A nyúl...

A nyúl, először álmomban  jelent meg...
Mégis csak húsvét felé járunk...miről álmodjon az ember fia, ha nem nyúlról!
Nem tudom az álmos könyvek szerint ez mit jelent. Első és eddig utolsó álmos könyvemet-Krúdy Gyula jegyezte - mivel gyorsan elajándékoztam keresztanyámnak, így nem tudok a soraiban megkapaszkodni.
A szomszédom bemosolygott rám és nekem szegezte a kérdést- van unokája ? Na, erre mit lehet mondani?  Boldog nagyapai vigyorral jeleztem- persze, persze !
 -Hány éves?- inkvizítorkodott.
Vallottam... tizenkilenc!.
-.Kisebb nincs?
-Dehogynem !- eszméltem, mert nyilván akivel dicsekszik a férfiember. az a legnagyobb, legerősebb ,  legokosabb és  fiú!
-Van egy kislány is, hétéves - tettem büszkén a lapra.
Na,  az jó! -mosolyodott el ..Akkor kap tőlem egy kis nyulat!
Tán nem figyeltem eléggé és  nem éreztem az elkövetkezendők súlyát.
Később lejött bátyánk és kérdé - Nem lenne jobb egy kicsit nagyobb.. mégis... a kicsit talán agyon szeretgetik a gyerekek. Legyen, bólintottam, mert ugye viszonylagos a kérdés... mihez képest.Nekem speciel, két bolha között teljesen mindegy melyik a nagyobb, aki csíp vagy aki nem.
Aztán becsapott a ménkű...megérkezett a nyúl gazdástól, egy nagy húsos ládában,  ráccsal a tetején, egy hatalmas szatyor szénával és egy marharépával felfegyverkezve !
Elhűltem...hol nem figyeltem eléggé! Ez a nyúl képes felforgatni a lakást, ez egy vadnyúl kinézetű robusztus elefánt!.Első hökkenésemet látva a gazda, megnyugtatott- Ha vége a húsvétnak és megunja az unoka, majd levágom magának és lesz belőle egy kis húsi.
 Jézus!- tört fel belőlem az ijedség ! És ezt a nyúl hallja ?!...
Rám tör éjjel, betömi a számat a füleivel és nekem annyi! Riadtan néztem körbe keresve a  szabaduló utat, de a nyúlász már árkon bokron túl volt. Itt maradtam a szürke fenevaddal. Kitettem a lépcsőházba, hátha valaki elviszi, de nem!
 Körbe rajongták a lakók jöttek a, Jaj de szép vagy!...
 Istenem, de aranyos és hogy mozgatja a füleit!-.ajnározások. Na, remélem a nyúlnak jólesnek ezek a gügyögések és elfelejti a jövőbéli fenyegetést !
Jaj megfázik miért nem viszi be?-trillázott egy kiszőkített bundás..Biztosan a bundája miatt lett ilyen nyúl toleráns ! Így próbál bűnbocsánatot kérni.
Behúzom a monstrumot és ülünk ketten csendesen . Gyanakodva lessük egymást... a nyúl a ládából kifelé, én a rácson befelé.
In side, looking out -énekelhetné a régi Burdon nótát a szőrös. El vagyunk...Aztán jönnek hozzám, intézzük az ügyeket és el is feledkezem a sapkának valóról.
Csak  a csendesen, mindent ellepő szénaszag és a belőlük gyártott bogyók gurulása térít észhez-ezzel bevásároltam !

Telte múltak az idők a nyulat elvitte az unoka , új húsvétek jöttek, új szelek fújtak a pentelei síkságon, mikor újra felbukkant a nyúl kérdés. Ez olyan mint az ENSZ-ben a magyar kérdés, amit 56-ról nyolc-tíz évig húzogattak a közgyűlésen, mire csendesen kimúlt.
Teo unokám betöltve a tizennyolcat és  azonnal /mikor ha nem ebben az időben! / komoly kapcsolatba lépett imádottjával, aki egy csüngőfülű lábosba való nyúllal volt meghitt kapcsolatban. Ez némileg beárnyékolta a kettes fogalmát, de a nyúl diszkrét lévén, kevés szót ejtett a szabad szerelem ellen. Mármost az ara anyja nemigen lelkesedett a szárba szökkenő szerelem ilyetén való megnyilvánulásán / gyűrű ide vagy oda!/ gyors választás elé állította a leányzót aki erősen orientálódva az érzelem irányában, úgy "Pillangósan" télakolt otthonról! Na,  de nem egyedül,  hanem a csüngőfülü szuszogóval, kalitkával, szénával együtt!
Sok választásunk nem volt, mikor menedékjogot kért a nyúl és a két szerelmetes palánta...és a nyúl lőn, új otthonra lelt az előszobában, vagyis azon a részen, ahol üvegezve van a ház és vidáman szemlélheti a kutyák acsargását, a dupla védelmi kordonon belülről. Hogy ez mennyire nem zavarta a nagy fogút arra bizonyíték a zsáknyi alom amit alá és alóla bányászott ki a karbantartó személyzet, ami véletlenül sem a tulajdonosi körből állt. Magyarul, ez után tojtak a nyúlra! Én meg ülhettem a wc-n talpig széna és bogyószagban, ami  a természet lágy illatát idézte a kicsiny kis trónteremben.
Vagy hat hónap után a nyúl is érezhette itt valami nincs rendben, mert már nem igyekezett  kiszökni a ketrecből. Talán azért is, mert már elfogyott a lerágható sárgára festett hungarocell szigetelőanyag a falról, ami még elérhető magasságban volt a számára, de lehet a kis gazdája gügyögése hiányzott neki!
Közben a szerelem csapágyába is valami homok kerülhetett, mert csikorgóssá változott a harmónia és így veszélye került a nyúl haza találása, az otthon édes füvére. Végre aztán Teo unoka megkönyörült a ház falán vagy rajtunk és rövid tanakodás után, hátára vette a nyúl problémát. Valahogy éreztem eljött a szabadság órája, mert a hajnali kakasszóval a nyúlketrec is bekerült a kicsi kocsiba és az adonyi kompig száguldhattam vele. A biztonság kedvéért igyekeztem, nehogy véletlenül is lemaradjon a kompról!. A túloldalon már várták a szőröst és ha nem lett a Csepel sziget is a nyulak szigete, talán az érdi nyúlrezervátumban élheti ő is a boldog szerelmet, valami nagy bajuszú baknyúllal.

Áldásom rájuk!

Besurranók..

Azt hiszem toleráns vagyok. Lehet mondani,a hátamon fát lehetne vágni. Na persze csak egy darabig, mert lehet azért néha vissza-vissza csapnék..
Kikukucskálok a bolt ajtaján, látom négy fekete ruhás nő tollászkodik a kaputelefonnál és élénken érdeklődik. A töpörödött ráncos mondja a magáét a mikrofonba. Egy csöcsös-bögyös meg igazgatja a haját, lesve magát az ajtó tükrében. Hideg van! Nem engedem be őket, valami azt sugallja nem melegedni akarnak. Aztán nyílik az ajtó, behömpölyög a Pandzsáb különítmény és felkaptat a lépcsőn! Hova -hova hölgyek ? - akasztom meg a népvándorlást. Valami nevet mondanak, aztán sutty, már a liftben nyomkodják a vezérlő gombot és emelkednek felfelé. Öt perc sem telik el,  sietősen avászkodnak lefelé a hosszú szoknyások A ráncos arcú fürgének a lába közé keveredett szoknya, majd elbuktatja a gazdáját,de nem sikerül neki- pedig nagyon igyekszik!
Még be sem csukódott az ajtó mögöttük, jön Béla bácsi botját lengetve és magából kikelve magyarázza, kirabolták. Nem zárta be az ajtót, elbóbiskolt. Besurrantak és a nyugdíja mellett  a nagy borítékban- az összes befizetett csekkjét is elvitték! Kisántikálok az anyagbeszerzők után, persze a nőszövetség már árkon-bokron túl van! Valahogy kezd viszketni a tenyerem. Egy-két hátbavágást azért, csak  ki kellene osztani-minden liberális toleranciám ellenére!
Bosszús vagyok magamra amiért nem állítottam meg őket, de hát ki tudja ki, kinek a rokona? A mai világban? Még a végén rasszistának kiáltanának ki !

