Hogy én is jól kezdjem a ma reggelt, megnéztem kik olvasták az este és éjjel amit firkálgatok.Lassan kialakulnak azok a helyek, ahonnan mindig elolvassák mit ötöltem ki. A napi derűmet a széles vigyor jellemzi. Amerika mellett UK. és ausztriai olvasóim is vannak. Ma azonban a magyar és a német a legjobb!
Innen is üdvözlöm kis hazánk egyik legkedvesebb nevű település lakóit akik Bugyiban laknak, élnek és Bugyiban dolgoznak! A szintén szívemnek kedves németországi Pettingről nem is beszélve! Tehát először Bugyi aztán a Petting ! Hölgyeim, Uraim a sorrend nem összekeverendő !
Hogy ezt Fürthben tesszük vagy Ajkán, az már csak technika kérdése !
:)
Ezek valóban az esti és reggeli olvasók tartózkodási helyei !
Kézcsók és köszönet !
2013. június 27., csütörtök
2013. június 24., hétfő
Köpünk az egészre...
Már biztosan nem kerülök a mennyországba!
Pénteken, egy régen látott barátnőm közölte, harminc évvel ezelőtt átvertem, mert vele is és új arámmal is szinkronban voltam annak idején! Na most, már mit is tegyek ehhez ! Lehet, de most már hogy a téma nemigen jönne össze köztünk, értelmetlenné vált hogy vitázzak vele! Már én sem vagyok egy matyó hímzés és ő sem, hogy az asztalára pakoljak, így értelmetlen a mi lett volna akkor és hateneménakkor!
Így maradunk egymástól távol és nézzük a tévét a szabad esténken.
Nézegetem a csatornákat, kapcsolgatok, szörfözök és élvezem, ha a számomra hülyékbe bele tudom fojtani a szót !
Aztán elfelejtkezem magamról és a kereskedelmi tévék gyöngyénél valamiért leragadok...Talán a híradó, vagy egyéb érdekfeszítő aktualitás köt le, de ott maradva, élvezem a képernyőn a szép karakteres hölgy megjelenését. Reklám! ..közben töltöm a poharamat jóféle vörössel, mert mit is csinálna az ember a jó vacsora után, de megakad a korty a torkomon !.. A reklámbeli szépasszony, némi nyálgyűjtés után jó nagyot köp a kertbe !! A szállás csak egy köpésre van! ....a reklám szövege szerint!
Kedveseim ! Én soha nem voltam semmi disznóság elrontója -sajnos Isten látja lelkemet !- de mindezt nem nyilvánosan csináltam !!!
Mesterek, ott a reklám szakmában... Hát ennyire mélyre kell menni egy kis ötletért? A kínaiak képesek voltak az Olympia miatt betiltani a köpködést az utcán !
Itt, a mi kultúránkban sem divat ez, de ezzel reklámot csinálni és mindezt a főműsorban immáron rendszerességgel leadni,ez már parasztság!
Természetesen nem a földet művelő honfitársaimra gondolok, akiknél ez csak a trágyadobálás előtt a vasvillázást előzi meg!
Na de ez más műfaj!
Más műfaj?
Trágya - trágya !
Pénteken, egy régen látott barátnőm közölte, harminc évvel ezelőtt átvertem, mert vele is és új arámmal is szinkronban voltam annak idején! Na most, már mit is tegyek ehhez ! Lehet, de most már hogy a téma nemigen jönne össze köztünk, értelmetlenné vált hogy vitázzak vele! Már én sem vagyok egy matyó hímzés és ő sem, hogy az asztalára pakoljak, így értelmetlen a mi lett volna akkor és hateneménakkor!
Így maradunk egymástól távol és nézzük a tévét a szabad esténken.
Nézegetem a csatornákat, kapcsolgatok, szörfözök és élvezem, ha a számomra hülyékbe bele tudom fojtani a szót !
Aztán elfelejtkezem magamról és a kereskedelmi tévék gyöngyénél valamiért leragadok...Talán a híradó, vagy egyéb érdekfeszítő aktualitás köt le, de ott maradva, élvezem a képernyőn a szép karakteres hölgy megjelenését. Reklám! ..közben töltöm a poharamat jóféle vörössel, mert mit is csinálna az ember a jó vacsora után, de megakad a korty a torkomon !.. A reklámbeli szépasszony, némi nyálgyűjtés után jó nagyot köp a kertbe !! A szállás csak egy köpésre van! ....a reklám szövege szerint!
Kedveseim ! Én soha nem voltam semmi disznóság elrontója -sajnos Isten látja lelkemet !- de mindezt nem nyilvánosan csináltam !!!
Mesterek, ott a reklám szakmában... Hát ennyire mélyre kell menni egy kis ötletért? A kínaiak képesek voltak az Olympia miatt betiltani a köpködést az utcán !
Itt, a mi kultúránkban sem divat ez, de ezzel reklámot csinálni és mindezt a főműsorban immáron rendszerességgel leadni,ez már parasztság!
Természetesen nem a földet művelő honfitársaimra gondolok, akiknél ez csak a trágyadobálás előtt a vasvillázást előzi meg!
Na de ez más műfaj!
Más műfaj?
Trágya - trágya !
2013. június 12., szerda
SZATMÁRNÉMETI-TŐL - GUTIN HEGYÉIG
Hogy folytassam a kalandokat a gyönyörű Erdélyben, elmesélem a Nagybánya előtti történéseket!
Egy ízben, Erzsóval és az ő Kata barátnőjével mentünk szétnézni, világot látni.
A Simbrun megvendégeltem őket, elvarázsolódtak a környezettől és a habzóbortól, átkeltünk a mocsáron ... Negresti Oasban a nyári ruhákat akartuk eladni és bementünk kedvenc fodrászatunkba, ahol mindig szívesen fogadtak bennünket a nyugati divatra éhes nők. Hát, mi, nyugat voltunk- nekik....Éppen dinnyét ettek a vendégek, legalább is az ott hagyott négy -öt dinnye romot észlelve, ezt konstatáltuk. Leve, csendesen csordogált le az asztalról.. A dinnye, igen édes lehetett, mert, annyi légy lepte el, alig látszott ki a zöld héj. Az első rebbenésre szemünk-szánk tele lett velük!
Máramarossziget előtt, egy faluban készítették a csergét, a szép színes gyapjútakarót. Mindjárt üzletet kötöttünk a fürgébbik öregasszonnyal, aki a helyszínen szőtt az út mellett.. Szépen díszítette mintázta és kedvesen kínálta!. El is kelt a portéka -a Trapper farmer, a világmárka - jó fizető eszköz volt.- Ekkor megjelent a szomszéd asszony és kemény üzleti vitába keveredett a pillanatnyi tulajdonossal. Mivel a románom akkor sem volt az igazi -nem pont értettem, mi a vita tárgya. Arra rájöttem, az erősebb kutya b.......k, mert rövid kézitusa után, az új partner vágta a hóna alá a kék nadrágot.. Kitépte, szomszédasszonya kezéből a farmert, ránk dobta az ő csergéjét és diadalittasan elvonult. Elképedve néztünk ki a fejünkből!
Aknasuhatag régi sóbánya és fürdő. A vendégek bemásznak a sűrű fekete iszapos vízbe, ami reumatikus betegségekre kiváló.. Bele is másztunk volna, ha a fürdőmester nem szól ránk! -Vigyázat , meleg víz amivel lemoshatják magukat, csak délután lesz! Na ez elriasztott!...
Mellesleg egyszer, Potyó barátom nője belemászván a vízbe, ugrott is ki belőle.! Valami erősen sós lehetett, vagy valami női problémája hajtotta, mert visítva rohant a vízből, úgy feketén, iszaposan csobbant- a bánya tóba. Egy remek hasassal indított .Szép 5.5 ugrás volt, lepontozva!. A baj csak annyi, nem tudott úszni. Mikor másodszor felbukkant csápolva, kezdtünk aggódni . Potyó ugrott
asszonya után../később töredelmesen bevallotta, akkor rontotta el az életét.!/ Kihúzta és kiöntötte belőle a vizet. ...
A sikeres mentés után,elmentünk az ijedtséget leöblíteni.
Na, de vissza a lányos expedícióhoz !
A kerthelyiségben sört kértünk. Én nem ihattam-vezettem, ezért el akartam vinni a sört. Nem adták oda, mert nem vittem csereüveget!!
Később, egy másik vendéglőben olyan zavaros és homályos sört szolgáltak fel, hogy visszaküldtem. A román pincér kinyitotta gyorsan az új üveget és már négy üveg nagybányai homályossal szemeztem. Inni, elmenni nem lehetett-csak fizetni! Mérgemben a kertbe locsoltam a nemkívánatos nedűt. Remélem a környezetvédők nem figyeltek!
Nagybánya előtt, az erdőszélen faház épült.. Arányos , jól kigyúrt szőrös, szakállas ács ült a főgerenda tetején, faragva azt. Felordítva üdvözlöm ! /Mit csinál ilyenkor a marha turista, a lehető legtöbb nyelven próbálkozik, ami biztos, hogy nem jön be!/
Vigyorogva benyomom a tutit!-
- Do you speak english?
- Yes I do! - jött a válasz.
Kiderült a román srác - angol tanár volt Nagybányán és a saját házát építgette, mikor ráért!.. Aranyos ember volt...!..
Én meg.. nem voltam büszke magamra.....
Felérve a Gutin hegyre ami Nagybánya fölött helyezkedik el, vagy 1500 méter magasan. A Mihai Viteazul fogadót látogattuk meg. Ez egy hágó pihenőjén található. Régen volt, de azt hiszem jól emlékszem, felérve az emeletre, királyi teríték és berendezés fogadott, mintegy öt percnyi fészkelődés, ücsörgés után, rájöttünk, nem nekünk terítettek, mert itt, élő ember nem fog megjelenni.Tán csak kísértet!
Lent a földszinten hangulatos bár volt, kint pedig, faszénen sütötték a micsit.
Birkából, disznóból, marhából gyúrt kis kolbászkák, amik megborsozva remek illattal, igazi turista csemegék. Papir tálcán a fogadó előtt a vas asztalkán, vas székeken ülve finom kenyérrel törölgettük a mustárba a forró csíkokat. A szomszédban a pincér, laza mozdulattal az otthagyott papír tálcákat és maradékot az asztal billentésével a földre csúsztatta... Közben megérkeztek a tyúkok, és hangos kotkodálással csipkedték a finom falatokat. .... Ha egy magyar Köjál-os járt volna erre, azonnal a kardjába dől.!!
Később, az asztal alatt, megjelentek malacok és élénk röfögés közben fellakmározták a maradék micsit ..
Az utólag érkező, rossz arcú méretes disznónak csak a sör maradt..... !
A sikeres mentés után,elmentünk az ijedtséget leöblíteni.
Na, de vissza a lányos expedícióhoz !
A kerthelyiségben sört kértünk. Én nem ihattam-vezettem, ezért el akartam vinni a sört. Nem adták oda, mert nem vittem csereüveget!!
Később, egy másik vendéglőben olyan zavaros és homályos sört szolgáltak fel, hogy visszaküldtem. A román pincér kinyitotta gyorsan az új üveget és már négy üveg nagybányai homályossal szemeztem. Inni, elmenni nem lehetett-csak fizetni! Mérgemben a kertbe locsoltam a nemkívánatos nedűt. Remélem a környezetvédők nem figyeltek!
Nagybánya előtt, az erdőszélen faház épült.. Arányos , jól kigyúrt szőrös, szakállas ács ült a főgerenda tetején, faragva azt. Felordítva üdvözlöm ! /Mit csinál ilyenkor a marha turista, a lehető legtöbb nyelven próbálkozik, ami biztos, hogy nem jön be!/
Vigyorogva benyomom a tutit!-
- Do you speak english?
- Yes I do! - jött a válasz.
Kiderült a román srác - angol tanár volt Nagybányán és a saját házát építgette, mikor ráért!.. Aranyos ember volt...!..
Én meg.. nem voltam büszke magamra.....
Felérve a Gutin hegyre ami Nagybánya fölött helyezkedik el, vagy 1500 méter magasan. A Mihai Viteazul fogadót látogattuk meg. Ez egy hágó pihenőjén található. Régen volt, de azt hiszem jól emlékszem, felérve az emeletre, királyi teríték és berendezés fogadott, mintegy öt percnyi fészkelődés, ücsörgés után, rájöttünk, nem nekünk terítettek, mert itt, élő ember nem fog megjelenni.Tán csak kísértet!
Lent a földszinten hangulatos bár volt, kint pedig, faszénen sütötték a micsit.
Birkából, disznóból, marhából gyúrt kis kolbászkák, amik megborsozva remek illattal, igazi turista csemegék. Papir tálcán a fogadó előtt a vas asztalkán, vas székeken ülve finom kenyérrel törölgettük a mustárba a forró csíkokat. A szomszédban a pincér, laza mozdulattal az otthagyott papír tálcákat és maradékot az asztal billentésével a földre csúsztatta... Közben megérkeztek a tyúkok, és hangos kotkodálással csipkedték a finom falatokat. .... Ha egy magyar Köjál-os járt volna erre, azonnal a kardjába dől.!!
Később, az asztal alatt, megjelentek malacok és élénk röfögés közben fellakmározták a maradék micsit ..
