LÉLEKVÁNDOR

Kristine Holt harmadik könyve elé..
.

Már szállok, újra szállok...
Vad felhőkkel birkózom,
Szemem sasként tapad rád.
Erős szél vagyok
Tépett fenyők közt süvítve
Lecsap velem a bárd
Szilaj szarvasok
Törnek át a mezőn,
Patájuk fényes sarat hány
A kesernyés füstben
Ember és állat vadászra vár,
 Új szelek fújnak
Új kézben, új adomány,
De a lelkek vásárán,
Lélektelen a király. 
és érzem az én időm lejárt                                                           

TÁNC

Őrülten szeretlek..
Egy tétova tangó
Hoz hozzád közelebb..
Közelebb és közelebb,
Mikor már,
Kihagy a lélegzet..
És csak a vad vágy
Kezeli az eszemet..
Menekülnék !
De minek?...
Mert úgyis hagyom
...Hogy elvesszek..




A képet a tánciskola.hu oldaláról csentem..

(Istenem, de jó a csaj!)

Music Video - Gary Moore - The Loner

Mikor sok a bajom és nem tudok leereszteni, elaludni ..ez a zene pont jó arra..
hogy elringasson...

MATICS BÁCSI

Matics bácsi hatalmas ember volt...legalábbis nekem, aki éppen a tizenhat évesek gebeségében leledztem. Régi cimbora volt, és imádott engem, messziről üdvözölt a maga harsány stílusában. Néha már kicsit terhes is volt. Egyszer vörösödő fülekkel próbáltam egy csókot bevinni éppen halálos szerelmem ajkára,de az öreg harsány hátba verésére a lány fülén landoltam. Olyan száznyolcvan centi fölött volt, pipázott és hatalmas pocakjával "hózentrógerével" jellegzetes figurája volt a hatvanas évek Újvárosának.
Még faluról ismertem, Róza néném fölött lakott Kisapostagon a domb tetején, harsány röhögése visszhangzott a dunaparti megtermett füzekről. Gyerekeivel sokat fürdött a Dunán és az irigyelt dömper belsőjével ringatózott a gőzhajók csapta hullámokon, afféle Falstaff-i hullámlovasként.Már hat feleséget elfogyasztott de a kedélye remek volt!
Talán ez adta neki az erőt, hogy mindig mosolyogva beszélgessen, kiabáljon át az utca túloldalára ha ismerőst látott. Jól élt asszonyával a hetedikkel, aki csendesen tűrte Matics bácsi csipkelődéseit, vicceit, még ha azok néha az ő rovására is mentek. Sokkal fiatalabb volt az uránál. Szép, mutatós szőke nő volt és a szeme sarkában látszott egy kis huncutság. Mikor összekerültek, az öreg hozta a fiát a házasságba, Ica néni pedig a lányát. Állítólag össze is melegedtek a fiatalok, de tudtuk azt csak az öregasszonyok pusmogják merő irigységből.
Vidáman éltek.
Aztán a gyerekek kirepültek a fészekből és Ő Icájával beköltözött a városba.
A piacon árultak valamit... tán tyúkokat vagy tojást?.. Az isten sem emlékszik már arra, de a fiatalos menyecskét igen csak kerülgették a facér férfiak.
Addig- addig legyeskedtek körülötte, míg bele nem szédült a szerelem gödrébe, aztán jelentkező meg gyorsan akadt a mentésben segédkezni..
Hát így adódott, hogy Ica néni összeköltözött a fiatal szabómesterrel és aztán együtt öltögettek tovább, míg az öreg meg teljesen maga alá került. Ilyen állapotba taszajtotta a nagy bánat Matics bácsit, akivel a rossz sorsom ekkor hozott össze a városi parkban. Látva az öreget meg a szóbeszédet is hallván, igyekeztem elslisszanni mellette,de nem sikerült! Az öreg utánam nyúlt és maga elé rakott. A szokásos "hogyvagyfiamésapádékjólvannak?" kérdések után rázuhant a bánat.
Sírt ,zokogott és magához szorítva mesélte el szomorú sorsát. Én kékülő fejemmel némi levegőt szerettem volna kapni, de az öreg úgy szorított a" mejjéhez", mint a tót asszonyok az énekeskönyvet. Nagy sokára aztán enyhült a szorítás, mert az öreg a panaszkodás közben, odaért a líraibb részekhez és így rés nyílt  a menekülésre, de Matics bácsi folytatta..és megállás nélkül csorogtak szeméből a könnyek...
- Lacikám, hat feleségem volt!- révedt a messzeségbe...
- Egy meghalt, kettőt elzavartam, hármat hozzáadtam a barátaimhoz..de ez a hetedik az Ica!...
- Ez nagyon fáj! - és láttam  az arcán mérhetetlen kínt ..
-Kisfiam, én egyetlen ujjal meg nem ütöttem őket!...- esküdözött.. aztán felderül az arca!...
- No, jó!..néhányat azért megrugdostam..- bújt ki belőle az állat... Aztán elfordult tőlem és elindult nagy pocakjával döcögve, a park másik oldalára..
Még hallatszott egy darabig, hogy rötyög a maga vitézségén.....

Az utolsó dobbanás...

Egy halk sikoly az élet
Egy döbbent és vége
Éles körömmel hatol belém
Ezüst karmokról csöppen a vér
És húzza ki erőmet

Még csillagport szór a hajnal,
De az én egem sötétre vált
Suhanó szárnyakkal röpít fel
És enged a mélybe
A tékozló halál…


Kristine Holt második könyvéhez...

VERS KRISTINE HOLT KÖNYVE ELÉ...

Beccának..





Ha majd a démon,
Ledobja köpenyét
És megmutatja a meztelen valót
Csak csontvázat látsz és ereket
Szétszabdalt ölén
Hazudj igazat,
Vagy szeress, amíg bírsz
Ne az alkonytól várd
A megoldást megint
Nem tudok mást adni,
Esőcsepp vagyok csupán
Ki eláztat, vagy felfrissít,
Egy almafa ágán...

KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!

Tán, a Hálivúdi sztárok is így szokták, mikor reflektorfénybe kerülve, a világnak akarják az Oszkáron kikiabálni nagy boldogságukat..
Tanulékony vagyok, isten bizony! ..túláradó boldogságomnak csak az Internet lekapcsolás vethet véget.
Hát akkor elkezdeném a köszöneteimet! Nem sztárként - bár lehettem volna.!
/olvaSztár/ a kohó mellett! ..csak sztálinvárosi gyerek vagyok, vagy mi a szösz!.. Szóval..

Köszönöm anyámnak és apámnak, hogy összehoztak nehezen, de felneveltek, szerettek és hagyták magukat szeretni!... /Ez egy nagy dolog manapság!../ Hogy megtanítottak beszélni, zenét szeretni, és eltűrni a sok baromságot, ami már akkor is körül vett. /bár ennek a mainak csak kisöccse volt!/ ..és idők folyamán érthetetlenül növekedett,,,
Köszönöm a tanító nénimnek aki megtanított, hogy írjak, olvassak és arra, hogy nem biztos hogy rossz ember az, aki kidobja a fogamat téglával, üveggel fejbe vág és nyíllal belelő a szemembe..
/Utólag Robinhúd megjegyezte...Mi a faszt sírsz, ki sem folyt!/

Szóval, köszönöm Igazgató bácsimnak ki a wc-ben kimérte a kokikat sípjával-pisilés közben- mert hogy jön ahhoz egy iskolás ,hogy a szünetben vizel!...
Külön köszönöm kémia-politecnnika tanáromnak, aki kellő eréllyel - a vasvonalzóval verte körmöm és seggem a kellő mérettartás miatt a fakütyü reszelése közben! .Embert akart faragni belőlem belátom...bicska nem volt kéznél...!
Csak hálával gondolhatok a mindennapi parancshirdetésre és negyedévenkénti filmes oktatásra, a középiskolámban, ahol megtanulhattam Makarenko-tól milyen is az, amikor az emberen
"Új ember kovácsa" dolgozik.
Ezt a katonaságnál ragyogóan ki is használtam..

Köszönettel tartozom a Honvédségnek ahol a 24 hónapot eltöltve megtanítottak lopni ,csalni, hazudni és káromkodni!