Lehet, annyit azért megért volna az ügy !?

Március idusa..

Március idusa !
Ülök a tv előtt, hallgatom az okosokat. Vitatkoznak a történészek  - tömegeket gyilkoltak-e 43-ban a magyar katonák, mielőtt dicsőségesen elvéreztünk a Donnál.  Persze mindenki egyetért, valami volt...de hogy mi és hol...ebben nincs egyetértés...
Kényelmetlen kérdések,nyögve-nyelős válaszok...
Melengetem a lábamat.
Ma hóhányó voltam... egész nap fújt a szél..Mit fújt! Orkánszerűen vágtatott végig az utcán, bár ott havat nem kellett hányni, mert a szomszéd kerítésére tolta fel az egészet. Úgy nézett ki, mintha hegyet akarna csinálni itt a falu legkisebb utcájában. Aztán, megunta az építkezést és a túlsó sarokba tette le a  a pakkot. Nekem maradt a hóhányásnak a terasz, a kert. Kedvenc két kutyám -élvezve a szabadságot-élénk harcba keveredett. Tépik egymást ..pozíció harc. Én a lapáttal oszlatom a  tömeget-kézzel már nem merem, a múltheti atrocitás óta. Egy ujjam bánta! Egy lapát hó a kertbe, egy lapáttal a kutyák közé. Eredményes az akció. Csend, béke...Vendégségbe mentünk volna, de az utak járhatatlanok. Mezőfalváról se ki, se be! A decemberi, elmaradt Ferenc napot szerettük volna megtartani, de azt hiszem, ebből anyák napján lesz csak valami. Lehet, akkor is behavazunk? Ez már a második kísérlet, mert két éve is egy  hóvihar döntötte romba a Ferenc napi ünnepséget és disznótort...
Szomszédom serényen dobálja a havat -fiatalember teheti. Irigykedve nézem, hogy  neki nem fáj a dereka
. A szél szembe fúj, a  lelket is  kifújja belőlem! Szemem televágja hódarával- én ellenállok...már pedig széllel szemben nem lehet..Azt sem!
 Kéne valami lélek és gyomormelengetőt magamba csepegtetnem. Átázott cipővel elcsámpázok a szemközti  bolthoz. A szél ki-ki löki a lábamat... még szerencse, nem dobom fel a talpam, mert az isten sem tudna felsegíteni. Az utca üres, a bolt előtt a bejáró jeges. Beszánkázom a bolt előterébe. A kulcs nálam-pálinka nincs. A polcon valami ott felejtett alföldi jellegű borhalom leledzik- remélhetőleg szőlőt is látott, bár az ára után ítélve... ! Találomra a savanyábbikat  választom - ebből egy üveggel is elég lesz. Hazaszambáznék, de a szél visszanyom! Kemény harcot vívunk egymással, ha nincs az üveg -tán egyensúly sincs ! A kerítésnél a szerszámok várnak.
Sutba a lapáttal ! Lapátoltam eleget lapátoljon más is - hogy idézzem a klasszikust és hanyag mozdulattal lököm fel a segítőimet.. Becsörtetek a konyhába, két kiló hó fagyott a hóhányó nadrágszáramra. Kellemesen ereszkedünk meg a nadrággal együtt. A radiátorhoz simulok, mint szépasszony a hős lovaghoz. Nagy ez a szerelem! Egyik kezem a radiátor bordái közt a másik a poháron. Őrzöm biztonságosan.
Ücsörögve a tv előtt,  szopogatom a savanyát és nézem az okosokat, akik  a tv-ben egymást szapulják.

Hajrá fiúk! Hajrá magyarok!

2013. március 15  Nemzeti Ünnep

no comment

Nem tudom mit kellene tennem!. Romokban a családom. Próbálunk feléledni , túltenni magunkat a történteken..Nehéz ez.. várjuk a rendőrség véleményét..immáron két hónapja... Csak a csend és az őrlődés!
Ki mondja meg mit tehetnék , ki az aki tud egy tuti dolgot, hogy áttegyem magam egy  másik dimenzióba ahol értelmesen, érthetően valaki elmondja, hogy kell ezt elviselni, hogy kell lereagálni a történteket. Mi imádtuk ezt a lányt a hibáival a bajaival , bájaival együtt.. Belőlünk lett értékes kis ember...  Tele volt jóindulattal és szeretettel.
De nekünk már csak az jutott, hogy a sírról leszedjük azt a sok szép- mára már megfagyott- virágot ,koszorút, amit  - akik szerették és becsülték - letettek mikor búcsúztak tőle.
 Egy délutánba tellett...
Ami maradt, az a szépen csillogó réztáblás fejfa  -élt 27 évet..

Csak széttárom a kezem..

Nem tudom jól tettem -e amikor kiírtam magamból a bánatomat, de ez nekem  fontos volt és most is az...
Lehet, ez nem mindenkinek jött le!
Sajnálom! Nem annyira a köznek szántam ezt,  inkább magamnak,  a családomnak, vagy azoknak, akinek a gyerekét felelőtlen emberek a halálba küldték..
Édesanyja és én számomra ami történt, ez a legnagyobb  tragédia !
Bár nyilvánossá tettem a blogomat, kérem azokat, akik viccesnek jelölték  kétségbeesett soraimat- gondolkodjanak !
Ha csak ennyi jött le... szánakozom !..

LEVÉL....HOZZÁD! !

