön a Nirvána a Paradicsom, a Mennyek országa, kinek-kinek ízlése szerint!
Sajnos részese voltam néhány-számomra igen kedves ember leépülésének. Kegyetlen dolog, amikor egykori barátot kukázni látok, öreg tanárom felismerhetetlenségig alul öltözve, hatalmas szakállal, megtört tekintettel ácsorog órákon keresztül egy kirakat előtt. Arról nem beszélve, hogy egykor gyönyörű éles eszű anyám a élete végén, alig ismert meg.
Szomorú dolgok ezek és elgondolkodtató...... miből lettünk és mivé leszünk.....
Ma bejött a kis kuckómba egy régi ismerősöm . Régen ismerem vagy húsz éve még a tv-jét javítgattam. Jó kedélyű emberek voltak, Matyi bácsi és Joli néni. Ha felmentem hozzájuk, az öreg remek adomáit hallgattam a javítás befejezése,után jókat derülve az ízes szövegén, történetein.
Aztán teltek az évek, Matyi bácsi felkéredzkedett arra a kocsira ami Szent Mihály lova húzott, aztán a temetőig meg sem állt.
Joli néni rendesen elsiratta, meggyászolta ahogy illik és csendesen majszolta az özvegyek keserű kenyerét.
Régen még el el jött, hogy élezzem meg az ollóját, szögecseljek ezt meg azt..de az utóbbi időben nem láttam. Ma valami neszezést hallottam, hát ott áll előttem Joli néni és egy szakadt, levált talpú papucsot hoz,hogy ragasszam meg neki. Már nyúlok a technokol után,amivel a plakátokat ragasztom, de a tubus üres...meg azután, nem is lehet így egy levált talpat megragasztani.
Mondom neki,-
- Joli néni én nem vagyok suszter, én ezt jól megcsinálni nem tudnám ehhez szakember kell!
- Nem?- néz rám csalódottan- pedig azt hittem maga mindenhez ért. Mer' tudja,egyből magára gondoltam!..
-Sajnos, arról az óráról hiányoztam mikor a cipőtalpalásról volt szó.-viccelődöm hogy oldjam a szomorúságát.
-A piacon majd megcsinálják magának a suszterek.
-Ott igen?-néz rám hálásan - köszönöm! és eltotyog..
Kissé furán hangzanak a lépései.. látom nagyon kacsázva megy és a cipője nem csoszog, hanem kopog.
A lábán két stoplis focicsuka volt.......
Már bánom, hogy nem volt ragasztóm...
Az az mégis csak.. legyünk szép, hófehér hajjal, tiszta tudattal elfáradó öregek..aztán had jöjjön a Nirvána a Paradicsom, a Mennyek országa, kinek-kinek ízlése szerint!
Sajnos részese voltam néhány-számomra igen kedves ember leépülésének. Kegyetlen dolog, amikor egykori barátot kukázni látok, öreg tanárom felismerhetetlenségig alul öltözve, hatalmas szakállal, megtört tekintettel ácsorog órákon keresztül egy kirakat előtt. Arról nem beszélve, hogy egykor gyönyörű éles eszű anyám a élete végén, alig ismert meg.
Szomorú dolgok ezek és elgondolkodtató...... miből lettünk és mivé leszünk.....
Ma bejött a kis kuckómba egy régi ismerősöm . Régen ismerem vagy húsz éve még a tv-jét javítgattam. Jó kedélyű emberek voltak, Matyi bácsi és Joli néni. Ha felmentem hozzájuk, az öreg remek adomáit hallgattam a javítás befejezése,után jókat derülve az ízes szövegén, történetein.
Aztán teltek az évek, Matyi bácsi felkéredzkedett arra a kocsira ami Szent Mihály lova húzott, aztán a temetőig meg sem állt.
Joli néni rendesen elsiratta, meggyászolta ahogy illik és csendesen majszolta az özvegyek keserű kenyerét.
Régen még el el jött, hogy élezzem meg az ollóját, szögecseljek ezt meg azt..de az utóbbi időben nem láttam. Ma valami neszezést hallottam, hát ott áll előttem Joli néni és egy szakadt, levált talpú papucsot hoz,hogy ragasszam meg neki. Már nyúlok a technokol után,amivel a plakátokat ragasztom, de a tubus üres...meg azután, nem is lehet így egy levált talpat megragasztani.
Mondom neki,-
- Joli néni én nem vagyok suszter, én ezt jól megcsinálni nem tudnám ehhez szakember kell!
- Nem?- néz rám csalódottan- pedig azt hittem maga mindenhez ért. Mer' tudja,egyből magára gondoltam!..
-Sajnos, arról az óráról hiányoztam mikor a cipőtalpalásról volt szó.-viccelődöm hogy oldjam a szomorúságát.
-A piacon majd megcsinálják magának a suszterek.
-Ott igen?-néz rám hálásan - köszönöm! és eltotyog..
