CÍDER

Újabb termék rántja magasba az életszínvonalunkat, a  neve Strongbow Gold Cider ! Némi keresgélés után, eszembe ötlött zsenge ifjú korom első italozása , amikor barátkozván az alkohollal, csendes cider szopogatásba merültünk a bokros Duna parton. Nem nagyon jött be... a sherry brandy jobban ízlett,de az ember ne válogasson ha meghívják egy pár kortyra. Így aztán nem  is lettünk a ciderrel nagy barátok.  Talán akkor találkoztam vele ismét, mikor gyerekkori haverom K. Ferkó  "bélás"-ért tarhált a Dózsa mozi előtt és jutalmul, mikor adtam neki négy forintot / csak a történelmi hűség kedvéért kettő "bélás" volt az a négy forint/ az orrom alá tolta a szakadt sportszatyrából előhalászott, kissé kétes küllemű félliteres üvegét. Hát, nem mertem összejönni vele..mármint a ciderrel. Ferit viszont, levakarni sem lehetett. Ahol meglátott, azonnal barátságáról biztosított és ezt a környezet tudomására is hozta nagy hangon.Nem repdestem az örömtől. Képes volt odaugorni a legváratlanabb helyzetben és...
- Ha adsz egy húszast Lackó kézen állok neked!- és  már produkálta is a kézenállást a város főutcáján. Hát a menekülésre már nem volt mód és egy húszast kellett adnom minden berzenkedésem ellenére.Aztán elsodort a nagy szél bennünket egymástól, nem igen láttam, ha igen akkor taj részeg volt, vagy valakit éppen megpróbált levenni egy kis apróval, így elmenekülhettem a kézenállás elől, merthogy ha lábon nem is, de kézen megtudott állni ! Ad az Isten néha különleges képességeket a teremtményeinek !
Egyszer még összejöttem vele a parkban, a nagy nyári melegben ücsörögtem a padon - valami sürdős gondolkodni való dolgom volt-amit otthon nem végezhettem el nyugodtan- mikor a bokrok közül felbukkant Ferkó és akkor már nem volt menekülés. Előhalászott abból az igen szakadt kockás sportszatyrából két üveg cidert és innom kellett vele, ha akartam ha nem. Egy félóra múlva már párás szemmel meséltük egymásnak az óvodáskori élményeinket merthogy az almabor jó mélyen letudott tolakodni az emlékek közé. A második üvegre már csak homályosan emlékszem..annyi bizonyos, benyomtunk cefetül.. Mikor késő este  hazamerészkedtem csak annyit tudtam elmondani almabor..merthogy a hivatalos megcímzése az üvegnek ez volt. Ezt a legszakadtabb alkoholisták itták, mert olcsó volt és hamar hatott. . Aki ennél sokkosabb állapotba próbálta juttatni magát, az a Diana sósborszeszt favorizálta !  Ezután az agysejt pusztítás után, többé nem barátkoztam a szóban forgó almaborral , de úgy hallottam mostanában a zengzetes Strongbow Gold Cider néven kelleti magát.
.Jó felvitte az isten a dolgát !
Ilyen névvel az angol parlamentbe is be lehetne jutni!

JUROP !

Jurop ! Mondom, hogy mindenki értse, Jurop!.Itt vagyunk,megérkeztünk hála istennek, gond egy szál se' , megtörtént ! Beértünk Európába!  Jövök a  busszal befelé a városba és élénken figyelem az utcát. Mikor én vezettem erre soha nem volt lehetőségem, csak most, hogy a nyugdíjas jegyemet kihasználva buszozhatom pár forintért. Nagy élvezet mellett praktikus is. Szóval ülök a buszon, lesem a csajokat és az út menti plakátokat. Felvillan az egyik megállóban , cirkusz érkezik a városba! Ihaj-csuhaj  ! Lesz itt minden..óriás , törpe, akrobata és cilinderes műlovarnő ,aki a második részben bedugja a cilinderes fejét a fogatlan oroszlán szájába, miközben hátsó fertályát csábosan riszálja a kisgyerekes apukák nagy örömére !
Persze, nem minden cirkusz ilyen földhöz ragadt.. Vannak színvonalasabbak is -bár engem régóta nem dob fel a lehetőség, hogy a porondon elhullott lószar  szagát szagolgassam, de azért mégis..Jól van, éljenek ők is, mi ,én is! Itt a cirkusz, vigye mindenki a gyerekét, unokáját a sátorba.tapsoljanak, nevessenek! A színvonal biztosított, az Eötvös cirkusz jön. Még emlékszem az öreg Eötvösre, aki  a neves dinasztia egyik nagy egyéniségeként húzogatta a bohócruha alól az újabb és újabb hangszereket, amit a porondmester rendre elszedett és és az öreg nagy röhögések közepette bemondja a frankót -Na látod ! Van másik!
Szép nap-ette kartonból összeábdált keményített táblákon, madzaggal összefogva a kandeláber két oldalán lógva hirdeti:  itt a cirkusz! Azért hogy mindenki értse-Mari néni is -Eötvös circus  European tour !  In your city.!... Hát ez igen ! Ez aztán mellbevágóan hatásos! Nem mintha nem bírnám az angol nyelvet, de engem már az is idegesít, ha azt  mondja a szomszéd kis csibe : begurulunk a plázába "soppingolni "  Így meg kimondottan rühellem a reklámot. Ha egy ízig vérig magyar cirkusz vendéget szeretne,  miért nem vesz annyi fáradságot, hogy érthetően teszi közzé ,hogy itt vagyunk ragyogunk, neked akarunk örömet szerezni a Cirkusz téren, hát gyere le ízibe! De nem... most kellene ide az öreg bohóc / bocs clown / aki előhúzná a bohócruha alól a másik táblát és vigyorogva mondaná, Na látod ! Van másik !
De már nincs .. Ő sem, mi is már alig.
Azért, ez már Jurop..még ha a legalján is vagyunk  !

HAVEROM A TAVASZ !

