DÜBÖRGÉS UTÁNI CSEND....

Szóval megtörtént !!
Már elfelejtettem, milyen nehéz szakma a rock szakma. Ötven méterről hordani az erősítőket, dobokat. ez olyan nehéz mint a bányász élet.. csak ott a bányászt viszik a szénhez...nem a szenet a bányászhoz..
Felpakolunk a színpadra. Nehezen megy kicsit kicsi... Lehetett volna szájharmonika triót csinálni, akkor jobban elfértünk volna.. na, meg el is terebélyesedtünk.. megnőtt a "tekintéjünk" már ami a pocakot illeti. Beállítás, mikrofon próba..Na, nem is lesz olyan rossz! Rohanás haza, egy kis hidegvíz csapkodása hab testemre és üdén "kívánatosan" megérkezés a tett színhelyére, az MMK zenetermébe. Lassan gyűlik, a nép... Hippik, régi csibészek és csibésznők, megkorosodott, megokosodott rockerek, örömmel lapogatják egymás hátát. Gyűlik lassan a nép... háromnegyed hétkor a szervező száján apró rángások kezdenek indulni..- Mi lesz itt!.. kevés ez az ember... aztán hétre megindul a népvándorlás .. Özönlenek az érdeklődők fiatalok , fiatalabbak, gyerekek. Csinos anyukák elhozták őket - Nézzétek! Nagyapátok erre bulizott.Most is itt van! Kiabálja hogy,
- Azt játszátok! "kiviszem a lovam"!/Gimmy some loving.../
Belecsapunk a húrokba, régóta a kedvenc nyitó számunkkal a Yardbirds, Nazz are Blue-val! Visít a gitár, többen feljajdulnak és megindul mozgás, az összenézés - Ez igen! ....de jó nóta volt ez is! Miki az énekes , csendesen vackol be a mikrofonja mögött - ebben a számban nincs dolga. Nagy ováció a szám végén, pedig volt benne egykét apróbb hiba, de úgy látom ma nem tudunk rontani, ennek a közönségnek különösen nem. Aztán a Paranoid a Back Sabbathtól és Miki kiengedheti a hangját . ki is engedi..a nézők nagy tapssal honorálják.. Ő mikrofon cserét kér.. egy jobbat egy hangosabbat egy biztosabbat..hosszú idő óta beteg ,egyre lassabban mozog, de nélküle nem lehetett volna ezt a bulit megcsinálni. Több mint egy éves próba, után ami annyi energiát kivett belőle.. Őt ebből nem lehet kihagyni. Ez már tényleg a hattyúdal.. az utolsó erőfeszítések, ezt már a szeretet hozza ki belőle. Elénekli a számokat mozdulatlanul, csak egy mosollyal a szája szegletében díjazva a tapsokat.
Jönnek a nóták egymás után... a hangulat fokozódik , bár azt hittük elég hangosak leszünk, kiderül a sok ember elnyeli a hangot... Szünetben, alig bírunk kimenni a büfébe , mindenki ölelget... jaj de jó, mikor lesz a következő?
Levegőhöz jutok, - Majd gyerekek, ez afféle kísérlet... Tudunk-e még?.. kellünk-e még?...
Kezdődik a második rész! Free - All Right Now.. Miki repeszti a füleket! Gyurika a csapat Benjaminja../csak ötvennyolc éves/ remek technikával kezeli a gitárt! Gitárt oktat és a jazzt hanyagolva, most vissza a gyökerekhez - ad a húroknak. ott van minden a helyén, amit játszani kell.. Őt nem zavarja senki, semmi, sőt tőle szokatlan módon még egykét oldallépést is tesz ..hiába, a hangulat őt is magával ragadta.Gyika a dobos kopácsol rendesen mindenféle csínyekkel felszerelve, alig látszik ki a dobok közül..Hogy ott van, csak onnan tudjuk, hogy üt mint a "bolondóra". Én már nehezen állok, így feleségem vasaló székét préselem magam alatt..Mint az ős magyarok, nyereg alatt puhítom a...Feri az billentyűs.. aki egész életében tánczenét játszott..most érzi először, mit is jelent rockzenét játszani.. Itt nem az udvarias tapsok dívnak, itt a bekiabálás sikítozás megy ..Tetszik neki a dolog, mert vidáman ugrál le-föl a székéről ..Katona Gyuri a régi gitáros cimbora, most gitár nélkül vadítja az amúgy is lelkes közönséget - Your really got me -a Kinks-től..Némi csendben ..elbúcsúzunk a nemrég elment zenész társainktól, barátoktól- Torontáli Pistitől, Szőcs Misitől, Katona Lacitól, Mikus Feritől,..Szőke cigánytól- akinek soha nem tudtam meg az igazi nevét! Aztán újra belecsapunk a húrok közé!....Néhányan táncolni próbálnak..bár, nincs elég hely..Lassan az utolsó számokat jönnek,.. de nem akarják, hogy abbahagyjuk..Még három ráadás szám aztán,... vége!..Dől a víz rólunk..és a régi haverok vastapssal búcsúznak.. Szép volt fiúk!.. Szép volt fiúk.! Szép volt Miki...Szép volt Miki!
És Miki..... Joe Cocker helyi reinkarnációja,a korlátozott mozgáskordinációjával áll, és nézi az őt éltetőket...Nem tudom, mi járhat a fejében,..nem látom a szemét...csak azt, hogy nagy- nagy szeretet ömlik rá... Mindenki kiabál!....csak egy hívatlan van a teremben ..az a kurva Parkinson... aki ott űl a nyakában.. és nyomja Őt lefelé...



Ps.
Hát megtörtént!... kicsit visszafiatalodtunk a hatvanas évekbe, ..Amikor,....Emlékszel mi volt akkor? Tudod! Amikor a....
Hm!
Köszönjük nektek srácok, lányok, sokat kaptunk tőletek! Akkor is, ma is!
..Gyertek máskor is!