Kissé furán hangzanak a lépései.. látom nagyon kacsázva megy és a cipője nem csoszog, hanem kopog.
A lábán két stoplis focicsuka volt.......
Már bánom, hogy nem volt ragasztóm...
2013. szeptember 28., szombat
Kórházi jelentés 3
Nagyvizit !
Mindenki itt van aki számít, rendesen megnézik a kórlapot,.. a nővérek sürögnek, a kis orvosok jelentenek az adjunktusnak, mi szorongunk, mit hoz a mai nap. Egyenlőre reggelit Nincs ebben hiba semmi. Érdekes.. otthon egy falásra befalnám ezt a kenyér adagot, itt még estére is marad.! EKG.mondja a nővérke és átirányít a kórház másik szárnyára. Mennék is, de mivel az utcáról hoztak be, csak rövid alsóban tudom ezt megtenni. Sebaj had élvezze mindenki a szabadságomat. Még jó hogy slicc nincs rajta! Akkor bajban lennék. EKG fektetés, elektródák..úgy érzem magam mintha egy aksi lennék és éppen feltöltenének. Aztán tolnak is le egy kamerát a ...fene tudja mimen, de úgy érzem ott menten megpusztulok. Kiabálnak ne nyeljek, de ezt már kontrollálni nem tudom és csak harcolok a levegőért, az életemért. Aztán kihúzzák és markomba nyomnak egy marék papírvattát, hogy törölgessem le magam.Nem könnyű az életem, de nagyon szar..mi a francot keresek én itt? Mondja a főfontos orvos szív átütés kellene. Belemegyek? Választásom? Persze..vagy , vagy .. akkor legyen! Harmadszori invitálásra is megjelentem, aztán intenzív..gatya le,pizsi fel!
Vagyis az is le..három hetvenes mami és egy öreg cigány Ercsiből a statisztéria. Kissé hideg van..de nővérke mondja büdös van, szellőztet, kifagyunk. Amúgy kedves lány, jó egy órát elbeszélgetünk, miután rá vagyunk bízva. Reggel vizit, kaja nuku. Bejön a beavatkozást eszközlő főorvos és még egy rakás orvostanhallgató...De népszerű lettem!
- Jó napot ! mondja Szevasz La.../miután jól ismerem/...aztán mélybe zuhanás..... Miután ébredtem látom senki.. Kérdezem a mamikat ...
-Na, hol a csapat?!
-Már régen elmentek-mondja a közlékenyebb.
- Kétszer is sokkoltatták..nehezen ment ! Azt, azért nem tudta, hogy a szív megállítás, vagy az élesztéskor. Mindegy ! Fő hogy élek!
A kábelek bekötve az intenzíves nővér a pult mögött ..el vagyunk... Éjszaka odajön és megtörölget, leül az ágy szélére, jól elbeszélgetünk.. .Kedves lány..udvarolnék, de mire.. itt és így?..Azt mondják a mamik voltam odaát.. na ne!..én nem láttam semmit... sem alagutat, sem fényességet.
Másnap az öreg cigányt a családja hazaviszi..oda a napi 15 látogató.
Pár nap és mehetek haza. Távozáskor lányos zavaromban megkérdezem a dokimat, mivel tartozom . Rám néz elutasítón...kényelmetlenül érzem magam..Köszönöm, mormolom.
Udvariatlan lehettem!
Ma már tudom....
Mindenki itt van aki számít, rendesen megnézik a kórlapot,.. a nővérek sürögnek, a kis orvosok jelentenek az adjunktusnak, mi szorongunk, mit hoz a mai nap. Egyenlőre reggelit Nincs ebben hiba semmi. Érdekes.. otthon egy falásra befalnám ezt a kenyér adagot, itt még estére is marad.! EKG.mondja a nővérke és átirányít a kórház másik szárnyára. Mennék is, de mivel az utcáról hoztak be, csak rövid alsóban tudom ezt megtenni. Sebaj had élvezze mindenki a szabadságomat. Még jó hogy slicc nincs rajta! Akkor bajban lennék. EKG fektetés, elektródák..úgy érzem magam mintha egy aksi lennék és éppen feltöltenének. Aztán tolnak is le egy kamerát a ...fene tudja mimen, de úgy érzem ott menten megpusztulok. Kiabálnak ne nyeljek, de ezt már kontrollálni nem tudom és csak harcolok a levegőért, az életemért. Aztán kihúzzák és markomba nyomnak egy marék papírvattát, hogy törölgessem le magam.Nem könnyű az életem, de nagyon szar..mi a francot keresek én itt? Mondja a főfontos orvos szív átütés kellene. Belemegyek? Választásom? Persze..vagy , vagy .. akkor legyen! Harmadszori invitálásra is megjelentem, aztán intenzív..gatya le,pizsi fel!