Már nem emlékszem hol hallottam ezt a kiszólást. Úgy negyven-ötven éve ..vagy régebben, talán rugdosó kiscsikó koromban, de eltettem magamnak. Nálam a jelentése annyi, melegszik az idő és az ember fia megtelik valami csiklandós, bohókás, virgoncsággal és vágtatni lenne kedve. Már kedv meg is van, csak hát a kivitelezés hagy némi kívánni valót maga után. Hiába na, a gömbcsuklók cseréje az idén is kimaradt a költségvetésből. Kinn ülök a padon és dacolva az erős sugárzással, feltartott fejjel és csukott szemmel élvezem a verőfényt. Mellettem egy öreg hobó tömködi a pipáját, ami kiszutyakolva tán a nagy honvédő háború idején lehetett. Lassan komótosan tömködi, mintha a világ legprecízebb munkáját végezné. Összeszedett csikkekből válogatta össze , a legváltozatosabb aromával. Van ott pácolt, illatos, ,hosszabb "rigó" szépasszonytól, ki siettében hanyagul leejtette, ezt keveri ráérősen tövig elszívott nyugdíjast, a szétmorzsolt munkanélküli csikkel. Ülök az öreg csavargóval, élvezzük a napot és a kesernyés dohányillatot. Kutyát sétáltató fiatal szomszédasszonyom közeledik, ringó járása táncba hívna és szeme sarkából lesi, nézem -e. Szája szegletében apró mosoly nyugtázza érdeklődésemet. Tavasz van. Kerékpárral érkezik Erzsi a virágáruslány, fékezés közben majdnem rám borul-hiába rakoncátlan egy jószág a drótszamár ! Kosara tele van illattal. Egy csokor jácintot nyom a kezembe - Vidd el az asszonyodnak, had örüljön! -vidámkodik és mielőtt az árát kérdezném, felpattan a kerekezőjére és a kutyák között szlalomozik. Nem semmi mutatvány! Orromat belenyomva a jácintok közé mélyet szippantok a tavaszból és eszembe jut az illatról gyerekkori házunk a Duna partján. A domb oldali jácint és nárciszbokrok tövébe, ott rejtőzködött  a pörkölt-égetett cukorból készült nagy tojás és az ajándékok amit a nyúl hozott. Mert abban az időben, a nyúlnak, húsvétkor ez volt rendesen a dolga.
Szép szomszédasszonyom visszafelé ring az ebbel. Fürkészve lesem mit szól a feléje nyújtott pár szál virágnak a csokorból. Látom meglepődik.
Miért kaptam? -kérdi huncutkodva,
Mert tavasz van -hunyorgok - és nekem haverom a tavasz !
Nézzük egymást mosolyogva, mindenki arra gondol amire akar..-
közben a kis "yorky " megjelöli a cipőmet.
Most már tényleg tavasz van..visszavonhatatlanul!

BŐGNEK A FŰRÉSZEK !

Bőgnek a fűrészek, sírnak a fák. Már reggel óta visít a szerszám. Gazdája, a szomszédom felkészül a rosszabb időkre. Ennél is?..Kissé pesszimista!

Annyira nem, hogy arra jártomban ne invitálna meg egy pohár borra.
Asszonya elrepült Belgiumba és beállt takarítani. Gondolom van mit, mert annyi ismerősöm ment ki, hogy biztosan kurva nagy rendetlenség lehet ott, ha ennyi takarító kell nekik. Janinak biztos helye van az állami gépezetben. Vonatokat fordít és váltót állít vasútnál - csak nehogy a Balkánra irányítsa a szerelvényt, mert arra sincs manapság kolbászból a kerítés! Hogy irigyeltük anno a jugókat ! Napfény , tenger, nyugati munkavállalás. ".Sic transit gloria mundi"! Mikor utoljára a horvát tengerpartra igyekeztem, láttam a sok szétlőtt felgyújtott házat. Senki nem dolgozott rajtuk, pedig a háború már régen véget ért.  Álltak a romok hátrahagyva az enyészetnek, ami nem is tétovázott és ette, marta a hajdani lakokat. Állítólag a szerbeké volt, akik nem mernek visszajönni, a helyiek pedig nem merik felújítani.. Szóval bízom Jani barátomban aki biztos kézzel irányítja a váltást és a síneken a megfelelő irányba döcög majd a vonatunk-ha elindul. Mert döcögni, eléggé döcög az biztos. Olyan jó magyaros ez, mint a csárdás !
Kettőt jobbra, kettőt balra, de előre egy jottányit sem. Talán néha mikor hátszél fúj..de kifújja azt nekünk? És mikor? Lesz-e időnk és türelmünk kivárni azt?
Erről morfondírozunk éppen Jani barátommal, mikor menye tűzszünetet parancsol a fűrészeknek és friss lángossal kínálgatja a favágókat.
Mi pedig Janival csendesen ürítgetjük ki a demizson aljából a maradék vöröset.
Határozottan jobb a kedvünk..

Fenn a fészen!

Na, itt vagyok de félszemmel fészelek! Nem fészkelek "facekolok"... ezzel nyitok, mielőtt belekavarodnék a mondókámba. Tehát fenn vagyok a virtuális országúton és az arcképek könyvét lapozom, mikor beugrik egy hír a jobb oldalon:
Most igazán leköthetem a kínai tartózkodásom itt és most a kínai szépségszalon válogatott hölgyeivel. Gondolkodtam mit csinálhatnék velük záros időmben, ha netán Kínába vet a jó sors és lődörgök Shanghai utcáin, keresve a magyar anyanyelvű kínai populációt.Tán csak nem a Venesz-féle szakács könyvet bújnánk át közösen a lélek emelő magyar konyha dicsérete gyanánt?.. Nem hinném, annyira nem jól tápláltak a hölgyek, hiszen ki van írva...55 kg, 63 kg...mit kezdjek egy kicsi kínaival, kinek nincs étvágya csak néz, azzal szép mandulavágású szemeivel és nem eszik.. Ráadásul mind keverék, mert az egyik neve véletlenül sem Vú Fú vagy " Édes Hegyi Manna. "
Á!

Doris, Flo, stb. Na már most tételezzük fel-mert miért ne- elküldenek Kínába rizst fényezni órabérbe és akkor jön velem szemben a hirdetésből megismert Doris és ráköszönök!...Jó estét Doris-ka! - mert udvarias ember vagyok- és nem hagyna cserben az érettségi.. Doris finoman mosolyra húzná el csókos száját és ékes magyarsággal szólna hozzám a rizs fényezés közben megfáradt lábamra nézve... Tolna cipő? kici, sok? Teccék választ! Én pedig mindjárt érezném a józsefvárosi fílinget és feldöntve a rizses edényt, boldogan kapnám ölbe, majd egész éjjel a kiejtést gyakorolnánk az ágyban, miközben fényes szelek fújnák a napközbeni lobogásban megfáradt nemzeti trikolórt !Hajnalban pedig kikiabálnám az ablakból - hogy mindenki hallja!
Éljen a kínai magyar örök és megbonthatatlan barátság és világ béke!Vesszenek az imperialista, kapitalista../na-na, ezt azért most mégsem!/
Mert modorom az van..!

KOPOGNAK !