Az utólag érkező, rossz arcú méretes disznónak csak a sör maradt..... !
2013. június 9., vasárnap
JWB 836
Az Aldi melletti benzinkúttól kikanyarodva kicsi kocsimmal és a parkolóból kivág előttem egy autó, úgy öt méteren belül. Szerencsére lassan mentem és volt időm fékezni, mert ifjú barátom az "elsőbbségadás kötelező" táblát figyelembe nem véve, csapódott ki elém. Nem rázott meg a dolog, csak úgy lazán ösztönszerűen széttártam a tenyeremet, jelet adva értetlenségemnek-Ez mire volt most jó?!
A vezető erre olyan heves gesztikulálásba kezd, hogy pillanatok alatt megértettem. Bár lehet, nem is rám volt mérges, hogy ilyen indulattal reagált, de készült erre! Ugyanis tizedmásodperc alatt rázta az öklét és mutatta jó magasra a középső ujját, hogy mit gondol az én fejcsóválásomról.
Na már most édes kis barátom ! Hogy neveltetéseden hézagok mutatkoznak-az nem a te hibád. Tudod a géneket az ember úgy örökli. Hogy nem sikerült sem otthon,sem az iskolában a nevelés, ez már az oktatás csődje ! Ja és anyádé és apádé ! De, hogy nincs irányjelző az autódon, ez már rajtad múlik és az is ha van, de nem használod! Arról nem beszélve talán el kellene gondolkodni azon, ugyan mi a fenének tették ki azt a csúcsával lefelé állított háromszögletű jelző táblát oda! Azt már csak remélnem lehet, nem igen hoz veled össze ismét a rossz sorsom, mert tudod öregszem és nem mindig lesz ilyen jók a reflexeim, aztán oda a fékút és a szép Skodád is!
Barátságtalan morgással ...aki utánad ment és látta, lányos zavarodban mikor beléptél a körforgalomba - balra jeleztél...
A vezető erre olyan heves gesztikulálásba kezd, hogy pillanatok alatt megértettem. Bár lehet, nem is rám volt mérges, hogy ilyen indulattal reagált, de készült erre! Ugyanis tizedmásodperc alatt rázta az öklét és mutatta jó magasra a középső ujját, hogy mit gondol az én fejcsóválásomról.
Na már most édes kis barátom ! Hogy neveltetéseden hézagok mutatkoznak-az nem a te hibád. Tudod a géneket az ember úgy örökli. Hogy nem sikerült sem otthon,sem az iskolában a nevelés, ez már az oktatás csődje ! Ja és anyádé és apádé ! De, hogy nincs irányjelző az autódon, ez már rajtad múlik és az is ha van, de nem használod! Arról nem beszélve talán el kellene gondolkodni azon, ugyan mi a fenének tették ki azt a csúcsával lefelé állított háromszögletű jelző táblát oda! Azt már csak remélnem lehet, nem igen hoz veled össze ismét a rossz sorsom, mert tudod öregszem és nem mindig lesz ilyen jók a reflexeim, aztán oda a fékút és a szép Skodád is!
Barátságtalan morgással ...aki utánad ment és látta, lányos zavarodban mikor beléptél a körforgalomba - balra jeleztél...
2013. május 14., kedd
GÖRÖGORSZÁG !.VOLOSZ!
Nyomulunk lefelé Görögországba !
Nekem talán az egyik leggyönyörűbb hely ahol jártam.
Megérkezve Szalonikibe az első döbbenet a forgalom volt.. Mindenki ment mint a mérgezett egér sávot váltott irány-jelzés nélkül,de balesetet nem láttam szerencsére. Azt hiszem a magyar rend őrei dobtak volna egy hátast, ha beállítják őket itt forgalmat irányítani. A másik az volt,hogy a lakóházak alatt épültek a benzinkutak...minden utcába legalább 2-3 benzinkútba botlottam..
Először láttam az Égei tengert, ami elképesztően kék volt. Mindjárt bele is merészkedtem térdig Az úton az autópályán mobil büfékben, mindenhol üdítők és frissítők garmada, jéghidegen kínálta magát a hűtő pultból.A lényeg, szerény árakon! Ha bele gondolok, Érd és Dunaújváros között egy benzinkút van és ott a sok kihasználatlan parkoló. Ha nem eszmélsz időben, a dög melegben Újvárosig nyelheted a száraz kortyokat, sehol egy büfé. Mentünk a görög utakon és amikor csak tehettük és meglehetett állni, ruhát le és fényes nappal meztelenül,neki a tengernek. Jó hogy senki nem nehezményezte, mert amúgy a görögök nem egy pucérkodó társulat. A tengerparton ha nőt toplessben, egy szál kis folttal takarva láttunk, az biztos hogy német, osztrák, vagy magyar volt - a görög srácok nagy-nagy örömére.A görög lányok, egységesen fekete, egy-részes fürdőruhába voltak.
Voloszig jutottunk el a harmadik nap,.lévén az autó frissen fúrt volt és merészség lett volna agyon hajtani./már rég megtörtént/. A nagy város márvány piacával cement gyárával nagy kikötőjével igazán lenyűgöző volt. A szomszéd kis halász falu kempingjében vertünk sátrat Kato Gatzeában. Jó magyar szokás szerint, elő a pálinkával mikor megérkeztünk. Sátorverés után a recepciós érdeklődve figyelte, milyen nyelven beszélünk és mindjárt barátunk is lett az első kortyok után-már amikor meg is tudott szólalni. Alekos, a jó hatvanas kopasz úriember, aki régen profi focistaként és állítólag Puskás ellen is játszott, remek fickó volt. Látszott hogy sport ember,mert egy deka felesleg nem volt rajta..Mindent megbeszéltünk egymással!.Ez olyan, nemzetközi, kézzel-lábbal történő eszmecserének indult, de hamarosan megtaláltuk a hangot és már a nők .hm....másságát firtattuk. Ő beszélt görögül ,németül és olaszul, én magyarul, gyakorlatlanul angolul, eszperantóul.és egy kicsit horvátul. A tenger eszméletlenül jó volt- a levegő pedig iszonyatosan meleg. Ilyenkor csak a buta turisták jönnek, szeptember október az igazi! Mondta is Alekos:
- Ti magyarok sokat isztok és nem ismeritek a nap erejét! A görögök nap-közben csak limonádét ittak, és jeges kávét.Mellettünk volt a kis üzem, ahol pár drahmáért frissen facsart narancsot és rostos limonádét vételezhettünk. A kemping tulajdonosa egy full gazdag görög volt., Mikor csepp tengeri csónakját vízre tette, a szállító kamion az egész utat elfoglalta. Az épületei rendesen fel voltak szerelve. Elöl a hűtők a vendégeknek-minden csapatnak egy-egy, A következő részen a boltja volt ahol ami szem -szájnak ingere azt ott -megkaphattunk, mellette az étterem, ahol az esti borozás s halak, biftekik fogyasztása folyt és tánc amit a görög pincér gitáron és buzukin kísért. Utána pedig már-már a tengerbe érve- a bár. Aki addig még nem rúgott be, vagy nem költött eleget, azt itt megtehette. Hajnalban- mikor már kinyitott a bolt akkor zárt a bár és kezdődhetett a keringő elölről. Alekos meghívott a nyaralójába, ahol a reggeli kötelező ouzó ivás után kérdezte:
- Mekkora házban laksz.?
- Kilencemeletesben-húztam ki magam, mintha az újvárosi panel valami fénylő kastély lenne!....
- És te?-méricskéltem
- Négy-válaszolta...-
- Az sem rossz! -hümmögtem, csak úgy dicséretképpen.. Aztán, elvitt magához a városi házába. Akkor döbbentem rá az a négy emelet, mind az övé...A földszinten egy fitnesz terem volt, a lift mellett-amerikai gépekkel.
- A rendőr fiamé - büszkélkedett ...
- Tudod, csak egy kis lakása van itt -a százötven négyzetméteres edző terem mellett.
- Ő Voloszban lakik.
- Jó ég.!..hüledeztem. Az emeleten barátom lakott az asszonyával, aki csak ritkán jött ki a nyaralóba.- nem zavarhatott csak úgy! A másodikon egy kick-box terem állt- a lányomé.mondta mert ő test-nevelő tanár és valamilyen bajnok... A harmadikat éppen építették.-.a harmadik fiának szánta - aki repülős volt a görög hadseregben..
- Úristen!- mondtam, mikor a még nem elkészült, negyedik szint felett, a kert végében lévő kis templomot észre vettem.
- A papok már itt is bent vannak?
-Nem - magyarázta - /a felesége valami papi tevékenységet folytatott- amit én nem értettem/
- Az asszonynak, annyira fáj a lába és hogy ne kelljen messze mennie, ezért építtettem neki ezt a kis templomot...-- csippentett a szemével!
Nagy kujon volt Alekos, tudott az asszonyok nyelvén beszélni...
Nekem talán az egyik leggyönyörűbb hely ahol jártam.
Megérkezve Szalonikibe az első döbbenet a forgalom volt.. Mindenki ment mint a mérgezett egér sávot váltott irány-jelzés nélkül,de balesetet nem láttam szerencsére. Azt hiszem a magyar rend őrei dobtak volna egy hátast, ha beállítják őket itt forgalmat irányítani. A másik az volt,hogy a lakóházak alatt épültek a benzinkutak...minden utcába legalább 2-3 benzinkútba botlottam..
Először láttam az Égei tengert, ami elképesztően kék volt. Mindjárt bele is merészkedtem térdig Az úton az autópályán mobil büfékben, mindenhol üdítők és frissítők garmada, jéghidegen kínálta magát a hűtő pultból.A lényeg, szerény árakon! Ha bele gondolok, Érd és Dunaújváros között egy benzinkút van és ott a sok kihasználatlan parkoló. Ha nem eszmélsz időben, a dög melegben Újvárosig nyelheted a száraz kortyokat, sehol egy büfé. Mentünk a görög utakon és amikor csak tehettük és meglehetett állni, ruhát le és fényes nappal meztelenül,neki a tengernek. Jó hogy senki nem nehezményezte, mert amúgy a görögök nem egy pucérkodó társulat. A tengerparton ha nőt toplessben, egy szál kis folttal takarva láttunk, az biztos hogy német, osztrák, vagy magyar volt - a görög srácok nagy-nagy örömére.A görög lányok, egységesen fekete, egy-részes fürdőruhába voltak.
Voloszig jutottunk el a harmadik nap,.lévén az autó frissen fúrt volt és merészség lett volna agyon hajtani./már rég megtörtént/. A nagy város márvány piacával cement gyárával nagy kikötőjével igazán lenyűgöző volt. A szomszéd kis halász falu kempingjében vertünk sátrat Kato Gatzeában. Jó magyar szokás szerint, elő a pálinkával mikor megérkeztünk. Sátorverés után a recepciós érdeklődve figyelte, milyen nyelven beszélünk és mindjárt barátunk is lett az első kortyok után-már amikor meg is tudott szólalni. Alekos, a jó hatvanas kopasz úriember, aki régen profi focistaként és állítólag Puskás ellen is játszott, remek fickó volt. Látszott hogy sport ember,mert egy deka felesleg nem volt rajta..Mindent megbeszéltünk egymással!.Ez olyan, nemzetközi, kézzel-lábbal történő eszmecserének indult, de hamarosan megtaláltuk a hangot és már a nők .hm....másságát firtattuk. Ő beszélt görögül ,németül és olaszul, én magyarul, gyakorlatlanul angolul, eszperantóul.és egy kicsit horvátul. A tenger eszméletlenül jó volt- a levegő pedig iszonyatosan meleg. Ilyenkor csak a buta turisták jönnek, szeptember október az igazi! Mondta is Alekos:
- Ti magyarok sokat isztok és nem ismeritek a nap erejét! A görögök nap-közben csak limonádét ittak, és jeges kávét.Mellettünk volt a kis üzem, ahol pár drahmáért frissen facsart narancsot és rostos limonádét vételezhettünk. A kemping tulajdonosa egy full gazdag görög volt., Mikor csepp tengeri csónakját vízre tette, a szállító kamion az egész utat elfoglalta. Az épületei rendesen fel voltak szerelve. Elöl a hűtők a vendégeknek-minden csapatnak egy-egy, A következő részen a boltja volt ahol ami szem -szájnak ingere azt ott -megkaphattunk, mellette az étterem, ahol az esti borozás s halak, biftekik fogyasztása folyt és tánc amit a görög pincér gitáron és buzukin kísért. Utána pedig már-már a tengerbe érve- a bár. Aki addig még nem rúgott be, vagy nem költött eleget, azt itt megtehette. Hajnalban- mikor már kinyitott a bolt akkor zárt a bár és kezdődhetett a keringő elölről. Alekos meghívott a nyaralójába, ahol a reggeli kötelező ouzó ivás után kérdezte:
- Mekkora házban laksz.?
- Kilencemeletesben-húztam ki magam, mintha az újvárosi panel valami fénylő kastély lenne!....
- És te?-méricskéltem
- Négy-válaszolta...-
- Az sem rossz! -hümmögtem, csak úgy dicséretképpen.. Aztán, elvitt magához a városi házába. Akkor döbbentem rá az a négy emelet, mind az övé...A földszinten egy fitnesz terem volt, a lift mellett-amerikai gépekkel.