Vagyis az is le..három hetvenes mami és egy öreg cigány Ercsiből a statisztéria. Kissé hideg van..de nővérke mondja büdös van, szellőztet, kifagyunk. Amúgy kedves lány, jó egy órát elbeszélgetünk, miután rá vagyunk bízva. Reggel vizit, kaja nuku. Bejön a beavatkozást eszközlő főorvos és még egy rakás orvostanhallgató...De népszerű lettem!
- Jó napot ! mondja Szevasz La.../miután jól ismerem/...aztán mélybe zuhanás..... Miután ébredtem látom senki.. Kérdezem a mamikat ...
-Na, hol a csapat?!
-Már régen elmentek-mondja a közlékenyebb.
- Kétszer is sokkoltatták..nehezen ment ! Azt, azért nem tudta, hogy a szív megállítás, vagy az élesztéskor. Mindegy ! Fő hogy élek!
A kábelek bekötve az intenzíves nővér a pult mögött ..el vagyunk... Éjszaka odajön és megtörölget, leül az ágy szélére, jól elbeszélgetünk.. .Kedves lány..udvarolnék, de mire.. itt és így?..Azt mondják a mamik voltam odaát.. na ne!..én nem láttam semmit... sem alagutat, sem fényességet.
Másnap az öreg cigányt a családja hazaviszi..oda a napi 15 látogató.
Pár nap és mehetek haza. Távozáskor lányos zavaromban megkérdezem a dokimat, mivel tartozom . Rám néz elutasítón...kényelmetlenül érzem magam..Köszönöm, mormolom.
Udvariatlan lehettem!
Ma már tudom....
2013. szeptember 16., hétfő
HULLÁMOK TETEJÉN, BAJÁIG
Gyönyörű Gemenc...de egyszer csak haza kell menni!
Az utolsó szakaszon, mielőtt elindultunk volna a csónakkal Bajáig,csendes permet ébresztett a kihunyt tűz mellett. Didergősen keresgéltük a reggeli fogmosásra félretett pálinkát, de az éjszakai világváltás jó meghúzatta velünk az üveget, így gyorsan kellett reagálni, hogy nehogy valamelyik lánynak jusson és megártson a maradék pálinka.
Így felfrissülve, egy gyors mosakodás- mint a macska csak valamivel több vízzel ! -csakúgy futtában toltunk egy-két falatot az orrunk alá és bepakoltunk a magára hagyatott lélekvesztőbe. Keményen pumpáltunk, hogy Bajáig már ne kelljen partra szállni. Erős csapásokkal húztunk a fősodor felé, hogy gyorsabban haladjunk. Elkaptuk a sebességet, ami jó esetben 5-6 kilométeres lehetett óránként. Volt időnk nézelődni. Közben a szél feltámadt és erősen tolta a hullámokat délről a folyással szemben-legtöbbször be a csónakba !. Ez már nem a csendes csorgás volt, hanem a kapaszkodós billegős hullám tarajokon való, hegyre fel - völgybe le játék. A két lány, láttam erősebben markolta oldalt a köteleket, még szerencse volt, hogy a kaja nagy részét már elpusztítottuk, így volt helyük a sátoron ülve a csónak aljában. Kezdtünk kifelé evezni a közepéről, de a hullámok csak csapkodtak befelé és szemünk szánk tele volt már vízzel!
A káoszt csak fokozta, hogy a Hernád vontató hajónak éppen arra akadt dolga és délről a folyással szemben akkora hullámokat vert, hogy gyerekkorunkban visítottunk volna a gyönyörűségtől a kisapostagi rakodónál ! De hát ez most nem a nagy lubickolások, hanem a borulás elkerülésének az ideje volt. A lányok sikítoztak, mi káromkodtunk és bőszen eveztünk kifelé. Valahogy part közelébe vergődtünk, de ez már nem a fás bokros romantikus Gemenc volt, hanem egy magasabb löszfalas part, ahova felmászni így esőben nem volt ajánlatos. Aztán az eső lassan elállt, a szél is visszafogta a fújhatnékját és a nap félretolva a felhőt, elkezdte felszárítani hátunkról a vizet . Így gőzölögve hajóztunk le Bajáig. A jobb parton volt egy védett öböl, ahol csónakok garmada volt kikötve, oda beeveztünk. Többen hitetlenkedve rázták a fejüket mi a francon ülünk mi? Szépen nézhettünk ki! Szétázva, csatakosan...Találtunk egy büfét ahol leöblítettük az ijedséget a torkunkról egy kis tüzes vízzel, ettünk valami meleget és kieresztettük a csónak lelkét. Surrogva szólt a vastag torok ahogy távozott belőle a lég...de ez már megnyugtató volt.... ezt már a szárazföldön tette és nem a Duna közepén!
Esteledett, mikor Totó megérkezett a mikrobusszal és betömve a gumicsónakot hazafelé poroszkáltunk a Barkasszal.