Köszönettel adózom az első munkahelyem főnökének, aki három hónapot dolgoztatván megkérdezte tőlem -Hogy-hogy nem kaptál te még fizetést?... aztán a következő hónapban sem adott..!. Megtanított arra , jobb a pofát befogni és nem dumálni mert úgyis az erősebb kutya végzi el a rád kirótt nemi tevékenységet.

Hálával gondolok arra az emberre aki a tv-jét szerette volna megjavíttatni - vasárnap délelőtt, de anyag hiányában ez nem sikerült.Így, megtanított repülni... a munkahelyemről, mert ott valami társadalmi pozícióban volt és féltek tőle....../Azt állította, az elnöki tanács elnöke az ő bátyja-erre mindenki a nadrágjába csinált és bólogatott hozzá!!/ Ez több százezer forintjába került a lakásszövetkezetnek...Így aztán zenész lehettem egy éjszakai bárban, ahol igen kellemes ingerek értek..testileg -lelkileg...

Köszönetem, tudom csak merő aprópénz annak a megvilágosodásnak, hogy mellék foglakozásom elveszthetem- ha nem vagyok jó elvtárs és kilépek -közel harminc évesen a KISZ-ből..Így, azonnal kiátkoztattam a Paradicsomból...

Csak könnyezve tudok vissza emlékezni arra a baromságomra , hogy ipart váltottam és elkezdtem a szocializmusban a kapitalizmust építeni.. Ennek, lassan negyven éve ..
Azóta törve és töretlenül, rendszereken áthágva építem, hol a szocializmust, hol a kapitalizmust, hol a bánat tudja mit, attól függ hol a picsában vagyok most..

Reményeim szerint, az én Istenem fogja a kopaszok közé emelni a legnagyobb banknak a jól kiképzett képviselőjét /osztályvezetőjét/ akinek az értetlenségénél csak a rosszindulata volt a nagyobb és mikor a családom által lakott lakásom –nem tulajdonom az ingatlan - helyett, egy drágább belvárosi lakást ajánlván, a négy éve rendesen fizetett hitelem utólagos fedezetként- elhajtott a búsba!
Kaptam mindezt telefonon, vezetés közben, miközben ordított!..Rugalmasságával megoldotta ,hogy nem kell a jövőmmel törődni az már úgy sincsen.. Megkönnyebbültem!.. Tartozásom mint a tenger- úszni még tudok!
Szeretettel gondolok arra a Nemzeti Fősarc Hivatal osztályvezetőre, aki nem értette miért nem fizetek adót, mikor a bank a hivatalos bankszámlámat terheli.. Gondolta, ha már menni nem, ..még fizetni tudok....Nem számít, hogy a Nép Bankja mindent elvisz...biztosan van még a sifonérban.. Valamit elszámolt...azt már elvitte Ő régen.. Elfelejtette!....De ezzel megoldotta a problémát... amit nem visz a Bank, visz Ő.. Nekem már nem kell gondolkodnom! ..Két éve ő is a családomhoz tartozik.-ami nem is lenne baj.,. mert törvényt tisztelő állampolgár vagyok..-csak az a baj ,sokat eszik! Mondtam is neki...
- Kedves Fősarc Hivatal....Ha valami morzsa nekünk is maradhatna talán, békésebben ébrednénk!..De nem ! ..Így hát köszönet a fogyókúráért! Úgyis száz fölött garázdálkodom bőven /milyen szemérmes vagyok!! Ugye?./
Köszönet, hogy megtanulhattam, hogy állami önkormányzati intézeti vezetők az elvégzett munka és anyag kifizetés helyett szemembe hazudva letagadják, amit az előző nap mondtak! Igazán nagy tanulság volt !
Köszönet annak a multi cégnek, akinek dolgoztam és négy hónapig nem fizetett, ezzel a csőd szélére sodort! Pedig én hittem benne, mint a vezércikkben!
...De hinni csak Istenben....., mert.....emberben nem lehet... !
Köszönöm kedves NAV / lánykori nevén APEH/..hogy –kis megszakításokkal-közel kétéves kemény sarc után a munkagépemet, az autómat is elvitted...úgyis nehezen tankoltam már .. Az öt év alatt kifizetett közel hatmillió forintot, amit beletettem ebbe a teher autóba, ..kettő és félmillióra értékelted!..
Na, ennek a feléért fogod árulni, ami ugye nem biztos hogy sokkal feljebb megy a licitálástól. -hallva némi nepperi tevékenységről!.. Hat millióból így lesz másfél!... És, ezek után mivel dolgozzak és hogyan fizessek adót?
Kedveseim, két éve még húszmilliós cégünk volt!! Ez a buktagyártás kinek jó?

Köszönettel tartozom kedves másik bankomnak is akinek kereskedője -hat éve-az első megbeszélésen, 38000 Ft hitelért kínálta az autót aztán 54000 lett belőle , most pedig 92 000 jó magyar forintokat követel rajtam, havonta...és annyi a tartozásom amivel elkezdtem! Követel, de nem tudja szegény, hogy a másik két pajtás már nem hagyja őt zsebelni.. Ezúttal pénz nélkül maradtunk mind a ketten! ..remélem ebből már nem lesz sértődés?!

Köszönetemet csak rebegve tudom átadni a kedves Nyögdíj Igazgatóságnak aki 44 éves töretlen küzdelmemet a munka frontján kemény 53000 ezer forinttal támogatja ..
Tán Krőzusnak is képzelhetném magam – ismervén a mai magyar viszonyokat - ha kedvenc önkormányzatom adó nem fizetés címén ebből 25000 Ft-ot le nem vonna.. Levonja, mert nem fizettem ki a helyi adót ..Fizetném, de Fősarc Hivatal a Nagy Kaszás elvisz mindent.. azért mert nem fizettem nekik sem. !!De azért nem fizetek, mert meg sem kapom, amiért dolgozom! !!...mert Ő elviszi a megérkezés pillanatában!!
Hát ez az..! ...Most 28000-ből élünk hárman..Ez nem rossz......Tán, el kellene menni az önkormányzathoz segélyért?., Ha már úgy is ott a pénz!

Köszönöm, hogy megtanítottatok tűrni !..Még!...Gondolom, ez is a Nagy Nemzeti Átalakítás része!. Nem kell mindenki!.... főleg ha „nyugger” -ahogy a szóhordók mondják félreszólva a hátunk mögött.
- Még elveszik az élettért a feltörekvő, új, jól kiképzett generációtól!.. De melyiket könyörgöm!! Melyik életteret?! Ezeknek még lakása sem lesz! Odúban fognak élni? ..vagy az enyém van szem előtt?....Aj-aj!
Befejezésül köszönöm, hogy részese lehettem a az első alkotmánynak, Rákosi elvtárs tündöklésének és bukásának, az ötvenhatosellenforradalomnaksajnálatosoktóberieseményekneknépfelkelésnekésszabadságharcnak !.....Kádár elvtárs bablevesének a rendszerváltás balkezeseinek. /jobb és baloldalon egyaránt!/
Köszönöm, hogy ábrándozhattam egy jobb új világról- tele illúzióval és köszönöm, hogy észre térítettetek- ez még nem a Kánaán! Ahogy elnézem.....nem is lesz!
Köszönöm, hogy jeles adófizető polgárként szavazhattam, jobbra-balra és ha végképp elegem lesz ebből, marad egy kéttenyérnyi hely nekem is... /Ha ki tudom fizetni-előre../ sic!

Köszönöm, köszönöm,.. köszönöm!


A röhej a végére, azt a tetves 20 000 is elveszítettem a nyugdíjból--ezen már csak röhögni lehet!!