- A rendőr fiamé - büszkélkedett ...
- Tudod, csak egy kis lakása van itt -a százötven négyzetméteres edző terem mellett.
- Ő Voloszban lakik.
- Jó ég.!..hüledeztem. Az emeleten barátom lakott az asszonyával, aki csak ritkán jött ki a nyaralóba.- nem zavarhatott csak úgy! A másodikon egy kick-box terem állt- a lányomé.mondta mert ő test-nevelő tanár és valamilyen bajnok... A harmadikat éppen építették.-.a harmadik fiának szánta - aki repülős volt a görög hadseregben..
- Úristen!- mondtam, mikor a még nem elkészült, negyedik szint felett, a kert végében lévő kis templomot észre vettem.
- A papok már itt is bent vannak?
-Nem - magyarázta - /a felesége valami papi tevékenységet folytatott- amit én nem értettem/
- Az asszonynak, annyira fáj a lába és hogy ne kelljen messze mennie, ezért építtettem neki ezt a kis templomot...-- csippentett a szemével!
Nagy kujon volt Alekos, tudott az asszonyok nyelvén beszélni...
2013. május 8., szerda
Kórházi jelentés 2.
Szép fehér szoba, a légkondit a szél adja , miközben csapkodja az ajtót.
Hajnalban a sok kijárkálás után, mélybe zuhant álmaimmal birkózom és az élet valósággá válik ! A szép kék szemű fekete nővér áll az ágyam mellett! ..Gyönyörű a nő! Húzza le a nadrágom..és suttogja....- Most kap tőlem
valamit, ne mozogjon !...Imádom ha lerántják rólam a gatyát és szeretem az aktív nőket! De csalódásom az egekig ér a fekete démon, egy tűt nyom a hasamba.
Kéjgyilkos !
Nő így még nem ébresztett ! Röviden tusakodom a felkeléssel, de az a rohadt papucs mindig az ágy másik oldalán van -hiába idomítom. Az általános szuszogásba csak a hajnali kacsák csörömpölése kelt zajt.
Fél hat. A takarítónő ügyesen szambázik az oxigén palackok között, csattog a felmosójával az ágy alatt -nincs mese, menekülni kell ! A folyosón már megindult a népvándorlás, Komoly erők küzdenek a hasmenéssel és az elsőségért a mellékhelységben. Szerencsém van, nem ettem két napja, csak a szurkolás marad.
Az éjjel új barátot hozott a posta..azaz a mentő. Kiderül ő is Laci és ő is tv műszerész..egy faluban lakunk és csak hírekből ismertük egymást. Ő a "mindent megesz Laci ", mivel cukra van, cukra mellett óriási az étvágya, úgyhogy az ebédemet ,vagy a felét gyorsan magáévá teszi. Így a szobában kettő Laci horkol majd versenyt a három Józsi bácsival.
Vizit! ...
" Fehérköpeny" be ..
Hogy vannak , javulnak?
-Nem !.. és ebben maradunk ... Röntgen.. Protekcióm van Klári, a röntgenes - aki a bulira jár, ahol zenélünk- soron kívül átnézi a csontjaimat. Mondja megmaradok..
.A disznó nem annyira, mert telefon jön az öregnek- 8/4 Józsi bácsinak - hogy ritka örömben lesz része, májusban is tarthatnak disznótort.
Az öreg nem annyira van feldobódva- a disznót senki nem kérdezte. Mama kihangosítva értekezik a fejleményekről, mert a kisöreg abszolút hallású!
Abszolút nem hall semmit! Első kézből értesülünk a családi eseményekről. Délután , valamelyik vej eljön érte, hogy ott lehessen a szertartáson..Vej jön, 8/4 Józsi bácsi elköszön..
- Gyógyuljon meg Laci bácsi!-ordítja a fülembe...csak húsz évvel öregebb nálam...Meglapogatjuk egymást, és bedőlök az ágyba.
.A vacsora nem késik ..morgok mert felkeltettek a májkonzerv miatt -elállhatott volna reggelig., de a szabály az szabály! Még egy marok gyógyszer-úgy látszik a gyógyszeripar még nincs válságban - és elcsendesedem.
Álmomba futkározok a mezőn és a kis fekete kerget...utolér...és megkapom amire vágyom...
Ez hajnalban be is jön !
Jól hasba szúr megint!
Hajnalban a sok kijárkálás után, mélybe zuhant álmaimmal birkózom és az élet valósággá válik ! A szép kék szemű fekete nővér áll az ágyam mellett! ..Gyönyörű a nő! Húzza le a nadrágom..és suttogja....- Most kap tőlem
Kéjgyilkos !
Nő így még nem ébresztett ! Röviden tusakodom a felkeléssel, de az a rohadt papucs mindig az ágy másik oldalán van -hiába idomítom. Az általános szuszogásba csak a hajnali kacsák csörömpölése kelt zajt.
Fél hat. A takarítónő ügyesen szambázik az oxigén palackok között, csattog a felmosójával az ágy alatt -nincs mese, menekülni kell ! A folyosón már megindult a népvándorlás, Komoly erők küzdenek a hasmenéssel és az elsőségért a mellékhelységben. Szerencsém van, nem ettem két napja, csak a szurkolás marad.
Az éjjel új barátot hozott a posta..azaz a mentő. Kiderül ő is Laci és ő is tv műszerész..egy faluban lakunk és csak hírekből ismertük egymást. Ő a "mindent megesz Laci ", mivel cukra van, cukra mellett óriási az étvágya, úgyhogy az ebédemet ,vagy a felét gyorsan magáévá teszi. Így a szobában kettő Laci horkol majd versenyt a három Józsi bácsival.
Vizit! ...
" Fehérköpeny" be ..
Hogy vannak , javulnak?
-Nem !.. és ebben maradunk ... Röntgen.. Protekcióm van Klári, a röntgenes - aki a bulira jár, ahol zenélünk- soron kívül átnézi a csontjaimat. Mondja megmaradok..
.A disznó nem annyira, mert telefon jön az öregnek- 8/4 Józsi bácsinak - hogy ritka örömben lesz része, májusban is tarthatnak disznótort.
Az öreg nem annyira van feldobódva- a disznót senki nem kérdezte. Mama kihangosítva értekezik a fejleményekről, mert a kisöreg abszolút hallású!
Abszolút nem hall semmit! Első kézből értesülünk a családi eseményekről. Délután , valamelyik vej eljön érte, hogy ott lehessen a szertartáson..Vej jön, 8/4 Józsi bácsi elköszön..
- Gyógyuljon meg Laci bácsi!-ordítja a fülembe...csak húsz évvel öregebb nálam...Meglapogatjuk egymást, és bedőlök az ágyba.
.A vacsora nem késik ..morgok mert felkeltettek a májkonzerv miatt -elállhatott volna reggelig., de a szabály az szabály! Még egy marok gyógyszer-úgy látszik a gyógyszeripar még nincs válságban - és elcsendesedem.
Álmomba futkározok a mezőn és a kis fekete kerget...utolér...és megkapom amire vágyom...
Ez hajnalban be is jön !
Jól hasba szúr megint!
2013. május 4., szombat
Kórházi jelentés
Na, beborult az ég felettem !
Ücsörgök csendesen néhány barátommal kis odúmban és érzem fogy a levegő..
Próbálok nagyokat lélegezni,de az ájer csak nem akar letüdőződni.
Futtatom az asszonyomat, ugyan már keressen néhány pirulát, hátha előszedi belőlem a léget, de a pirula sem segít. . Belém szorult az rendesen és az újat meg nem akarja beengedni. Rohan asszonyom hívja a mentőt, pedig inkább oxigén kellene . Sziréna ,mentő, emberek,csődület . Mentő orvos és tanonca..két markos ember invitál, ugyan már szálljak be a mentőbe. Belém karolnak, de el is engednek, mikor rájuk mordulok , hogy megharapom aki támogat!..Látták elszánt vagyok! Kórház, ügyelet, mit evett, mit nem vett be, aláírja-e hogy az lesz az amit mi akarunk, vagy mehet saját felelősségére...Gondolkodtam mi az én saját felelősségem önként halok ,vagy rásegítenek..(!) Persze a helyzet ennyire nem rossz..igyekeznek ,kikérdeznek ,vicsorogtatnak / na ez ment a legrosszabbul / Az idegorvosnak is van segédje és magyarázza mi lenne ha a szél megütött volna és hogy torzulna el daliás mosolyom /sic/ Nincs jó napja ..élek és vigyorgok..már amennyiben a tolókocsiban lehet. Vékonydonga jön és tolja velem a kocsit CT-re . lefelé még megy a szekér, de visszafelé mondom neki:
-Toljuk együtt bakker, mert sose érünk fel a lejtőn ! Tiltakozik és dolgozik a pénzéért rendesen..
Minden tiltakozásom ellenére feltolnak a Bel-re, ahol már négyen vannak kiterítve...
Ráismerek régi munkatársamra -bal 3- ! Én vagyok a bal-1 !
Bal 4-5-6 ...mind aranyos bácsika egy sorban, akiket valószínűleg rossz helyre toltak, mert a fülészeten kellett volna parkolniuk - tök süket mindegyik. Ez nem lenne baj, mert jól esne a csend, de egyikőjüknek nagy bánata van..nem jön ki az anyadisznó az ólból és bár ő megmondta mi a gyógyszer erre, de a veje nem akarja elfogadni-"mertezeknekhiábamondazemberbármitiscsakmennekasajátfejükutánbasszameg"-..mindez 120 dB-el,...és ez így megy alkonyatig..
Aztán gyógyszer, jó seggű ápolónők -akik közlik az altató, nem az együtt alvással értendő - pirulák,vízhajtó, ..és egész éjjel becsukott szemmel tapogatódzom a WC felé, hogy nehogy bent menjek ki..
folyt köv..
Ücsörgök csendesen néhány barátommal kis odúmban és érzem fogy a levegő..
Próbálok nagyokat lélegezni,de az ájer csak nem akar letüdőződni.
Futtatom az asszonyomat, ugyan már keressen néhány pirulát, hátha előszedi belőlem a léget, de a pirula sem segít. . Belém szorult az rendesen és az újat meg nem akarja beengedni. Rohan asszonyom hívja a mentőt, pedig inkább oxigén kellene . Sziréna ,mentő, emberek,csődület . Mentő orvos és tanonca..két markos ember invitál, ugyan már szálljak be a mentőbe. Belém karolnak, de el is engednek, mikor rájuk mordulok , hogy megharapom aki támogat!..Látták elszánt vagyok! Kórház, ügyelet, mit evett, mit nem vett be, aláírja-e hogy az lesz az amit mi akarunk, vagy mehet saját felelősségére...Gondolkodtam mi az én saját felelősségem önként halok ,vagy rásegítenek..(!) Persze a helyzet ennyire nem rossz..igyekeznek ,kikérdeznek ,vicsorogtatnak / na ez ment a legrosszabbul / Az idegorvosnak is van segédje és magyarázza mi lenne ha a szél megütött volna és hogy torzulna el daliás mosolyom /sic/ Nincs jó napja ..élek és vigyorgok..már amennyiben a tolókocsiban lehet. Vékonydonga jön és tolja velem a kocsit CT-re . lefelé még megy a szekér, de visszafelé mondom neki:
-Toljuk együtt bakker, mert sose érünk fel a lejtőn ! Tiltakozik és dolgozik a pénzéért rendesen..
Ráismerek régi munkatársamra -bal 3- ! Én vagyok a bal-1 !
Bal 4-5-6 ...mind aranyos bácsika egy sorban, akiket valószínűleg rossz helyre toltak, mert a fülészeten kellett volna parkolniuk - tök süket mindegyik. Ez nem lenne baj, mert jól esne a csend, de egyikőjüknek nagy bánata van..nem jön ki az anyadisznó az ólból és bár ő megmondta mi a gyógyszer erre, de a veje nem akarja elfogadni-"mertezeknekhiábamondazemberbármitiscsakmennekasajátfejükutánbasszameg"-..mindez 120 dB-el,...és ez így megy alkonyatig..
Aztán gyógyszer, jó seggű ápolónők -akik közlik az altató, nem az együtt alvással értendő - pirulák,vízhajtó, ..és egész éjjel becsukott szemmel tapogatódzom a WC felé, hogy nehogy bent menjek ki..
folyt köv..
2013. április 18., csütörtök
Csak a csend...
Szomorú ez a mai nap..
Ma van öt hónapja hogy elveszítettem a lányomat és még mindig nem tudom hitelesen mi történt.Ott azon a hajnalon jelenlévők, mulasztók hallgatnak és úgy látom senkiben nem szólal meg a lelkiismeret, hogy elmondja mi is történt...Nincs egyetlen bátor ember, aki azt mondja most már nem hallgatok tovább. Mindenki sunnyog és másra mutogat.. Egyszer azért eljön az idő, amikor számot kell ezzel adni gyerekek
 |
Emily 1985-2012
2013. április 17., szerda
MAMIK...
A nap süt, kedvem derűs.
Csinos kismamák tologatják az utcán a "béketankokat"- mint apám nevezte a gyerekkocsit hajdanán.
Szóval ideális az idő elmélázni a régi tavaszokon, mikor betotyog két idősebb úriasszony és ajánlatot kérnek. Nem kér az egyik és hallgat a másik, hanem egyszerre a kettő, teljes intenzitással és hangerővel.