Emily !
Keresgélem a szavakat ...
Először és utoljára írok levelet neked, kislányom.!.
Soha nem voltál annyira távol, hogy levelet írjak neked. Most azt kellene hogy azt mondjam, szeretlek !...
Ezt tudom, hogy tudod!  Mikor reggelente lejöttél a szobádból kócosan, még  álommal a szemedben, fel tudtalak volna kapni , megforgatni  és kirohanni veled a kertbe megmutatni  a napnak, a madaraknak, igen ez az én lányom nézzétek !
Mikor megszülettél, édesanyád elsírta magát.. Kicsi, hosszú,  törékeny baba voltál ,a születés gyötrelmeivel a bőrödön, de én tudtam Te gyönyörű leszel!
 Olyan mint édesanyád ! Szerettelek  akkor is, mikor gipszbe rakták a lábad  - három naposan..Akkor is tudtam  szép leszel, mint egy tündér...nem véletlenül, balett tagozatos lettél. Nem várt gyerek voltál, csak úgy bekopogtattál az életünkbe, elhitetted velünk, milyen boldogság lesz veled élni. Naponta hallgattam a szívverésed, édesanyád hasára hajolva és tudtam olyan leszel, amit megálmodtam.. pici, barna, mosolygószemű, csacsogó, kis copfos kislány. Mindig rajtam lógtál és mondtad  csak a bajuszosok jó emberek és neked is csak bajuszos férjed lesz ! Nevettem rajtad !
Soha nem kellett mondani ,hogy tanulj!...mindig tudtad mint kell tenned !
Csupa -csupa jó jegyek jöttek és remek versek, amire büszkék voltunk.
Azután elmentél egy másik városba, ahol lehet, csak  én nem értettem meg, miért nem akarsz ott a kollégiumban maradni.
 Soha nem beszéltél erről...csak kérted ne kelljen ott lenned....Inkább vállaltad ,hogy reggel öt órakor -kilométereket gyalogolva a hóviharban - leszegett fejjel, hogy  elérd a fehérvári buszt..
Sokszor szorongattam a kocsi kulcsot, hogy utánad menjek és elvigyelek. ..de reméltem megérted mi az, amit az ember felvállal és megcsinál..
Valami történhetett ott, abban a kollégiumban..
Azóta sem tudok semmi biztosat, de akkor valami megváltozott.
Tán a kollégium poroszos fegyelme , tán az itthon hagyott szerelem, tán a lányok csínytevései..ezt már soha nem tudom meg..
Aztán  hazajöttél és összeszedted magad ..nehéz volt, mert a sok inkorrekt emberrel találkoztál. Végig jártál egy évet egy másik középiskolában és év végén eltanácsoltak  mert nem tetted le a német különbözeti vizsgát az év elején...Persze a pedáns tanári karnak előbb nem jutott eszébe, csak akkor bizonyítvány osztás előtt.
Aztán leérettségiztél..és jött a főiskola..
A főiskolán repültél  és leszálltál..Harmadikban egy reggel,odavittelek az iskolához. Megvártad míg elmegyek és leléptél.. Ennyi , eleged volt..
És új szerelem és új gyötrelem és kudarc, kudarc hátán. Segíthettünk volna? Nem tudom..
Talán nem volt elég türelmünk hozzád, a nagy válság közepette.....talán több időt kellett volna szentelni rád..Nem tudom, nem tudom..gyötrődöm.!.
Aztán vittünk mindenkihez aki szerintünk segíteni tudott volna ...nagy tekintélyű lélek búvárokhoz,  lélek mentőkhöz..
Mindenki azt mondta, nem beszéled ki magadból ami fáj..
Itt éltél velünk és nem akartál beszélgetni..
Többször mondtad, eleged van az egészből és egy marék gyógyszerrel  nyomatékosítottad az egészet..
Tetted úgy, hogy ez látványos helyen legyen és valaki tudjon róla.....a mentők jöttek, és vittek és mentettek...megmentettek. Nem akartál meghalni..csak jelezted egyedül vagy...
Elmentél egy iskolába, ahol kisgyermekekkel foglalkozhattál volna..sikeresen vizsgáztál..aztán eltanácsoltak mert voltál orvosi kezelésen...Így lehet lelket ölni !
Az elmúlt időkben azt hittem, minden rendben... ismét jó híreket kaptál, kedves voltál , figyelmes.
Édesanyád és én reménykedtünk. Talán megoldódik minden..
Az utolsó napodon ..gyönyörű voltál, csinosan felöltöztél, kiszolgáltál bennünket, süteményt hoztál fel és  nevettél ..Nehogy megártson a sok cukor!.. Elmentél egy depressziós barátodhoz beszélgetni, segíteni neki..édesanyád futott utánad ...gyere vissza, ne menj el !!
Kiabáltad vidáman, gyere utánam!..
Aztán már csak a reggeli telefon jött..
Egy ember szólt.. baj van..Rosszul lettél és nincs pulzusod..
Hogy mi történt ott, még nem tudom, de tudom, hogy nem te voltál az oka...ebben biztos vagyok! Nagyon sötét ez az ügy!
Egy ember, aki nem is volt ott a bulin, neki szóltak - két és félóra múlva - hogy baj van és neki volt annyi esze,hogy  mentőt hívjon!
Mi már hiába rohantunk és hiába jött az orvos  és hiába  a mentő !...
Csak álltunk ott  és sírtunk..
Érted, ..miattad...miattunk!
Most itt vagyunk, nélküled...
Nem tudom mi lesz... ha  mi halunk meg hatvan évesen, az természetes..de huszonhét évesen meghalni baromság..érted baromság.!!
Nem szerethettél eleget, nem lett gyereked, nem kísérhetted iskolába és nem lett unokám, akivel csibészkedhettem volna...akivel eljárunk volna pecázni és  kivel együtt gitározhatnánk vagy lecsoroghatnánk a Dunán..
Nem lett ebből semmi...és már nem is lesz..
Már nem kiabálhatok fel reggelente.. .Készülj Emily!  Indulnunk kell!
Te már elindultál egy hosszú útra, a magad útjára.
Előttem indultál.. .és nem vártál meg.!..
Tündérként születtél...angyal lettél!
Az ég vigyázzon Rád kislányom !

                                                             Váczi Emília Anna
                                                                   1985-2012
http://youtube/P9K27HvhDxA

Nyolcvannyolc év..

November van.
Még nem emberkedik az idő, satnya  szellő pörgeti a sárga leveleket. Béla bácsi kis ételhordójával zörögve és botjára támaszkodva beles a boltba.
- Na mit szól?- reszeli a torkát, mintha potens érdeklődő lenne a jó seggű bájaira. A formás nő előtte sietett ki a kapun, forgatva maga után a férfi fejeket  Nyolcvannyolc éves az öreg éppen ma, és elemében van. Irigylem az aktivitását. Jön megy egész nap és meg-megáll velem egykét  szóra. Mert beszélgetni nagyon szeret. Naponta megbeszéljük az aktuális politikát -  nem kímélve a politikusokat, okoskodókat, aztán  szántunk, vetünk. Mindezt verbálisan, mert ugye földünk egyikünknek sincs. Neki már nem, nekem meg talán nem is volt - leszámítva az anyai örökségem, amit pár óra alatt sikerült elkótyavetyélnem. Szóval erősen izzítunk és vitatjuk a földművelés  helyzetét és a helytelen vetésforgó alkalmazását, a rendszeres szerves trágyázás elmaradását.  Már lassan profi leszek benne -  Béla bácsinak köszönhetően, mert abban az átkosban ő  agronómusként. hasítatta a földet- nem is eredménytelenül .Az asszony halála költöztette be "sztalinba", ahogy ma is említi a város régi nevét. Szinte megfiatalodik az öreg, míg  parasztizálunk. Kihúzza magát a görnyedtségéből, kiegyenesedve magyaráz és még a botját is emelgeti a nyomaték kedvéért. Szakértelme elvitathatlan. Meggyőz...elvégre ő csak tudja...
 Mosolyogva, katona sztorikkal szórakoztat, amikor honvédként nagybátyámmal szolgálta a hazát Mátyásunk seregében.
- No, nem az igazságos volt a király abban az időben, hanem a másik az a"nitrafás" kopasz -mosolyodik el az öreg -emlékezve  Rákosira, a nagy május elsejei felvonulásokra és a munkás-paraszt nagygyűlésekre Aztán komolyra veszi dolgokat.
- Söpörték azok a pallást.. söpörtek azok mindent !  Szemetek vótak azok is !- tolja bele a jelent  a régi  padlás porába...
- Lehetett vóna jobb is, ha lett vóna aki elmagyarázza azoknak - bök az ujjával felfelé!- meg, ezeknek is !

- Ja-ja -bólogatok, mert aztán erre nincs  is  mit mondani . Elgondolkodó csend ereszkedik közénk...
- Na, megyek fiam !-int és rám hagyva a konzekvenciát  az ereszkedő ajtó nyikorgása bekíséri a liftbe.
Isten éltesse Béla bátyám !
Nyolcvannyolc év az már hatalom...csak ezzel  és mással sem tudunk mit kezdeni..