PRÁGA.... a második nap

A prágai szálloda mindennel el volt látva.A hatalmas, talán három személyre is alkalmas kádban elterülve aludtam bele az éjszakába..
Reggel a bőséges svédasztal után, a városnézés volt a fő feladat. A többiek neki a Vencel térnek, Károly hídnak, én a fájós lábammal, csak környék nevezetességeinek felderítésével vettem részt a turizmusban. Miután a csendes utcák ódon hangulatán túl voltunk, a szomszédos plázában kerestünk melegedő helyet. A sült csirkéjéről híres Kentucky Fried Chicken gyorsbüfébe tértünk be, ahol akció volt !..Hiába a cseh tudásom még csiszolásra szorul, mert az akció " egyet fizet, kettőt kap!"volt és így két vödörnyi kukoricadarás rántott csirkével láttak el. Aztán -mivel Gábor nem kért - nekem kellett befalnom-már amennyit sikerült !
 Közben megjelent egy szép szál fekete legény, aki szmokingban sétált a sorok között szemrevételezve a fogyasztást. A főnök!- hasított belém. Ritka arányos ember volt, vagy százkilencven centi magas, keskeny csípővel, széles vállakkal,kicsi, olyan Sidney Poitier-re emlékeztető fejjel...Mintha egy magazinból lépett volna elő, hirdetve a Kentucky rántott csirke nélkülözhetetlenségét. Lépései mint a pumának...ámulva figyeltem a felsőbbrendűsége tudatában lévő ember mozdulatait...Aztán megjelent a kis nyeles lapátjával és söprűjével és elegáns mozdulatokkal felseperte az asztal mellé hullott csirkefalatkákat!....Mindezt fenséges nyugalommal és kimértséggel, úgy ahogy egy brit naszád vonul fel a Trafalgar-i ütközet előtt, Nelson admirális szemléjén!.
A délutáni séta után a szállodában folytattuk a Pilsner Urquell sör dicsérgetését és alapos vizsgálatoknak alávetve a Becherovka hatását a maradék észre. A hosszabb túráról visszaérkező haverok megleptek egy prágai emlékkel,egy gyönyörű forró főtt csülökkel, ami tormával és mustárral volt felszerelve és a kihűlését egy hőtartó edény akadályozta. Isteni darab volt, ahogy az edény kibontása után illatával az orrom alá dörgölődzött..szerelmet éreztem irányába. Mégsem voltam képes magamévá tenni.. a rántott csirke minden szabad területet elfoglalt. Nagy bánatomra érintetlen maradt. Távozáskor diszkréten az asztalon hagytam, szépen kicsinosítva.. Ha ezek után sem sikerült bevágódnom a prágai takarítónők előtt, akkor már bármit teszek nem is fogok!
Hosszú és mély alvás után, a szállodai reggeli gyógyszer volt a gyomornak, majd pár sörrel gyógyítottuk magunkat, aztán vége a sörtúrának, knédli és csirkeevésnek Isten veled Prága! Isten veled Becherovka.!..
Egyszer még talán meg is nézhetlek alaposan, mert a mostani csak gasztronómiai bevetés volt.
Indulva haza - ilyenkor mindenki ajándékot akar vinni a szeretteinek -megálltunk egy nagyváros peremén, az ottani pláza parkolójában a maradék koronát elverni. Mindjárt vizet vettünk a büfében, amit terhes lányom a félliteres palackban felbontva, bevitt a vásárló térbe...
Na, hiába volt a kosarunk tele minden jóval, a pénztáros kiszúrta a félüveg vizet és ránk hívta a biztonsági szolgálatot. Heves verbális közelharc után kiderült, ilyen márkájú ásványvíz nincs az élelmiszer osztályon. Nagy szerencsénk volt, mert a három markos ember alig várta, hogy móresre tanítson bennünket a kb hetven forint értékű ásványvízért.
Hát, ebben talán közrejátszott hogy igazolványainkat átnézve rájöttek, magyarok vagyunk..
Azért egyszer még Prágába visszatérek !

A SZÉK..

A szék, kettő volt tulajdonképpen. Az egyik szinte új, csak a színe kopott meg kissé a másik sokat használt volt. Hagyatékból kerültek hozzám. A mama meghalt és a ház eladása miatt útban volt, nem fért a fiához. Két kárpitozott szék, barna virágos huzattal, karcsú faragott lábakkal. A kárpitot lefogó szegecsek a kopottabbon fényesre csiszoltak voltak..látszott sokat használták. Gyerekkoromban többször láttam őket nagynéném tiszta szobájában, az ebédlőasztal mellett. Az egyik kicsit hátrébb, mintha most húzta volna ki valaki az asztal alól, a másik közelebb az ablakhoz, de szorosan az asztal mellett.
Még a háború előtt vették mikor a kis tanyára költöztek. Az ember gazdálkodott, szereztek egy kis földet, aztán a rokonságból mindig akadt valaki aki felszántotta, megtrágyázta.
Szóval az asztallal vettek négy széket is, ami meglehetősen polgárinak tűnt a kis parasztházban. Itt nem volt divat a párnás szék..itt a faszék dívott, amire az ember ráülhetett akár a viseltesebb öltözékében is ha váratlan vendég jött, mert azt a tiszta szobában kellett leültetni. A szomszédnak jó volt a konyhában is a tűzhely mellett.
Éldegéltek csendesen, forgatták a "fődet" szedték a gyümölcsöt,paprikát, dinnyét, mert amúgy egy ritka jól termő vidék volt ez. Fekete, laza, homokos talaj, az isten is termőföldnek teremtette. Jött a gyerek, volt már akire büszke lehetett az apja ..mutogatta is az arra járóknak..
- Az és fiam!-sugárzott...
Aztán kitört a háború...az embert vitték katonának. Nem kérdezték akar-e,vitték. A front az oroszoknál volt Sztálingrádnál, aztán hátrált egyre visszább és már Magyarországon énekeltek a katyúsák. Az emberről egyre kevesebb hír jött..csak annyi, él!..Mikor már a Földvári hidat támadták az oroszok, egyszer csak éjjel kopognak az ajtón és az ember állt ott..borostásan, lefogyva, tépetten,de épségben..Asszonya ugrik öleli, csókolja, nem tud betelni vele. Hozza a gyereket, aki tágra nyílt szemmel nézi az idegent. Lefürdeti emberét, tiszta ruhát ad neki, a szakadt katona ruhát meg bedobja a kemencébe ,hogy eltüzelje. Már a forró levest teszi az asztalra, mikor verik az ajtót!..Ki sem kell nyitnia, törik is be és három szakadt orosz katona tódul befelé. Géppisztolyukkal hadonászva kutatják át a házikót és mikor a kemencéből előkerül a katona ruha, felrángatják a székről az embert, megkötözik és kidobják az udvarra....Miután mindent fölettek és az asszonnyal is elbántak, felrángatták az embert az udvarról és nagy ordítozás közben elvonultak. Az asszony magába roskadva ült az asztal mellett..keze az ölében. Fáradtam meggyötörve megalázva, szakadt ruháját igazgatja és észre sem veszi hogy sír a gyerek.Aztán ahogy az elhallgat, csend van.. valami nagy süket csend, ami csak nagy durranások után van... Az asztalon a tányér üresen érintetlenül, a kanál merésre készen, a szék kissé kifordulva, ahogy az ember hagyta. A petróleum lámpa fénye pislogva ugrál a falon. Az asszony csak néz ki az ablakon és mozdulni sem tud..Iszonyatos keserűség van benne..Éppen megérkezett,.. csak ránézhetett a fiára,..még,..még...enni sem tudott.!!
A fogolytáborból egy ideig jöttek a levelek.. Néha félévente, évente,aztán a szmolenszki volt az utolsó.. még egyszer csak, egy hazatérő mesélte, a sógora találkozott vele Szibériában, de az ember csak annyit tudott neki mondani:
-Mond meg az asszonynak,várjon még!.. hazamegyek..!
Asszonya várta. ..Minden éjjel a dolga után odaült a párnás székre, az ablakhoz és várta a zörgetést.. Az embere széke ugyan ott állt ahogy hagyta, asztalon a tányérral és a kanállal..néha egy vizes ronggyal áttörölgette ha beporosodott, de mindig oda tette vissza, ahol volt. A szék amin ült, az ötven év alatt megkopott. Az oldalán a parasztszoknya kifényesítette a szegecseket. A másik, szinte új volt mellette.
Már hetven felé járt a néném, de még mindig várta, virrasztva az emberét. Aztán egyszer Ő érte jöttek.
A temetés után, nem tudtak mit kezdeni a székekkel, így hát.. hozzám kerültek..
Most itt állnak egymás mellett, a fakó, kopott és a szinte érintetlen, a virrasztások és az örök reménykedés tanúi.Jól meg vannak egymással..
...végtére is,...összekerültek..összetartoznak

Dömsöd, Dömsöd..