Kopognak az ajtón. Gyuri szomszéd jön, aki rendes ember, Mozdonyt nem lop, bokszot nem eszik...szóval mondom rendes ember! Mikor az utolsó APEH /NAV/ csapásom volt és az autómat - amivel dolgozom felpakolták a trélerre , reggel odajött. Mivel jársz be dolgozni ?
Mivel, mivel!..Busszal!- adtam a büszkét. Na itt a kulcs - mutatott a Szamarájára - járj ezzel! Ez a autó nem ma született, de nem ázik be és némi visszafojtások után a nyolc literrel is megelégszik a megszokott tíz liter helyett. Szóval jó tett velem. Én meg Őt ezelőtt is ,most is, mindig szívesen látom.
Virágos jó kedve van, amit még az utca végén lévő Vad Macskában gyűjtött be, némi sörök közepette. Miután egy-két pohár borral leigazoltunk a barátságunk tartósságát, elmerültünk a világ dolgaiban és alig győztük az adomákat sorolni. Ahogy ilyenkor lenni szokott, borozás közben!
A tv közben megy és valami egyházi méltóság kezd lélekemelő beszédbe, mikor Gyuri elröhinti magát!
Na ezt figyeld !
Anyu - mert így hívja anyósát - aki igazi hívő asszony, eljár minden misére, még a szomszéd faluba is. Előszálláson akarta a püspöki misét megnézni. Nosza, indultunk az autóval és időben helyet foglaltunk a falu szép templomában. A többi mezőfalvi hívő ember és asszony meg busszal indult a jeles esemény megtekintésére. Már javában tartott az ájtatosság, mikor a buszos különítmény- ami természetesen minden kocsmánál megállt - befutott a misére. Éppen akkor, mikor a püspök belefeledkezvén a misébe, élénken ecsetelte Jézus tetteit és a biblia citálásában ahhoz részhez ért a példabeszédben, hogy " Kik vagytok ti idegenek?!" ... a bejövő mezőfalvi különítmény két, kissé kapatos tagja azonnal lereagálta a kérdést és a nagy csendbe beordította - Kik, hát kik ? Én meg a sógorom !
Kis híja volt, hogy röhögésbe ne fulladjon a püspöki mise, mert a két atyafi véve a bátorságot még a következő bibliai kérdésekre is válaszolni szeretett volna!

No ezt, a józanabb része a gyülekezetnek már nem tolerálta és enyhe noszogatásokkal a közeli 3113 sz vendéglátóipari egységbe toloncolta a tanúság tevőket, hogy ott várják ki a mise végét.. Miközben Gyuri barátom erről a nemes ünnepről tájékoztatott és a lecsurgó könnyeinket letörölgettük, mélyen elgondolkodtunk a világ nagy igazságain.. Csak egyszer válaszoljon az ember az isteni kihívásnak, mindjárt deportálják a kocsmába!..

VALÓ VILÁG !

zajlik az élet körülöttem.. Vasárnap lévén rendesen elszunyókáltam kedvenc fotelemben mikor hallom lányom szobájából a hangokat - Csaba vagy Attila, Attila vagy Csaba !
Türelmes emberként lazára veszem a figurát- adassék meg a császárnak ami jár és a népnek is -nem bánom ! Tőlem Mónika is újra debütálhat, rendesen lezárom a fülem és elkövetem firkáimat... De azért ez nem semmi ! Nem irigylem a palit mert ennyi időt, ennyi hülye között ép ésszel eltölteni az nem Hawaii! Megérdemli a pénzt, bár azt azért zárójelben megjegyzem ez az én lábamból is ki tudná húzni a tüskét! Szóval a végén belevalóztam magam - álmaimból - a világba és érdeklődve tapadtam a képernyőre...
Nem rossz gyerek ez az Attila ! Keményen állta a sarat és a mű ködöt is, a végső - győztes- belépésekor. Már csak azon aggódtam, le ne essen a csávó,mert akkor oda a fanyalgásom! Persze nem az irigység beszél belőlem - mert minek is vallanám be - örüljünk a szerencséjének ! Végre láthatok egy boldog embert ebben az igen boldogtalan országban ! Megnyert mindent amit lehetett - kocsit, lakást, pénzt, nőt- bár az már az ő kasszájára megy ..
Most már könnyű szívvel hajtom fejem a párnámra, győzött a jobbik, éljen az igazság! Csak az aggaszt hogy reggel ébredve nekem is elkezdődik megint a való világ...ahol se kocsi.se pénz.. Na, nő az még van, itt szuszókál mellettem...
Azért ezt a kis tarkát nem cserélném le..

BEFÚTTA AZ UTAT A HÓ!

A nagy havak idejét éljük, egyéb foglalatosságaim miatt itthon rekedtem, nem is bánom, kell egy kis hóhányás az ember életében, hogy érezze "Mi végben is vagyunk mi itt a földön"!
Kapom fel a fejem, a deles hírekben a magyar királyi televízióból kisugárzó információra , Adony és Kalóz között megállt az élet, se ki, se be az utakon..mert befúttajazutatahó! Így népiesen a sző legszorosabb értelmében.
 Nézem a csinos kis hölgyet, Isten bizony napok óta szemezünk egymással, így az képernyőn keresztül, de a randira még várni kell, mert tényleg befútta az utat a hó! Elmennék arra - mert délután éppen ráérek,de nem tom, hol a bánatba van Kalóz..
Töprengésem közben arra gondoltam, tán a Dunán törték a jeget és előkerültek a Dunai hajós bolgár kalózai Strigáék és kiszabadulván a vernei könyvből most veszik be Adonyt és a haramiák össze kaszabolják az ABC pénztárosait az üvegbetét díjjakért. Nosza, kapnám is a telefont ha lenne térerő- így télvíz idején előfordul az ilyesmi - de beugrik nem Kalóz az hanem Káloz! Szegény bemondónak rosszul írták fel!
A szerkesztő nézte Káloz nevet, Káloz... Káloz-ez hülyeség... így semmi értelme a dolognak,hát vette az elefántos radírját és kidörzsölte az ékezetet.
Engem nem különösen ráz meg hogy éppen nem lehet Adonyból átjutni Kálozra - mert mégis csak arra van licence szélnek télen, hogy fújja be az utakat - de azért ez nem egy országos hír ugye? Szerintem hetente jó ha húsz autó veszi a bátorságot hogy átkeljen a mezőföldi dombok között a sárvíz partján leledző kis községet meglátogatni.
Nem megbántva a káloziak önérzetét, de kevés olyan dolog van ott ami a felületes figyelmemet felpiszkálná.Tán a természetessége, a sárrét vadregénye, a Zichy kastély?
 Bár voltam Kálozon, de férfiasan bevallom azt nem láttam. Tudom ez az én hibám,de mégis.. Mi az isten agara rejtőzködhet ott abban a kicsinyke faluban - ami kb negyven kilométerre van Adonytól- hogy a 6-os számú főközlekedési úton tábla mutatja merre van Káloz! Ha Adony kacskaringós útjain átverekedjük magunkat, akkor jön vasutasok városa Pusztaszabolcs, a sínekkel. Egy Lajos király korabeli széttöredezett keskeny úton keresztül harminccal átvitorlázunk a lerombolt Felső-cikolai állami gazdaság épületei között. Eltoljuk a verdát, a jó illatú Szabadegyházára, ahonnan némi kacsázás után Sárosd City közepén csapódunk. Innen már gyerekjáték a szintén makadámos úton / szegény McAdam ha tudná hányszor térítettük már édesanyját valami ledér foglakozás felé ezért az utakért!/ Sárkeresztúrba érünk ahol megcsodálhatjuk a flórklórjáról híres tollazó falu, sárga, kék, lila házait - kőoroszlánokkal a kerítésen - némi sas beütéssel.
Rövid tanácstalanság után megtalálva a második legelhanyagoltabb utat, már is zötykölődhetünk Káloz felé.
Egy jó tízes és lám már meg is érkeztünk Kálozra vagy -ba, ahogy tetszik. Nem mondanám ,hogy sok járművel találkoztam mikor arra jártam, talán kettővel..egy vödörkék Zsigulival - csomgtartójából potyogott ki a frissen vágott akácfa és egy szakadt teherautóval. No, most tételezzük fel, stratégiai szempontból fontos Káloz..
Mit ad isten, mozgósítás van..mert veszedelmesen fenyegetnek bennünket az osztrák hegyivadászok és át kell csoportosítani az erőket Kálozra. Mit tesz az osztrák hegyivadász? Keresi a térképen és megüti a guta, hogy hova kell neki vonulnia egy kis ütközetért. Ha akkor nem murdel meg, az úton csak kitörik a kereke, mert aztán kátyú arra annyi van mint Panni nénin a tetű ! Ő meg arról volt híres. Nosza, már is visszavertük a labancokat egy kis jól álcázott rafinériával! Most már csak a Hősök terére kell vonulni és kapjuk a plecsnit és a krumpli virágot a zubbony hajtókájára.. Na de, ha nem stratégia van a dologban akkor mi a szösz, mert Fehérvárról jó úton az M7-en keresztül vidáman lekocsikázhat bárki falulátogatásra.
Dunaújvárostól pedig szintén el lehet könnyedén jutni Sárbogárdon keresztül, ha az ember Kálozra vágyik.. Akkor meg mi a penésznek terelik a kalandvágyókat erre a kietlen, lyukas, jég-marta, keréktörő útra? Elképzelni sem tudom... Ilyenkor aztán tényleg jól jön a baki. Adonyból Kalóz felé, befútta az utat a hó. Slussz-passz!
Mindenki maradjon otthon!