Megcsináltuk ! Lecsorogtunk .....Bajáig ..
Többször voltam még a haverokkal csorogni, de Bajáig csak ez egyszer...aztán pár év múlva kenuval is lementünk..na, az volt még egy szép mulatság-nyolcan egy portyakenuban..!
De ezt majd máskor..
Az utolsó szakaszon, mielőtt elindultunk volna a csónakkal Bajáig,csendes permet ébresztett a kihunyt tűz mellett. Didergősen keresgéltük a reggeli fogmosásra félretett pálinkát, de az éjszakai világváltás jó meghúzatta velünk az üveget, így gyorsan kellett reagálni, hogy nehogy valamelyik lánynak jusson és megártson a maradék pálinka.
Így felfrissülve, egy gyors mosakodás- mint a macska csak valamivel több vízzel ! -csakúgy futtában toltunk egy-két falatot az orrunk alá és bepakoltunk a magára hagyatott lélekvesztőbe. Keményen pumpáltunk, hogy Bajáig már ne kelljen partra szállni. Erős csapásokkal húztunk a fősodor felé, hogy gyorsabban haladjunk. Elkaptuk a sebességet, ami jó esetben 5-6 kilométeres lehetett óránként. Volt időnk nézelődni. Közben a szél feltámadt és erősen tolta a hullámokat délről a folyással szemben-legtöbbször be a csónakba !. Ez már nem a csendes csorgás volt, hanem a kapaszkodós billegős hullám tarajokon való, hegyre fel - völgybe le játék. A két lány, láttam erősebben markolta oldalt a köteleket, még szerencse volt, hogy a kaja nagy részét már elpusztítottuk, így volt helyük a sátoron ülve a csónak aljában. Kezdtünk kifelé evezni a közepéről, de a hullámok csak csapkodtak befelé és szemünk szánk tele volt már vízzel!
A káoszt csak fokozta, hogy a Hernád vontató hajónak éppen arra akadt dolga és délről a folyással szemben akkora hullámokat vert, hogy gyerekkorunkban visítottunk volna a gyönyörűségtől a kisapostagi rakodónál ! De hát ez most nem a nagy lubickolások, hanem a borulás elkerülésének az ideje volt. A lányok sikítoztak, mi káromkodtunk és bőszen eveztünk kifelé. Valahogy part közelébe vergődtünk, de ez már nem a fás bokros romantikus Gemenc volt, hanem egy magasabb löszfalas part, ahova felmászni így esőben nem volt ajánlatos. Aztán az eső lassan elállt, a szél is visszafogta a fújhatnékját és a nap félretolva a felhőt, elkezdte felszárítani hátunkról a vizet . Így gőzölögve hajóztunk le Bajáig. A jobb parton volt egy védett öböl, ahol csónakok garmada volt kikötve, oda beeveztünk. Többen hitetlenkedve rázták a fejüket mi a francon ülünk mi? Szépen nézhettünk ki! Szétázva, csatakosan...Találtunk egy büfét ahol leöblítettük az ijedséget a torkunkról egy kis tüzes vízzel, ettünk valami meleget és kieresztettük a csónak lelkét. Surrogva szólt a vastag torok ahogy távozott belőle a lég...de ez már megnyugtató volt.... ezt már a szárazföldön tette és nem a Duna közepén!Esteledett, mikor Totó megérkezett a mikrobusszal és betömve a gumicsónakot hazafelé poroszkáltunk a Barkasszal.
Megcsináltuk ! Lecsorogtunk .....Bajáig ..
Többször voltam még a haverokkal csorogni, de Bajáig csak ez egyszer...aztán pár év múlva kenuval is lementünk..na, az volt még egy szép mulatság-nyolcan egy portyakenuban..!
De ezt majd máskor..
2013. szeptember 6., péntek
MÁR MEGINT EZEK A ROMÁNOK !
Ma megint elvertek bennünket!
Nem kicsit, nagyon ahogy a szomszéd gyerek mondaná !
A mai meccsen elgondolkodtam..miért is van bennem ez a nagy nemzetinyerniakarás?Ez most absolute nem a szokásos cinizmusom, "úgysemsikerűlbasszamegségem"
Hanem tényleg a szívem minden melegével, erejével ordítoznám , hogy góóóóól! és hajrá magyarok, hajrá mi! Mert aztán legalább fociban kéne valami igazi jó produktum, aztán tennék én a dzsidípire nagy halmot. De, hát ez a kurva foci sem hozza nekem azt amit szeretnék! Csak egy kicsi két órás mámort, egy kis kielégülést / már így nyögdijasan mást nem remélhetek/ de a foci ellen be vagyunk oltva..bocs talán nem a foci ellen, de ilyen beszari módon ha én ifi koromban így teszek ..Szép emlékű Fejes Laci bácsi úgy rúgott volna ki a Kohász ifiből, hogy anyám a büdös zoknik között sem talált volna meg!..Pedig nagy tehetség voltam az első csapat bosszantásában!