CÍDER

Újabb termék rántja magasba az életszínvonalunkat, a  neve Strongbow Gold Cider ! Némi keresgélés után, eszembe ötlött zsenge ifjú korom első italozása , amikor barátkozván az alkohollal, csendes cider szopogatásba merültünk a bokros Duna parton. Nem nagyon jött be... a sherry brandy jobban ízlett,de az ember ne válogasson ha meghívják egy pár kortyra. Így aztán nem  is lettünk a ciderrel nagy barátok.  Talán akkor találkoztam vele ismét, mikor gyerekkori haverom K. Ferkó  "bélás"-ért tarhált a Dózsa mozi előtt és jutalmul, mikor adtam neki négy forintot / csak a történelmi hűség kedvéért kettő "bélás" volt az a négy forint/ az orrom alá tolta a szakadt sportszatyrából előhalászott, kissé kétes küllemű félliteres üvegét. Hát, nem mertem összejönni vele..mármint a ciderrel. Ferit viszont, levakarni sem lehetett. Ahol meglátott, azonnal barátságáról biztosított és ezt a környezet tudomására is hozta nagy hangon.Nem repdestem az örömtől. Képes volt odaugorni a legváratlanabb helyzetben és...
- Ha adsz egy húszast Lackó kézen állok neked!- és  már produkálta is a kézenállást a város főutcáján. Hát a menekülésre már nem volt mód és egy húszast kellett adnom minden berzenkedésem ellenére.Aztán elsodort a nagy szél bennünket egymástól, nem igen láttam, ha igen akkor taj részeg volt, vagy valakit éppen megpróbált levenni egy kis apróval, így elmenekülhettem a kézenállás elől, merthogy ha lábon nem is, de kézen megtudott állni ! Ad az Isten néha különleges képességeket a teremtményeinek !
Egyszer még összejöttem vele a parkban, a nagy nyári melegben ücsörögtem a padon - valami sürdős gondolkodni való dolgom volt-amit otthon nem végezhettem el nyugodtan- mikor a bokrok közül felbukkant Ferkó és akkor már nem volt menekülés. Előhalászott abból az igen szakadt kockás sportszatyrából két üveg cidert és innom kellett vele, ha akartam ha nem. Egy félóra múlva már párás szemmel meséltük egymásnak az óvodáskori élményeinket merthogy az almabor jó mélyen letudott tolakodni az emlékek közé. A második üvegre már csak homályosan emlékszem..annyi bizonyos, benyomtunk cefetül.. Mikor késő este  hazamerészkedtem csak annyit tudtam elmondani almabor..merthogy a hivatalos megcímzése az üvegnek ez volt. Ezt a legszakadtabb alkoholisták itták, mert olcsó volt és hamar hatott. . Aki ennél sokkosabb állapotba próbálta juttatni magát, az a Diana sósborszeszt favorizálta !  Ezután az agysejt pusztítás után, többé nem barátkoztam a szóban forgó almaborral , de úgy hallottam mostanában a zengzetes Strongbow Gold Cider néven kelleti magát.
.Jó felvitte az isten a dolgát !
Ilyen névvel az angol parlamentbe is be lehetne jutni!

JUROP !

Jurop ! Mondom, hogy mindenki értse, Jurop!.Itt vagyunk,megérkeztünk hála istennek, gond egy szál se' , megtörtént ! Beértünk Európába!  Jövök a  busszal befelé a városba és élénken figyelem az utcát. Mikor én vezettem erre soha nem volt lehetőségem, csak most, hogy a nyugdíjas jegyemet kihasználva buszozhatom pár forintért. Nagy élvezet mellett praktikus is. Szóval ülök a buszon, lesem a csajokat és az út menti plakátokat. Felvillan az egyik megállóban , cirkusz érkezik a városba! Ihaj-csuhaj  ! Lesz itt minden..óriás , törpe, akrobata és cilinderes műlovarnő ,aki a második részben bedugja a cilinderes fejét a fogatlan oroszlán szájába, miközben hátsó fertályát csábosan riszálja a kisgyerekes apukák nagy örömére !
Persze, nem minden cirkusz ilyen földhöz ragadt.. Vannak színvonalasabbak is -bár engem régóta nem dob fel a lehetőség, hogy a porondon elhullott lószar  szagát szagolgassam, de azért mégis..Jól van, éljenek ők is, mi ,én is! Itt a cirkusz, vigye mindenki a gyerekét, unokáját a sátorba.tapsoljanak, nevessenek! A színvonal biztosított, az Eötvös cirkusz jön. Még emlékszem az öreg Eötvösre, aki  a neves dinasztia egyik nagy egyéniségeként húzogatta a bohócruha alól az újabb és újabb hangszereket, amit a porondmester rendre elszedett és és az öreg nagy röhögések közepette bemondja a frankót -Na látod ! Van másik!
Szép nap-ette kartonból összeábdált keményített táblákon, madzaggal összefogva a kandeláber két oldalán lógva hirdeti:  itt a cirkusz! Azért hogy mindenki értse-Mari néni is -Eötvös circus  European tour !  In your city.!... Hát ez igen ! Ez aztán mellbevágóan hatásos! Nem mintha nem bírnám az angol nyelvet, de engem már az is idegesít, ha azt  mondja a szomszéd kis csibe : begurulunk a plázába "soppingolni "  Így meg kimondottan rühellem a reklámot. Ha egy ízig vérig magyar cirkusz vendéget szeretne,  miért nem vesz annyi fáradságot, hogy érthetően teszi közzé ,hogy itt vagyunk ragyogunk, neked akarunk örömet szerezni a Cirkusz téren, hát gyere le ízibe! De nem... most kellene ide az öreg bohóc / bocs clown / aki előhúzná a bohócruha alól a másik táblát és vigyorogva mondaná, Na látod ! Van másik !
De már nincs .. Ő sem, mi is már alig.
Azért, ez már Jurop..még ha a legalján is vagyunk  !

HAVEROM A TAVASZ !

Már nem emlékszem hol hallottam ezt a kiszólást. Úgy negyven-ötven éve ..vagy régebben, talán rugdosó kiscsikó koromban, de eltettem magamnak. Nálam a jelentése annyi, melegszik az idő és az ember fia megtelik valami csiklandós, bohókás, virgoncsággal és vágtatni lenne kedve. Már kedv meg is van, csak hát a kivitelezés hagy némi kívánni valót maga után. Hiába na, a gömbcsuklók cseréje az idén is kimaradt a költségvetésből. Kinn ülök a padon és dacolva az erős sugárzással, feltartott fejjel és csukott szemmel élvezem a verőfényt. Mellettem egy öreg hobó tömködi a pipáját, ami kiszutyakolva tán a nagy honvédő háború idején lehetett. Lassan komótosan tömködi, mintha a világ legprecízebb munkáját végezné. Összeszedett csikkekből válogatta össze , a legváltozatosabb aromával. Van ott pácolt, illatos, ,hosszabb "rigó" szépasszonytól, ki siettében hanyagul leejtette, ezt keveri ráérősen tövig elszívott nyugdíjast, a szétmorzsolt munkanélküli csikkel. Ülök az öreg csavargóval, élvezzük a napot és a kesernyés dohányillatot. Kutyát sétáltató fiatal szomszédasszonyom közeledik, ringó járása táncba hívna és szeme sarkából lesi, nézem -e. Szája szegletében apró mosoly nyugtázza érdeklődésemet. Tavasz van. Kerékpárral érkezik Erzsi a virágáruslány, fékezés közben majdnem rám borul-hiába rakoncátlan egy jószág a drótszamár ! Kosara tele van illattal. Egy csokor jácintot nyom a kezembe - Vidd el az asszonyodnak, had örüljön! -vidámkodik és mielőtt az árát kérdezném, felpattan a kerekezőjére és a kutyák között szlalomozik. Nem semmi mutatvány! Orromat belenyomva a jácintok közé mélyet szippantok a tavaszból és eszembe jut az illatról gyerekkori házunk a Duna partján. A domb oldali jácint és nárciszbokrok tövébe, ott rejtőzködött  a pörkölt-égetett cukorból készült nagy tojás és az ajándékok amit a nyúl hozott. Mert abban az időben, a nyúlnak, húsvétkor ez volt rendesen a dolga.
Szép szomszédasszonyom visszafelé ring az ebbel. Fürkészve lesem mit szól a feléje nyújtott pár szál virágnak a csokorból. Látom meglepődik.
Miért kaptam? -kérdi huncutkodva,
Mert tavasz van -hunyorgok - és nekem haverom a tavasz !
Nézzük egymást mosolyogva, mindenki arra gondol amire akar..-
közben a kis "yorky " megjelöli a cipőmet.
Most már tényleg tavasz van..visszavonhatatlanul!

BŐGNEK A FŰRÉSZEK !

Bőgnek a fűrészek, sírnak a fák. Már reggel óta visít a szerszám. Gazdája, a szomszédom felkészül a rosszabb időkre. Ennél is?..Kissé pesszimista!

