MA MEGFOGTATOK...

Ma megfogtatok...
Nem tudom mit ér nekem ez a bloggolás..lehet csak annyit, hogy az Adóhatóság árgus szemekkel ellenőrzi minden mondatomat és készül lecsapni rám, mert elmesélem az élményeimet, és valami fojtogató erotikus élményre várva, levadássza a ki nem adott emlékeirataimat..?
A ló f...t!
Sajnos semmi olyat nem tudok írni, ami titkos háremek mélyén, megalkuvásos alapon bekövetkezett hancurkák eltitkolására bírtam volna az ellenem eljárókat..
Sajnos sem pénzem, sem gyomrom erre..
Maradok a balek ketegóriában ..
Most, hogy a mérgem kiadtam, és beszélőviszonyba keveredek magammal, iszom egy pohár bort a mezőfalvi karcosból, és felteszem a kérdést ami engem roppantul izgat..
Ki és mi végett olvassa el a bloggomat, újra és újra...
Nézem a listám...ezen a bloggon 4700-an voltak kíváncsiak mi van velem..cca ..fél év alatt. A másik bloggomon, ami egy éve sincs hogy megindult..18 945 kattintás volt, ami engem is meglep...pedig azt a bejegyzést, csak úgy az enyészetnek hagytam meg..had rágódjon az is valamin, mielőtt engem is bedarál.....Köszönöm hogy olvassátok a mindennapi küszködésem, ..emlékezéseimet, mert hogy erről szól a dolog! A mese..az unokáknak a lányaimnak és azoknak a barátaimnak szól, akik ismernek vagy nem egészen,..mert ezeken az írásokon meglepődnek - mit is akarok én és hogy is van ez?....
Na, most ezek után nézem az olvasók listáját...Monten View- California, Sidney-Ausztrália, Oradea -Nagyvárad, Sibiu-Nagyszeben -Románia.. Nyitra-Pozsony- Szlovákia..Montreál-New York, Brussel, Antwerpen, Stockholm és a sok hazai érdeklődő ..Budapest, Szeged, Dunaújváros, Paks, Szekszárd/ úgy látszik tudják, oda járok borért a Ribling Ferihez/ és számos megtisztelő, aki kíváncsi mit firkálok nap mint nap, Bocs a kimaradottaknak, de már mondtam öregszem és hülyülök..azaz feledékennyé válok!,
Köszönöm még egyszer, hogy velem vagytok és naponta kíváncsiak vagytok, hogy boldogul- vagy botladozik az ember ebben a Rengetegben...

Úgy vagyok mint Ábel, aki nem találja a helyét a nagy Amerikában, nem tudja, hogy mihez fogjon. Az embereknek azt a kérdést teszi fel, hogy mi célra vagyunk a világon. Utoljára egy négertől kérdezi meg, aki csak ennyit válaszol Ábelnek: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Hát?!....Én is szeretnék...
..
Na, ez túl líraira sikerült!...de hát szombat este van és ma nem háborúzom..


ui.
Akinek van kedve, nyugodtan nyíljon meg....nem sértődöm meg..ígérem!

