2011. november 22., kedd

LÉLEKVÁNDOR

























Kristine Holt harmadik könyve elé..
.

Már szállok, újra szállok...
Vad felhőkkel birkózom,
Szemem sasként tapad rád.
Erős szél vagyok
Tépett fenyők közt süvítve
Lecsap velem a bárd
Szilaj szarvasok
Törnek át a mezőn,
Patájuk fényes sarat hány
A kesernyés füstben
Ember és állat vadászra vár,
 Új szelek fújnak
Új kézben, új adomány,
De a lelkek vásárán,
Lélektelen a király. 
és érzem az én időm lejárt                                                           




5 megjegyzés:

MEGGIE írta...

Válogatott jó verseket találok itt, azt hiszem vissza adja, a pillanatnyi közérzetedet. Tévedek?

Váczi Laca írta...

Nem Kedves,jól gondolod..de könnyű dolgom volt, mert elolvastam a történet és az a hangulatommal találkozott. Köszönöm a kritikát..

KristineHolt írta...

Én pedig köszönöm a verset, mint mindig, most is eltaláltad a kellő hangulatot, imádom ahogyan egymásbafűzöd a szavakat!! Örömmel hasznosítom ezt is...:))))

Váczi Laca írta...

Nagyon szívesen !

Unknown írta...

Szeretem a verseket! Szeretek belegondolni, hogy a költő mit üzen a leírtakban... :)