Pénteken rabul ejtettek!
Telefon szól- Rossz a műholdvevőm, csinálja meg legyen szíves! Tök normális invitálás semmi erőszakoskodás.
Biztatom az embert hozza be a boltba, kap helyette ingyen másikat..
-Nem -  mondja vigyem én ki...
- A kiszállást fizetni kell ember, az pedig oda vissza nyolcvan kilométer..nem lesz olcsó!
- A pénz nem számít!..h
Ha nem, hát nem ..fizessen ha én vagyok a zsánere..és látni akar! Mondja hol lakik...Valahol Dömsöd mélyén..Magyarázza, de abból semmit nem értek, kinek a boltjánál kell arra kanyarodni a hol a nagy fa van?...Ennyi erővel Nepálba is elindulhatnék...meglátom azt a nagy hegyet, oszt annyi!.. ott vagyok! GPS "bekapcs" és máris Dömsödön vagyok..Bár megtréfál, mert a harmadik kör után rájöttem vissza akar vinni az újvárosi kórházhoz, ahonnan indultam. Beütöm ismét a frankót, a tizedik kanyargós utca után látom - Váczi utca!..Na, ez rossz nem lehet mondom, bár nem hittem hogy rólam itt utcát neveznek el!.
 Elején csinos házak, aztán kisebbek és igazi cigánysor!...
Ajjaj! borul el arcom az elmémmel együtt, itt aztán nem lesz kiszállás kifizetés!..Megállok a kis ház előtt egy kisebb cigány ember jön ki és már hangosan mondja, mit fog velem csinálni, ha átb..szom.!.Kíváncsian várom! -mondom és mellé állok. Kissé megtört a tekintete -a vállamig alig ért- azt hittem tőlem rettent meg,de nem... olyan csont részeg volt, ha megkérdeztem volna hogy hívják,..hát kitérő válasz adott volna..Rövid verbális kézitusa után, aprócska felesége is színre lépett és melegen invitált a házikóba...Mondom ..
- Fordulok vissza, ha nem fizetnek!...a közelmúlt tapasztalatai szerint..ez igen valószínű...
Asszonyka nyugtat, megkapom a magamét..Na, ettől tartok én is..mondom, de azért bátran begörnyedek a kis ház alacsony ajtaján. Emberünk utánam ! Asszonyka erélyes... Kinn maradsz! - löki mellbe emberét és ránk zárja ajtót... Fogságba estem ! - rohan végig az agyamon..én rutinos tárgyaló vagyok a cigányokkal, de szabadtéren..de itt a kaptárban?!. Na, ez nem jön be!..nyugtat az asszony.... Tiszta, rendes kis szoba..alászuszogok az íróasztalnak, ahol a számítógép üzemel és bekötöm a készüléket...Persze, akinek fizetni kéne az nincs itt!-morgok magamban..Ilyenkor mindig mindenki eltűnik.. Fizetek én!- mondja asszonyka és tényleg penget is...Ha nem is keresek a bóton, de legalább nem vesztettem rajta...Kifelé menet, az ajtó nem nyílik! Ember meg veri kintről... mi a pi.. át csinálunk ott bent mi ketten...százötven centis Otelló!
Nehezen szabadulok... a kis cigány ember még emberkedik..- gondolom revansot akar a kizárásért, és bőszen szét akarja roppantani a kezem.. Rossz napja van...nem éri át a tenyerem..Szorítok rajta egyet - érezze az erő velem van!...becsapódok a kocsiba és szétfröcskölöm a sarat az utcában..

Asszonyom meséli..a kis Rómeó csábítgatta ki a kocsiból, miközben mi bent dugtuk a vezetékeket...
Mit hagytál ki!-vigyorgok, miközben látom az ember a kerítés nélküli kapufélfába kapaszkodva egyensúlyoz az árok és az udvar sara között..

MA MEGFOGTATOK...

Ma megfogtatok...
Nem tudom mit ér nekem ez a bloggolás..lehet csak annyit, hogy az Adóhatóság árgus szemekkel ellenőrzi minden mondatomat és készül lecsapni rám, mert elmesélem az élményeimet, és valami fojtogató erotikus élményre várva, levadássza a ki nem adott emlékeirataimat..?
A ló f...t!
Sajnos semmi olyat nem tudok írni, ami titkos háremek mélyén, megalkuvásos alapon bekövetkezett hancurkák eltitkolására bírtam volna az ellenem eljárókat..
Sajnos sem pénzem, sem gyomrom erre..
Maradok a balek ketegóriában ..
Most, hogy a mérgem kiadtam, és beszélőviszonyba keveredek magammal, iszom egy pohár bort a mezőfalvi karcosból, és felteszem a kérdést ami engem roppantul izgat..
Ki és mi végett olvassa el a bloggomat, újra és újra...
Nézem a listám...ezen a bloggon 4700-an voltak kíváncsiak mi van velem..cca ..fél év alatt. A másik bloggomon, ami egy éve sincs hogy megindult..18 945 kattintás volt, ami engem is meglep...pedig azt a bejegyzést, csak úgy az enyészetnek hagytam meg..had rágódjon az is valamin, mielőtt engem is bedarál.....Köszönöm hogy olvassátok a mindennapi küszködésem, ..emlékezéseimet, mert hogy erről szól a dolog! A mese..az unokáknak a lányaimnak és azoknak a barátaimnak szól, akik ismernek vagy nem egészen,..mert ezeken az írásokon meglepődnek - mit is akarok én és hogy is van ez?....
Na, most ezek után nézem az olvasók listáját...Monten View- California, Sidney-Ausztrália, Oradea -Nagyvárad, Sibiu-Nagyszeben -Románia.. Nyitra-Pozsony- Szlovákia..Montreál-New York, Brussel, Antwerpen, Stockholm és a sok hazai érdeklődő ..Budapest, Szeged, Dunaújváros, Paks, Szekszárd/ úgy látszik tudják, oda járok borért a Ribling Ferihez/ és számos megtisztelő, aki kíváncsi mit firkálok nap mint nap, Bocs a kimaradottaknak, de már mondtam öregszem és hülyülök..azaz feledékennyé válok!,
Köszönöm még egyszer, hogy velem vagytok és naponta kíváncsiak vagytok, hogy boldogul- vagy botladozik az ember ebben a Rengetegben...

Úgy vagyok mint Ábel, aki nem találja a helyét a nagy Amerikában, nem tudja, hogy mihez fogjon. Az embereknek azt a kérdést teszi fel, hogy mi célra vagyunk a világon. Utoljára egy négertől kérdezi meg, aki csak ennyit válaszol Ábelnek: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Hát?!....Én is szeretnék...
..
Na, ez túl líraira sikerült!...de hát szombat este van és ma nem háborúzom..


ui.
Akinek van kedve, nyugodtan nyíljon meg....nem sértődöm meg..ígérem!

AZ ESŐ

Az eső csak esik. Hónapok óta várunk rá,.most esik. Kitartóan dobol az ablakon.. Mintha az afrikai dobosok vernék a tamtamot, ismeretlen üzeneteket küldve a vadonba... Olyan eső ez, mint Ázsiába a monszun. .Párás, meleg, fojtó.. Ilyenkor a fűkunyhóban lenne jó egy kis ferdeszeművel hancúrozni, miközben be-be csapna az frissítő eső. Még a levegőben is van valami fülledt erotika. Talán a virágok lélegeztek fel és ők adják ezt a sűrű gomolygó bódító illatot, de ez itt nem a malájok földje.. Esik kitartóan már napok óta. Lemossa a gyereknapi aszfalt firkákat, a padra rajzolt "Takarodj" szöveget, az autók tetejéről a galambok pecsétjét,... szóval mindent.. A természet kiradírozza, amit nem tart jónak. Kalapos ember húzza arcába a karimát ..rágyújt a füstöt beveri a kalap alá a szél. Krákog, köhécsel, morog,de az esőt ez nem érdekli, csak veri a hátát rendesen. A park nyújtózik és szinte óráról órára jönnek ki az új fűszálak a földből. Hallgatom a fű növését.. A meg-meglóduló szél, az utolsó érett epreket rángatja le a termetes fáról. Toccsannak egyet, aztán az utat mosó víz belehömpölygeti őket a csatornába...Ebből már nem lesz pálinka!...Pedig tavaly a szomszéd ponyvát terített a fa alá és az abból készült nedűből kortyoltunk a neve napján!...De hol van már a tavalyi hó?!..Pláne a pálinka!..Összefut a nyál a számban, szinte érzem az érett eper illatát!..Egy korty milyen jól esne most- vagy kettő....de csak eső lóbálja magát, neki-neki indulva pásztázza végig a várost. Takarít szemetet, levegőt,agyat...Termetes tócsákat hagy maga után az úton.. Nagyokat lépkedek, de ez kikerülhetetlen... bele a nagy tócsába.. és húszcentis víz csapódik be a cipőmbe..
Úgy látszik, rám is rám fér a megtisztulás ...