AZ ESŐ

Az eső csak esik. Hónapok óta várunk rá,.most esik. Kitartóan dobol az ablakon.. Mintha az afrikai dobosok vernék a tamtamot, ismeretlen üzeneteket küldve a vadonba... Olyan eső ez, mint Ázsiába a monszun. .Párás, meleg, fojtó.. Ilyenkor a fűkunyhóban lenne jó egy kis ferdeszeművel hancúrozni, miközben be-be csapna az frissítő eső. Még a levegőben is van valami fülledt erotika. Talán a virágok lélegeztek fel és ők adják ezt a sűrű gomolygó bódító illatot, de ez itt nem a malájok földje.. Esik kitartóan már napok óta. Lemossa a gyereknapi aszfalt firkákat, a padra rajzolt "Takarodj" szöveget, az autók tetejéről a galambok pecsétjét,... szóval mindent.. A természet kiradírozza, amit nem tart jónak. Kalapos ember húzza arcába a karimát ..rágyújt a füstöt beveri a kalap alá a szél. Krákog, köhécsel, morog,de az esőt ez nem érdekli, csak veri a hátát rendesen. A park nyújtózik és szinte óráról órára jönnek ki az új fűszálak a földből. Hallgatom a fű növését.. A meg-meglóduló szél, az utolsó érett epreket rángatja le a termetes fáról. Toccsannak egyet, aztán az utat mosó víz belehömpölygeti őket a csatornába...Ebből már nem lesz pálinka!...Pedig tavaly a szomszéd ponyvát terített a fa alá és az abból készült nedűből kortyoltunk a neve napján!...De hol van már a tavalyi hó?!..Pláne a pálinka!..Összefut a nyál a számban, szinte érzem az érett eper illatát!..Egy korty milyen jól esne most- vagy kettő....de csak eső lóbálja magát, neki-neki indulva pásztázza végig a várost. Takarít szemetet, levegőt,agyat...Termetes tócsákat hagy maga után az úton.. Nagyokat lépkedek, de ez kikerülhetetlen... bele a nagy tócsába.. és húszcentis víz csapódik be a cipőmbe..
Úgy látszik, rám is rám fér a megtisztulás ...

MA, ISMÉT TELE LETTEM!.

Ma agyilag felverték bennem a fehérjét!..Alapvetően nyugi vagyok, de utálom a papagáj kommandót és azt ha valaki, aki meggondolás nélkül nyomja a süketet, azért mert kedvenc újságja ezt diktálja neki. Az ütő megállt bennem ,mikor kinyilatkozza az ügyeletes szó hordó, hogy mindenkit arra köteleznek, aki régi szóval munkanélküli segélyre szorul - és élni szeretne vele- hogy legyen akár tanár , akár mérnök , át kell alakulnia kubikosnak A debreceni stadiont, vagy a Tisza partjának feltöltését kell támogatnia a testi erejével.. Magyarul, lapátolj barom, ha nincs jó barátod, aki állást ad, vagy jó támogatód aki elintézi, hogy jó helyre kerülj! Ha már az állásod elvesztetted- pénzed egy szál sem - valami össznemzeti átalakulás következtében, hagyd magad mögött az önbecsülésedet is..! Ha pedig messze van a lakásod, ott fogsz a barakkban-bocsánat konténerben tengődni egész hét végéig? Mindez a minimál bér feléért, napi négy órában? Mi ez az agyament project?..Hogy dühös vagyok és nem kicsit az annak az oka, az előbb kedvenc barátom osztotta az észt a fészen, hogy milyen jó lesz ez így!
-Anyád!..- mondom magamban,- Mit szólt volna ahhoz, ha harminc .negyven éves becsületes munka után, esetleg malteros lánynak állítják be, a nagy ország újraszervezésének jegyében,mert az elvesztett munkája után már pénzt már nem kap és akkor dögöljön meg a Tisza gátján, vagy a debreceni lapályon alapozás közben...
Egyszer ezt már Dicső Vezérünk az igen csak nem tisztelt Rákosi elvtárs már eljátszatta velünk...lásd Sztalinváros!..Milyen munka az, ahol éhbérért dolgoztatnak embereket és rendőrök vigyáznak rá, hogy aztán minden rendben menjen?!.. A lányom elvégzett három évet a főiskolán ...média és művelődés szervezői szakon...Elég baj az nekem - de főleg neki- hogy nem fejezte be és nem szerzett diplomát, bár azzal is most ugyanitt tartana...Nagy lehetőség, időnként a helyi önkormányzatnál adódik valami kis meló - hol a könyvtárban,hol az irodában. Első nap iroda- szerződés szerint-segít a közmunkában a papírok között eligazodni. Aztán súgott valaki - valakinek és már is mehetett gazolni a településen élő kisebbség közé. Ott aztán, mint nem közéjük valót, azonnal betámadták a "közalkalmazottak" és rohanhatott sírva vissza az önkormányzathoz. A reakció az volt, nem válogathat... mindent el kell végezni azért a huszonnyolcezer jó magyar forintokért. Hazament, de két nap múlva hírnök jő! Amennyiben nem jelentkezik be az önkormányzatnál és nem veszi fel a munkát, rendőrileg elő lesz állíttatva!
Bravó!
Annak idején, Bölcs Vezérünk ezt kitalálta már és akkor KMK-nak hívták!....Közveszélyes munkakerülés.ennek a rövidítése..
Hát itt tartunk.. ha nem mész gazolni,majd elvisz a rendőr bácsi..
Tudom, tudom.. rossz helyre születtem és rosszkor...
Na de ennyire?!...