Próbálom a bábeli hangzavarból kihámozni miért is jöttek,de eredménytelenül. A nyelvet törő, egy társkészüléket akar a meglévő műholdas előfizetéséhez, a másik a kábelét akarja, hogy ellenőrizzem. Csitítom őket, hátha értek is valamit a zsivajból, de reménytelen..
Tán egy évszázad óta is tarthat az egymás lehurrogása vagy a cumit csórták el egymástól a gyerekágyban, vagy elszerették egymás udvarlóit, de mély a válság, az látszik!
Mire kiderül mit szeretne a külföldön élő, spannolódunk, mert az előfizetőnek a saját nevét adta, így a gép nem engedelmeskedik az azonosításra. Röpke fertályóra és heuréka kiderül a magyarországi nevén van az előfizetés. Ismét vita, ismét hajbakapás..
.Angyali derűvel az arcomon szortírozom a hangokat és dolgozom miközben tart a kerepelés. Félóra után elkészülve a szerződéssel és erőmmel, kezébe nyomom az illetékesnek a készüléket, vigye Isten hírével Görögbe, vagy Ciprusra nem bánom, csak legyen már béke az olajfák alatt, a folyosón már hatan várnak öklüket harapdálva ,hogy sorra kerüljenek.
Édes mosoly és "mindenjótkívánokmagánakaranyosfiatalember" és a két mami kitotyog. Összenézünk és kérem a következőt. /miközben olyannak érzem magam , mint Bubó doktor a rendelésen../ Már éppen mondókájában kezdene a sokat várakoztatott ember, mikor vissza jön az egyik mami és bejelenti neki pisilni kell !
Uram atyám ! Itt nincs WC mamikám!.. ahhoz le kellene menni az alagsorba!...Ő lemegy- vágja rá a szükségben szenvedő. Kulcs átadva , helyszín lerajzolva..- mégsem mehetek vele, mikor hat ember vár az ügyére félórája ! Két perc, pihegve jő a toporgó, ő nem tud lejutni. !!
Mamikám, onnan nehéz is lenne!- tántorítom el a villanyszekrénytől, és vonszolom a liftig amivel leereszkedünk az alagsor homályába..
Látom a szemén kicsit megrebben - közel százkilencven vagyok vagy százharminc egynehány kilóval, mikor belépünk a sötétbe ! Kart a karban eljutunk a WC-ig és türelmesen hallgatom a víz csobogását. Már az csak utójáték, hogy a csap nem akar elzáródni... Bele karolok ismét, lift fel, hálás búcsúzkodás és belevetem magam a füstfelhőbe, amit a másik mami addig unalmába a picinyke boltba belefújt. Immáron nyolcan krákogunk, prüszkölünk és reménykedünk sima lesz a útjuk hazafelé....
Csinos kismamák tologatják az utcán a "béketankokat"- mint apám nevezte a gyerekkocsit hajdanán.
Próbálom a bábeli hangzavarból kihámozni miért is jöttek,de eredménytelenül. A nyelvet törő, egy társkészüléket akar a meglévő műholdas előfizetéséhez, a másik a kábelét akarja, hogy ellenőrizzem. Csitítom őket, hátha értek is valamit a zsivajból, de reménytelen..
Tán egy évszázad óta is tarthat az egymás lehurrogása vagy a cumit csórták el egymástól a gyerekágyban, vagy elszerették egymás udvarlóit, de mély a válság, az látszik!
Mire kiderül mit szeretne a külföldön élő, spannolódunk, mert az előfizetőnek a saját nevét adta, így a gép nem engedelmeskedik az azonosításra. Röpke fertályóra és heuréka kiderül a magyarországi nevén van az előfizetés. Ismét vita, ismét hajbakapás..
.Angyali derűvel az arcomon szortírozom a hangokat és dolgozom miközben tart a kerepelés. Félóra után elkészülve a szerződéssel és erőmmel, kezébe nyomom az illetékesnek a készüléket, vigye Isten hírével Görögbe, vagy Ciprusra nem bánom, csak legyen már béke az olajfák alatt, a folyosón már hatan várnak öklüket harapdálva ,hogy sorra kerüljenek.
Édes mosoly és "mindenjótkívánokmagánakaranyosfiatalember" és a két mami kitotyog. Összenézünk és kérem a következőt. /miközben olyannak érzem magam , mint Bubó doktor a rendelésen../ Már éppen mondókájában kezdene a sokat várakoztatott ember, mikor vissza jön az egyik mami és bejelenti neki pisilni kell !
Uram atyám ! Itt nincs WC mamikám!.. ahhoz le kellene menni az alagsorba!...Ő lemegy- vágja rá a szükségben szenvedő. Kulcs átadva , helyszín lerajzolva..- mégsem mehetek vele, mikor hat ember vár az ügyére félórája ! Két perc, pihegve jő a toporgó, ő nem tud lejutni. !!
Mamikám, onnan nehéz is lenne!- tántorítom el a villanyszekrénytől, és vonszolom a liftig amivel leereszkedünk az alagsor homályába..
Látom a szemén kicsit megrebben - közel százkilencven vagyok vagy százharminc egynehány kilóval, mikor belépünk a sötétbe ! Kart a karban eljutunk a WC-ig és türelmesen hallgatom a víz csobogását. Már az csak utójáték, hogy a csap nem akar elzáródni... Bele karolok ismét, lift fel, hálás búcsúzkodás és belevetem magam a füstfelhőbe, amit a másik mami addig unalmába a picinyke boltba belefújt. Immáron nyolcan krákogunk, prüszkölünk és reménykedünk sima lesz a útjuk hazafelé....
2013. március 30., szombat
A nyúl...
A nyúl, először álmomban jelent meg...
Mégis csak húsvét felé járunk...miről álmodjon az ember fia, ha nem nyúlról!
Nem tudom az álmos könyvek szerint ez mit jelent. Első és eddig utolsó álmos könyvemet-Krúdy Gyula jegyezte - mivel gyorsan elajándékoztam keresztanyámnak, így nem tudok a soraiban megkapaszkodni.
A szomszédom bemosolygott rám és nekem szegezte a kérdést- van unokája ? Na, erre mit lehet mondani? Boldog nagyapai vigyorral jeleztem- persze, persze !
-Hány éves?- inkvizítorkodott.
Vallottam... tizenkilenc!.
-.Kisebb nincs?
-Dehogynem !- eszméltem, mert nyilván akivel dicsekszik a férfiember. az a legnagyobb, legerősebb , legokosabb és fiú!
-Van egy kislány is, hétéves - tettem büszkén a lapra.
Na, az jó! -mosolyodott el ..Akkor kap tőlem egy kis nyulat!
Tán nem figyeltem eléggé és nem éreztem az elkövetkezendők súlyát.
Később lejött bátyánk és kérdé - Nem lenne jobb egy kicsit nagyobb.. mégis... a kicsit talán agyon szeretgetik a gyerekek. Legyen, bólintottam, mert ugye viszonylagos a kérdés... mihez képest.Nekem speciel, két bolha között teljesen mindegy melyik a nagyobb, aki csíp vagy aki nem.
Aztán becsapott a ménkű...megérkezett a nyúl gazdástól, egy nagy húsos ládában, ráccsal a tetején, egy hatalmas szatyor szénával és egy marharépával felfegyverkezve !
Elhűltem...hol nem figyeltem eléggé! Ez a nyúl képes felforgatni a lakást, ez egy vadnyúl kinézetű robusztus elefánt!.Első hökkenésemet látva a gazda, megnyugtatott- Ha vége a húsvétnak és megunja az unoka, majd levágom magának és lesz belőle egy kis húsi.
Jézus!- tört fel belőlem az ijedség ! És ezt a nyúl hallja ?!...
Rám tör éjjel, betömi a számat a füleivel és nekem annyi! Riadtan néztem körbe keresve a szabaduló utat, de a nyúlász már árkon bokron túl volt. Itt maradtam a szürke fenevaddal. Kitettem a lépcsőházba, hátha valaki elviszi, de nem!
Körbe rajongták a lakók jöttek a, Jaj de szép vagy!...
Istenem, de aranyos és hogy mozgatja a füleit!-.ajnározások. Na, remélem a nyúlnak jólesnek ezek a gügyögések és elfelejti a jövőbéli fenyegetést !
Jaj megfázik miért nem viszi be?-trillázott egy kiszőkített bundás..Biztosan a bundája miatt lett ilyen nyúl toleráns ! Így próbál bűnbocsánatot kérni.
Behúzom a monstrumot és ülünk ketten csendesen . Gyanakodva lessük egymást... a nyúl a ládából kifelé, én a rácson befelé.
In side, looking out -énekelhetné a régi Burdon nótát a szőrös. El vagyunk...Aztán jönnek hozzám, intézzük az ügyeket és el is feledkezem a sapkának valóról.
Csak a csendesen, mindent ellepő szénaszag és a belőlük gyártott bogyók gurulása térít észhez-ezzel bevásároltam !
.jpg)
Telte múltak az idők a nyulat elvitte az unoka , új húsvétek jöttek, új szelek fújtak a pentelei síkságon, mikor újra felbukkant a nyúl kérdés. Ez olyan mint az ENSZ-ben a magyar kérdés, amit 56-ról nyolc-tíz évig húzogattak a közgyűlésen, mire csendesen kimúlt.
Teo unokám betöltve a tizennyolcat és azonnal /mikor ha nem ebben az időben! / komoly kapcsolatba lépett imádottjával, aki egy csüngőfülű lábosba való nyúllal volt meghitt kapcsolatban. Ez némileg beárnyékolta a kettes fogalmát, de a nyúl diszkrét lévén, kevés szót ejtett a szabad szerelem ellen. Mármost az ara anyja nemigen lelkesedett a szárba szökkenő szerelem ilyetén való megnyilvánulásán / gyűrű ide vagy oda!/ gyors választás elé állította a leányzót aki erősen orientálódva az érzelem irányában, úgy "Pillangósan" télakolt otthonról! Na, de nem egyedül, hanem a csüngőfülü szuszogóval, kalitkával, szénával együtt!
Sok választásunk nem volt, mikor menedékjogot kért a nyúl és a két szerelmetes palánta...és a nyúl lőn, új otthonra lelt az előszobában, vagyis azon a részen, ahol üvegezve van a ház és vidáman szemlélheti a kutyák acsargását, a dupla védelmi kordonon belülről. Hogy ez mennyire nem zavarta a nagy fogút arra bizonyíték a zsáknyi alom amit alá és alóla bányászott ki a karbantartó személyzet, ami véletlenül sem a tulajdonosi körből állt. Magyarul, ez után tojtak a nyúlra! Én meg ülhettem a wc-n talpig széna és bogyószagban, ami a természet lágy illatát idézte a kicsiny kis trónteremben.
Vagy hat hónap után a nyúl is érezhette itt valami nincs rendben, mert már nem igyekezett kiszökni a ketrecből. Talán azért is, mert már elfogyott a lerágható sárgára festett hungarocell szigetelőanyag a falról, ami még elérhető magasságban volt a számára, de lehet a kis gazdája gügyögése hiányzott neki!
Közben a szerelem csapágyába is valami homok kerülhetett, mert csikorgóssá változott a harmónia és így veszélye került a nyúl haza találása, az otthon édes füvére. Végre aztán Teo unoka megkönyörült a ház falán vagy rajtunk és rövid tanakodás után, hátára vette a nyúl problémát. Valahogy éreztem eljött a szabadság órája, mert a hajnali kakasszóval a nyúlketrec is bekerült a kicsi kocsiba és az adonyi kompig száguldhattam vele. A biztonság kedvéért igyekeztem, nehogy véletlenül is lemaradjon a kompról!. A túloldalon már várták a szőröst és ha nem lett a Csepel sziget is a nyulak szigete, talán az érdi nyúlrezervátumban élheti ő is a boldog szerelmet, valami nagy bajuszú baknyúllal.
Áldásom rájuk!
Mégis csak húsvét felé járunk...miről álmodjon az ember fia, ha nem nyúlról!
Nem tudom az álmos könyvek szerint ez mit jelent. Első és eddig utolsó álmos könyvemet-Krúdy Gyula jegyezte - mivel gyorsan elajándékoztam keresztanyámnak, így nem tudok a soraiban megkapaszkodni.
A szomszédom bemosolygott rám és nekem szegezte a kérdést- van unokája ? Na, erre mit lehet mondani? Boldog nagyapai vigyorral jeleztem- persze, persze !
-Hány éves?- inkvizítorkodott.
Vallottam... tizenkilenc!.
-.Kisebb nincs?
-Dehogynem !- eszméltem, mert nyilván akivel dicsekszik a férfiember. az a legnagyobb, legerősebb , legokosabb és fiú!
-Van egy kislány is, hétéves - tettem büszkén a lapra.
Na, az jó! -mosolyodott el ..Akkor kap tőlem egy kis nyulat!
Tán nem figyeltem eléggé és nem éreztem az elkövetkezendők súlyát.
Később lejött bátyánk és kérdé - Nem lenne jobb egy kicsit nagyobb.. mégis... a kicsit talán agyon szeretgetik a gyerekek. Legyen, bólintottam, mert ugye viszonylagos a kérdés... mihez képest.Nekem speciel, két bolha között teljesen mindegy melyik a nagyobb, aki csíp vagy aki nem.