Edzőmeccsen szegény, azóta az örök focipályára távozott Ligeti Bélát vertem át kétségbeesésemben és ezzel kettő nullra vezetett az ifi a nagy csapat ellen. Az átverés nem a csíny része volt, mert ő közel a nyolcvan kilójával tornyosult előttem, az én ötven kilómmal szemben. Talán az életemet mentettem, mert tudtam harmadszorra nem jön be a csel amit kétségbeesésemben kétszer megtettem.Tudta ezt Béla is mert mielőtt labdát kaptam volna nemes egyszerűséggel kirúgott a pályáról a salakon túlra. Ez még akkoriban egy első osztályú játékosban nem okozott katarzist. Én meg örülhettem, hogy barátságos meccsen nem a gerincem tört hat méteres repülés után..
Hiába, a nagy élményeket meg kell élni! Vagy túlélni!......amit most is próbálok, mert megint reménykedek, de cserbenhagynak, és szívok, mint a torkos borz! Pedig az asszonyomat elküldtem időben aludni, a kutyát megetettem, unokával lepacsíztam, a fröccsöket kitöltöttem és mégis minden hiába!
Itten kérem vernek minket..de nagyon!
Ilyen jó magyarossággal ki tudom jelenteni.. ezt elkúrtuk...nem kicsit...
A román csendőrök meg vígan kardlapozzák az elkeseredett elszabadult indulatokat..
2013.09.06
A reményvesztés napja.
Nem kicsit, nagyon ahogy a szomszéd gyerek mondaná !
A mai meccsen elgondolkodtam..miért is van bennem ez a nagy nemzetinyerniakarás?Ez most absolute nem a szokásos cinizmusom, "úgysemsikerűlbasszamegségem"
Hanem tényleg a szívem minden melegével, erejével ordítoznám , hogy góóóóól! és hajrá magyarok, hajrá mi! Mert aztán legalább fociban kéne valami igazi jó produktum, aztán tennék én a dzsidípire nagy halmot. De, hát ez a kurva foci sem hozza nekem azt amit szeretnék! Csak egy kicsi két órás mámort, egy kis kielégülést / már így nyögdijasan mást nem remélhetek/ de a foci ellen be vagyunk oltva..bocs talán nem a foci ellen, de ilyen beszari módon ha én ifi koromban így teszek ..Szép emlékű Fejes Laci bácsi úgy rúgott volna ki a Kohász ifiből, hogy anyám a büdös zoknik között sem talált volna meg!..Pedig nagy tehetség voltam az első csapat bosszantásában!
Edzőmeccsen szegény, azóta az örök focipályára távozott Ligeti Bélát vertem át kétségbeesésemben és ezzel kettő nullra vezetett az ifi a nagy csapat ellen. Az átverés nem a csíny része volt, mert ő közel a nyolcvan kilójával tornyosult előttem, az én ötven kilómmal szemben. Talán az életemet mentettem, mert tudtam harmadszorra nem jön be a csel amit kétségbeesésemben kétszer megtettem.Tudta ezt Béla is mert mielőtt labdát kaptam volna nemes egyszerűséggel kirúgott a pályáról a salakon túlra. Ez még akkoriban egy első osztályú játékosban nem okozott katarzist. Én meg örülhettem, hogy barátságos meccsen nem a gerincem tört hat méteres repülés után..
Hiába, a nagy élményeket meg kell élni! Vagy túlélni!......amit most is próbálok, mert megint reménykedek, de cserbenhagynak, és szívok, mint a torkos borz! Pedig az asszonyomat elküldtem időben aludni, a kutyát megetettem, unokával lepacsíztam, a fröccsöket kitöltöttem és mégis minden hiába!
Itten kérem vernek minket..de nagyon!
Ilyen jó magyarossággal ki tudom jelenteni.. ezt elkúrtuk...nem kicsit...
A román csendőrök meg vígan kardlapozzák az elkeseredett elszabadult indulatokat..
2013.09.06
A reményvesztés napja.
2013. augusztus 20., kedd
A nagyember
Abban az időben amikor még naiv emberke voltam és úgy éreztem a becsületes munkámat megfizetik és megélek belőle elkerültem Kecskemétre. .Pár héttel előtte megjelent nálam egy igen szimpatikus fiatalember és megkérdezte elmennék-e egy utcát végigkábelezve antennát szerelni egy kedves barátjának, aki nagy ember.igen nagy ember! Ismertem a fiatalembert aki a munkát hozta, a tanácsnál volt a műszaki osztályon valami építési előadó, vagy engedélyeztető, úgyhogy hittem benne mint a bibliában.