AZ ÖREG CSONTOS TORNYA..

A falu amiben laktunk kicsinyke, poros tót falu volt a Duna mellett.
 Egy útja volt ami köves, azon is vastagon állt a por, ami a mellette lévő löszfalból lepergett. Ebben játszottunk mozdonyost, felverve a port, a Dunáról hazafelé tartó mosott ruhát cipelő asszonyok nagy mérgére.
 A nyári esőben ez a por sárrá vált, télen görcsbe fagyott. Nekünk, mégis szép volt! A legszebb amit valaha is láttunk. Na sokat nem , de Baracsnál szebb volt! Az a szomszéd falu volt ahonnan anyám származott . Sok szép napot töltöttem ott is , de Kisapostagé volt a lelkem igazán...A kesernyés illatú óriás füzek alatti zátonyt elöntő Duna párája, a pázsitok selymessége, a harkályok kopácsolása, a nagy Duna halszaga, frissessége, amit semmi nem tudott felülmúlni. Sokszor csak azért mentünk ki a kikötőbe - ahol hajót nem igen láttunk még kikötni - hogy teleszívjuk a tüdőnket és álmodozzunk. Álmaink arról szóltak, mi lenne ha egyszer kikötne a hajó és mi mint matrózok leutaznánk vele a tengerre...és persze keményen dolgoznánk, mint ahogy illik, férfiasan! A messzi partokon pedig várnának a lányok, copfosok, szőkék, barnák,..minden kikötőben más! Aztán jönne a tenger, ahol marconán állnánk a kormánynál, dacolva a sós vízzel, amit a hullámok borítanának ránk . Annál keményebben fognánk a kormányt, minél nagyobb lenne az ítélet idő. Szóval ilyenek jártak az eszünkben - tizenöt évesen már igencsak férfinak érezve magunkat. Kiabáltunk hajóknak, románoknak, bolgároknak, akik verték  a hullámokat fürdéshez.
Szép napok voltak!.Egyszer még a cigit is megpróbáltuk amit Jurik Pisti haverom csórt ki a nevelő apja dóznijából..Valami iszonytató keserű,csípős és büdös volt ...Nem elég hogy Munkás cigi volt, hanem még nikotex is...ebben dupla volt a nikotin. Ennek az elszívására csak a valóban megrögzött dohányosok voltak képesek. Egy szippantás és mintha a ló rúgott volna mellbe! Később magyarázkodtunk otthon, hogy bementünk a kocsmába és ott lett dohány szagunk, mikor a málnát kértünk. A málna volt a kedvenc italunk.. abban az időben még nem volt palackos üdítő. Két deci szóda és egy három centes málnaszörp, egy hosszú nyelű kanállal összekeverve. Valami mennyei ital volt!
 Ott a kocsmában aztán érdekes emberek voltak. Megfáradt parasztok kalapban, úgy hetven felé, kérges kezükkel simogatták a poharat, svájci sapkás gyári munkások, akik a munka miatt naponta bezötykölődtek a ponyvás teherautóval a közeli Sztálinvárosba és hazafelé betérve a búfelejtőbe, leöblítették torkukról a port.
Nőt a kocsmában nem lehetett látni. Ha inni akart valamit, akkor az ember megvette neki, aztán kivitte a poharat az ajtó elé, igyon ott. Általában málnát,mert azt igen megszólták volna ha szeszes poharat látnak a kezében. - Az asszony ne igyon! A kocsma a férfiak mulatságára volt kitalálva. Szopogatták a savanyú fröccsüket és beszélgettek, üzleteltek. Malacot cseréltek szénára , kapanyelet görögdinnyére. Sör, csak a sátoros ünnepeken volt. Az főleg búcsú idejére esett, mert bár a búcsú kimondottan katolikus ünnep, az evangélikus tótok azért rendszeresen megtartották.