És újra szól a hétlövetű !

Itt vagyok, élek és az átvonulók csapatába értem. Átvonulok a megfejtőkből az értetlenek csapatába.. Eddig király voltam saját kis dombocskámon, tudtam ki-kivel és kitől-mire számíthatok..Na ez megszűnt! Valahol elvesztettem a fonalat. A héten is azt halottam a tv-ben, fiúk lányok itt kurva nagy a sajtószabadság !
Már kezdtem magam jól érezni..nocsak, "háváj-dídzsí" az élet?... mikor hírnök lohol végig sorok közt, hogy kedvenc újságíróm lapátra került a helyi harsona oltáráról. Nem mondanám-mert minek -szeretem a stílusát. Kis firkantásai, patikamérlegen mérhető finom pengéi a hírlap fenntartásának komoly támasza volt. "Hétlövetűje" mindig célba talált és ha csak polemizált akkor is élvezettel olvastam sorait. Na ennek most vége.Jön egy racionálisnak mondott láz és pont azt a futárt üti ki a főtábláról, aki legtöbb pontot szerezte eddig..A napokban jött a telefon, fizessek elő a "Helyi Sikolyra"... Erősen keresgettem pénztárcámat..nosza van-e még két piaszterem az élvezetekre, de belátom bölcsen cselekedtem mikor a kivárásra szavaztam.
Értem én a dolgokat, persze.. példát kell statuálni mindenhol..hogy jön az elő ,hogy egy kis újvárosi újság riportere,a Nagy Politika fejére barackot nyom?! A Nagy Politika még is csak egy érzékeny ember.!! Nem? Zokon veszi a beleszólnak a magán életébe.. Pedig az a szemünk előtt játszódik..
A kezdeti, ártatlannak feltételezettből, az elkurvulásig itt minden van!
Mi pedig, birkák módjára bégetünk az akol előtt!..,mert bejutás, már oda sincs..!
Ezek után mi maradhat nekünk, hogy majd szamizdatként bujtatjuk a sorait a nagykabát bélésében?!
Eddig is élveztem a soraidat Boda Andris, hát had szóljon továbbra is a hétlövetű!

http://hetlovet.com

HAMAROSAN!

Hát ide jutottam!
A blogjaim-ban elkövetett firkáim olvasottsága meghaladta a harminchétezret. Így kedves szerkesztőnőm megkeresett azzal, hogy egyben is hozzuk össze ezeket a száj jártatásokat. Bízom az ízlésében,így mást nem tehetek, azokra bízom ezeket a gondolatokat akik eddig elolvasták , vagy esetleg elolvassák majd, miként éreztem-érzek a körülöttem zajló világról. Ha néha torz vagy mulatságos ez, az nem csak az én hibám!
Jó szórakozást !

AZ IGÉRET...

Megvan !
Megtaláltam !- vigyorodott el Tibor, miután lehajolt a zenekari boxban és felmarkolta a csomagot, amit a délutáni randevúra élesített. Rajongók mindig is voltak. A karcsú barna lány, aki nővérként dolgozott a kórházban, elhúzta a száját, látva az ügyetlenkedését.. Amúgy tetszett neki a srác, bár barátnője pasija volt többször kapta magát azon, hogy belefeledkezik a bámulásba. Nem sokat adott a férfiakra, de ha lehetett mindent kihozott belőlük. A zenészek meg mindig hajlandóak voltak a lányokhoz közeledni. Enci a barátnő, Görögországban nyaralt és rábízta a tévelygőt, aki képes volt öt perc alatt becsajozni. - Vigyázz rá, nehogy elkutyuljon! - kacsintott rá indulás előtt.
Enci egy csupa energia nő, éppen a tengerben áztatta magát és régi görög barátjával múlatta az időt . Nagy szerelem volt neki a görög, persze erről Tibor nem tudott.. Kellett lánynak egy utolsó randevú, egy összebújás és búcsú Kosztasztól, aki kitelepült Görögországba. Magyarországon született, de az álmai mindig ott jártak, így elindult vissza – haza. Enci tépelődött. Lehet az életben nem látja többé, nem fog vele szirtakit járni,. nem túrhat göndör fekete hajába, nem simulhat olajos testéhez a nyári fűszeres illatú éjszakán, amit az olajfa és szuflaki sülő illata árasztott. Úgyhogy kellett egy utolsó éjszaka, egy örök emlék, amit sokáig viselhet a bőrén, amire rossz időkben emlékezhet amikor a majd jönnek a csalódások. Akarta a görögöt....