Annyira nem, hogy arra jártomban ne invitálna meg egy pohár borra.
Asszonya elrepült Belgiumba és beállt takarítani. Gondolom van mit, mert annyi ismerősöm ment ki, hogy biztosan kurva nagy rendetlenség lehet ott, ha ennyi takarító kell nekik. Janinak biztos helye van az állami gépezetben. Vonatokat fordít és váltót állít vasútnál - csak nehogy a Balkánra irányítsa a szerelvényt, mert arra sincs manapság kolbászból a kerítés! Hogy irigyeltük anno a jugókat ! Napfény , tenger, nyugati munkavállalás. ".Sic transit gloria mundi"! Mikor utoljára a horvát tengerpartra igyekeztem, láttam a sok szétlőtt felgyújtott házat. Senki nem dolgozott rajtuk, pedig a háború már régen véget ért.  Álltak a romok hátrahagyva az enyészetnek, ami nem is tétovázott és ette, marta a hajdani lakokat. Állítólag a szerbeké volt, akik nem mernek visszajönni, a helyiek pedig nem merik felújítani.. Szóval bízom Jani barátomban aki biztos kézzel irányítja a váltást és a síneken a megfelelő irányba döcög majd a vonatunk-ha elindul. Mert döcögni, eléggé döcög az biztos. Olyan jó magyaros ez, mint a csárdás !
Kettőt jobbra, kettőt balra, de előre egy jottányit sem. Talán néha mikor hátszél fúj..de kifújja azt nekünk? És mikor? Lesz-e időnk és türelmünk kivárni azt?
Erről morfondírozunk éppen Jani barátommal, mikor menye tűzszünetet parancsol a fűrészeknek és friss lángossal kínálgatja a favágókat.
Mi pedig Janival csendesen ürítgetjük ki a demizson aljából a maradék vöröset.
Határozottan jobb a kedvünk..

Fenn a fészen!

Na, itt vagyok de félszemmel fészelek! Nem fészkelek "facekolok"... ezzel nyitok, mielőtt belekavarodnék a mondókámba. Tehát fenn vagyok a virtuális országúton és az arcképek könyvét lapozom, mikor beugrik egy hír a jobb oldalon:
Most igazán leköthetem a kínai tartózkodásom itt és most a kínai szépségszalon válogatott hölgyeivel. Gondolkodtam mit csinálhatnék velük záros időmben, ha netán Kínába vet a jó sors és lődörgök Shanghai utcáin, keresve a magyar anyanyelvű kínai populációt.Tán csak nem a Venesz-féle szakács könyvet bújnánk át közösen a lélek emelő magyar konyha dicsérete gyanánt?.. Nem hinném, annyira nem jól tápláltak a hölgyek, hiszen ki van írva...55 kg, 63 kg...mit kezdjek egy kicsi kínaival, kinek nincs étvágya csak néz, azzal szép mandulavágású szemeivel és nem eszik.. Ráadásul mind keverék, mert az egyik neve véletlenül sem Vú Fú vagy " Édes Hegyi Manna. "
Á!

Doris, Flo, stb. Na már most tételezzük fel-mert miért ne- elküldenek Kínába rizst fényezni órabérbe és akkor jön velem szemben a hirdetésből megismert Doris és ráköszönök!...Jó estét Doris-ka! - mert udvarias ember vagyok- és nem hagyna cserben az érettségi.. Doris finoman mosolyra húzná el csókos száját és ékes magyarsággal szólna hozzám a rizs fényezés közben megfáradt lábamra nézve... Tolna cipő? kici, sok? Teccék választ! Én pedig mindjárt érezném a józsefvárosi fílinget és feldöntve a rizses edényt, boldogan kapnám ölbe, majd egész éjjel a kiejtést gyakorolnánk az ágyban, miközben fényes szelek fújnák a napközbeni lobogásban megfáradt nemzeti trikolórt !Hajnalban pedig kikiabálnám az ablakból - hogy mindenki hallja!
Éljen a kínai magyar örök és megbonthatatlan barátság és világ béke!Vesszenek az imperialista, kapitalista../na-na, ezt azért most mégsem!/
Mert modorom az van..!

KOPOGNAK !

Kopognak az ajtón. Gyuri szomszéd jön, aki rendes ember, Mozdonyt nem lop, bokszot nem eszik...szóval mondom rendes ember! Mikor az utolsó APEH /NAV/ csapásom volt és az autómat - amivel dolgozom felpakolták a trélerre , reggel odajött. Mivel jársz be dolgozni ?
Mivel, mivel!..Busszal!- adtam a büszkét. Na itt a kulcs - mutatott a Szamarájára - járj ezzel! Ez a autó nem ma született, de nem ázik be és némi visszafojtások után a nyolc literrel is megelégszik a megszokott tíz liter helyett. Szóval jó tett velem. Én meg Őt ezelőtt is ,most is, mindig szívesen látom.
Virágos jó kedve van, amit még az utca végén lévő Vad Macskában gyűjtött be, némi sörök közepette. Miután egy-két pohár borral leigazoltunk a barátságunk tartósságát, elmerültünk a világ dolgaiban és alig győztük az adomákat sorolni. Ahogy ilyenkor lenni szokott, borozás közben!
A tv közben megy és valami egyházi méltóság kezd lélekemelő beszédbe, mikor Gyuri elröhinti magát!
Na ezt figyeld !
Anyu - mert így hívja anyósát - aki igazi hívő asszony, eljár minden misére, még a szomszéd faluba is. Előszálláson akarta a püspöki misét megnézni. Nosza, indultunk az autóval és időben helyet foglaltunk a falu szép templomában. A többi mezőfalvi hívő ember és asszony meg busszal indult a jeles esemény megtekintésére. Már javában tartott az ájtatosság, mikor a buszos különítmény- ami természetesen minden kocsmánál megállt - befutott a misére. Éppen akkor, mikor a püspök belefeledkezvén a misébe, élénken ecsetelte Jézus tetteit és a biblia citálásában ahhoz részhez ért a példabeszédben, hogy " Kik vagytok ti idegenek?!" ... a bejövő mezőfalvi különítmény két, kissé kapatos tagja azonnal lereagálta a kérdést és a nagy csendbe beordította - Kik, hát kik ? Én meg a sógorom !
Kis híja volt, hogy röhögésbe ne fulladjon a püspöki mise, mert a két atyafi véve a bátorságot még a következő bibliai kérdésekre is válaszolni szeretett volna!

No ezt, a józanabb része a gyülekezetnek már nem tolerálta és enyhe noszogatásokkal a közeli 3113 sz vendéglátóipari egységbe toloncolta a tanúság tevőket, hogy ott várják ki a mise végét.. Miközben Gyuri barátom erről a nemes ünnepről tájékoztatott és a lecsurgó könnyeinket letörölgettük, mélyen elgondolkodtunk a világ nagy igazságain.. Csak egyszer válaszoljon az ember az isteni kihívásnak, mindjárt deportálják a kocsmába!..

VALÓ VILÁG !

zajlik az élet körülöttem.. Vasárnap lévén rendesen elszunyókáltam kedvenc fotelemben mikor hallom lányom szobájából a hangokat - Csaba vagy Attila, Attila vagy Csaba !
Türelmes emberként lazára veszem a figurát- adassék meg a császárnak ami jár és a népnek is -nem bánom ! Tőlem Mónika is újra debütálhat, rendesen lezárom a fülem és elkövetem firkáimat... De azért ez nem semmi ! Nem irigylem a palit mert ennyi időt, ennyi hülye között ép ésszel eltölteni az nem Hawaii! Megérdemli a pénzt, bár azt azért zárójelben megjegyzem ez az én lábamból is ki tudná húzni a tüskét! Szóval a végén belevalóztam magam - álmaimból - a világba és érdeklődve tapadtam a képernyőre...
Nem rossz gyerek ez az Attila ! Keményen állta a sarat és a mű ködöt is, a végső - győztes- belépésekor. Már csak azon aggódtam, le ne essen a csávó,mert akkor oda a fanyalgásom! Persze nem az irigység beszél belőlem - mert minek is vallanám be - örüljünk a szerencséjének ! Végre láthatok egy boldog embert ebben az igen boldogtalan országban ! Megnyert mindent amit lehetett - kocsit, lakást, pénzt, nőt- bár az már az ő kasszájára megy ..
Most már könnyű szívvel hajtom fejem a párnámra, győzött a jobbik, éljen az igazság! Csak az aggaszt hogy reggel ébredve nekem is elkezdődik megint a való világ...ahol se kocsi.se pénz.. Na, nő az még van, itt szuszókál mellettem...
Azért ezt a kis tarkát nem cserélném le..