Csábító dolog volt így utólag bevallom és alá is szaladtam.. Már pedig az ember már alig várja hogy elcsábuljon- még ha csak munkáról van is szó! Szóval ilyenkor az ember autóba pattan és irány Kecskemét! Vittem magammal Pistit , akivel együtt húztuk a kábelt és az igát
. A Rigó utca szépen rendezett, a belvárosban a természet egy kis szigete. Földszintes házak között méretes, talán patrícius háznak mondható épületen kint a tábla "Murányi" kft. Érdekes egy cégtábla...ovális és a közepén egy Dávid csillag..Ilyen tábla abban az átkosban csak az állami cégeknek volt engedélyezve..így a csillaggal kombinálva azonban eléggé bizarr volt! Csengetés után egy ringó csipejű, festett fekete hölgy enged be a kapun.
Az első meghökkenés az udvaron kis talapzatra állított Horthy bronz mellszobor!
Dávid csillag-Horthy szoborral-remek cuvée !
Bevezetődtünk a szentélybe, ahol régi faragott bútorok között egy ötvenes csontos arcú, ősz hajú ember fekszik a heverőn, feje egy nő ölében, a másik nő pedig pedikűrősi műveleteket végez a "nagyember" lábán. Valami igen nagy bütyök vagy repedés lehetett a sarkán, mert az idő alatt amíg a tárgyalás folyt, egyfolytában reszelte,, ollózta azokat a részeket amivel, a Mester a földet érinthette. Bibliai kép!
Az ember ez idő alatt feküdt végig a dikón és ez a harmadik nő -az "öles" a halántékát masszírozta. Üljetek le! -kelt fel félálmából -ujjával mutatva a tárgyalni jövőknek kikészített pamlagot.
Mondjátok ! - szólt ránk unottan.
-Mit mondjunk ! -összenéztünk! Ilyenkor az ember a jobbik felét mutatja.. felkel, kezet fog, elmondja mit akar, megmutatja hol, megegyezünk stb...De itt semmi..
Nagyember szeme sem rebben, lehunyt pillái tán oda vannak ragasztva és ezt fixáltatja és csak a szája sarkából szól oda a festett feketének -Magdika mutasd meg nekik!... és Magdika megmutatja, no nem azt amit szívesen megnéznénk rajta, hanem kivisz a utcára és a körülöttünk lévő három házat. Végigjárva a terepet, elmondja, mit szeretne a Jóska !
Csak így - a Jóska !
Hatalmas házak rengeteg kábel, központot is kéne, no.. de nagy az igény... parabolával, reciverekkel ...esetleg, még azt is ..ha lenne rá igény...- ecseteljük az ápoltnak mikor a bejárásról visszaérünk. Emberünk végre féloldalra fordul, felkönyököl és megkérdi
- Aztán, az mennyi lesz !
- Hát jó ötszázezer mondom bátortalanul. Nagyember rám néz.
-Ötszáz, egymillió mit számít... van itt pénz dögivel ! - ezzel visszahanyatlik a női ölbe és talán el is alszik.
Na ha van, hát az jó, mert mi dolgozni szeretnénk és akkor keresünk is. Vissza Újvárosban és harmadnapján a hétnek megjelenünk a nagyembernél.
Szerszámok, kábelek, szerelvények, sistereg a munka a kezünk alatt. Már a második háznál tartunk, ami belül egy hatalmas kert gyönyörű oszlopok. A ház mint egy főúri kastély- felújítás alatt. Látszik jó mesterek végzik itt a dolgukat. Érdeklődöm Magdikánál..
- Hát a mesterek hol vannak? - mutatok a padlólerakás félállapotára.
- Nem tudom, már régen voltak itt, tán már nem is élnek-nyugtat le.
- Mert?
- Mert..
Nem nyugtatott meg.
Megcsináltuk a munkát, nagyember jött.... magyarázzuk neki- mit, hogyan! Nem nagyon érdekli. Vele volt valami partnere annak mondja- Egy milla lesz, de nem számít !
- Gyertek be az irodába...Mennyi?
Mondom az árat, kevesebb, mint ahogy terveztük. Pisti egyfolytában gyanakodott és több cuccot nem építettünk be, amire nem volt akkor szükség.
-Az építkezés miatt, aztán majd ha bent laknak, majd akkor.... - magyarázom, remélve, hogy nagyember megveregeti a vállamat.
Nem veregeti. Fenn ül egy trónszékszerű alkalmatosságon, egy dobogóra szerelt íróasztal mellett lábai az asztalon, mint Jocky Ewing-nak. Előtte egy smaragdzöld színű ásvány, bele egy arany Dávid csillag vésve. Mi pedig három szinttel lejjebb, a süppedős szófán, ahonnan felpattanni csak erőlködve lehetne. A nagyember onnan tekint le ránk, mint isten a felhők fölül, ha kíváncsi mi történik az ő országában. Ez aztán ki volt ez gondolva! .Tiszta pszichológia ! A nyomás fentről! Süppedés alul!