Aztán becsapott a ménkű...megérkezett a nyúl gazdástól, egy nagy húsos ládában, ráccsal a tetején, egy hatalmas szatyor szénával és egy marharépával felfegyverkezve !
Elhűltem...hol nem figyeltem eléggé! Ez a nyúl képes felforgatni a lakást, ez egy vadnyúl kinézetű robusztus elefánt!.Első hökkenésemet látva a gazda, megnyugtatott- Ha vége a húsvétnak és megunja az unoka, majd levágom magának és lesz belőle egy kis húsi.
Jézus!- tört fel belőlem az ijedség ! És ezt a nyúl hallja ?!...
Rám tör éjjel, betömi a számat a füleivel és nekem annyi! Riadtan néztem körbe keresve a szabaduló utat, de a nyúlász már árkon bokron túl volt. Itt maradtam a szürke fenevaddal. Kitettem a lépcsőházba, hátha valaki elviszi, de nem!
Körbe rajongták a lakók jöttek a, Jaj de szép vagy!...
Istenem, de aranyos és hogy mozgatja a füleit!-.ajnározások. Na, remélem a nyúlnak jólesnek ezek a gügyögések és elfelejti a jövőbéli fenyegetést !
Jaj megfázik miért nem viszi be?-trillázott egy kiszőkített bundás..Biztosan a bundája miatt lett ilyen nyúl toleráns ! Így próbál bűnbocsánatot kérni.
Behúzom a monstrumot és ülünk ketten csendesen . Gyanakodva lessük egymást... a nyúl a ládából kifelé, én a rácson befelé.
In side, looking out -énekelhetné a régi Burdon nótát a szőrös. El vagyunk...Aztán jönnek hozzám, intézzük az ügyeket és el is feledkezem a sapkának valóról.
Csak a csendesen, mindent ellepő szénaszag és a belőlük gyártott bogyók gurulása térít észhez-ezzel bevásároltam !
.jpg)
Telte múltak az idők a nyulat elvitte az unoka , új húsvétek jöttek, új szelek fújtak a pentelei síkságon, mikor újra felbukkant a nyúl kérdés. Ez olyan mint az ENSZ-ben a magyar kérdés, amit 56-ról nyolc-tíz évig húzogattak a közgyűlésen, mire csendesen kimúlt.
Teo unokám betöltve a tizennyolcat és azonnal /mikor ha nem ebben az időben! / komoly kapcsolatba lépett imádottjával, aki egy csüngőfülű lábosba való nyúllal volt meghitt kapcsolatban. Ez némileg beárnyékolta a kettes fogalmát, de a nyúl diszkrét lévén, kevés szót ejtett a szabad szerelem ellen. Mármost az ara anyja nemigen lelkesedett a szárba szökkenő szerelem ilyetén való megnyilvánulásán / gyűrű ide vagy oda!/ gyors választás elé állította a leányzót aki erősen orientálódva az érzelem irányában, úgy "Pillangósan" télakolt otthonról! Na, de nem egyedül, hanem a csüngőfülü szuszogóval, kalitkával, szénával együtt!
Sok választásunk nem volt, mikor menedékjogot kért a nyúl és a két szerelmetes palánta...és a nyúl lőn, új otthonra lelt az előszobában, vagyis azon a részen, ahol üvegezve van a ház és vidáman szemlélheti a kutyák acsargását, a dupla védelmi kordonon belülről. Hogy ez mennyire nem zavarta a nagy fogút arra bizonyíték a zsáknyi alom amit alá és alóla bányászott ki a karbantartó személyzet, ami véletlenül sem a tulajdonosi körből állt. Magyarul, ez után tojtak a nyúlra! Én meg ülhettem a wc-n talpig széna és bogyószagban, ami a természet lágy illatát idézte a kicsiny kis trónteremben.
Vagy hat hónap után a nyúl is érezhette itt valami nincs rendben, mert már nem igyekezett kiszökni a ketrecből. Talán azért is, mert már elfogyott a lerágható sárgára festett hungarocell szigetelőanyag a falról, ami még elérhető magasságban volt a számára, de lehet a kis gazdája gügyögése hiányzott neki!
Közben a szerelem csapágyába is valami homok kerülhetett, mert csikorgóssá változott a harmónia és így veszélye került a nyúl haza találása, az otthon édes füvére. Végre aztán Teo unoka megkönyörült a ház falán vagy rajtunk és rövid tanakodás után, hátára vette a nyúl problémát. Valahogy éreztem eljött a szabadság órája, mert a hajnali kakasszóval a nyúlketrec is bekerült a kicsi kocsiba és az adonyi kompig száguldhattam vele. A biztonság kedvéért igyekeztem, nehogy véletlenül is lemaradjon a kompról!. A túloldalon már várták a szőröst és ha nem lett a Csepel sziget is a nyulak szigete, talán az érdi nyúlrezervátumban élheti ő is a boldog szerelmet, valami nagy bajuszú baknyúllal.
Áldásom rájuk!
2013. március 23., szombat
Besurranók..
Azt hiszem toleráns vagyok. Lehet mondani,a hátamon fát lehetne vágni. Na persze csak egy darabig, mert lehet azért néha vissza-vissza csapnék..
Kikukucskálok a bolt ajtaján, látom négy fekete ruhás nő tollászkodik a kaputelefonnál és élénken érdeklődik. A töpörödött ráncos mondja a magáét a mikrofonba. Egy csöcsös-bögyös meg igazgatja a haját, lesve magát az ajtó tükrében. Hideg van! Nem engedem be őket, valami azt sugallja nem melegedni akarnak. Aztán nyílik az ajtó, behömpölyög a Pandzsáb különítmény és felkaptat a lépcsőn! Hova -hova hölgyek ? - akasztom meg a népvándorlást. Valami nevet mondanak, aztán sutty, már a liftben nyomkodják a vezérlő gombot és emelkednek felfelé. Öt perc sem telik el, sietősen avászkodnak lefelé a hosszú szoknyások A ráncos arcú fürgének a lába közé keveredett szoknya, majd elbuktatja a gazdáját,de nem sikerül neki- pedig nagyon igyekszik!
Még be sem csukódott az ajtó mögöttük, jön Béla bácsi botját lengetve és magából kikelve magyarázza, kirabolták. Nem zárta be az ajtót, elbóbiskolt. Besurrantak és a nyugdíja mellett a nagy borítékban- az összes befizetett csekkjét is elvitték! Kisántikálok az anyagbeszerzők után, persze a nőszövetség már árkon-bokron túl van! Valahogy kezd viszketni a tenyerem. Egy-két hátbavágást azért, csak ki kellene osztani-minden liberális toleranciám ellenére!
Bosszús vagyok magamra amiért nem állítottam meg őket, de hát ki tudja ki, kinek a rokona? A mai világban? Még a végén rasszistának kiáltanának ki !
Lehet, annyit azért megért volna az ügy !?
Kikukucskálok a bolt ajtaján, látom négy fekete ruhás nő tollászkodik a kaputelefonnál és élénken érdeklődik. A töpörödött ráncos mondja a magáét a mikrofonba. Egy csöcsös-bögyös meg igazgatja a haját, lesve magát az ajtó tükrében. Hideg van! Nem engedem be őket, valami azt sugallja nem melegedni akarnak. Aztán nyílik az ajtó, behömpölyög a Pandzsáb különítmény és felkaptat a lépcsőn! Hova -hova hölgyek ? - akasztom meg a népvándorlást. Valami nevet mondanak, aztán sutty, már a liftben nyomkodják a vezérlő gombot és emelkednek felfelé. Öt perc sem telik el, sietősen avászkodnak lefelé a hosszú szoknyások A ráncos arcú fürgének a lába közé keveredett szoknya, majd elbuktatja a gazdáját,de nem sikerül neki- pedig nagyon igyekszik!
Még be sem csukódott az ajtó mögöttük, jön Béla bácsi botját lengetve és magából kikelve magyarázza, kirabolták. Nem zárta be az ajtót, elbóbiskolt. Besurrantak és a nyugdíja mellett a nagy borítékban- az összes befizetett csekkjét is elvitték! Kisántikálok az anyagbeszerzők után, persze a nőszövetség már árkon-bokron túl van! Valahogy kezd viszketni a tenyerem. Egy-két hátbavágást azért, csak ki kellene osztani-minden liberális toleranciám ellenére!
Bosszús vagyok magamra amiért nem állítottam meg őket, de hát ki tudja ki, kinek a rokona? A mai világban? Még a végén rasszistának kiáltanának ki !
2013. március 15., péntek
Március idusa..
Március idusa !
Ülök a tv előtt, hallgatom az okosokat. Vitatkoznak a történészek - tömegeket gyilkoltak-e 43-ban a magyar katonák, mielőtt dicsőségesen elvéreztünk a Donnál. Persze mindenki egyetért, valami volt...de hogy mi és hol...ebben nincs egyetértés...
Kényelmetlen kérdések,nyögve-nyelős válaszok...
Melengetem a lábamat.
Ma hóhányó voltam... egész nap fújt a szél..Mit fújt! Orkánszerűen vágtatott végig az utcán, bár ott havat nem kellett hányni, mert a szomszéd kerítésére tolta fel az egészet. Úgy nézett ki, mintha hegyet akarna csinálni itt a falu legkisebb utcájában. Aztán, megunta az építkezést és a túlsó sarokba tette le a a pakkot. Nekem maradt a hóhányásnak a terasz, a kert. Kedvenc két kutyám -élvezve a szabadságot-élénk harcba keveredett. Tépik egymást ..pozíció harc. Én a lapáttal oszlatom a tömeget-kézzel már nem merem, a múltheti atrocitás óta. Egy ujjam bánta! Egy lapát hó a kertbe, egy lapáttal a kutyák közé. Eredményes az akció. Csend, béke...Vendégségbe mentünk volna, de az utak járhatatlanok. Mezőfalváról se ki, se be! A decemberi, elmaradt Ferenc napot szerettük volna megtartani, de azt hiszem, ebből anyák napján lesz csak valami. Lehet, akkor is behavazunk? Ez már a második kísérlet, mert két éve is egy hóvihar döntötte romba a Ferenc napi ünnepséget és disznótort...
Szomszédom serényen dobálja a havat -fiatalember teheti. Irigykedve nézem, hogy neki nem fáj a dereka
. A szél szembe fúj, a lelket is kifújja belőlem! Szemem televágja hódarával- én ellenállok...már pedig széllel szemben nem lehet..Azt sem!
Kéne valami lélek és gyomormelengetőt magamba csepegtetnem. Átázott cipővel elcsámpázok a szemközti bolthoz. A szél ki-ki löki a lábamat... még szerencse, nem dobom fel a talpam, mert az isten sem tudna felsegíteni. Az utca üres, a bolt előtt a bejáró jeges. Beszánkázom a bolt előterébe. A kulcs nálam-pálinka nincs. A polcon valami ott felejtett alföldi jellegű borhalom leledzik- remélhetőleg szőlőt is látott, bár az ára után ítélve... ! Találomra a savanyábbikat választom - ebből egy üveggel is elég lesz. Hazaszambáznék, de a szél visszanyom! Kemény harcot vívunk egymással, ha nincs az üveg -tán egyensúly sincs ! A kerítésnél a szerszámok várnak.
Sutba a lapáttal ! Lapátoltam eleget lapátoljon más is - hogy idézzem a klasszikust és hanyag mozdulattal lököm fel a segítőimet.. Becsörtetek a konyhába, két kiló hó fagyott a hóhányó nadrágszáramra. Kellemesen ereszkedünk meg a nadrággal együtt. A radiátorhoz simulok, mint szépasszony a hős lovaghoz. Nagy ez a szerelem! Egyik kezem a radiátor bordái közt a másik a poháron. Őrzöm biztonságosan.
Ücsörögve a tv előtt, szopogatom a savanyát és nézem az okosokat, akik a tv-ben egymást szapulják.
Hajrá fiúk! Hajrá magyarok!
2013. március 15 Nemzeti Ünnep
Ülök a tv előtt, hallgatom az okosokat. Vitatkoznak a történészek - tömegeket gyilkoltak-e 43-ban a magyar katonák, mielőtt dicsőségesen elvéreztünk a Donnál. Persze mindenki egyetért, valami volt...de hogy mi és hol...ebben nincs egyetértés...
Kényelmetlen kérdések,nyögve-nyelős válaszok...
Melengetem a lábamat.
Ma hóhányó voltam... egész nap fújt a szél..Mit fújt! Orkánszerűen vágtatott végig az utcán, bár ott havat nem kellett hányni, mert a szomszéd kerítésére tolta fel az egészet. Úgy nézett ki, mintha hegyet akarna csinálni itt a falu legkisebb utcájában. Aztán, megunta az építkezést és a túlsó sarokba tette le a a pakkot. Nekem maradt a hóhányásnak a terasz, a kert. Kedvenc két kutyám -élvezve a szabadságot-élénk harcba keveredett. Tépik egymást ..pozíció harc. Én a lapáttal oszlatom a tömeget-kézzel már nem merem, a múltheti atrocitás óta. Egy ujjam bánta! Egy lapát hó a kertbe, egy lapáttal a kutyák közé. Eredményes az akció. Csend, béke...Vendégségbe mentünk volna, de az utak járhatatlanok. Mezőfalváról se ki, se be! A decemberi, elmaradt Ferenc napot szerettük volna megtartani, de azt hiszem, ebből anyák napján lesz csak valami. Lehet, akkor is behavazunk? Ez már a második kísérlet, mert két éve is egy hóvihar döntötte romba a Ferenc napi ünnepséget és disznótort...