De Tibor,ez a pasi otthon mindent megért neki...Nem szerette volna, elveszíteni! Igaz kissé zűrös volt a háttere - nős, gyerek, de az ágyban megőrült érte. A szeme pedig olyan - szokta mondani a barátnőjének-mint az ördögé! Rábízta hát a barátnőjére az őrzést. Anna meg is ígérte,hogy vigyáz rá és amit ő megígért, az úgy is volt. Már a bárban szemmel tartotta és a heveskedő lányokat hátrébb szorította. Beállt a srác elé és kezét hátrarakva így tapintotta ki a gondolatát. Tibor meglepődött, de jól esett neki a törődés. Bár, az a szőke...az, jött volna!-révedt el.
Élvezte, hogy vigyáznak rá.
Karanténban volt és mosolyogva tűrte a gardedám felügyeletét. Tetszett neki a lány közelsége a bátorsága és a keze melege. A zene hajnalban véget ért és megindultak, kinek merre volt dolga. A pultos lányok, akinek nem volt randevúja vagy a férje jött érte az hazafelé, a szabadabbak bele a hajnalba , kapatosabb pincérek meg a piaci csillagvizsgálóba. Nevét onnan kapta, hogy hajnali felest csak úgy” hanyattosan” lehetett bedobni, miközben a csillagok még fenn voltak az égen, és a pohár két széle mellett szépen lehetett őket vizsgálni -már aki még látott az éjszakai tivornyától.
Anna kézen fogta a kissé spicces őrizetest és a szomszéd házhoz vezette. A lift ajtó előtt a karjaiba kapaszkodott, nehogy ne értse a helyzetet és elmeneküljön. Nem volt nehéz nem megérteni. Csak az a "barátnőség", az ami zavarta. Aztán elengedte magát... tán, ez is a próba része?
Lesz ami lesz, belépett a liftbe. Ott még egyértelműbbé vált, amit addig nem akart érteni.
A lány hozzábújt és nyakába kapaszkodva a száját kereste. Melle a melléhez ért.Vastag, érzéki szája volt, mit az izgalom még csak tovább duzzasztott. Nyelve a nyelvét kereste. Tibor türelmetlenül a testét kutatta. Jó csók volt. Bizsergető, vágykeltő, őrületen jó ! Keze, lába remegett mindkettőjüknek mikor a fülke hatodikon megállt. Anna szinte berántotta garzon ajtaján Tibort és az előszobában rángatta le róla ruhát. A szétdobált ruhákon keresztül taposva estek be a fürdőszobába. A forró zuhany csak a vágyat fokozta ,aztán szinte tépték egymás testét. Ez nem szerelem volt, ez egy kerge násztánc, egy bizarr őrület, ahogy a lejtőn lefelé rohanó fékezhetetlen buszban egymásba marnak az emberek, egy utolsó szalmaszálba kapaszkodva, görcsösen ordítva és elvesztve minden józan eszüket, próbálnak életben maradni!
 A széles ágyon ébredve Tibor hosszan nézte a lány testét. Szép volt. A szeretkezés mindig megszépít. Eddig fel sem tűnt arányossága, nap barnította bőre.Keze a csípőjéhez ért és tenyerét végig csúsztatva a gerincén, ráhajolt. Megérezte a test melegét és nyelvét lassan végig húzta Anna nyakán. Az friss bőr illata megszédítette.. Ölébe vonta a lányt, ölelgette, melleit kereste és lüktetni kezdett az agya. Anna megremegett, megfordult egy hosszú csókot adott a szájára, aztán fürgén kiugrott az ágyból. Mennem kell dolgozni! -nevetett és bevette magát a fürdőszobába.
A zuhany alatt jókedvűen kuncogott.
Tibor ténfergett,kereste ingét, felhúzta nadrágját és állt értetlenül az előszobában, cipőivel a kézében.szólongatta a lányt.
Anna meg csak mosolygott a zuhany alatt.
Amit megígért, teljesített- vigyázott srácra.
Hogy el ne kutyuljon..!




A giftet, a hotdog.hu oldaláról kölcsönöztem -köszönöm!

AKKOR, AZ ISTEN EGY KICSIT FÉLREFORDÍTOTTA A FEJÉT..

Akkor elsírtam magam ! -szívott cigarettájába L.
Hosszan nézett a kifújt füstbe, mintha kapaszkodót keresett volna a kékségben.. Tán percekig is eltartott volna a csend, ha nem nyúl a pohárért odakoccintva az alját asztalhoz. Remegett a keze
 – Imádkoztam is érte! - tört meg a hangja, közben tenyerével törölte az arcán lecsorduló keserűséget.
Tudod? -sóhajtott egy nagyot- nagyon szerettem.
 Ritka dolog egy férfi életében mikor ezt bevallja. Én harminc voltam, ő tán huszonhárom.. gyönyörű göndör fekete hajjal, feszes ruganyos testtel- meglátszott rajta a balett. Huncut szemeivel olyan volt mint egy japán porcelán baba, úgy kacagott rám, mint egy gyermek-teli szájjal, önfeledten. Meglátni és megszeretni, nem volt nehéz! Rám nézett és én tudtam,hogy elbuktam!
Nős voltam, de már jó ideje sehogy sem volt jó otthon. Egymást ettük az asszonnyal minden apró dologért. Az a bizonyos hetedik év!
Soha nem hittem a babonában, de most beteljesülni látszott.Kedvetlen voltam.
Aztán egyszer csak,mint egy puha léptű macska jött felém a varázslat, kerülgetve meg-meg nyalogatva lelkemet, megsimogatva arcomat. Szédültem. Letámaszkodtam a bár pultjára és vártam.. Odajött hozzám, alulról felnézve és megkérdezte:
-Te vagy az új zenész?
- Láthatod !- néztem a szemébe. Valami számot kért, aminek a címét nem értettem,de megígértem neki hogy eljátsszuk.
Aztán a szünet végén, odaintettem - Melyik is volt az ? Már szólt a zene, úgy közelebb kellett hajolnia és a fülembe mondani a címet- én pedig tele lettem az illatával,a friss mezei virág-illattal, ami végig elkísérte együtt kevergésünket. Hajnalban együtt kocsikáztunk ki a rétre nézni, hogy jön fel a nap. .Valami boldogságos időszaka volt ez az én életemnek. Szerettem – szerettek, égtünk, lángoltunk együtt, mint két hasáb, amit a tűz harapdál és a végén parázzsá omlik össze. Úgy éreztem ennél tovább már nem lehet feszíteni a lelket. Itt kellett volna végleg elégni, mert ennél nagyobb gyönyörűség már nincs is!
Eltartott egy évig is...
Aztán valami félreértés lett közöttünk- nekem idő kellett, hogy régi dolgaimat rendezzem és tudtam, az is fájdalmas lesz és csak félszavakkal érintettem dolgot –hitegetni nem akartam.
Ő pedig úgy érezte, nem kell nekem!... Őrlődtem, tépelődtem, féltettem! Nem akartam kitenni bajnak! Egyszer nekiment egy nő a bárban, mert nem tudta elviselni, hogy velem van.
Majd megőrültem, de tudtam most nem mehetek hozzá.. Időre volt még szükségem. A gyerek is kicsi volt, hozzám nőtt rendesen, de mennem kellett, éreztem….
Aztán egyszer megláttam egy sráccal.
Csak néztük egymást és nem szólaltunk meg.. Nem is tudtam volna. A mázsás kő, ami rám szakadt belém fojtotta a szót, csak a szemem lett tele valami nagyon zavaros, homályos dologgal.
Később férjhez ment a sráchoz, gyakran láttam őket. Csak a gyerek nem akart összejönni..
Pestre mentek valami tudományos „atyaúristenhez” aki hozzásegítette a terhességhez.…Ritkán láttam olyan boldog kismamát, ahogy ő viselte a terhességet. Már csak napok voltak hátra a szülésig, amikor a Főorvos úr befektette a klinikára — aztán elutazott valami halaszthatatlan nyaralásra. Nélküle nincs szülés!-adta ki. Tán valami babérokat akart learatni, vagy a pénztárcájára gondolt, de ragaszkodott a szülés levezetéshez. Szigorú ember volt! Nélküle nem mertek lépni az orvosok...Mikor jött a szülés ideje injekciózták, visszatartották a szülést!..Már egy hete is elmúlt, de a főorvos csak nem jött!..Mikor már elviselhetetlen lett a fájdalom megcsászározták,a két pici addigra már meghalt! Ő pedig hullamérgezést kapott…Az ügyeletesek mindent elkövettek, de semmi nem segített.
Aztán már csak a tv-ben láttam...Orvosi műhibáről beszéltek.
Mikor megtudtam, kimentem a Duna partra és ott imádkoztam érte. Ritkán teszek már ilyet,utoljára gyermekkoromban, de most nagyon kellett a dolog.! Könnyem folyt és úgy rimánkodtam Istenhez hagyja élni!
Aztán jött a pap és feladta neki az utolsó kenetet. Békélj meg gyermekem ! Akkor, az élni akarás ösztöne, vagy valaki, aki fentről a kezét fogta, megsegítette.
Életben maradt és ha nehezen is, de felépült. Per lett az ügyből.. a Főorvos urat eltiltották a foglalkozásától jó időre-azóta már főfontos valahol ismét -  a kórházat kártérítésre kötelezték, de gyerek már soha sem lehet. Egy idő után a férje is elment. Míg nagy volt a baj, rendesen ápolta –de valami kis rugó elpattanhatott a szerkezetben. Elváltak.
Ha néha találkozom vele és beszélgetünk, mindig megkérdezi hogy, hogy van a lányom, aki az új kapcsolatomból született. A lányomnak ugyan olyan mandulavágású a szeme , mint neki volt. Biztos rám gondoltál akkor! - ugratott.. Én pedig arra gondoltam,hogy talán akkor ott a szülészeten, az Isten félrefordította a fejét egy percre...de aztán észbe kapott!
Nagyot szív a cigarettába L. és a maradék konyakot felhörpintve összegyűri a kiürült cigarettadobozt , aztán egy lemondó mozdulattal vágja a papírkosárba a szemetet.