- Magdika! Mennyi a készpénz most itthon?-látva, hogy szorongatom a számlát.
Mindenes Magdika megmondja.
-Úgy százezer !
- Na itt van ez, aztán gyertek holnap után és megkapjátok a többit. Közben. csakúgy mellékesen elmeséli, most engedték ki a börtönből-valami gazdasági ügyek miatt volt bent vagy két és fél évet- és ott többet tanult az ügyvédektől, mintha a jogot elvégezte volna!
Mi pedig csak ülünk a pamlagon és valami rossz érzetünk kezd lenni.
Eljött a holnapután és mi ott szorongunk a pamlagon megint és várjuk , hogy a pénz megérkezzen. Az jön!
Nagyember ad még hetvenet és a lelkünkre köti...
- Aztán gyertek ám a többiért is három nap múlva, akkorra eladjuk az autókat és lesz pénz !...és ez még lejátszódik négyszer..Soha nem mondta hogy nem ad többet! Én meg már le is áfáztam az összes után, anyaggal, munkadíjjal.
De nem adtam fel ! Megszoktak ott bennünket.
Már mire mentünk a kávénk ki volt készítve, már odatartozunk a házhoz, a bejövő ügyvédet mi igazítottuk útba és láttuk, ahogy félszegen félfenékkel érintve a süppedőst, alázatosan hajlong ültében nagyember íróasztala alatt.
Később, már el sem mentem..csak telefonon értekeztem a titkárnővel, akivel majdnem baráti kapcsolatba kerültem.
- Veressem meg?- mondtam ki a szót, amit magam sem gondoltam komolyan.
Ijedt hang érkezett a telefonból
- Úristen!- eszébe ne jusson ilyet gondolni sem!-suttogta.
Aztán valami Marinkó nevű embert emlegetett aki talán nagyember barátai közé tartozott és abban az időben hírhedett be.
Akkor esett le ! Erre értette Magdika, tán a kőművesek már nem is élnek !
Kérdezem az ügyvédet, akinél válni szoktam, hogy mit tehetek hivatalosan?
- Semmit...maga lenne a százhetven-nyolcadik a perlők között..kettőben én is benne vagyok, tudom. Azok pedig nem ekkora összegek- utalt az én háromszázezremre. Érti?
- Értettem. Megértettem!
Még egyszer elmentem az oroszlánbarlangba. Kedvesen fogadott, kitartás mondta, megrázogatta a kezemet és hátba veregetve utamra engedett.
Kint a folyosón, egy nagy képen a református egyház köszönő levele volt bekeretezve, ahol köszönetüket fejezik ki a nyújtott támogatásért nagyembernek, a másik képen Shevarnadze-vel, Grúzia eső emberével parolázik a "Jóska".
- Szegény Grúzia!- gondoltam magamban, miközben távoztomban barackot nyomtam a kertben Horthy Miklós fejére.
Többet be sem engedtek...
2013. augusztus 8., csütörtök
MESE ARRÓL, HOGY NEM LETTEM ÉN KISAPOSTAGI LAKOS...
- Te kisapostagi vagy nem, Lackó? - tenyerel le az asztalra Gyurka.
- Na erről mesélhetnék! - somolygok fel a bajszom alól a kérdezőre és kérek egy korsó sört a pincértől.
Erre bizony szükségem lesz, mert az ember a nagy mesélésbe kimelegedik és hát a torka is ugye...akkor már inkább előzzük meg a kiszáradást!
Abban az időben amikor még az ember tele van ötlettel, tervekkel, erővel akkor kezdtem én is a házépítésen gondolkodni. No gondolkodhattam én, mert pénzem egy szál sem volt. Aztán valami csekélyke kis csurranás volt a pénz zsákjának egy foltja alól, mert vagy harmincezer jó forintokat sikerült találni valami adás-vételen így a telekre való már meg lett.
Nosza neki a határnak ! Kérdezgettünk fűt-fát ki adna el valamiféle telkecskét, hogy a kacsalábat lerakhassuk a leendő ház alá. Egyszer csak fülbe súgnak a kedvenc falumban ahol gyerekeskedtem, árulják a pap kertjét! Na csapódás fel a nyeregbe és gurulok le a jó tót atyafiak közé Kisapostagra!
Meg lesz az !-gondoltam belül mosolyogva - hiszen ott még a vén eperfa is rokon! Örömmel is fogadtak a presbiterek és mindjárt apám után le is Imréztek.
Bánom is én, hívjatok akár Sanyinak is csak nekem adjátok el a telket! -járkált bennem a nagy megindulás.
-No öcsém csapj a tenyerünkbe ! -szólt a legöregebb presbiter, mert az evangélikusoknál a világi dolgokat a presbitereket a falu tekintélyesei intézték. Ez a tekintély nem a pocakon múlott, mert akkor négy -öt ismerősöm onnan, nyugodtan bővíthette volna a választmányt. Ez, olyan falu esze tekintély volt.