Szomszédom serényen dobálja a havat -fiatalember teheti. Irigykedve nézem, hogy neki nem fáj a dereka
. A szél szembe fúj, a lelket is kifújja belőlem! Szemem televágja hódarával- én ellenállok...már pedig széllel szemben nem lehet..Azt sem!
Kéne valami lélek és gyomormelengetőt magamba csepegtetnem. Átázott cipővel elcsámpázok a szemközti bolthoz. A szél ki-ki löki a lábamat... még szerencse, nem dobom fel a talpam, mert az isten sem tudna felsegíteni. Az utca üres, a bolt előtt a bejáró jeges. Beszánkázom a bolt előterébe. A kulcs nálam-pálinka nincs. A polcon valami ott felejtett alföldi jellegű borhalom leledzik- remélhetőleg szőlőt is látott, bár az ára után ítélve... ! Találomra a savanyábbikat választom - ebből egy üveggel is elég lesz. Hazaszambáznék, de a szél visszanyom! Kemény harcot vívunk egymással, ha nincs az üveg -tán egyensúly sincs ! A kerítésnél a szerszámok várnak.
Sutba a lapáttal ! Lapátoltam eleget lapátoljon más is - hogy idézzem a klasszikust és hanyag mozdulattal lököm fel a segítőimet.. Becsörtetek a konyhába, két kiló hó fagyott a hóhányó nadrágszáramra. Kellemesen ereszkedünk meg a nadrággal együtt. A radiátorhoz simulok, mint szépasszony a hős lovaghoz. Nagy ez a szerelem! Egyik kezem a radiátor bordái közt a másik a poháron. Őrzöm biztonságosan.
Ücsörögve a tv előtt, szopogatom a savanyát és nézem az okosokat, akik a tv-ben egymást szapulják.
Hajrá fiúk! Hajrá magyarok!
2013. március 15 Nemzeti Ünnep
2013. január 18., péntek
no comment
Nem tudom mit kellene tennem!. Romokban a családom. Próbálunk feléledni , túltenni magunkat a történteken..Nehéz ez.. várjuk a rendőrség véleményét..immáron két hónapja... Csak a csend és az őrlődés!
Ki mondja meg mit tehetnék , ki az aki tud egy tuti dolgot, hogy áttegyem magam egy másik dimenzióba ahol értelmesen, érthetően valaki elmondja, hogy kell ezt elviselni, hogy kell lereagálni a történteket. Mi imádtuk ezt a lányt a hibáival a bajaival , bájaival együtt.. Belőlünk lett értékes kis ember... Tele volt jóindulattal és szeretettel.
De nekünk már csak az jutott, hogy a sírról leszedjük azt a sok szép- mára már megfagyott- virágot ,koszorút, amit - akik szerették és becsülték - letettek mikor búcsúztak tőle.
Egy délutánba tellett...
Ami maradt, az a szépen csillogó réztáblás fejfa -élt 27 évet..
Ki mondja meg mit tehetnék , ki az aki tud egy tuti dolgot, hogy áttegyem magam egy másik dimenzióba ahol értelmesen, érthetően valaki elmondja, hogy kell ezt elviselni, hogy kell lereagálni a történteket. Mi imádtuk ezt a lányt a hibáival a bajaival , bájaival együtt.. Belőlünk lett értékes kis ember... Tele volt jóindulattal és szeretettel.
De nekünk már csak az jutott, hogy a sírról leszedjük azt a sok szép- mára már megfagyott- virágot ,koszorút, amit - akik szerették és becsülték - letettek mikor búcsúztak tőle.
Egy délutánba tellett...
Ami maradt, az a szépen csillogó réztáblás fejfa -élt 27 évet..
2012. december 14., péntek
Csak széttárom a kezem..
Nem tudom jól tettem -e amikor kiírtam magamból a bánatomat, de ez nekem fontos volt és most is az...
Lehet, ez nem mindenkinek jött le!
Sajnálom! Nem annyira a köznek szántam ezt, inkább magamnak, a családomnak, vagy azoknak, akinek a gyerekét felelőtlen emberek a halálba küldték..
Édesanyja és én számomra ami történt, ez a legnagyobb tragédia !
Bár nyilvánossá tettem a blogomat, kérem azokat, akik viccesnek jelölték kétségbeesett soraimat- gondolkodjanak !
Ha csak ennyi jött le... szánakozom !..
Lehet, ez nem mindenkinek jött le!
Sajnálom! Nem annyira a köznek szántam ezt, inkább magamnak, a családomnak, vagy azoknak, akinek a gyerekét felelőtlen emberek a halálba küldték..
Édesanyja és én számomra ami történt, ez a legnagyobb tragédia !
Bár nyilvánossá tettem a blogomat, kérem azokat, akik viccesnek jelölték kétségbeesett soraimat- gondolkodjanak !
Ha csak ennyi jött le... szánakozom !..
2012. december 1., szombat
LEVÉL....HOZZÁD! !
Emily !
Keresgélem a szavakat ...
Először és utoljára írok levelet neked, kislányom.!.
Soha nem voltál annyira távol, hogy levelet írjak neked. Most azt kellene hogy azt mondjam, szeretlek !...
Ezt tudom, hogy tudod! Mikor reggelente lejöttél a szobádból kócosan, még álommal a szemedben, fel tudtalak volna kapni , megforgatni és kirohanni veled a kertbe megmutatni a napnak, a madaraknak, igen ez az én lányom nézzétek !
Mikor megszülettél, édesanyád elsírta magát.. Kicsi, hosszú, törékeny baba voltál ,a születés gyötrelmeivel a bőrödön, de én tudtam Te gyönyörű leszel!
Olyan mint édesanyád ! Szerettelek akkor is, mikor gipszbe rakták a lábad - három naposan..Akkor is tudtam szép leszel, mint egy tündér...nem véletlenül, balett tagozatos lettél. Nem várt gyerek voltál, csak úgy bekopogtattál az életünkbe, elhitetted velünk, milyen boldogság lesz veled élni. Naponta hallgattam a szívverésed, édesanyád hasára hajolva és tudtam olyan leszel, amit megálmodtam.. pici, barna, mosolygószemű, csacsogó, kis copfos kislány. Mindig rajtam lógtál és mondtad csak a bajuszosok jó emberek és neked is csak bajuszos férjed lesz ! Nevettem rajtad !
Soha nem kellett mondani ,hogy tanulj!...mindig tudtad mint kell tenned !
Csupa -csupa jó jegyek jöttek és remek versek, amire büszkék voltunk.
Azután elmentél egy másik városba, ahol lehet, csak én nem értettem meg, miért nem akarsz ott a kollégiumban maradni.
Soha nem beszéltél erről...csak kérted ne kelljen ott lenned....Inkább vállaltad ,hogy reggel öt órakor -kilométereket gyalogolva a hóviharban - leszegett fejjel, hogy elérd a fehérvári buszt..
Sokszor szorongattam a kocsi kulcsot, hogy utánad menjek és elvigyelek. ..de reméltem megérted mi az, amit az ember felvállal és megcsinál..
Valami történhetett ott, abban a kollégiumban..
Azóta sem tudok semmi biztosat, de akkor valami megváltozott.
Tán a kollégium poroszos fegyelme , tán az itthon hagyott szerelem, tán a lányok csínytevései..ezt már soha nem tudom meg..
Aztán hazajöttél és összeszedted magad ..nehéz volt, mert a sok inkorrekt emberrel találkoztál. Végig jártál egy évet egy másik középiskolában és év végén eltanácsoltak mert nem tetted le a német különbözeti vizsgát az év elején...Persze a pedáns tanári karnak előbb nem jutott eszébe, csak akkor bizonyítvány osztás előtt.
Aztán leérettségiztél..és jött a főiskola..
A főiskolán repültél és leszálltál..Harmadikban egy reggel,odavittelek az iskolához. Megvártad míg elmegyek és leléptél.. Ennyi , eleged volt..
És új szerelem és új gyötrelem és kudarc, kudarc hátán. Segíthettünk volna? Nem tudom..
Talán nem volt elég türelmünk hozzád, a nagy válság közepette.....talán több időt kellett volna szentelni rád..Nem tudom, nem tudom..gyötrődöm.!.
Aztán vittünk mindenkihez aki szerintünk segíteni tudott volna ...nagy tekintélyű lélek búvárokhoz, lélek mentőkhöz..
Mindenki azt mondta, nem beszéled ki magadból ami fáj..
Itt éltél velünk és nem akartál beszélgetni..
Többször mondtad, eleged van az egészből és egy marék gyógyszerrel nyomatékosítottad az egészet..
Tetted úgy, hogy ez látványos helyen legyen és valaki tudjon róla.....a mentők jöttek, és vittek és mentettek...megmentettek. Nem akartál meghalni..csak jelezted egyedül vagy...
Elmentél egy iskolába, ahol kisgyermekekkel foglalkozhattál volna..sikeresen vizsgáztál..aztán eltanácsoltak mert voltál orvosi kezelésen...Így lehet lelket ölni !
Az elmúlt időkben azt hittem, minden rendben... ismét jó híreket kaptál, kedves voltál , figyelmes.
Édesanyád és én reménykedtünk. Talán megoldódik minden..
Az utolsó napodon ..gyönyörű voltál, csinosan felöltöztél, kiszolgáltál bennünket, süteményt hoztál fel és nevettél ..Nehogy megártson a sok cukor!.. Elmentél egy depressziós barátodhoz beszélgetni, segíteni neki..édesanyád futott utánad ...gyere vissza, ne menj el !!
Kiabáltad vidáman, gyere utánam!..
Aztán már csak a reggeli telefon jött..
Egy ember szólt.. baj van..Rosszul lettél és nincs pulzusod..
Hogy mi történt ott, még nem tudom, de tudom, hogy nem te voltál az oka...ebben biztos vagyok! Nagyon sötét ez az ügy!
Egy ember, aki nem is volt ott a bulin, neki szóltak - két és félóra múlva - hogy baj van és neki volt annyi esze,hogy mentőt hívjon!
Mi már hiába rohantunk és hiába jött az orvos és hiába a mentő !...
Csak álltunk ott és sírtunk..
Érted, ..miattad...miattunk!
Most itt vagyunk, nélküled...
Nem tudom mi lesz... ha mi halunk meg hatvan évesen, az természetes..de huszonhét évesen meghalni baromság..érted baromság.!!
Nem szerethettél eleget, nem lett gyereked, nem kísérhetted iskolába és nem lett unokám, akivel csibészkedhettem volna...akivel eljárunk volna pecázni és kivel együtt gitározhatnánk vagy lecsoroghatnánk a Dunán..
Nem lett ebből semmi...és már nem is lesz..
Már nem kiabálhatok fel reggelente.. .Készülj Emily! Indulnunk kell!
Te már elindultál egy hosszú útra, a magad útjára.
Előttem indultál.. .és nem vártál meg.!..
Tündérként születtél...angyal lettél!
Az ég vigyázzon Rád kislányom !
Váczi Emília Anna
1985-2012
http://youtube/P9K27HvhDxA
Keresgélem a szavakat ...
Először és utoljára írok levelet neked, kislányom.!.
Soha nem voltál annyira távol, hogy levelet írjak neked. Most azt kellene hogy azt mondjam, szeretlek !...
Ezt tudom, hogy tudod! Mikor reggelente lejöttél a szobádból kócosan, még álommal a szemedben, fel tudtalak volna kapni , megforgatni és kirohanni veled a kertbe megmutatni a napnak, a madaraknak, igen ez az én lányom nézzétek !
Mikor megszülettél, édesanyád elsírta magát.. Kicsi, hosszú, törékeny baba voltál ,a születés gyötrelmeivel a bőrödön, de én tudtam Te gyönyörű leszel!
Olyan mint édesanyád ! Szerettelek akkor is, mikor gipszbe rakták a lábad - három naposan..Akkor is tudtam szép leszel, mint egy tündér...nem véletlenül, balett tagozatos lettél. Nem várt gyerek voltál, csak úgy bekopogtattál az életünkbe, elhitetted velünk, milyen boldogság lesz veled élni. Naponta hallgattam a szívverésed, édesanyád hasára hajolva és tudtam olyan leszel, amit megálmodtam.. pici, barna, mosolygószemű, csacsogó, kis copfos kislány. Mindig rajtam lógtál és mondtad csak a bajuszosok jó emberek és neked is csak bajuszos férjed lesz ! Nevettem rajtad !
Soha nem kellett mondani ,hogy tanulj!...mindig tudtad mint kell tenned !
Csupa -csupa jó jegyek jöttek és remek versek, amire büszkék voltunk.
Azután elmentél egy másik városba, ahol lehet, csak én nem értettem meg, miért nem akarsz ott a kollégiumban maradni.