MA, ISMÉT TELE LETTEM!.

Ma agyilag felverték bennem a fehérjét!..Alapvetően nyugi vagyok, de utálom a papagáj kommandót és azt ha valaki, aki meggondolás nélkül nyomja a süketet, azért mert kedvenc újságja ezt diktálja neki. Az ütő megállt bennem ,mikor kinyilatkozza az ügyeletes szó hordó, hogy mindenkit arra köteleznek, aki régi szóval munkanélküli segélyre szorul - és élni szeretne vele- hogy legyen akár tanár , akár mérnök , át kell alakulnia kubikosnak A debreceni stadiont, vagy a Tisza partjának feltöltését kell támogatnia a testi erejével.. Magyarul, lapátolj barom, ha nincs jó barátod, aki állást ad, vagy jó támogatód aki elintézi, hogy jó helyre kerülj! Ha már az állásod elvesztetted- pénzed egy szál sem - valami össznemzeti átalakulás következtében, hagyd magad mögött az önbecsülésedet is..! Ha pedig messze van a lakásod, ott fogsz a barakkban-bocsánat konténerben tengődni egész hét végéig? Mindez a minimál bér feléért, napi négy órában? Mi ez az agyament project?..Hogy dühös vagyok és nem kicsit az annak az oka, az előbb kedvenc barátom osztotta az észt a fészen, hogy milyen jó lesz ez így!
-Anyád!..- mondom magamban,- Mit szólt volna ahhoz, ha harminc .negyven éves becsületes munka után, esetleg malteros lánynak állítják be, a nagy ország újraszervezésének jegyében,mert az elvesztett munkája után már pénzt már nem kap és akkor dögöljön meg a Tisza gátján, vagy a debreceni lapályon alapozás közben...
Egyszer ezt már Dicső Vezérünk az igen csak nem tisztelt Rákosi elvtárs már eljátszatta velünk...lásd Sztalinváros!..Milyen munka az, ahol éhbérért dolgoztatnak embereket és rendőrök vigyáznak rá, hogy aztán minden rendben menjen?!.. A lányom elvégzett három évet a főiskolán ...média és művelődés szervezői szakon...Elég baj az nekem - de főleg neki- hogy nem fejezte be és nem szerzett diplomát, bár azzal is most ugyanitt tartana...Nagy lehetőség, időnként a helyi önkormányzatnál adódik valami kis meló - hol a könyvtárban,hol az irodában. Első nap iroda- szerződés szerint-segít a közmunkában a papírok között eligazodni. Aztán súgott valaki - valakinek és már is mehetett gazolni a településen élő kisebbség közé. Ott aztán, mint nem közéjük valót, azonnal betámadták a "közalkalmazottak" és rohanhatott sírva vissza az önkormányzathoz. A reakció az volt, nem válogathat... mindent el kell végezni azért a huszonnyolcezer jó magyar forintokért. Hazament, de két nap múlva hírnök jő! Amennyiben nem jelentkezik be az önkormányzatnál és nem veszi fel a munkát, rendőrileg elő lesz állíttatva!
Bravó!
Annak idején, Bölcs Vezérünk ezt kitalálta már és akkor KMK-nak hívták!....Közveszélyes munkakerülés.ennek a rövidítése..
Hát itt tartunk.. ha nem mész gazolni,majd elvisz a rendőr bácsi..
Tudom, tudom.. rossz helyre születtem és rosszkor...
Na de ennyire?!...

AZ ÖREG CSONTOS TORNYA..

A falu amiben laktunk kicsinyke, poros tót falu volt a Duna mellett.
 Egy útja volt ami köves, azon is vastagon állt a por, ami a mellette lévő löszfalból lepergett. Ebben játszottunk mozdonyost, felverve a port, a Dunáról hazafelé tartó mosott ruhát cipelő asszonyok nagy mérgére.
 A nyári esőben ez a por sárrá vált, télen görcsbe fagyott. Nekünk, mégis szép volt! A legszebb amit valaha is láttunk. Na sokat nem , de Baracsnál szebb volt! Az a szomszéd falu volt ahonnan anyám származott . Sok szép napot töltöttem ott is , de Kisapostagé volt a lelkem igazán...A kesernyés illatú óriás füzek alatti zátonyt elöntő Duna párája, a pázsitok selymessége, a harkályok kopácsolása, a nagy Duna halszaga, frissessége, amit semmi nem tudott felülmúlni. Sokszor csak azért mentünk ki a kikötőbe - ahol hajót nem igen láttunk még kikötni - hogy teleszívjuk a tüdőnket és álmodozzunk. Álmaink arról szóltak, mi lenne ha egyszer kikötne a hajó és mi mint matrózok leutaznánk vele a tengerre...és persze keményen dolgoznánk, mint ahogy illik, férfiasan! A messzi partokon pedig várnának a lányok, copfosok, szőkék, barnák,..minden kikötőben más! Aztán jönne a tenger, ahol marconán állnánk a kormánynál, dacolva a sós vízzel, amit a hullámok borítanának ránk . Annál keményebben fognánk a kormányt, minél nagyobb lenne az ítélet idő. Szóval ilyenek jártak az eszünkben - tizenöt évesen már igencsak férfinak érezve magunkat. Kiabáltunk hajóknak, románoknak, bolgároknak, akik verték  a hullámokat fürdéshez.
Szép napok voltak!.Egyszer még a cigit is megpróbáltuk amit Jurik Pisti haverom csórt ki a nevelő apja dóznijából..Valami iszonytató keserű,csípős és büdös volt ...Nem elég hogy Munkás cigi volt, hanem még nikotex is...ebben dupla volt a nikotin. Ennek az elszívására csak a valóban megrögzött dohányosok voltak képesek. Egy szippantás és mintha a ló rúgott volna mellbe! Később magyarázkodtunk otthon, hogy bementünk a kocsmába és ott lett dohány szagunk, mikor a málnát kértünk. A málna volt a kedvenc italunk.. abban az időben még nem volt palackos üdítő. Két deci szóda és egy három centes málnaszörp, egy hosszú nyelű kanállal összekeverve. Valami mennyei ital volt!
 Ott a kocsmában aztán érdekes emberek voltak. Megfáradt parasztok kalapban, úgy hetven felé, kérges kezükkel simogatták a poharat, svájci sapkás gyári munkások, akik a munka miatt naponta bezötykölődtek a ponyvás teherautóval a közeli Sztálinvárosba és hazafelé betérve a búfelejtőbe, leöblítették torkukról a port.
Nőt a kocsmában nem lehetett látni. Ha inni akart valamit, akkor az ember megvette neki, aztán kivitte a poharat az ajtó elé, igyon ott. Általában málnát,mert azt igen megszólták volna ha szeszes poharat látnak a kezében. - Az asszony ne igyon! A kocsma a férfiak mulatságára volt kitalálva. Szopogatták a savanyú fröccsüket és beszélgettek, üzleteltek. Malacot cseréltek szénára , kapanyelet görögdinnyére. Sör, csak a sátoros ünnepeken volt. Az főleg búcsú idejére esett, mert bár a búcsú kimondottan katolikus ünnep, az evangélikus tótok azért rendszeresen megtartották.
- Mi az hogy nekünk ne legyen búcsúnk! Nem vagyunk mi alábbvalók a Baracsiaknál!- ami köztudottan katolikus község volt...amúgy, a neve rendesen is Templomos volt, akkora templommal hogy csak a nyakunk gémberedett meg mikor a keresztet vizslattuk a tetején!
Kisapostagnak kicsiny temploma volt. Fehérre festett falaival, szentírásokkal felékesítve, igencsak szerethető, puritánságában is megkapó templomocska volt. Valamikor Dezséri László akkori evangélikus püspök szentelte fel. Aztán híres jegyzetíró lett a hatvanas évek Kossuth rádiójában. Szóval, ide jött össze a nép a vasárnapi istentiszteletre -már akinek engedte a munkája, mert a tanácselnök, az iskola igazgató és a rendőr nem mehetett be ilyen helyre, mert kirúgták volna a munkahelyéről..
Ide járt Csontos bácsi is, akinek tíz gyereke volt. Új gyerek már úgy hiányzott neki, mint ablakos tótnak a hanyatt esés! Nagyon le voltak már csórósodva, alig volt mit enni otthon, de a gyerek menetrend szerint érkezett. Már a községházán is megsajnálták az embert és kiutaltak valami pénzt neki, hogy ruházza fel a porontyokat. El is ment Fődvárra-ahogyan mifelénk Dunaföldvárt emlegetni szokás- hogy bevásároljon. Aztán haza érkezett üres kézzel....
- Na, nem vót ott abba a Fődvárba semmi érdemes darab?- tudakolták a szomszédok.
- Maj meglássátok-csippentett hamiskásan ki a kalap alól..
.És meglátták! Vagy harmadnapra megérkezett három munkás és egy vasszerkezetet állított fel Csontosék udvarában. A tetejére egy forgó lapát került, ami aztán vidáman nyikorogva mutatta a szélnek merre kell fújnia!.
Már elfutotta a méreg az elöljárót, aki szegről-végről rokona is volt az öregnek és rámordult.
- Mi az isten agarának kellett ez a szélkerék magának, ami hasznot sem hajt!
 Elgondolkodott az öreg, föltolta a feje búbjára a kalapot, végigmérte a szerkezetet és csippentve huncutul a szemével úgy alulról belenézett az elöljáró szemébe.
- Megáll az ott a hegyen!.
Erre nem tudott mit mondani a nagy ember, csak fejét csóválva bevonult a községházába.
Aztán még vagy negyven évig nyikorgott ott fenn a szerkezet. Még gyerekkoromban egyszer meg is próbáltam  a mászást rajta, de a  a suhogó mogyoróvessző megakadályozta a nagy kalandot.
Így Kisapostag egy leendő akrobatát, én pedig a mászhatnékomat vesztettem el Csontos bácsi tornyánál.