Megszereztem hát amire vágytam !
A falu legszebb helyén a Surányi hegyen, csodás panorámával Apostagtól- Dunaföldvárig tartó széles kilátással, enyém lett a kert! Na és alattunk pár száz méterre hömpölyög a Duna! Isten ezt csak jókedvében csinálhatta így! Mindjárt vágtam is egy jó nagy lyukat a lécium bokrokon, hogy szalonnázás közben is gyönyörködhessem a panorámában. Az első nap csak azzal telt megszámoltam a birtokon a fákat . Négy szilva fa, négy meggyfa- királyi birtok !
Egy régi kút ásítozott a kertben- szomjan - ami mint kiderült, vagy harminc méter mély volt.
Fúratni kéne tovább, Ami nem is lett volna az olyan nagy probléma a mai technika világában, de semmi vizet nem adott. Sem könyörgésre, sem nógatásra, sem szidásra vizet ,az nem akart fakasztani magából. Pedig régen ez volt a pap kertje,valami protekciót csak kaphattam volna a nagy "vízrendezőtől"!
Már vagy két éve húzogattam a számat a vizesvödör helyett, mikor megjelent a fő presbiter szépen kinyalva csakúgy istentisztelet után, parasztosan, nyakkendő nélküli fehér ingben, állig begombolkozva. Láttam nagyon hivatalosra vette a figurát.
- No öcsém, aztán hogy boldogulsz?- nézett végig a királyságomon.
- Jól bátyám!-elégítettem ki a kíváncsiságát.
- Aztán van-e vized?
- Még nincs, de lesz!
- Aztán honnan?
- Hát a kútból!
- Abban van?
- Még nincs, de lesz!-bátorítottam magam is .
- Na, de a papnak lesz-e?
- Mi dolgom nekem a pappal? Hát eladta a kertet a kúttal !
- No, de nincs vize!
- Aztán, hogy akarja hogy legyen?
- Adj neki !
- És ha nem lesz?
- Akkor add neki a kutat, majd az ásat még lejjebb!
- Az én telkemen ? Azt ugyan nem!-kötöttem az ebet a karóhoz.
- Akkor ásass neki te!
- Én? Nem ettem én meszet!
- De akkor a papnak nem lesz kútja!
- Eddig volt, de vize akkor sem volt!
És ez így eltartott még estélig, olyan hévvel, hogy még a meggyborból is elfelejtettem megkínálni-pedig az aztán leszerelhette volna a kötözködhetnékjét!
Miután még vagy két presbiteri küldöttséget fogadtam az elkövetkezett két hétben a meggyfák alatt, elgondolkodtam jó lesz-e az nekem, ha már az első két évben haragosokat szerzek magamnak az atyafiak közül. - majd' mind a rokonom is volt !
Így hát, összecsomagoltam a két kapát, a meggyboros flaskát, leráztam a szilvafákat, a kutyát a szomszéd kisgyereknek ajándékoztam-úgyis megsiratta, hogy mi lesz vele a Rexi nélkül - búcsút intve a Dunának, bedrótoztam a kerítést és ezzel befejeztem a házépítési álmaimat.
Hát így nem lettem én kisapostagi lakos!
No, aztán lett nekem házam, nem ott és nem pont olyan, de azért rendes kis lak ez is!
-
2013. június 27., csütörtök
Reggeli vigyorgás !
Hogy én is jól kezdjem a ma reggelt, megnéztem kik olvasták az este és éjjel amit firkálgatok.Lassan kialakulnak azok a helyek, ahonnan mindig elolvassák mit ötöltem ki. A napi derűmet a széles vigyor jellemzi. Amerika mellett UK. és ausztriai olvasóim is vannak. Ma azonban a magyar és a német a legjobb!
Innen is üdvözlöm kis hazánk egyik legkedvesebb nevű település lakóit akik Bugyiban laknak, élnek és Bugyiban dolgoznak! A szintén szívemnek kedves németországi Pettingről nem is beszélve! Tehát először Bugyi aztán a Petting ! Hölgyeim, Uraim a sorrend nem összekeverendő !
Hogy ezt Fürthben tesszük vagy Ajkán, az már csak technika kérdése !
:)
Ezek valóban az esti és reggeli olvasók tartózkodási helyei !
Kézcsók és köszönet !
Innen is üdvözlöm kis hazánk egyik legkedvesebb nevű település lakóit akik Bugyiban laknak, élnek és Bugyiban dolgoznak! A szintén szívemnek kedves németországi Pettingről nem is beszélve! Tehát először Bugyi aztán a Petting ! Hölgyeim, Uraim a sorrend nem összekeverendő !
Hogy ezt Fürthben tesszük vagy Ajkán, az már csak technika kérdése !
:)
Ezek valóban az esti és reggeli olvasók tartózkodási helyei !
Kézcsók és köszönet !
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)