Soha nem beszéltél erről...csak kérted ne kelljen ott lenned....Inkább vállaltad ,hogy reggel öt órakor -kilométereket gyalogolva a hóviharban - leszegett fejjel, hogy elérd a fehérvári buszt..
Sokszor szorongattam a kocsi kulcsot, hogy utánad menjek és elvigyelek. ..de reméltem megérted mi az, amit az ember felvállal és megcsinál..
Valami történhetett ott, abban a kollégiumban..
Azóta sem tudok semmi biztosat, de akkor valami megváltozott.
Tán a kollégium poroszos fegyelme , tán az itthon hagyott szerelem, tán a lányok csínytevései..ezt már soha nem tudom meg..
Aztán hazajöttél és összeszedted magad ..nehéz volt, mert a sok inkorrekt emberrel találkoztál. Végig jártál egy évet egy másik középiskolában és év végén eltanácsoltak mert nem tetted le a német különbözeti vizsgát az év elején...Persze a pedáns tanári karnak előbb nem jutott eszébe, csak akkor bizonyítvány osztás előtt.
Aztán leérettségiztél..és jött a főiskola..
A főiskolán repültél és leszálltál..Harmadikban egy reggel,odavittelek az iskolához. Megvártad míg elmegyek és leléptél.. Ennyi , eleged volt..
És új szerelem és új gyötrelem és kudarc, kudarc hátán. Segíthettünk volna? Nem tudom..
Talán nem volt elég türelmünk hozzád, a nagy válság közepette.....talán több időt kellett volna szentelni rád..Nem tudom, nem tudom..gyötrődöm.!.
Aztán vittünk mindenkihez aki szerintünk segíteni tudott volna ...nagy tekintélyű lélek búvárokhoz, lélek mentőkhöz..
Mindenki azt mondta, nem beszéled ki magadból ami fáj..
Itt éltél velünk és nem akartál beszélgetni..
Többször mondtad, eleged van az egészből és egy marék gyógyszerrel nyomatékosítottad az egészet..
Tetted úgy, hogy ez látványos helyen legyen és valaki tudjon róla.....a mentők jöttek, és vittek és mentettek...megmentettek. Nem akartál meghalni..csak jelezted egyedül vagy...
Elmentél egy iskolába, ahol kisgyermekekkel foglalkozhattál volna..sikeresen vizsgáztál..aztán eltanácsoltak mert voltál orvosi kezelésen...Így lehet lelket ölni !
Az elmúlt időkben azt hittem, minden rendben... ismét jó híreket kaptál, kedves voltál , figyelmes.
Édesanyád és én reménykedtünk. Talán megoldódik minden..
Az utolsó napodon ..gyönyörű voltál, csinosan felöltöztél, kiszolgáltál bennünket, süteményt hoztál fel és nevettél ..Nehogy megártson a sok cukor!.. Elmentél egy depressziós barátodhoz beszélgetni, segíteni neki..édesanyád futott utánad ...gyere vissza, ne menj el !!
Kiabáltad vidáman, gyere utánam!..
Aztán már csak a reggeli telefon jött..
Egy ember szólt.. baj van..Rosszul lettél és nincs pulzusod..
Hogy mi történt ott, még nem tudom, de tudom, hogy nem te voltál az oka...ebben biztos vagyok! Nagyon sötét ez az ügy!
Egy ember, aki nem is volt ott a bulin, neki szóltak - két és félóra múlva - hogy baj van és neki volt annyi esze,hogy mentőt hívjon!
Mi már hiába rohantunk és hiába jött az orvos és hiába a mentő !...
Csak álltunk ott és sírtunk..
Érted, ..miattad...miattunk!
Most itt vagyunk, nélküled...
Nem tudom mi lesz... ha mi halunk meg hatvan évesen, az természetes..de huszonhét évesen meghalni baromság..érted baromság.!!
Nem szerethettél eleget, nem lett gyereked, nem kísérhetted iskolába és nem lett unokám, akivel csibészkedhettem volna...akivel eljárunk volna pecázni és kivel együtt gitározhatnánk vagy lecsoroghatnánk a Dunán..
Nem lett ebből semmi...és már nem is lesz..
Már nem kiabálhatok fel reggelente.. .Készülj Emily! Indulnunk kell!
Te már elindultál egy hosszú útra, a magad útjára.
Előttem indultál.. .és nem vártál meg.!..
Tündérként születtél...angyal lettél!
Az ég vigyázzon Rád kislányom !
1985-2012
http://youtube/P9K27HvhDxA
2012. november 15., csütörtök
Nyolcvannyolc év..
November van.
Még nem emberkedik az idő, satnya szellő pörgeti a sárga leveleket. Béla bácsi kis ételhordójával zörögve és botjára támaszkodva beles a boltba.
- Na mit szól?- reszeli a torkát, mintha potens érdeklődő lenne a jó seggű bájaira. A formás nő előtte sietett ki a kapun, forgatva maga után a férfi fejeket Nyolcvannyolc éves az öreg éppen ma, és elemében van. Irigylem az aktivitását. Jön megy egész nap és meg-megáll velem egykét szóra. Mert beszélgetni nagyon szeret. Naponta megbeszéljük az aktuális politikát - nem kímélve a politikusokat, okoskodókat, aztán szántunk, vetünk. Mindezt verbálisan, mert ugye földünk egyikünknek sincs. Neki már nem, nekem meg talán nem is volt - leszámítva az anyai örökségem, amit pár óra alatt sikerült elkótyavetyélnem. Szóval erősen izzítunk és vitatjuk a földművelés helyzetét és a helytelen vetésforgó alkalmazását, a rendszeres szerves trágyázás elmaradását. Már lassan profi leszek benne - Béla bácsinak köszönhetően, mert abban az átkosban ő agronómusként. hasítatta a földet- nem is eredménytelenül .Az asszony halála költöztette be "sztalinba", ahogy ma is említi a város régi nevét. Szinte megfiatalodik az öreg, míg parasztizálunk. Kihúzza magát a görnyedtségéből, kiegyenesedve magyaráz és még a botját is emelgeti a nyomaték kedvéért. Szakértelme elvitathatlan. Meggyőz...elvégre ő csak tudja...
Mosolyogva, katona sztorikkal szórakoztat, amikor honvédként nagybátyámmal szolgálta a hazát Mátyásunk seregében.
- No, nem az igazságos volt a király abban az időben, hanem a másik az a"nitrafás" kopasz -mosolyodik el az öreg -emlékezve Rákosira, a nagy május elsejei felvonulásokra és a munkás-paraszt nagygyűlésekre Aztán komolyra veszi dolgokat.
- Söpörték azok a pallást.. söpörtek azok mindent ! Szemetek vótak azok is !- tolja bele a jelent a régi padlás porába...
- Lehetett vóna jobb is, ha lett vóna aki elmagyarázza azoknak - bök az ujjával felfelé!- meg, ezeknek is !
- Ja-ja -bólogatok, mert aztán erre nincs is mit mondani . Elgondolkodó csend ereszkedik közénk...
- Na, megyek fiam !-int és rám hagyva a konzekvenciát az ereszkedő ajtó nyikorgása bekíséri a liftbe.
Isten éltesse Béla bátyám !
Nyolcvannyolc év az már hatalom...csak ezzel és mással sem tudunk mit kezdeni..
Még nem emberkedik az idő, satnya szellő pörgeti a sárga leveleket. Béla bácsi kis ételhordójával zörögve és botjára támaszkodva beles a boltba.
- Na mit szól?- reszeli a torkát, mintha potens érdeklődő lenne a jó seggű bájaira. A formás nő előtte sietett ki a kapun, forgatva maga után a férfi fejeket Nyolcvannyolc éves az öreg éppen ma, és elemében van. Irigylem az aktivitását. Jön megy egész nap és meg-megáll velem egykét szóra. Mert beszélgetni nagyon szeret. Naponta megbeszéljük az aktuális politikát - nem kímélve a politikusokat, okoskodókat, aztán szántunk, vetünk. Mindezt verbálisan, mert ugye földünk egyikünknek sincs. Neki már nem, nekem meg talán nem is volt - leszámítva az anyai örökségem, amit pár óra alatt sikerült elkótyavetyélnem. Szóval erősen izzítunk és vitatjuk a földművelés helyzetét és a helytelen vetésforgó alkalmazását, a rendszeres szerves trágyázás elmaradását. Már lassan profi leszek benne - Béla bácsinak köszönhetően, mert abban az átkosban ő agronómusként. hasítatta a földet- nem is eredménytelenül .Az asszony halála költöztette be "sztalinba", ahogy ma is említi a város régi nevét. Szinte megfiatalodik az öreg, míg parasztizálunk. Kihúzza magát a görnyedtségéből, kiegyenesedve magyaráz és még a botját is emelgeti a nyomaték kedvéért. Szakértelme elvitathatlan. Meggyőz...elvégre ő csak tudja...
Mosolyogva, katona sztorikkal szórakoztat, amikor honvédként nagybátyámmal szolgálta a hazát Mátyásunk seregében.
- No, nem az igazságos volt a király abban az időben, hanem a másik az a"nitrafás" kopasz -mosolyodik el az öreg -emlékezve Rákosira, a nagy május elsejei felvonulásokra és a munkás-paraszt nagygyűlésekre Aztán komolyra veszi dolgokat.
- Söpörték azok a pallást.. söpörtek azok mindent ! Szemetek vótak azok is !- tolja bele a jelent a régi padlás porába...
- Lehetett vóna jobb is, ha lett vóna aki elmagyarázza azoknak - bök az ujjával felfelé!- meg, ezeknek is !
- Na, megyek fiam !-int és rám hagyva a konzekvenciát az ereszkedő ajtó nyikorgása bekíséri a liftbe.
Isten éltesse Béla bátyám !
Nyolcvannyolc év az már hatalom...csak ezzel és mással sem tudunk mit kezdeni..
2012. április 28., szombat
CÍDER
Újabb termék rántja magasba az életszínvonalunkat, a neve Strongbow Gold Cider ! Némi keresgélés után, eszembe ötlött zsenge ifjú korom első italozása , amikor barátkozván az alkohollal, csendes cider szopogatásba merültünk a bokros Duna parton. Nem nagyon jött be... a sherry brandy jobban ízlett,de az ember ne válogasson ha meghívják egy pár kortyra. Így aztán nem is lettünk a ciderrel nagy barátok. Talán akkor találkoztam vele ismét, mikor gyerekkori haverom K. Ferkó "bélás"-ért tarhált a Dózsa mozi előtt és jutalmul, mikor adtam neki négy forintot / csak a történelmi hűség kedvéért kettő "bélás" volt az a négy forint/ az orrom alá tolta a szakadt sportszatyrából előhalászott, kissé kétes küllemű félliteres üvegét. Hát, nem mertem összejönni vele..mármint a ciderrel. Ferit viszont, levakarni sem lehetett. Ahol meglátott, azonnal barátságáról biztosított és ezt a környezet tudomására is hozta nagy hangon.Nem repdestem az örömtől. Képes volt odaugorni a legváratlanabb helyzetben és...
- Ha adsz egy húszast Lackó kézen állok neked!- és már produkálta is a kézenállást a város főutcáján. Hát a menekülésre már nem volt mód és egy húszast kellett adnom minden berzenkedésem ellenére.Aztán elsodort a nagy szél bennünket egymástól, nem igen láttam, ha igen akkor taj részeg volt, vagy valakit éppen megpróbált levenni egy kis apróval, így elmenekülhettem a kézenállás elől, merthogy ha lábon nem is, de kézen megtudott állni ! Ad az Isten néha különleges képességeket a teremtményeinek !
Egyszer még összejöttem vele a parkban, a nagy nyári melegben ücsörögtem a padon - valami sürdős gondolkodni való dolgom volt-amit otthon nem végezhettem el nyugodtan- mikor a bokrok közül felbukkant Ferkó és akkor már nem volt menekülés. Előhalászott abból az igen szakadt kockás sportszatyrából két üveg cidert és innom kellett vele, ha akartam ha nem. Egy félóra múlva már párás szemmel meséltük egymásnak az óvodáskori élményeinket merthogy az almabor jó mélyen letudott tolakodni az emlékek közé. A második üvegre már csak homályosan emlékszem..annyi bizonyos, benyomtunk cefetül.. Mikor késő este hazamerészkedtem csak annyit tudtam elmondani almabor..merthogy a hivatalos megcímzése az üvegnek ez volt. Ezt a legszakadtabb alkoholisták itták, mert olcsó volt és hamar hatott. . Aki ennél sokkosabb állapotba próbálta juttatni magát, az a Diana sósborszeszt favorizálta ! Ezután az agysejt pusztítás után, többé nem barátkoztam a szóban forgó almaborral , de úgy hallottam mostanában a zengzetes Strongbow Gold Cider néven kelleti magát.
.Jó felvitte az isten a dolgát !
Ilyen névvel az angol parlamentbe is be lehetne jutni!
- Ha adsz egy húszast Lackó kézen állok neked!- és már produkálta is a kézenállást a város főutcáján. Hát a menekülésre már nem volt mód és egy húszast kellett adnom minden berzenkedésem ellenére.Aztán elsodort a nagy szél bennünket egymástól, nem igen láttam, ha igen akkor taj részeg volt, vagy valakit éppen megpróbált levenni egy kis apróval, így elmenekülhettem a kézenállás elől, merthogy ha lábon nem is, de kézen megtudott állni ! Ad az Isten néha különleges képességeket a teremtményeinek !