Hát, így mentek a dolgok annak idején..

PRÁGA.... az első nap

Már nem is emlékszem pontosan, mikor láttam először ..Tán kétezer környékén... egy szakmai gyűlésen amit a híres műsor szóró cég rendezett félévente- elvezetve bennünket a nyugat gyönyörébe az összetartás és csapat építés rejtelmeibe...Némi szakma is került a leittasodás elé, ezért feltűnő volt emberem, aki mindig beleokoskodott a kivont kések és villák zörgésébe és feltűnő módon szaporította a szót. Nem mondott hülyeségeket, aktuális problémákról beszélt, de mi már éhesek, szomjasak voltunk és a vezérkar is már szagot fogott. Na, ő volt a Gazdag Laci..Láttam a kocsiját..hát!... valamit tudhatott amit mi nem..Valamit megfogott, amit mi hanyagságból vagy valami visszahúzódás miatt kihagytunk. Ott volt mindenhol- mint a bolgár partizánok..minden kilométerkőnél.
Egy barátom szólt, akivel régen együtt üzleteltünk, hogy van egy lehetőség plusz munkára,- vállalom -e?
-Aj aj!- mondom a legjobbkor! Most vettem autót és...
...És ekkor jöttem össze Gazdag Lacival..
Nem volt a kedvencem az előbb említett okok miatt, de meló megtetszett amit kínált .. el kell hozni a kint maradt kölcsönzött berendezéseket a feledékenyektől, mert különben bíróság lett volna belőle.. Az emberek semmit nem utálnak jobban, mint hivatalos helyre menni, bíróságra pedig pláne nem szeretnek járni..
Szóval dolgoztunk, jött a lé...mindig pontosan... ritka szép napokat éltünk át...

Eltelt vagy egy év, és valaki a társulatból kitalálta, menjünk mi is összetartásra mert a nagy cég is ezt csinálta..Némi hazai szuper helyek után, - amit természetesen gazdánk a Gazdag fizetett- valaki feldobta....Prága?
-Na jó, bólintott és karácsony előtt elindultunk. Bassza meg! morogtam magamban a legnagyobb forgalom közepén, de Prága elcsábított.
Gábor, Mercedes lányom embere, szintén a kompánia tagja,..elkésett az indulással.Az ő Audiával indultunk a nép után, akik már javában hasítottak a Prágába vezető autópályán..
Vagy négy órával utánuk indultunk ..
Valami fergeteges havas eső verte a szélvédőt és az ablaktörlő motor már csak szalutálni tudott, törölni kevésbé..és ez az őrült, száznyolcvannal tépte fel az útról a latyakot..Ilyen sebességgel ütközni... esély sincs a kórházi ápolásra..Eleinte intettem, ne menj olyan gyorsan!... aztán, legyintettem ...gyors halál lesz..
Berobbantunk Prágába, telefon .. a többiek már túl vannak a vacsorán!. Nekünk nem maradt más, mint a sörözés...Egy német stílusú  sörházba mentünk, ...mintha a harmincas évek Berlinjében lettünk volna - ala Mephisto !
Hatalmas terem, a falak mellett asztalok sörpadokkal, a végében színpad, már csak a kánkánozó hölgyek hiányoztak ! Leültünk a társulathoz, ahol némi ugratások után sörhöz jutottunk.
Nem egy egyszerű hely volt. Öt kötényes sörember várta a rendelést és hatalmas fémtálcákkal egyensúlyozva tették az asztalra a finom fekete sört. Ez nem a hazai édeskés barna sör hanem egy karakteres igazi erős fekete sör volt. Szép kemény habhajjal ellátva olyan volt, mint egy cigány lány,..kísérőként Becherovka polgártárssal . Két kör lehajtása után, rendeltünk valami kaját. Ki is néztünk az étlapról valami kacsát, bár már rosszul láttunk , de a duck szónál nem lehetett tovább hajtani az étlapot. Pincérünk hozott is hamarosan három hosszába vágott szárnyast mártással, háromféle knédlivel, káposztákkal, úgyhogy megalapoztunk a fekete sörnek rendesen..Közben, harsány röhögések közepette elmeséltem az úti kalandokat, mire többen az elém tolt Becherovkás poharakkal próbáltak nyomást gyakorolni a mondanivalóra...Lassan kezdtük a társulatot jókedvben utolérni..
Német diák csapat jött... ettek mint Robinson mikor fedélzetre került.. Be is csiccsantottak hamarosan és jó német szokás szerint dülöngélve a padon, énekelve csapták össze a literes sörös flaskákat.
Teljesen idilli állapotba kerültünk. sör, hangulat, nők...mi kell még?..Laci barátunk állta a szavát és fizetett mint a katonatiszt.. Szállodába menet egy taxissal egyezkedtem, aki látva "jókedvemet", mindjárt háromszoros fuvardíjat számolt, az egy kilométerért..
 Otthon éreztem magam Prágában..

DÜBÖRGÉS UTÁNI CSEND....

