RIZSEK..

Nem szándékom a Magyarországon lassan nemzetiséggé fejlődő dolgos kínaiakat megsérteni,de a sors úgy hozta többször találkoztam .Mókás, pálcikás rizs evésük mindig megmosolyogtatott. Az elnevezést Gábortól a vejemtől hallottam, aki mindenhol ott van és mindenben üzletet lát. Jó neki.. én már a nyilvánvaló jó üzlettől is úgy irtózom, mint az ördög a tömjénfüsttől.,,
Első találkozásom velük,vagy tíz éve volt ! Egy furgonjuk akart kitolatni a pesti Szövetség utcába egy üres telekről a Rákóczi út közelében, ahol egy trabantos hölgy tartotta be éppen
 a KRESZ-t. Kis kínai barátunknak nem tetszett az ügy , meg aztán siethetett is, így egy artikulálatlan ordítás után, neki esett a szegény műanyag karosszériának és pár rúgással szétrúgta az ajtaját.Na ja!.. a karate! Szegény asszony szerintem ott helyben abortált is! Aztán a kis fürge, beugrott a furgonjába és tolva még egyet a Trabanton, végig durrantott a Szövetség utcán..
Mi pedig elképedve néztük a sajátságos offenzív közlekedést.
Pár év múlva, Sopronba kaptunk a Lővér Hotelbe egy egyhetes semmittevésre beutalót. Gyógyíttattuk magunkat a Gyógygödör nevű műintézményben-mit ne mondjak sikerrel.
, Felmásztunk várfalra, összebarátkoztunk a vár urával és az isten tudja hanyadik feleségével, mert azokat ette a várúr mint a malter a kőműves nadrágot. Végig kóstoltunk mindent amit lehetett a szálló bő választékából is, de még valami különlegesre vágytunk!
Valakinek eszébe jutott, együnk kínai kaját. Felállt a szőr a hátamon, emlékezve gyerekkori mesékre, hogy kutyahú ,kacsa sült és minden minden rizzsel.. többféle volt, sima zöldséges , tojásos...szója szószos .ra.unktek került at azstal.
Belaktunk mint szegény ember lakodalomkor..
Eltelt vagy két év és mesélve a barátainknak a soproni kirándulást,kedvet csináltam nekik és irány Sopron! Végig néztük, ettük a város nevezetességeit ismét. Már csak a kínaiak voltak hátra - azt tartogattam utoljára!
- Na, ez jó buli lesz- csigáztam fel őket és irány a kis kínai étterem. A parkoló majdnem üres volt-nincs tolongás, ehetünk nyugodtan.. A bennfentes biztonságával léptem be az ajtón és üdvözöltem "széles heló"-val az étkező kínaiakat. Ők mosolyogva bólogattak a rizses tálkájuk felett. A belső terembe mentünk és a jól ismert helyre huppanva, vártuk az udvarias kiszolgálót. Már megcsodáltuk a lampionokat, díszes aranyozott falborítást, a csodálatos déltengeri képeket, de nem jött senki.. Feszengve ültem, majd elindultam , hogy tájékozódjam, mi van a kiszolgálással ?.. A nagy terembe érve a kis kínaiak továbbra is mosolyogtak és bólogattak, de nem ugrott senki hogy hozza az étlapot. Kezdtem összevonni a szemöldökömet,.kényelmetlen volt nekem az incidens és  kerestem a felszolgálót, de mindenhol bála, ruha és tornacipő halom..
Azok között ült a kínai család és hangos pálcika csattogtatással, békés ebédjüket fogyasztották..
Közben profilt váltottak a rizsek!