MATICS BÁCSI

Matics bácsi hatalmas ember volt...legalábbis nekem, aki éppen a tizenhat évesek gebeségében leledztem. Régi cimbora volt, és imádott engem, messziről üdvözölt a maga harsány stílusában. Néha már kicsit terhes is volt. Egyszer vörösödő fülekkel próbáltam egy csókot bevinni éppen halálos szerelmem ajkára,de az öreg harsány hátba verésére a lány fülén landoltam. Olyan száznyolcvan centi fölött volt, pipázott és hatalmas pocakjával "hózentrógerével" jellegzetes figurája volt a hatvanas évek Újvárosának.
Még faluról ismertem, Róza néném fölött lakott Kisapostagon a domb tetején, harsány röhögése visszhangzott a dunaparti megtermett füzekről. Gyerekeivel sokat fürdött a Dunán és az irigyelt dömper belsőjével ringatózott a gőzhajók csapta hullámokon, afféle Falstaff-i hullámlovasként.Már hat feleséget elfogyasztott de a kedélye remek volt!
Talán ez adta neki az erőt, hogy mindig mosolyogva beszélgessen, kiabáljon át az utca túloldalára ha ismerőst látott. Jól élt asszonyával a hetedikkel, aki csendesen tűrte Matics bácsi csipkelődéseit, vicceit, még ha azok néha az ő rovására is mentek. Sokkal fiatalabb volt az uránál. Szép, mutatós szőke nő volt és a szeme sarkában látszott egy kis huncutság. Mikor összekerültek, az öreg hozta a fiát a házasságba, Ica néni pedig a lányát. Állítólag össze is melegedtek a fiatalok, de tudtuk azt csak az öregasszonyok pusmogják merő irigységből.
Vidáman éltek.
Aztán a gyerekek kirepültek a fészekből és Ő Icájával beköltözött a városba.
A piacon árultak valamit... tán tyúkokat vagy tojást?.. Az isten sem emlékszik már arra, de a fiatalos menyecskét igen csak kerülgették a facér férfiak.
Addig- addig legyeskedtek körülötte, míg bele nem szédült a szerelem gödrébe, aztán jelentkező meg gyorsan akadt a mentésben segédkezni..
Hát így adódott, hogy Ica néni összeköltözött a fiatal szabómesterrel és aztán együtt öltögettek tovább, míg az öreg meg teljesen maga alá került. Ilyen állapotba taszajtotta a nagy bánat Matics bácsit, akivel a rossz sorsom ekkor hozott össze a városi parkban. Látva az öreget meg a szóbeszédet is hallván, igyekeztem elslisszanni mellette,de nem sikerült! Az öreg utánam nyúlt és maga elé rakott. A szokásos "hogyvagyfiamésapádékjólvannak?" kérdések után rázuhant a bánat.
Sírt ,zokogott és magához szorítva mesélte el szomorú sorsát. Én kékülő fejemmel némi levegőt szerettem volna kapni, de az öreg úgy szorított a" mejjéhez", mint a tót asszonyok az énekeskönyvet. Nagy sokára aztán enyhült a szorítás, mert az öreg a panaszkodás közben, odaért a líraibb részekhez és így rés nyílt  a menekülésre, de Matics bácsi folytatta..és megállás nélkül csorogtak szeméből a könnyek...
- Lacikám, hat feleségem volt!- révedt a messzeségbe...
- Egy meghalt, kettőt elzavartam, hármat hozzáadtam a barátaimhoz..de ez a hetedik az Ica!...
- Ez nagyon fáj! - és láttam  az arcán mérhetetlen kínt ..
-Kisfiam, én egyetlen ujjal meg nem ütöttem őket!...- esküdözött.. aztán felderül az arca!...
- No, jó!..néhányat azért megrugdostam..- bújt ki belőle az állat... Aztán elfordult tőlem és elindult nagy pocakjával döcögve, a park másik oldalára..
Még hallatszott egy darabig, hogy rötyög a maga vitézségén.....