BEFÚTTA AZ UTAT A HÓ!

A nagy havak idejét éljük, egyéb foglalatosságaim miatt itthon rekedtem, nem is bánom, kell egy kis hóhányás az ember életében, hogy érezze "Mi végben is vagyunk mi itt a földön"!
Kapom fel a fejem, a deles hírekben a magyar királyi televízióból kisugárzó információra , Adony és Kalóz között megállt az élet, se ki, se be az utakon..mert befúttajazutatahó! Így népiesen a sző legszorosabb értelmében.
 Nézem a csinos kis hölgyet, Isten bizony napok óta szemezünk egymással, így az képernyőn keresztül, de a randira még várni kell, mert tényleg befútta az utat a hó! Elmennék arra - mert délután éppen ráérek,de nem tom, hol a bánatba van Kalóz..
Töprengésem közben arra gondoltam, tán a Dunán törték a jeget és előkerültek a Dunai hajós bolgár kalózai Strigáék és kiszabadulván a vernei könyvből most veszik be Adonyt és a haramiák össze kaszabolják az ABC pénztárosait az üvegbetét díjjakért. Nosza, kapnám is a telefont ha lenne térerő- így télvíz idején előfordul az ilyesmi - de beugrik nem Kalóz az hanem Káloz! Szegény bemondónak rosszul írták fel!
A szerkesztő nézte Káloz nevet, Káloz... Káloz-ez hülyeség... így semmi értelme a dolognak,hát vette az elefántos radírját és kidörzsölte az ékezetet.
Engem nem különösen ráz meg hogy éppen nem lehet Adonyból átjutni Kálozra - mert mégis csak arra van licence szélnek télen, hogy fújja be az utakat - de azért ez nem egy országos hír ugye? Szerintem hetente jó ha húsz autó veszi a bátorságot hogy átkeljen a mezőföldi dombok között a sárvíz partján leledző kis községet meglátogatni.
Nem megbántva a káloziak önérzetét, de kevés olyan dolog van ott ami a felületes figyelmemet felpiszkálná.Tán a természetessége, a sárrét vadregénye, a Zichy kastély?
 Bár voltam Kálozon, de férfiasan bevallom azt nem láttam. Tudom ez az én hibám,de mégis.. Mi az isten agara rejtőzködhet ott abban a kicsinyke faluban - ami kb negyven kilométerre van Adonytól- hogy a 6-os számú főközlekedési úton tábla mutatja merre van Káloz! Ha Adony kacskaringós útjain átverekedjük magunkat, akkor jön vasutasok városa Pusztaszabolcs, a sínekkel. Egy Lajos király korabeli széttöredezett keskeny úton keresztül harminccal átvitorlázunk a lerombolt Felső-cikolai állami gazdaság épületei között. Eltoljuk a verdát, a jó illatú Szabadegyházára, ahonnan némi kacsázás után Sárosd City közepén csapódunk. Innen már gyerekjáték a szintén makadámos úton / szegény McAdam ha tudná hányszor térítettük már édesanyját valami ledér foglakozás felé ezért az utakért!/ Sárkeresztúrba érünk ahol megcsodálhatjuk a flórklórjáról híres tollazó falu, sárga, kék, lila házait - kőoroszlánokkal a kerítésen - némi sas beütéssel.
Rövid tanácstalanság után megtalálva a második legelhanyagoltabb utat, már is zötykölődhetünk Káloz felé.
Egy jó tízes és lám már meg is érkeztünk Kálozra vagy -ba, ahogy tetszik. Nem mondanám ,hogy sok járművel találkoztam mikor arra jártam, talán kettővel..egy vödörkék Zsigulival - csomgtartójából potyogott ki a frissen vágott akácfa és egy szakadt teherautóval. No, most tételezzük fel, stratégiai szempontból fontos Káloz..
Mit ad isten, mozgósítás van..mert veszedelmesen fenyegetnek bennünket az osztrák hegyivadászok és át kell csoportosítani az erőket Kálozra. Mit tesz az osztrák hegyivadász? Keresi a térképen és megüti a guta, hogy hova kell neki vonulnia egy kis ütközetért. Ha akkor nem murdel meg, az úton csak kitörik a kereke, mert aztán kátyú arra annyi van mint Panni nénin a tetű ! Ő meg arról volt híres. Nosza, már is visszavertük a labancokat egy kis jól álcázott rafinériával! Most már csak a Hősök terére kell vonulni és kapjuk a plecsnit és a krumpli virágot a zubbony hajtókájára.. Na de, ha nem stratégia van a dologban akkor mi a szösz, mert Fehérvárról jó úton az M7-en keresztül vidáman lekocsikázhat bárki falulátogatásra.
Dunaújvárostól pedig szintén el lehet könnyedén jutni Sárbogárdon keresztül, ha az ember Kálozra vágyik.. Akkor meg mi a penésznek terelik a kalandvágyókat erre a kietlen, lyukas, jég-marta, keréktörő útra? Elképzelni sem tudom... Ilyenkor aztán tényleg jól jön a baki. Adonyból Kalóz felé, befútta az utat a hó. Slussz-passz!
Mindenki maradjon otthon!

És újra szól a hétlövetű !

Itt vagyok, élek és az átvonulók csapatába értem. Átvonulok a megfejtőkből az értetlenek csapatába.. Eddig király voltam saját kis dombocskámon, tudtam ki-kivel és kitől-mire számíthatok..Na ez megszűnt! Valahol elvesztettem a fonalat. A héten is azt halottam a tv-ben, fiúk lányok itt kurva nagy a sajtószabadság !
Már kezdtem magam jól érezni..nocsak, "háváj-dídzsí" az élet?... mikor hírnök lohol végig sorok közt, hogy kedvenc újságíróm lapátra került a helyi harsona oltáráról. Nem mondanám-mert minek -szeretem a stílusát. Kis firkantásai, patikamérlegen mérhető finom pengéi a hírlap fenntartásának komoly támasza volt. "Hétlövetűje" mindig célba talált és ha csak polemizált akkor is élvezettel olvastam sorait. Na ennek most vége.Jön egy racionálisnak mondott láz és pont azt a futárt üti ki a főtábláról, aki legtöbb pontot szerezte eddig..A napokban jött a telefon, fizessek elő a "Helyi Sikolyra"... Erősen keresgettem pénztárcámat..nosza van-e még két piaszterem az élvezetekre, de belátom bölcsen cselekedtem mikor a kivárásra szavaztam.
Értem én a dolgokat, persze.. példát kell statuálni mindenhol..hogy jön az elő ,hogy egy kis újvárosi újság riportere,a Nagy Politika fejére barackot nyom?! A Nagy Politika még is csak egy érzékeny ember.!! Nem? Zokon veszi a beleszólnak a magán életébe.. Pedig az a szemünk előtt játszódik..
A kezdeti, ártatlannak feltételezettből, az elkurvulásig itt minden van!
Mi pedig, birkák módjára bégetünk az akol előtt!..,mert bejutás, már oda sincs..!
Ezek után mi maradhat nekünk, hogy majd szamizdatként bujtatjuk a sorait a nagykabát bélésében?!
Eddig is élveztem a soraidat Boda Andris, hát had szóljon továbbra is a hétlövetű!

http://hetlovet.com

HAMAROSAN!