Szóval megtörtént !!
Már elfelejtettem, milyen nehéz szakma a rock szakma. Ötven méterről hordani az erősítőket, dobokat. ez olyan nehéz mint a bányász élet.. csak ott a bányászt viszik a szénhez...nem a szenet a bányászhoz..
Felpakolunk a színpadra. Nehezen megy kicsit kicsi... Lehetett volna szájharmonika triót csinálni, akkor jobban elfértünk volna.. na, meg el is terebélyesedtünk.. megnőtt a "tekintéjünk" már ami a pocakot illeti. Beállítás, mikrofon próba..Na, nem is lesz olyan rossz! Rohanás haza, egy kis hidegvíz csapkodása hab testemre és üdén "kívánatosan" megérkezés a tett színhelyére, az MMK zenetermébe. Lassan gyűlik, a nép... Hippik, régi csibészek és csibésznők, megkorosodott, megokosodott rockerek, örömmel lapogatják egymás hátát. Gyűlik lassan a nép... háromnegyed hétkor a szervező száján apró rángások kezdenek indulni..- Mi lesz itt!.. kevés ez az ember... aztán hétre megindul a népvándorlás .. Özönlenek az érdeklődők fiatalok , fiatalabbak, gyerekek. Csinos anyukák elhozták őket - Nézzétek! Nagyapátok erre bulizott.Most is itt van! Kiabálja hogy,
- Azt játszátok! "kiviszem a lovam"!/Gimmy some loving.../
Belecsapunk a húrokba, régóta a kedvenc nyitó számunkkal a Yardbirds, Nazz are Blue-val! Visít a gitár, többen feljajdulnak és megindul mozgás, az összenézés - Ez igen! ....de jó nóta volt ez is! Miki az énekes , csendesen vackol be a mikrofonja mögött - ebben a számban nincs dolga. Nagy ováció a szám végén, pedig volt benne egykét apróbb hiba, de úgy látom ma nem tudunk rontani, ennek a közönségnek különösen nem. Aztán a Paranoid a Back Sabbathtól és Miki kiengedheti a hangját . ki is engedi..a nézők nagy tapssal honorálják.. Ő mikrofon cserét kér.. egy jobbat egy hangosabbat egy biztosabbat..hosszú idő óta beteg ,egyre lassabban mozog, de nélküle nem lehetett volna ezt a bulit megcsinálni. Több mint egy éves próba, után ami annyi energiát kivett belőle.. Őt ebből nem lehet kihagyni. Ez már tényleg a hattyúdal.. az utolsó erőfeszítések, ezt már a szeretet hozza ki belőle. Elénekli a számokat mozdulatlanul, csak egy mosollyal a szája szegletében díjazva a tapsokat.
Jönnek a nóták egymás után... a hangulat fokozódik , bár azt hittük elég hangosak leszünk, kiderül a sok ember elnyeli a hangot... Szünetben, alig bírunk kimenni a büfébe , mindenki ölelget... jaj de jó, mikor lesz a következő?
Levegőhöz jutok, - Majd gyerekek, ez afféle kísérlet... Tudunk-e még?.. kellünk-e még?...
Kezdődik a második rész! Free - All Right Now.. Miki repeszti a füleket! Gyurika a csapat Benjaminja../csak ötvennyolc éves/ remek technikával kezeli a gitárt! Gitárt oktat és a jazzt hanyagolva, most vissza a gyökerekhez - ad a húroknak. ott van minden a helyén, amit játszani kell.. Őt nem zavarja senki, semmi, sőt tőle szokatlan módon még egykét oldallépést is tesz ..hiába, a hangulat őt is magával ragadta.Gyika a dobos kopácsol rendesen mindenféle csínyekkel felszerelve, alig látszik ki a dobok közül..Hogy ott van, csak onnan tudjuk, hogy üt mint a "bolondóra". Én már nehezen állok, így feleségem vasaló székét préselem magam alatt..Mint az ős magyarok, nyereg alatt puhítom a...Feri az billentyűs.. aki egész életében tánczenét játszott..most érzi először, mit is jelent rockzenét játszani.. Itt nem az udvarias tapsok dívnak, itt a bekiabálás sikítozás megy ..Tetszik neki a dolog, mert vidáman ugrál le-föl a székéről ..Katona Gyuri a régi gitáros cimbora, most gitár nélkül vadítja az amúgy is lelkes közönséget - Your really got me -a Kinks-től..Némi csendben ..elbúcsúzunk a nemrég elment zenész társainktól, barátoktól- Torontáli Pistitől, Szőcs Misitől, Katona Lacitól, Mikus Feritől,..Szőke cigánytól- akinek soha nem tudtam meg az igazi nevét! Aztán újra belecsapunk a húrok közé!....Néhányan táncolni próbálnak..bár, nincs elég hely..Lassan az utolsó számokat jönnek,.. de nem akarják, hogy abbahagyjuk..Még három ráadás szám aztán,... vége!..Dől a víz rólunk..és a régi haverok vastapssal búcsúznak.. Szép volt fiúk!.. Szép volt fiúk.! Szép volt Miki...Szép volt Miki!
És Miki..... Joe Cocker helyi reinkarnációja,a korlátozott mozgáskordinációjával áll, és nézi az őt éltetőket...Nem tudom, mi járhat a fejében,..nem látom a szemét...csak azt, hogy nagy- nagy szeretet ömlik rá... Mindenki kiabál!....csak egy hívatlan van a teremben ..az a kurva Parkinson... aki ott űl a nyakában.. és nyomja Őt lefelé...



Ps.
Hát megtörtént!... kicsit visszafiatalodtunk a hatvanas évekbe, ..Amikor,....Emlékszel mi volt akkor? Tudod! Amikor a....
Hm!
Köszönjük nektek srácok, lányok, sokat kaptunk tőletek! Akkor is, ma is!
..Gyertek máskor is!

ESTI DÜBÖRGÉS..

Ma este dübörgünk..régen volt ilyen ezzel a csapattal még sohasem így együtt, de dübörgünk... Utoljára,... huszonhét évvel ezelőtt játszottunk rockot, mikor még legkisebb lányom a idilli pózban, az anyja hasában hallgatta végig a már akkor is öregfiúk rock buliját..Akkor voltunk harmincöt évesek... Úr isten, de elszaladt ez a pár év..Most voltam katona egykét éve..aztán ha utánaszámolok több mint negyven éve hogy bevonultam. Hát az idő reszelője engem is lesarkított egy kicsit..A nagy hajú barna ifjú titánból sántítós, szemüveges, öreg szürke medvét hagyott meg, kissé sorjásan..Valamikor, valaki kitalálta zenéljünk megint egyet.. ez afféle hattyúdalként felfogható dolog lenne - hullik a nép rendesen, több barátunk, lelkes bulizó távozott az örök vadász mezőre csak az elmúlt két hónapban is- hát egy utolsó buli... az még kellene!... Hát elkezdtünk próbálni..
Volt aki száguldott a húrokon, volt aki letette a lantot, mert érezte ez már nem fog menni. Maradtunk öten... és próbáltunk ahol lehetett, klubban, útmenti fogadóban.. üzem területen.. Mikor, hogy, ki volt az aki eltúrt bennünket - segítve vagy gátolva a működést..Ma viszont, végre eljött a nap, hogy mégegyszer dübörögjünk..ott lesznek a segítők a haverok, akik már eleve az ismétlést emlegetik..Nekem meg az öreg cigány jut eszembe aki egy zenész szakszervezeti gyűlésen odajött hozzánk és könyörgött..Zenész urak... csak egy kis haklit engedjenek át nekem!.. a mamával éhen halunk.. csak egy kis haklit!...Mi ifjú rockerek mosolyogtunk rajta...ahol mi játszunk, oda maga nem való...de a kis öreg csak hajtogatta..csak egy kis haklit uraim, csak egy kicsit..Aztán eljött a mi időnk ...csak egy haknit szeretnénk uraim!..egy utolsó dübörgést.. remélem békében!..

NEM SZERETNEK BENNÜNKET...