Egyszer még összejöttem vele a parkban, a nagy nyári melegben ücsörögtem a padon - valami sürdős gondolkodni való dolgom volt-amit otthon nem végezhettem el nyugodtan- mikor a bokrok közül felbukkant Ferkó és akkor már nem volt menekülés. Előhalászott abból az igen szakadt kockás sportszatyrából két üveg cidert és innom kellett vele, ha akartam ha nem. Egy félóra múlva már párás szemmel meséltük egymásnak az óvodáskori élményeinket merthogy az almabor jó mélyen letudott tolakodni az emlékek közé. A második üvegre már csak homályosan emlékszem..annyi bizonyos, benyomtunk cefetül.. Mikor késő este hazamerészkedtem csak annyit tudtam elmondani almabor..merthogy a hivatalos megcímzése az üvegnek ez volt. Ezt a legszakadtabb alkoholisták itták, mert olcsó volt és hamar hatott. . Aki ennél sokkosabb állapotba próbálta juttatni magát, az a Diana sósborszeszt favorizálta ! Ezután az agysejt pusztítás után, többé nem barátkoztam a szóban forgó almaborral , de úgy hallottam mostanában a zengzetes Strongbow Gold Cider néven kelleti magát.
.Jó felvitte az isten a dolgát !
Ilyen névvel az angol parlamentbe is be lehetne jutni!
2012. április 27., péntek
JUROP !
Jurop ! Mondom, hogy mindenki értse, Jurop!.Itt vagyunk,megérkeztünk hála istennek, gond egy szál se' , megtörtént ! Beértünk Európába! Jövök a busszal befelé a városba és élénken figyelem az utcát. Mikor én vezettem erre soha nem volt lehetőségem, csak most, hogy a nyugdíjas jegyemet kihasználva buszozhatom pár forintért. Nagy élvezet mellett praktikus is. Szóval ülök a buszon, lesem a csajokat és az út menti plakátokat. Felvillan az egyik megállóban , cirkusz érkezik a városba! Ihaj-csuhaj ! Lesz itt minden..óriás , törpe, akrobata és cilinderes műlovarnő ,aki a második részben bedugja a cilinderes fejét a fogatlan oroszlán szájába, miközben hátsó fertályát csábosan riszálja a kisgyerekes apukák nagy örömére !
Persze, nem minden cirkusz ilyen földhöz ragadt.. Vannak színvonalasabbak is -bár engem régóta nem dob fel a lehetőség, hogy a porondon elhullott lószar szagát szagolgassam, de azért mégis..Jól van, éljenek ők is, mi ,én is! Itt a cirkusz, vigye mindenki a gyerekét, unokáját a sátorba.tapsoljanak, nevessenek! A színvonal biztosított, az Eötvös cirkusz jön. Még emlékszem az öreg Eötvösre, aki a neves dinasztia egyik nagy egyéniségeként húzogatta a bohócruha alól az újabb és újabb hangszereket, amit a porondmester rendre elszedett és és az öreg nagy röhögések közepette bemondja a frankót -Na látod ! Van másik!
Szép nap-ette kartonból összeábdált keményített táblákon, madzaggal összefogva a kandeláber két oldalán lógva hirdeti: itt a cirkusz! Azért hogy mindenki értse-Mari néni is -Eötvös circus European tour ! In your city.!... Hát ez igen ! Ez aztán mellbevágóan hatásos! Nem mintha nem bírnám az angol nyelvet, de engem már az is idegesít, ha azt mondja a szomszéd kis csibe : begurulunk a plázába "soppingolni " Így meg kimondottan rühellem a reklámot. Ha egy ízig vérig magyar cirkusz vendéget szeretne, miért nem vesz annyi fáradságot, hogy érthetően teszi közzé ,hogy itt vagyunk ragyogunk, neked akarunk örömet szerezni a Cirkusz téren, hát gyere le ízibe! De nem... most kellene ide az öreg bohóc / bocs clown / aki előhúzná a bohócruha alól a másik táblát és vigyorogva mondaná, Na látod ! Van másik !
De már nincs .. Ő sem, mi is már alig.
Azért, ez már Jurop..még ha a legalján is vagyunk !
Persze, nem minden cirkusz ilyen földhöz ragadt.. Vannak színvonalasabbak is -bár engem régóta nem dob fel a lehetőség, hogy a porondon elhullott lószar szagát szagolgassam, de azért mégis..Jól van, éljenek ők is, mi ,én is! Itt a cirkusz, vigye mindenki a gyerekét, unokáját a sátorba.tapsoljanak, nevessenek! A színvonal biztosított, az Eötvös cirkusz jön. Még emlékszem az öreg Eötvösre, aki a neves dinasztia egyik nagy egyéniségeként húzogatta a bohócruha alól az újabb és újabb hangszereket, amit a porondmester rendre elszedett és és az öreg nagy röhögések közepette bemondja a frankót -Na látod ! Van másik!
Szép nap-ette kartonból összeábdált keményített táblákon, madzaggal összefogva a kandeláber két oldalán lógva hirdeti: itt a cirkusz! Azért hogy mindenki értse-Mari néni is -Eötvös circus European tour ! In your city.!... Hát ez igen ! Ez aztán mellbevágóan hatásos! Nem mintha nem bírnám az angol nyelvet, de engem már az is idegesít, ha azt mondja a szomszéd kis csibe : begurulunk a plázába "soppingolni " Így meg kimondottan rühellem a reklámot. Ha egy ízig vérig magyar cirkusz vendéget szeretne, miért nem vesz annyi fáradságot, hogy érthetően teszi közzé ,hogy itt vagyunk ragyogunk, neked akarunk örömet szerezni a Cirkusz téren, hát gyere le ízibe! De nem... most kellene ide az öreg bohóc / bocs clown / aki előhúzná a bohócruha alól a másik táblát és vigyorogva mondaná, Na látod ! Van másik !
De már nincs .. Ő sem, mi is már alig.
Azért, ez már Jurop..még ha a legalján is vagyunk !
2012. március 28., szerda
HAVEROM A TAVASZ !
Már nem emlékszem hol hallottam ezt a kiszólást. Úgy negyven-ötven éve ..vagy régebben, talán rugdosó kiscsikó koromban, de eltettem magamnak. Nálam a jelentése annyi, melegszik az idő és az ember fia megtelik valami csiklandós, bohókás, virgoncsággal és vágtatni lenne kedve. Már kedv meg is van, csak hát a kivitelezés hagy némi kívánni valót maga után. Hiába na, a gömbcsuklók cseréje az idén is kimaradt a költségvetésből. Kinn ülök a padon és dacolva az erős sugárzással, feltartott fejjel és csukott szemmel élvezem a verőfényt. Mellettem egy öreg hobó tömködi a pipáját, ami kiszutyakolva tán a nagy honvédő háború idején lehetett. Lassan komótosan tömködi, mintha a világ legprecízebb munkáját végezné. Összeszedett csikkekből válogatta össze , a legváltozatosabb aromával. Van ott pácolt, illatos, ,hosszabb "rigó" szépasszonytól, ki siettében hanyagul leejtette, ezt keveri ráérősen tövig elszívott nyugdíjast, a szétmorzsolt munkanélküli csikkel. Ülök az öreg csavargóval, élvezzük a napot és a kesernyés dohányillatot. Kutyát sétáltató fiatal szomszédasszonyom közeledik, ringó járása táncba hívna és szeme sarkából lesi, nézem -e. Szája szegletében apró mosoly nyugtázza érdeklődésemet. Tavasz van. Kerékpárral érkezik Erzsi a virágáruslány, fékezés közben majdnem rám borul-hiába rakoncátlan egy jószág a drótszamár ! Kosara tele van illattal. Egy csokor jácintot nyom a kezembe - Vidd el az asszonyodnak, had örüljön! -vidámkodik és mielőtt az árát kérdezném, felpattan a kerekezőjére és a kutyák között szlalomozik. Nem semmi mutatvány! Orromat belenyomva a jácintok közé mélyet szippantok a tavaszból és eszembe jut az illatról gyerekkori házunk a Duna partján. A domb oldali jácint és nárciszbokrok tövébe, ott rejtőzködött a pörkölt-égetett cukorból készült nagy tojás és az ajándékok amit a nyúl hozott. Mert abban az időben, a nyúlnak, húsvétkor ez volt rendesen a dolga.
Szép szomszédasszonyom visszafelé ring az ebbel. Fürkészve lesem mit szól a feléje nyújtott pár szál virágnak a csokorból. Látom meglepődik.
Miért kaptam? -kérdi huncutkodva,
Mert tavasz van -hunyorgok - és nekem haverom a tavasz !
Nézzük egymást mosolyogva, mindenki arra gondol amire akar..-
közben a kis "yorky " megjelöli a cipőmet.
Most már tényleg tavasz van..visszavonhatatlanul!
Szép szomszédasszonyom visszafelé ring az ebbel. Fürkészve lesem mit szól a feléje nyújtott pár szál virágnak a csokorból. Látom meglepődik.
Miért kaptam? -kérdi huncutkodva,
Mert tavasz van -hunyorgok - és nekem haverom a tavasz !
Nézzük egymást mosolyogva, mindenki arra gondol amire akar..-
közben a kis "yorky " megjelöli a cipőmet.
Most már tényleg tavasz van..visszavonhatatlanul!
2012. március 10., szombat
BŐGNEK A FŰRÉSZEK !
Bőgnek a fűrészek, sírnak a fák. Már reggel óta visít a szerszám. Gazdája, a szomszédom felkészül a rosszabb időkre. Ennél is?..Kissé pesszimista!
Annyira nem, hogy arra jártomban ne invitálna meg egy pohár borra.
Asszonya elrepült Belgiumba és beállt takarítani. Gondolom van mit, mert annyi ismerősöm ment ki, hogy biztosan kurva nagy rendetlenség lehet ott, ha ennyi takarító kell nekik. Janinak biztos helye van az állami gépezetben. Vonatokat fordít és váltót állít vasútnál - csak nehogy a Balkánra irányítsa a szerelvényt, mert arra sincs manapság kolbászból a kerítés! Hogy irigyeltük anno a jugókat ! Napfény , tenger, nyugati munkavállalás. ".Sic transit gloria mundi"! Mikor utoljára a horvát tengerpartra igyekeztem, láttam a sok szétlőtt felgyújtott házat. Senki nem dolgozott rajtuk, pedig a háború már régen véget ért. Álltak a romok hátrahagyva az enyészetnek, ami nem is tétovázott és ette, marta a hajdani lakokat. Állítólag a szerbeké volt, akik nem mernek visszajönni, a helyiek pedig nem merik felújítani.. Szóval bízom Jani barátomban aki biztos kézzel irányítja a váltást és a síneken a megfelelő irányba döcög majd a vonatunk-ha elindul. Mert döcögni, eléggé döcög az biztos. Olyan jó magyaros ez, mint a csárdás !
Kettőt jobbra, kettőt balra, de előre egy jottányit sem. Talán néha mikor hátszél fúj..de kifújja azt nekünk? És mikor? Lesz-e időnk és türelmünk kivárni azt?
Erről morfondírozunk éppen Jani barátommal, mikor menye tűzszünetet parancsol a fűrészeknek és friss lángossal kínálgatja a favágókat.
Mi pedig Janival csendesen ürítgetjük ki a demizson aljából a maradék vöröset.
Határozottan jobb a kedvünk..
Annyira nem, hogy arra jártomban ne invitálna meg egy pohár borra.
Asszonya elrepült Belgiumba és beállt takarítani. Gondolom van mit, mert annyi ismerősöm ment ki, hogy biztosan kurva nagy rendetlenség lehet ott, ha ennyi takarító kell nekik. Janinak biztos helye van az állami gépezetben. Vonatokat fordít és váltót állít vasútnál - csak nehogy a Balkánra irányítsa a szerelvényt, mert arra sincs manapság kolbászból a kerítés! Hogy irigyeltük anno a jugókat ! Napfény , tenger, nyugati munkavállalás. ".Sic transit gloria mundi"! Mikor utoljára a horvát tengerpartra igyekeztem, láttam a sok szétlőtt felgyújtott házat. Senki nem dolgozott rajtuk, pedig a háború már régen véget ért. Álltak a romok hátrahagyva az enyészetnek, ami nem is tétovázott és ette, marta a hajdani lakokat. Állítólag a szerbeké volt, akik nem mernek visszajönni, a helyiek pedig nem merik felújítani.. Szóval bízom Jani barátomban aki biztos kézzel irányítja a váltást és a síneken a megfelelő irányba döcög majd a vonatunk-ha elindul. Mert döcögni, eléggé döcög az biztos. Olyan jó magyaros ez, mint a csárdás !
Kettőt jobbra, kettőt balra, de előre egy jottányit sem. Talán néha mikor hátszél fúj..de kifújja azt nekünk? És mikor? Lesz-e időnk és türelmünk kivárni azt?
Erről morfondírozunk éppen Jani barátommal, mikor menye tűzszünetet parancsol a fűrészeknek és friss lángossal kínálgatja a favágókat.
Mi pedig Janival csendesen ürítgetjük ki a demizson aljából a maradék vöröset.
Határozottan jobb a kedvünk..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)