RIZSEK..

Nem szándékom a Magyarországon lassan nemzetiséggé fejlődő dolgos kínaiakat megsérteni,de a sors úgy hozta többször találkoztam .Mókás, pálcikás rizs evésük mindig megmosolyogtatott. Az elnevezést Gábortól a vejemtől hallottam, aki mindenhol ott van és mindenben üzletet lát. Jó neki.. én már a nyilvánvaló jó üzlettől is úgy irtózom, mint az ördög a tömjénfüsttől.,,
Első találkozásom velük,vagy tíz éve volt ! Egy furgonjuk akart kitolatni a pesti Szövetség utcába egy üres telekről a Rákóczi út közelében, ahol egy trabantos hölgy tartotta be éppen
 a KRESZ-t. Kis kínai barátunknak nem tetszett az ügy , meg aztán siethetett is, így egy artikulálatlan ordítás után, neki esett a szegény műanyag karosszériának és pár rúgással szétrúgta az ajtaját.Na ja!.. a karate! Szegény asszony szerintem ott helyben abortált is! Aztán a kis fürge, beugrott a furgonjába és tolva még egyet a Trabanton, végig durrantott a Szövetség utcán..
Mi pedig elképedve néztük a sajátságos offenzív közlekedést.
Pár év múlva, Sopronba kaptunk a Lővér Hotelbe egy egyhetes semmittevésre beutalót. Gyógyíttattuk magunkat a Gyógygödör nevű műintézményben-mit ne mondjak sikerrel.
, Felmásztunk várfalra, összebarátkoztunk a vár urával és az isten tudja hanyadik feleségével, mert azokat ette a várúr mint a malter a kőműves nadrágot. Végig kóstoltunk mindent amit lehetett a szálló bő választékából is, de még valami különlegesre vágytunk!
Valakinek eszébe jutott, együnk kínai kaját. Felállt a szőr a hátamon, emlékezve gyerekkori mesékre, hogy kutyahú ,kacsa sült és minden minden rizzsel.. többféle volt, sima zöldséges , tojásos...szója szószos .ra.unktek került at azstal.
Belaktunk mint szegény ember lakodalomkor..
Eltelt vagy két év és mesélve a barátainknak a soproni kirándulást,kedvet csináltam nekik és irány Sopron! Végig néztük, ettük a város nevezetességeit ismét. Már csak a kínaiak voltak hátra - azt tartogattam utoljára!
- Na, ez jó buli lesz- csigáztam fel őket és irány a kis kínai étterem. A parkoló majdnem üres volt-nincs tolongás, ehetünk nyugodtan.. A bennfentes biztonságával léptem be az ajtón és üdvözöltem "széles heló"-val az étkező kínaiakat. Ők mosolyogva bólogattak a rizses tálkájuk felett. A belső terembe mentünk és a jól ismert helyre huppanva, vártuk az udvarias kiszolgálót. Már megcsodáltuk a lampionokat, díszes aranyozott falborítást, a csodálatos déltengeri képeket, de nem jött senki.. Feszengve ültem, majd elindultam , hogy tájékozódjam, mi van a kiszolgálással ?.. A nagy terembe érve a kis kínaiak továbbra is mosolyogtak és bólogattak, de nem ugrott senki hogy hozza az étlapot. Kezdtem összevonni a szemöldökömet,.kényelmetlen volt nekem az incidens és  kerestem a felszolgálót, de mindenhol bála, ruha és tornacipő halom..
Azok között ült a kínai család és hangos pálcika csattogtatással, békés ebédjüket fogyasztották..
Közben profilt váltottak a rizsek!

LÉLEKVÁNDOR

Kristine Holt harmadik könyve elé..
.

Már szállok, újra szállok...
Vad felhőkkel birkózom,
Szemem sasként tapad rád.
Erős szél vagyok
Tépett fenyők közt süvítve
Lecsap velem a bárd
Szilaj szarvasok
Törnek át a mezőn,
Patájuk fényes sarat hány
A kesernyés füstben
Ember és állat vadászra vár,
 Új szelek fújnak
Új kézben, új adomány,
De a lelkek vásárán,
Lélektelen a király. 
és érzem az én időm lejárt                                                           

TÁNC

Őrülten szeretlek..
Egy tétova tangó
Hoz hozzád közelebb..
Közelebb és közelebb,
Mikor már,
Kihagy a lélegzet..
És csak a vad vágy
Kezeli az eszemet..
Menekülnék !
De minek?...
Mert úgyis hagyom
...Hogy elvesszek..




A képet a tánciskola.hu oldaláról csentem..

(Istenem, de jó a csaj!)

Music Video - Gary Moore - The Loner

Mikor sok a bajom és nem tudok leereszteni, elaludni ..ez a zene pont jó arra..
hogy elringasson...

