Fenn a fészen!

Na, itt vagyok de félszemmel fészelek! Nem fészkelek "facekolok"... ezzel nyitok, mielőtt belekavarodnék a mondókámba. Tehát fenn vagyok a virtuális országúton és az arcképek könyvét lapozom, mikor beugrik egy hír a jobb oldalon:
Most igazán leköthetem a kínai tartózkodásom itt és most a kínai szépségszalon válogatott hölgyeivel. Gondolkodtam mit csinálhatnék velük záros időmben, ha netán Kínába vet a jó sors és lődörgök Shanghai utcáin, keresve a magyar anyanyelvű kínai populációt.Tán csak nem a Venesz-féle szakács könyvet bújnánk át közösen a lélek emelő magyar konyha dicsérete gyanánt?.. Nem hinném, annyira nem jól tápláltak a hölgyek, hiszen ki van írva...55 kg, 63 kg...mit kezdjek egy kicsi kínaival, kinek nincs étvágya csak néz, azzal szép mandulavágású szemeivel és nem eszik.. Ráadásul mind keverék, mert az egyik neve véletlenül sem Vú Fú vagy " Édes Hegyi Manna. "
Á!

Doris, Flo, stb. Na már most tételezzük fel-mert miért ne- elküldenek Kínába rizst fényezni órabérbe és akkor jön velem szemben a hirdetésből megismert Doris és ráköszönök!...Jó estét Doris-ka! - mert udvarias ember vagyok- és nem hagyna cserben az érettségi.. Doris finoman mosolyra húzná el csókos száját és ékes magyarsággal szólna hozzám a rizs fényezés közben megfáradt lábamra nézve... Tolna cipő? kici, sok? Teccék választ! Én pedig mindjárt érezném a józsefvárosi fílinget és feldöntve a rizses edényt, boldogan kapnám ölbe, majd egész éjjel a kiejtést gyakorolnánk az ágyban, miközben fényes szelek fújnák a napközbeni lobogásban megfáradt nemzeti trikolórt !Hajnalban pedig kikiabálnám az ablakból - hogy mindenki hallja!
Éljen a kínai magyar örök és megbonthatatlan barátság és világ béke!Vesszenek az imperialista, kapitalista../na-na, ezt azért most mégsem!/
Mert modorom az van..!