Hát ide jutottam!
A blogjaim-ban elkövetett firkáim olvasottsága meghaladta a harminchétezret. Így kedves szerkesztőnőm megkeresett azzal, hogy egyben is hozzuk össze ezeket a száj jártatásokat. Bízom az ízlésében,így mást nem tehetek, azokra bízom ezeket a gondolatokat akik eddig elolvasták , vagy esetleg elolvassák majd, miként éreztem-érzek a körülöttem zajló világról. Ha néha torz vagy mulatságos ez, az nem csak az én hibám!
Jó szórakozást !

AZ IGÉRET...

Megvan !
Megtaláltam !- vigyorodott el Tibor, miután lehajolt a zenekari boxban és felmarkolta a csomagot, amit a délutáni randevúra élesített. Rajongók mindig is voltak. A karcsú barna lány, aki nővérként dolgozott a kórházban, elhúzta a száját, látva az ügyetlenkedését.. Amúgy tetszett neki a srác, bár barátnője pasija volt többször kapta magát azon, hogy belefeledkezik a bámulásba. Nem sokat adott a férfiakra, de ha lehetett mindent kihozott belőlük. A zenészek meg mindig hajlandóak voltak a lányokhoz közeledni. Enci a barátnő, Görögországban nyaralt és rábízta a tévelygőt, aki képes volt öt perc alatt becsajozni. - Vigyázz rá, nehogy elkutyuljon! - kacsintott rá indulás előtt.
Enci egy csupa energia nő, éppen a tengerben áztatta magát és régi görög barátjával múlatta az időt . Nagy szerelem volt neki a görög, persze erről Tibor nem tudott.. Kellett lánynak egy utolsó randevú, egy összebújás és búcsú Kosztasztól, aki kitelepült Görögországba. Magyarországon született, de az álmai mindig ott jártak, így elindult vissza – haza. Enci tépelődött. Lehet az életben nem látja többé, nem fog vele szirtakit járni,. nem túrhat göndör fekete hajába, nem simulhat olajos testéhez a nyári fűszeres illatú éjszakán, amit az olajfa és szuflaki sülő illata árasztott. Úgyhogy kellett egy utolsó éjszaka, egy örök emlék, amit sokáig viselhet a bőrén, amire rossz időkben emlékezhet amikor a majd jönnek a csalódások. Akarta a görögöt....

De Tibor,ez a pasi otthon mindent megért neki...Nem szerette volna, elveszíteni! Igaz kissé zűrös volt a háttere - nős, gyerek, de az ágyban megőrült érte. A szeme pedig olyan - szokta mondani a barátnőjének-mint az ördögé! Rábízta hát a barátnőjére az őrzést. Anna meg is ígérte,hogy vigyáz rá és amit ő megígért, az úgy is volt. Már a bárban szemmel tartotta és a heveskedő lányokat hátrébb szorította. Beállt a srác elé és kezét hátrarakva így tapintotta ki a gondolatát. Tibor meglepődött, de jól esett neki a törődés. Bár, az a szőke...az, jött volna!-révedt el.
Élvezte, hogy vigyáznak rá.
Karanténban volt és mosolyogva tűrte a gardedám felügyeletét. Tetszett neki a lány közelsége a bátorsága és a keze melege. A zene hajnalban véget ért és megindultak, kinek merre volt dolga. A pultos lányok, akinek nem volt randevúja vagy a férje jött érte az hazafelé, a szabadabbak bele a hajnalba , kapatosabb pincérek meg a piaci csillagvizsgálóba. Nevét onnan kapta, hogy hajnali felest csak úgy” hanyattosan” lehetett bedobni, miközben a csillagok még fenn voltak az égen, és a pohár két széle mellett szépen lehetett őket vizsgálni -már aki még látott az éjszakai tivornyától.
Anna kézen fogta a kissé spicces őrizetest és a szomszéd házhoz vezette. A lift ajtó előtt a karjaiba kapaszkodott, nehogy ne értse a helyzetet és elmeneküljön. Nem volt nehéz nem megérteni. Csak az a "barátnőség", az ami zavarta. Aztán elengedte magát... tán, ez is a próba része?
Lesz ami lesz, belépett a liftbe. Ott még egyértelműbbé vált, amit addig nem akart érteni.
A lány hozzábújt és nyakába kapaszkodva a száját kereste. Melle a melléhez ért.Vastag, érzéki szája volt, mit az izgalom még csak tovább duzzasztott. Nyelve a nyelvét kereste. Tibor türelmetlenül a testét kutatta. Jó csók volt. Bizsergető, vágykeltő, őrületen jó ! Keze, lába remegett mindkettőjüknek mikor a fülke hatodikon megállt. Anna szinte berántotta garzon ajtaján Tibort és az előszobában rángatta le róla ruhát. A szétdobált ruhákon keresztül taposva estek be a fürdőszobába. A forró zuhany csak a vágyat fokozta ,aztán szinte tépték egymás testét. Ez nem szerelem volt, ez egy kerge násztánc, egy bizarr őrület, ahogy a lejtőn lefelé rohanó fékezhetetlen buszban egymásba marnak az emberek, egy utolsó szalmaszálba kapaszkodva, görcsösen ordítva és elvesztve minden józan eszüket, próbálnak életben maradni!
 A széles ágyon ébredve Tibor hosszan nézte a lány testét. Szép volt. A szeretkezés mindig megszépít. Eddig fel sem tűnt arányossága, nap barnította bőre.Keze a csípőjéhez ért és tenyerét végig csúsztatva a gerincén, ráhajolt. Megérezte a test melegét és nyelvét lassan végig húzta Anna nyakán. Az friss bőr illata megszédítette.. Ölébe vonta a lányt, ölelgette, melleit kereste és lüktetni kezdett az agya. Anna megremegett, megfordult egy hosszú csókot adott a szájára, aztán fürgén kiugrott az ágyból. Mennem kell dolgozni! -nevetett és bevette magát a fürdőszobába.
A zuhany alatt jókedvűen kuncogott.
Tibor ténfergett,kereste ingét, felhúzta nadrágját és állt értetlenül az előszobában, cipőivel a kézében.szólongatta a lányt.
Anna meg csak mosolygott a zuhany alatt.
Amit megígért, teljesített- vigyázott srácra.
Hogy el ne kutyuljon..!




A giftet, a hotdog.hu oldaláról kölcsönöztem -köszönöm!

AKKOR, AZ ISTEN EGY KICSIT FÉLREFORDÍTOTTA A FEJÉT..