MATICS BÁCSI

Matics bácsi hatalmas ember volt...legalábbis nekem, aki éppen a tizenhat évesek gebeségében leledztem. Régi cimbora volt, és imádott engem, messziről üdvözölt a maga harsány stílusában. Néha már kicsit terhes is volt. Egyszer vörösödő fülekkel próbáltam egy csókot bevinni éppen halálos szerelmem ajkára,de az öreg harsány hátba verésére a lány fülén landoltam. Olyan száznyolcvan centi fölött volt, pipázott és hatalmas pocakjával "hózentrógerével" jellegzetes figurája volt a hatvanas évek Újvárosának.
Még faluról ismertem, Róza néném fölött lakott Kisapostagon a domb tetején, harsány röhögése visszhangzott a dunaparti megtermett füzekről. Gyerekeivel sokat fürdött a Dunán és az irigyelt dömper belsőjével ringatózott a gőzhajók csapta hullámokon, afféle Falstaff-i hullámlovasként.Már hat feleséget elfogyasztott de a kedélye remek volt!
Talán ez adta neki az erőt, hogy mindig mosolyogva beszélgessen, kiabáljon át az utca túloldalára ha ismerőst látott. Jól élt asszonyával a hetedikkel, aki csendesen tűrte Matics bácsi csipkelődéseit, vicceit, még ha azok néha az ő rovására is mentek. Sokkal fiatalabb volt az uránál. Szép, mutatós szőke nő volt és a szeme sarkában látszott egy kis huncutság. Mikor összekerültek, az öreg hozta a fiát a házasságba, Ica néni pedig a lányát. Állítólag össze is melegedtek a fiatalok, de tudtuk azt csak az öregasszonyok pusmogják merő irigységből.
Vidáman éltek.
Aztán a gyerekek kirepültek a fészekből és Ő Icájával beköltözött a városba.
A piacon árultak valamit... tán tyúkokat vagy tojást?.. Az isten sem emlékszik már arra, de a fiatalos menyecskét igen csak kerülgették a facér férfiak.
Addig- addig legyeskedtek körülötte, míg bele nem szédült a szerelem gödrébe, aztán jelentkező meg gyorsan akadt a mentésben segédkezni..
Hát így adódott, hogy Ica néni összeköltözött a fiatal szabómesterrel és aztán együtt öltögettek tovább, míg az öreg meg teljesen maga alá került. Ilyen állapotba taszajtotta a nagy bánat Matics bácsit, akivel a rossz sorsom ekkor hozott össze a városi parkban. Látva az öreget meg a szóbeszédet is hallván, igyekeztem elslisszanni mellette,de nem sikerült! Az öreg utánam nyúlt és maga elé rakott. A szokásos "hogyvagyfiamésapádékjólvannak?" kérdések után rázuhant a bánat.
Sírt ,zokogott és magához szorítva mesélte el szomorú sorsát. Én kékülő fejemmel némi levegőt szerettem volna kapni, de az öreg úgy szorított a" mejjéhez", mint a tót asszonyok az énekeskönyvet. Nagy sokára aztán enyhült a szorítás, mert az öreg a panaszkodás közben, odaért a líraibb részekhez és így rés nyílt  a menekülésre, de Matics bácsi folytatta..és megállás nélkül csorogtak szeméből a könnyek...
- Lacikám, hat feleségem volt!- révedt a messzeségbe...
- Egy meghalt, kettőt elzavartam, hármat hozzáadtam a barátaimhoz..de ez a hetedik az Ica!...
- Ez nagyon fáj! - és láttam  az arcán mérhetetlen kínt ..
-Kisfiam, én egyetlen ujjal meg nem ütöttem őket!...- esküdözött.. aztán felderül az arca!...
- No, jó!..néhányat azért megrugdostam..- bújt ki belőle az állat... Aztán elfordult tőlem és elindult nagy pocakjával döcögve, a park másik oldalára..
Még hallatszott egy darabig, hogy rötyög a maga vitézségén.....

Az utolsó dobbanás...

Egy halk sikoly az élet
Egy döbbent és vége
Éles körömmel hatol belém
Ezüst karmokról csöppen a vér
És húzza ki erőmet

Még csillagport szór a hajnal,
De az én egem sötétre vált
Suhanó szárnyakkal röpít fel
És enged a mélybe
A tékozló halál…


Kristine Holt második könyvéhez...

VERS KRISTINE HOLT KÖNYVE ELÉ...

Beccának..





Ha majd a démon,
Ledobja köpenyét
És megmutatja a meztelen valót
Csak csontvázat látsz és ereket
Szétszabdalt ölén
Hazudj igazat,
Vagy szeress, amíg bírsz
Ne az alkonytól várd
A megoldást megint
Nem tudok mást adni,
Esőcsepp vagyok csupán
Ki eláztat, vagy felfrissít,
Egy almafa ágán...

KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!

Tán, a Hálivúdi sztárok is így szokták, mikor reflektorfénybe kerülve, a világnak akarják az Oszkáron kikiabálni nagy boldogságukat..
Tanulékony vagyok, isten bizony! ..túláradó boldogságomnak csak az Internet lekapcsolás vethet véget.
Hát akkor elkezdeném a köszöneteimet! Nem sztárként - bár lehettem volna.!
/olvaSztár/ a kohó mellett! ..csak sztálinvárosi gyerek vagyok, vagy mi a szösz!.. Szóval..

Köszönöm anyámnak és apámnak, hogy összehoztak nehezen, de felneveltek, szerettek és hagyták magukat szeretni!... /Ez egy nagy dolog manapság!../ Hogy megtanítottak beszélni, zenét szeretni, és eltűrni a sok baromságot, ami már akkor is körül vett. /bár ennek a mainak csak kisöccse volt!/ ..és idők folyamán érthetetlenül növekedett,,,
Köszönöm a tanító nénimnek aki megtanított, hogy írjak, olvassak és arra, hogy nem biztos hogy rossz ember az, aki kidobja a fogamat téglával, üveggel fejbe vág és nyíllal belelő a szemembe..
/Utólag Robinhúd megjegyezte...Mi a faszt sírsz, ki sem folyt!/

Szóval, köszönöm Igazgató bácsimnak ki a wc-ben kimérte a kokikat sípjával-pisilés közben- mert hogy jön ahhoz egy iskolás ,hogy a szünetben vizel!...
Külön köszönöm kémia-politecnnika tanáromnak, aki kellő eréllyel - a vasvonalzóval verte körmöm és seggem a kellő mérettartás miatt a fakütyü reszelése közben! .Embert akart faragni belőlem belátom...bicska nem volt kéznél...!
Csak hálával gondolhatok a mindennapi parancshirdetésre és negyedévenkénti filmes oktatásra, a középiskolámban, ahol megtanulhattam Makarenko-tól milyen is az, amikor az emberen
"Új ember kovácsa" dolgozik.
Ezt a katonaságnál ragyogóan ki is használtam..

Köszönettel tartozom a Honvédségnek ahol a 24 hónapot eltöltve megtanítottak lopni ,csalni, hazudni és káromkodni!

Köszönettel adózom az első munkahelyem főnökének, aki három hónapot dolgoztatván megkérdezte tőlem -Hogy-hogy nem kaptál te még fizetést?... aztán a következő hónapban sem adott..!. Megtanított arra , jobb a pofát befogni és nem dumálni mert úgyis az erősebb kutya végzi el a rád kirótt nemi tevékenységet.

