"SÍR" AKI VALÓBAN EGY ÚR VOLT!

 Szőröm!

Így hívta mindenki.
Mondhatnánk  My Sire esetleg csak Sir!
Katona Lackó...
Így, negyvenöt év távolságából is  is kiemelkedett a zenei érzéke és hogy, hogy terelt bennünket a  jó zene felé, a progresszív muzsika irányába.
Gyuri öccsével fogalom volt ,mikor a kisszobájuk ablakán kihallatszó Hendrix nótákat játszották. A zene beborított mindent a József Attila és az Ady Endre utcai salakos focipályán megállt az élet és mindenki a Katonákat hallgatta. Hey Joe , Fire, Manic Depression,  Remek zenék voltak, ügyesen gitároztak.
Mi akkor a Bartók teraszán próbálgattuk szárnyainkat esténként számos gyerek összefutott és kiabálták mit szeretnének hallani. Volt amit tudtunk, volt amit akkortájt hallottunk mi is először, de ez nem volt akadálya, hogy úgy séróból el ne játsszuk. Persze egy angol azonnal hanyatt vágta volna magát és kimúlt volna a röhögéstől, de ez minket akkor még nem nagyon rázott meg. 15-16 éves elszántságunkkal ordítottuk a mikrofonba az éppen ügyeletes slágereket, azok pedig abban az időben voltak bőven. Szép emlékű Síkos Csaba barátom volt a basszer abban az időben, de mivel a tűzoltó zenekarban trombitált az este basszus gitár nélkül szólt a csapat.  Ekkor a nézelődők közül jött elő Katona Lackó  és felkapva  a basszgitárt helyre rakta a harmóniákat. Nagyon tetszett nekünk, mindjárt szerződtetni is akartuk, de mondta -öcsém nélkül nem . Így aztán az iskolai Skyff  zenekar átalakult. Süli Miska -isten nyugosztalja!- inkább akart futó lenni meg aztán a csajok-Ó, azok is jobban izgatták mint a gyakorlás!
Így Görbe Bálint a két Katona, Nikosz a kis görög gyerek  és én csináltuk meg a Pilgrimst.
Hivatalosan is a Bartók zenekara lettünk és gyártva a hangfalakat megszállottan zenéltünk. A Bartók müv ház aulájában volt a buli és ekkor kezdődött a Teenager délután nevű vasárnap délutáni őrület.
A Két Katona hozta az általuk már kigyakorolt zenét, és mi hozzátettük a vokált, dobot, ritmust.
Némi pénzt is kaptunk a zenélésért, ami úgy négyszáz forint körül volt, és nekünk diákoknak jól jött, mikor az éttermeket végig látogattuk.
Mert a "Ször"ehhez nagyon értett!
Pincérként dolgozott, mikor nem a rock színpadon domborított. A domborítás a legmegfelelőbb, mert testes kissé pocakos srác volt, örökké vigyorogva  kikacsingatva sötétített szemüvege alól. Elegáns volt és soha nem türelmetlen..Mint egy lord olyan fegyelmezett volt felszolgálóként, de mikor kézbe vette a gitárt szinte lebegett a színpad felett. Remek érzéke volt a hangszerhez.
Na és a vendéglátáshoz! Kis pénzünkkel nyakunkba vettük a várost és a jobb helyekre betértünk ízlelgetni.  Lackó tudta mikor hol mit és hogyan érdemes megkóstolni. A Fapadban az orosz hússaláta éppen elkészült !- oda feltétlenül be kellett menni- aztán elsétáltunk a Bisztróig, ott az étteremben Brassóit ettünk-természetesen nem kicsi adagokat, mert Ő ott dolgozott és hát a szakács is haver volt-mit tesz isten!
Közben váltottuk a világot és vitattuk, mit kellene a vasárnapi buliig megtanulni.
A vacsora a Kohász étteremben volt, mert ott a magyaros szűzérme a legjobb  és hát persze  a szakács itt is kijött üdvözölni bennünket. Még csoda, hogy ötven valahány kilómmal nem estem el ennyi kajával a pocakban..
Évekig tartott ez a gasztro-körút, ahogy ketten bebarangoltuk az újvárosi konyhákat. Nélküle talán soha nem ismertem volna meg ennyi ételt és ízt. Óriási bulikat csináltunk.. Abban az időben színpadon is koncerteztünk.  Barát csuhában, előttünk hatalmas gyertyák és a Yardbirds Still I M Sad-el kezdtünk a Gregorián kórussal 1966-ban ! Hihetetlen volt.Ötleteltünk és minden bejött ! Buli ezerrel !
 Aztán egyszer  Gyuri bajba került, és "Szőröm" nem akart nélküle zenélni. Nagyon maga alatt volt.
Mi csináltunk egy új zenekart a Deltát és csak rá három évre tudtuk egy buli erejéig újból a színpadra csalni.
Akkorra már a klasszikus Delta szétment -egyetem stb...újítottunk!
Boda Ákos a Bad Portersből hozta a Led Zeppelin zenéket, amit nem csak elhozott, hanem el is gitározott! Furfangos módon maga fabrikálta át orosz hét húros gitárját 12 húrossá és eszméletlen elektronikai trükkökkel felruházva  el is pengette a nemes riffeket. Gyika kalapált a dobokon mint a kovács az üllőn, Ceka pedig Plant mester legjobb tanítványa volt ezen az esten. Hogy mekkora buli volt a Bartók színház teremben 1970-ben a Whola lotta love és a Mobi Dick?
 Azt, csak az tudja megérteni aki ott szorongott a székeken.
Tán basszus szóló kissé hosszabb lehetett a megszokottnál, mert valaki belefütyült. "Szőröm"  letolta a szemüveget az orrán-kinézett felette- döbbent csend lett - ujjával megfenyegette a kis füttyöst  és folytatta a szólót. Elementáris erővel tört fel a feszült csendből  az őrjöngés! Még most is beleborzongok!
Aztán kalandvágyból , vagy csak elege lett a piszkálódásokból, egy nap  harmadmagával átúszta az Adriát Triesztnél. Jó úszó volt, az úszó szakosztályt erősítette anno.
Sokáig nem hallottunk róla...csak annyit Capua után, Svájcig fújta a szél... Talán harminc év is eltelt, mikor az öccse mondta, Lackó hazalátogat.
Én mentem kocsival érte Pestre a vonathoz.  Alig ismertem meg..egy kis vékony  emberke volt - pocak nélkül, mint egy  halk szavú kis tisztviselő.  Hozta asszonyát is, aki annak idején utána ment. Kimentünk hozzánk a kertbe, jókat dumáltunk, de a magyaros kaja már nemigen ment.
-Nehéz ez már nekem - szabadkozott.
Jókat beszélgettünk, röhögtünk,ahogy szokott lenni ilyenkor -harminc évet nem lehet egyszerre elmesélni..
Mondta, jól megy a sora , több zenekarban játszik és élvezi nagyon...nem is igen akart hazajönni , de az asszony miatt..ugye...
Aztán hazamentek és a felesége pár hónapra meghalt.
"Szőr" még párszor hazajött, vett egy aranyos kis nyaralót is a Duna parton... Aztán sokáig semmi....
Egyszer még is hírt hallottam felőle ..elaludt a munkahelyén -örökre.
Elment egy nagy basszusos oda, ahol már dolgozni nem kell és kedvére zenélhet akár a legnagyobbakkal is..
Egy nagy egyéniséget vesztettünk vele..