Akkor elsírtam magam ! -szívott cigarettájába L.
Hosszan nézett a kifújt füstbe, mintha kapaszkodót keresett volna a kékségben.. Tán percekig is eltartott volna a csend, ha nem nyúl a pohárért odakoccintva az alját asztalhoz. Remegett a keze
 – Imádkoztam is érte! - tört meg a hangja, közben tenyerével törölte az arcán lecsorduló keserűséget.
Tudod? -sóhajtott egy nagyot- nagyon szerettem.
 Ritka dolog egy férfi életében mikor ezt bevallja. Én harminc voltam, ő tán huszonhárom.. gyönyörű göndör fekete hajjal, feszes ruganyos testtel- meglátszott rajta a balett. Huncut szemeivel olyan volt mint egy japán porcelán baba, úgy kacagott rám, mint egy gyermek-teli szájjal, önfeledten. Meglátni és megszeretni, nem volt nehéz! Rám nézett és én tudtam,hogy elbuktam!
Nős voltam, de már jó ideje sehogy sem volt jó otthon. Egymást ettük az asszonnyal minden apró dologért. Az a bizonyos hetedik év!
Soha nem hittem a babonában, de most beteljesülni látszott.Kedvetlen voltam.
Aztán egyszer csak,mint egy puha léptű macska jött felém a varázslat, kerülgetve meg-meg nyalogatva lelkemet, megsimogatva arcomat. Szédültem. Letámaszkodtam a bár pultjára és vártam.. Odajött hozzám, alulról felnézve és megkérdezte:
-Te vagy az új zenész?
- Láthatod !- néztem a szemébe. Valami számot kért, aminek a címét nem értettem,de megígértem neki hogy eljátsszuk.
Aztán a szünet végén, odaintettem - Melyik is volt az ? Már szólt a zene, úgy közelebb kellett hajolnia és a fülembe mondani a címet- én pedig tele lettem az illatával,a friss mezei virág-illattal, ami végig elkísérte együtt kevergésünket. Hajnalban együtt kocsikáztunk ki a rétre nézni, hogy jön fel a nap. .Valami boldogságos időszaka volt ez az én életemnek. Szerettem – szerettek, égtünk, lángoltunk együtt, mint két hasáb, amit a tűz harapdál és a végén parázzsá omlik össze. Úgy éreztem ennél tovább már nem lehet feszíteni a lelket. Itt kellett volna végleg elégni, mert ennél nagyobb gyönyörűség már nincs is!
Eltartott egy évig is...
Aztán valami félreértés lett közöttünk- nekem idő kellett, hogy régi dolgaimat rendezzem és tudtam, az is fájdalmas lesz és csak félszavakkal érintettem dolgot –hitegetni nem akartam.
Ő pedig úgy érezte, nem kell nekem!... Őrlődtem, tépelődtem, féltettem! Nem akartam kitenni bajnak! Egyszer nekiment egy nő a bárban, mert nem tudta elviselni, hogy velem van.
Majd megőrültem, de tudtam most nem mehetek hozzá.. Időre volt még szükségem. A gyerek is kicsi volt, hozzám nőtt rendesen, de mennem kellett, éreztem….
Aztán egyszer megláttam egy sráccal.
Csak néztük egymást és nem szólaltunk meg.. Nem is tudtam volna. A mázsás kő, ami rám szakadt belém fojtotta a szót, csak a szemem lett tele valami nagyon zavaros, homályos dologgal.
Később férjhez ment a sráchoz, gyakran láttam őket. Csak a gyerek nem akart összejönni..
Pestre mentek valami tudományos „atyaúristenhez” aki hozzásegítette a terhességhez.…Ritkán láttam olyan boldog kismamát, ahogy ő viselte a terhességet. Már csak napok voltak hátra a szülésig, amikor a Főorvos úr befektette a klinikára — aztán elutazott valami halaszthatatlan nyaralásra. Nélküle nincs szülés!-adta ki. Tán valami babérokat akart learatni, vagy a pénztárcájára gondolt, de ragaszkodott a szülés levezetéshez. Szigorú ember volt! Nélküle nem mertek lépni az orvosok...Mikor jött a szülés ideje injekciózták, visszatartották a szülést!..Már egy hete is elmúlt, de a főorvos csak nem jött!..Mikor már elviselhetetlen lett a fájdalom megcsászározták,a két pici addigra már meghalt! Ő pedig hullamérgezést kapott…Az ügyeletesek mindent elkövettek, de semmi nem segített.
Aztán már csak a tv-ben láttam...Orvosi műhibáről beszéltek.
Mikor megtudtam, kimentem a Duna partra és ott imádkoztam érte. Ritkán teszek már ilyet,utoljára gyermekkoromban, de most nagyon kellett a dolog.! Könnyem folyt és úgy rimánkodtam Istenhez hagyja élni!
Aztán jött a pap és feladta neki az utolsó kenetet. Békélj meg gyermekem ! Akkor, az élni akarás ösztöne, vagy valaki, aki fentről a kezét fogta, megsegítette.
Életben maradt és ha nehezen is, de felépült. Per lett az ügyből.. a Főorvos urat eltiltották a foglalkozásától jó időre-azóta már főfontos valahol ismét -  a kórházat kártérítésre kötelezték, de gyerek már soha sem lehet. Egy idő után a férje is elment. Míg nagy volt a baj, rendesen ápolta –de valami kis rugó elpattanhatott a szerkezetben. Elváltak.
Ha néha találkozom vele és beszélgetünk, mindig megkérdezi hogy, hogy van a lányom, aki az új kapcsolatomból született. A lányomnak ugyan olyan mandulavágású a szeme , mint neki volt. Biztos rám gondoltál akkor! - ugratott.. Én pedig arra gondoltam,hogy talán akkor ott a szülészeten, az Isten félrefordította a fejét egy percre...de aztán észbe kapott!
Nagyot szív a cigarettába L. és a maradék konyakot felhörpintve összegyűri a kiürült cigarettadobozt , aztán egy lemondó mozdulattal vágja a papírkosárba a szemetet.

RIZSEK..

Nem szándékom a Magyarországon lassan nemzetiséggé fejlődő dolgos kínaiakat megsérteni,de a sors úgy hozta többször találkoztam .Mókás, pálcikás rizs evésük mindig megmosolyogtatott. Az elnevezést Gábortól a vejemtől hallottam, aki mindenhol ott van és mindenben üzletet lát. Jó neki.. én már a nyilvánvaló jó üzlettől is úgy irtózom, mint az ördög a tömjénfüsttől.,,
Első találkozásom velük,vagy tíz éve volt ! Egy furgonjuk akart kitolatni a pesti Szövetség utcába egy üres telekről a Rákóczi út közelében, ahol egy trabantos hölgy tartotta be éppen
 a KRESZ-t. Kis kínai barátunknak nem tetszett az ügy , meg aztán siethetett is, így egy artikulálatlan ordítás után, neki esett a szegény műanyag karosszériának és pár rúgással szétrúgta az ajtaját.Na ja!.. a karate! Szegény asszony szerintem ott helyben abortált is! Aztán a kis fürge, beugrott a furgonjába és tolva még egyet a Trabanton, végig durrantott a Szövetség utcán..
Mi pedig elképedve néztük a sajátságos offenzív közlekedést.
Pár év múlva, Sopronba kaptunk a Lővér Hotelbe egy egyhetes semmittevésre beutalót. Gyógyíttattuk magunkat a Gyógygödör nevű műintézményben-mit ne mondjak sikerrel.
, Felmásztunk várfalra, összebarátkoztunk a vár urával és az isten tudja hanyadik feleségével, mert azokat ette a várúr mint a malter a kőműves nadrágot. Végig kóstoltunk mindent amit lehetett a szálló bő választékából is, de még valami különlegesre vágytunk!
Valakinek eszébe jutott, együnk kínai kaját. Felállt a szőr a hátamon, emlékezve gyerekkori mesékre, hogy kutyahú ,kacsa sült és minden minden rizzsel.. többféle volt, sima zöldséges , tojásos...szója szószos .ra.unktek került at azstal.
Belaktunk mint szegény ember lakodalomkor..
Eltelt vagy két év és mesélve a barátainknak a soproni kirándulást,kedvet csináltam nekik és irány Sopron! Végig néztük, ettük a város nevezetességeit ismét. Már csak a kínaiak voltak hátra - azt tartogattam utoljára!
- Na, ez jó buli lesz- csigáztam fel őket és irány a kis kínai étterem. A parkoló majdnem üres volt-nincs tolongás, ehetünk nyugodtan.. A bennfentes biztonságával léptem be az ajtón és üdvözöltem "széles heló"-val az étkező kínaiakat. Ők mosolyogva bólogattak a rizses tálkájuk felett. A belső terembe mentünk és a jól ismert helyre huppanva, vártuk az udvarias kiszolgálót. Már megcsodáltuk a lampionokat, díszes aranyozott falborítást, a csodálatos déltengeri képeket, de nem jött senki.. Feszengve ültem, majd elindultam , hogy tájékozódjam, mi van a kiszolgálással ?.. A nagy terembe érve a kis kínaiak továbbra is mosolyogtak és bólogattak, de nem ugrott senki hogy hozza az étlapot. Kezdtem összevonni a szemöldökömet,.kényelmetlen volt nekem az incidens és  kerestem a felszolgálót, de mindenhol bála, ruha és tornacipő halom..
Azok között ült a kínai család és hangos pálcika csattogtatással, békés ebédjüket fogyasztották..
Közben profilt váltottak a rizsek!