Hálával gondolok arra az emberre aki a tv-jét szerette volna megjavíttatni - vasárnap délelőtt, de anyag hiányában ez nem sikerült.Így, megtanított repülni... a munkahelyemről, mert ott valami társadalmi pozícióban volt és féltek tőle....../Azt állította, az elnöki tanács elnöke az ő bátyja-erre mindenki a nadrágjába csinált és bólogatott hozzá!!/ Ez több százezer forintjába került a lakásszövetkezetnek...Így aztán zenész lehettem egy éjszakai bárban, ahol igen kellemes ingerek értek..testileg -lelkileg...

Köszönetem, tudom csak merő aprópénz annak a megvilágosodásnak, hogy mellék foglakozásom elveszthetem- ha nem vagyok jó elvtárs és kilépek -közel harminc évesen a KISZ-ből..Így, azonnal kiátkoztattam a Paradicsomból...

Csak könnyezve tudok vissza emlékezni arra a baromságomra , hogy ipart váltottam és elkezdtem a szocializmusban a kapitalizmust építeni.. Ennek, lassan negyven éve ..
Azóta törve és töretlenül, rendszereken áthágva építem, hol a szocializmust, hol a kapitalizmust, hol a bánat tudja mit, attól függ hol a picsában vagyok most..

Reményeim szerint, az én Istenem fogja a kopaszok közé emelni a legnagyobb banknak a jól kiképzett képviselőjét /osztályvezetőjét/ akinek az értetlenségénél csak a rosszindulata volt a nagyobb és mikor a családom által lakott lakásom –nem tulajdonom az ingatlan - helyett, egy drágább belvárosi lakást ajánlván, a négy éve rendesen fizetett hitelem utólagos fedezetként- elhajtott a búsba!
Kaptam mindezt telefonon, vezetés közben, miközben ordított!..Rugalmasságával megoldotta ,hogy nem kell a jövőmmel törődni az már úgy sincsen.. Megkönnyebbültem!.. Tartozásom mint a tenger- úszni még tudok!
Szeretettel gondolok arra a Nemzeti Fősarc Hivatal osztályvezetőre, aki nem értette miért nem fizetek adót, mikor a bank a hivatalos bankszámlámat terheli.. Gondolta, ha már menni nem, ..még fizetni tudok....Nem számít, hogy a Nép Bankja mindent elvisz...biztosan van még a sifonérban.. Valamit elszámolt...azt már elvitte Ő régen.. Elfelejtette!....De ezzel megoldotta a problémát... amit nem visz a Bank, visz Ő.. Nekem már nem kell gondolkodnom! ..Két éve ő is a családomhoz tartozik.-ami nem is lenne baj.,. mert törvényt tisztelő állampolgár vagyok..-csak az a baj ,sokat eszik! Mondtam is neki...
- Kedves Fősarc Hivatal....Ha valami morzsa nekünk is maradhatna talán, békésebben ébrednénk!..De nem ! ..Így hát köszönet a fogyókúráért! Úgyis száz fölött garázdálkodom bőven /milyen szemérmes vagyok!! Ugye?./
Köszönet, hogy megtanulhattam, hogy állami önkormányzati intézeti vezetők az elvégzett munka és anyag kifizetés helyett szemembe hazudva letagadják, amit az előző nap mondtak! Igazán nagy tanulság volt !
Köszönet annak a multi cégnek, akinek dolgoztam és négy hónapig nem fizetett, ezzel a csőd szélére sodort! Pedig én hittem benne, mint a vezércikkben!
...De hinni csak Istenben....., mert.....emberben nem lehet... !
Köszönöm kedves NAV / lánykori nevén APEH/..hogy –kis megszakításokkal-közel kétéves kemény sarc után a munkagépemet, az autómat is elvitted...úgyis nehezen tankoltam már .. Az öt év alatt kifizetett közel hatmillió forintot, amit beletettem ebbe a teher autóba, ..kettő és félmillióra értékelted!..
Na, ennek a feléért fogod árulni, ami ugye nem biztos hogy sokkal feljebb megy a licitálástól. -hallva némi nepperi tevékenységről!.. Hat millióból így lesz másfél!... És, ezek után mivel dolgozzak és hogyan fizessek adót?
Kedveseim, két éve még húszmilliós cégünk volt!! Ez a buktagyártás kinek jó?

Köszönettel tartozom kedves másik bankomnak is akinek kereskedője -hat éve-az első megbeszélésen, 38000 Ft hitelért kínálta az autót aztán 54000 lett belőle , most pedig 92 000 jó magyar forintokat követel rajtam, havonta...és annyi a tartozásom amivel elkezdtem! Követel, de nem tudja szegény, hogy a másik két pajtás már nem hagyja őt zsebelni.. Ezúttal pénz nélkül maradtunk mind a ketten! ..remélem ebből már nem lesz sértődés?!

Köszönetemet csak rebegve tudom átadni a kedves Nyögdíj Igazgatóságnak aki 44 éves töretlen küzdelmemet a munka frontján kemény 53000 ezer forinttal támogatja ..
Tán Krőzusnak is képzelhetném magam – ismervén a mai magyar viszonyokat - ha kedvenc önkormányzatom adó nem fizetés címén ebből 25000 Ft-ot le nem vonna.. Levonja, mert nem fizettem ki a helyi adót ..Fizetném, de Fősarc Hivatal a Nagy Kaszás elvisz mindent.. azért mert nem fizettem nekik sem. !!De azért nem fizetek, mert meg sem kapom, amiért dolgozom! !!...mert Ő elviszi a megérkezés pillanatában!!
Hát ez az..! ...Most 28000-ből élünk hárman..Ez nem rossz......Tán, el kellene menni az önkormányzathoz segélyért?., Ha már úgy is ott a pénz!

Köszönöm, hogy megtanítottatok tűrni !..Még!...Gondolom, ez is a Nagy Nemzeti Átalakítás része!. Nem kell mindenki!.... főleg ha „nyugger” -ahogy a szóhordók mondják félreszólva a hátunk mögött.
- Még elveszik az élettért a feltörekvő, új, jól kiképzett generációtól!.. De melyiket könyörgöm!! Melyik életteret?! Ezeknek még lakása sem lesz! Odúban fognak élni? ..vagy az enyém van szem előtt?....Aj-aj!
Befejezésül köszönöm, hogy részese lehettem a az első alkotmánynak, Rákosi elvtárs tündöklésének és bukásának, az ötvenhatosellenforradalomnaksajnálatosoktóberieseményekneknépfelkelésnekésszabadságharcnak !.....Kádár elvtárs bablevesének a rendszerváltás balkezeseinek. /jobb és baloldalon egyaránt!/
Köszönöm, hogy ábrándozhattam egy jobb új világról- tele illúzióval és köszönöm, hogy észre térítettetek- ez még nem a Kánaán! Ahogy elnézem.....nem is lesz!
Köszönöm, hogy jeles adófizető polgárként szavazhattam, jobbra-balra és ha végképp elegem lesz ebből, marad egy kéttenyérnyi hely nekem is... /Ha ki tudom fizetni-előre../ sic!

Köszönöm, köszönöm,.. köszönöm!


A röhej a végére, azt a tetves 20 000 is elveszítettem a nyugdíjból--ezen már csak röhögni lehet!!