Nem szeretnek bennünket..
Eddig csak a szlávok mert elvettük az őshazájukat, jó lókupecként- egy fehér ló becserélésével. Meg volt a foglaló, a ló lecsutakolva , kipróbálva, utolsó szervize is megvolt,....mehet! Ennyi! Akkor még nem az EU. kereskedelmi törvénye dívott! A bótot, nem lehetett visszacsinálni.…Földet pedig vissza nem adunk!
Már akkor sem, aztán földosztás után sem… Aztán nem kérték, vitték - de ez már egy másik project volt.
Szóval a testvéri, baráti , szláv többség utál minket!..Eredendően talán a nép nem annyira..de!..
Még a szerbekkel tartott a barátság egy ideig, még a kenyérmezei, és rigómezei ütközetekben pláne Nándorfehérvárnál, együtt vertük a törököt/ők meg minket/ de azóta utálnak bennünket.- ha közben meg nem változott a történelem könyv ! Már 1848-ban a torkunkra tették a hadzsárt a bosnyákokkal együtt. Így megy ez erre felé! Később a délvidéket adtuk nekik az utolsó világégéskor, amit aztán háromszorosan vissza is adták-jó partizán módra- de mégsem szeretnek minket!
Ej-ej, csóválnám is a fejem, nem igen oké nép ez a szláv, de a franciákat sem szeretjük,meg az angolokat, amerikaiakat sem, Ők meg minket - már Trianonban is rájöhettünk..Azóta meg voltak  piszkos imperialisták, szabadságot nyújtó győztes nyugat, és most a magyarság életére törő szemét Unió! Mindez, az utolsó huszonöt évben!
No akkor, kimaradt nekünk akit keblünkre ölelgethetnénk?!
Németek?... Azok miatt meg!... No de kilencszáznegyvennégy már régen volt.. azóta szeretnek, meg a Gyulát is. Kapott is kitüntetést rendesen!.Most mégis valami érzésem van arról , hogy nem szeretnek bennünket!..Tán a Balaton miatt? Az nem lehet, mert kitűnő a vize. ..Valamelyik, környezetvédő miniszter bele is ivott! ..Láttam.! Tv mutatta!...Na jó!... a közepébe....oda már nem ért el a lepárolt sör.. Vagy a liba gége tágítása miatt?....Tiltakoznak , tiltakoznak, de ha idejönnek, csak megeszik a huncutok azt a fránya libamájat!.. Na ja, telik nekik! Itt hagyják a pénzüket..Valahogy még is az- az érzésem, nem szeretnek bennünket.. Mostanában mindenbe beleszólnak. Médiáznak, új alkotmányba piszkálnak, újságokat uszítanak ránk...Még a barátainkkal is csóváltatják a fejüket! Hmm! Valami itt nem stimmel! Adnak, egy csomó pénzt aztán beleszólnak, mire költjük!..Nem jó ez így!
Aztán itt vannak az oroszok! Azok igen.!. Azok szeretnének minket, laktak is itt egy pár évet…. de mi meg őket nem szeretjük!.- mondjuk erre meg is van a jó okunk! Legalább 56 okunk van!
Mondjuk a törökök?.. Azok szerettek sokáig, de hál' istennek messze vannak,..meg aztán Németország bejött nekik! Már, ők sem minket akarnak szeretni!.
 Aztán itt volt ez az összeurópai esztrád, ahol tán csak a finnek szerettek bennünket. Itthon pedig a honban kitört megint a búsulás és egymást érte a szívsajdítás, büszke keblünk marcangolása. Pedig csak egy európai „lagzilajcsinótaverseny” volt amihez a zenének semmi köze !
Mi, még is össztüzet zúdítunk mindenre és mindenkire, álmaink be nem teljesülése okán!. Mindig találunk valamit, amiben azt találjuk ez világszenzáció és csak lessen Európa milyen tökös egy nép ez a magyar!.. Aztán megint felébredünk és bilibe lóg a kezünk.! Minden azért van, mert nem szeretnek bennünket! Néha azt hiszem üldözési mániánk van!..
Bár ha egy ember azt mondja, -Hülye vagy!… azt mondom, te vagy az!.. ha kettő, elgondolkodom,.. ha többen, valószínű igazuk van és akkor körülnézek magam körül, mi lehet a baj velem?…ez ilyen egyszerű!
Gyerekek nem kéne kicsit körülnézni magunk körül?! Először csak otthon, aztán kicsit nagyobb körben...

Lehet, hogy még meg is szeretnének bennünket?...

SZÜRET

Barátom születésnapját üljük és pecsenye sütés közben nézem, hogy egy gyönyörű fürt szőlő csordítja meg a nyálamat a gyümölcs tál tetejéről. Nincs még itt az ideje a mi szőlőnknek, tán Spanyolhonból emigrált ide ez a fürt. Szépen bordón, méltóságteljesen elterülve fekszik az almákon. A tüzet bámulom, miközben szopogatom a legnagyobb szemet, amit sikerült elcsennem.
Kicsi korom óta szeretem a szőlőt és a szüretet. Mikor még forró a kora őszi homok és mezítláb lehet még rohangálni a lefosztott sorok között, átugorva a mézédes szőlő fürtök halmát, a darazsak nagy mérgére.
- Szüret lesz !- mondta az előző vasárnap nagyapám és a héten csak az járt az eszünkben, mustot iszunk majd, az édes szőlőt két marokkal tömjük magunkba és birkagulyás lesz ebédre! Nagyapám -aki valamikor még sudaras juhászember volt- megörzött néhány birkát, akik az árkot tartották rendben. Ilyenkor kiválasztotta a gulyásnak és pörköltnek valót. A birkák népe először húzódozott a megtiszteltetéstől, hogy a szüreti mulatság részese legyen, de aztán - egy kivételével - megnyugodva vette tudomásul, hogy az össztáncot nélkülük rendezik. A vágást, csak a hajnali nagy bégetésből tudtuk meg, mert minket gyerekeket kihagytak az áldozati felhozatalból és csak a kutyák vad ugatása, meg a kiterített kifordított birkabőr utalt arra , hogy az ebéd egyik résztvevője már meg van. "Früstökölés" vette kezdetét, ami nem a "tökölést" jelentette , hanem a gyorsító, élénkítő pálinka bedobása utáni pár falatot, csak úgy röptébe a bajusz alá és indulás, mert a lovak már izgatottan prüszkölnek a kocsi előtt. Tán a reggeli birka vadászat szaga, vagy a lehetőség,hogy hegymenetbe kapcsolva felhúzhatják a kocsit a szőlőhegyre feldobta őket, mert horkantgatva várják a "hórukkot". Aki nem fér a kocsira az edényektől, az biciklivel támogatja a menetet. Mindenki megkapja a sorát, az asszonyok a vödröket, az ifjak a puttonyt. Az isten tudja hány színben csináltak vödröt Bonyhádon- de ahány szedő, annyi színű vödör villog a sorok között. A leszedett szőlőt puttonyba öntik, amit legények a kocsin álló szapulóba- a tároló edénybe ürítenek. Nagy a versengés, kinek szól a legszebb lány és kinek a huncut asszony sereg.
- Te, gyere hozzám, te vagy a legügyesebb! Verseny ez a javából és csak úgy röpködnek dévaj ugratások. Szende asszonyok csipkelődnek pajzán élcel a heveskedő legények rovására. Közben aki megszomjazott, ahhoz odaér a körbe járó korsó, amiben ott kotyog a tavalyi vörös teljes erejében, fokozva a hangulatot. A szedők, kisebb kupacokat raknak le a legszebb szőlőkből a sorok közé, amit majd ajándékba adnak, vagy felakasztják a spájzba a téli időkre, egy kis nassnak. Közben készül ebédre a birkagulyás, ami elmaradhatatlan szüretkor. Sisteregve lobog a tűzön a nagy bográcsban , jól bezöldségelve, meghintve csöves paprikával.
A kis csőszkunyhóból előkerülnek a tányérok. Aztán eljön az ebéd ideje és mindenki nagy karéj kenyérrel kapaszkodik az ezerféle tányérba és merül el a leves élvezetében. Csak a kanalak zörgése hallatszik, meg a "Mariskám, szednél még egy kicsit?" Még egy kis böngészés az elhagyott fürtök után és hazaindul had, mert a férfiaknak préselni kell, ..az pedig legtöbbször késő estig tart. Darálás, préselés, must kóstolás, fokolás, és hordóba csurgatás. Aztán a prés, magára hagyva szorongatja még ki a szemek közül a mustot...Már csak a hold marad fenn és nézi, hogy vackol el, kutya és ember...

KEBLEMRE BARÁTOM !

Keblemre barátom!
Ölelj meg!
Elkezdtünk beszélgetni a facebookon néhányan, akivel naponta ilyen-olyan indíttatásból társalgunk üres perceinkben. A beszélgetés közben, lassan oldódva kiderül majd mindenkinek van valami tüskéje..a talpában, a lelkében, amit ki akar beszélni magából. Kiadni, de nincs aki meghallgatná...Elkezdtünk hát beszélgetni arról milyen jó lenne, ha megtudnánk ölelni ilyenkor a barátunkat ismerősünket és bátorítanánk egy pár szóval, ne csüggedj! Itt vagyunk, veled vagyunk!...Először viccből indult, aztán egyre többen jöttek és jönnek. Így ismeretlenül , mindenki saját ismerőseit hozva..akivel bármikor, akár éjjel is- ha fent van valaki- elbeszélgethet és felteheti az oldalra a maga kedvenc ölelését, amelyet oda szán, amivel örömet szerezhet.Elgondolkodtató mennyire nem értjük egymást. Csak civadokás van, férj és feleség, testvér és testvér között..magyar és magyar között, ember és ember között.Ha elgondolkodnánk azon, milyen rövid ez az élet és mi csak végigrohanjuk az egészet- kergetve délibábot és napokat-..rájönnénk szeretet nélkül, mit sem ér az egész!
Apám békés, nyugodt, derüs ember volt. Mikor mérgesen hazamentem és látta rajtam a dühöt, kikérdezve az okát mindíg csitított. Tudod, vagy egy mondás fiam...
- Mutassátok meg, ki az én ellenségem és én kibékülök vele!
Én békülni szeretnék!..mindenkivel..Kitárom hát a karom és virtuálisan megölelek mindenkit, aki igényt tart rá, aki hasonló képen gondolkodik. Egy virtuális ölelésre, egy szó kimondására azért, jók vagyunk még nemigaz?
HÁT AKKOR KEBLEMRE BARÁTOM!