- Mi az hogy nekünk ne legyen búcsúnk! Nem vagyunk mi alábbvalók a Baracsiaknál!- ami köztudottan katolikus község volt...amúgy, a neve rendesen is Templomos volt, akkora templommal hogy csak a nyakunk gémberedett meg mikor a keresztet vizslattuk a tetején!
Kisapostagnak kicsiny temploma volt. Fehérre festett falaival, szentírásokkal felékesítve, igencsak szerethető, puritánságában is megkapó templomocska volt. Valamikor Dezséri László akkori evangélikus püspök szentelte fel. Aztán híres jegyzetíró lett a hatvanas évek Kossuth rádiójában. Szóval, ide jött össze a nép a vasárnapi istentiszteletre -már akinek engedte a munkája, mert a tanácselnök, az iskola igazgató és a rendőr nem mehetett be ilyen helyre, mert kirúgták volna a munkahelyéről..
Ide járt Csontos bácsi is, akinek tíz gyereke volt. Új gyerek már úgy hiányzott neki, mint ablakos tótnak a hanyatt esés! Nagyon le voltak már csórósodva, alig volt mit enni otthon, de a gyerek menetrend szerint érkezett. Már a községházán is megsajnálták az embert és kiutaltak valami pénzt neki, hogy ruházza fel a porontyokat. El is ment Fődvárra-ahogyan mifelénk Dunaföldvárt emlegetni szokás- hogy bevásároljon. Aztán haza érkezett üres kézzel....
- Na, nem vót ott abba a Fődvárba semmi érdemes darab?- tudakolták a szomszédok.
- Maj meglássátok-csippentett hamiskásan ki a kalap alól..
.És meglátták! Vagy harmadnapra megérkezett három munkás és egy vasszerkezetet állított fel Csontosék udvarában. A tetejére egy forgó lapát került, ami aztán vidáman nyikorogva mutatta a szélnek merre kell fújnia!.
Már elfutotta a méreg az elöljárót, aki szegről-végről rokona is volt az öregnek és rámordult.
- Mi az isten agarának kellett ez a szélkerék magának, ami hasznot sem hajt!
 Elgondolkodott az öreg, föltolta a feje búbjára a kalapot, végigmérte a szerkezetet és csippentve huncutul a szemével úgy alulról belenézett az elöljáró szemébe.
- Megáll az ott a hegyen!.
Erre nem tudott mit mondani a nagy ember, csak fejét csóválva bevonult a községházába.
Aztán még vagy negyven évig nyikorgott ott fenn a szerkezet. Még gyerekkoromban egyszer meg is próbáltam  a mászást rajta, de a  a suhogó mogyoróvessző megakadályozta a nagy kalandot.
Így Kisapostag egy leendő akrobatát, én pedig a mászhatnékomat vesztettem el Csontos bácsi tornyánál.

Hát, így mentek a dolgok annak idején..

PRÁGA.... az első nap

Már nem is emlékszem pontosan, mikor láttam először ..Tán kétezer környékén... egy szakmai gyűlésen amit a híres műsor szóró cég rendezett félévente- elvezetve bennünket a nyugat gyönyörébe az összetartás és csapat építés rejtelmeibe...Némi szakma is került a leittasodás elé, ezért feltűnő volt emberem, aki mindig beleokoskodott a kivont kések és villák zörgésébe és feltűnő módon szaporította a szót. Nem mondott hülyeségeket, aktuális problémákról beszélt, de mi már éhesek, szomjasak voltunk és a vezérkar is már szagot fogott. Na, ő volt a Gazdag Laci..Láttam a kocsiját..hát!... valamit tudhatott amit mi nem..Valamit megfogott, amit mi hanyagságból vagy valami visszahúzódás miatt kihagytunk. Ott volt mindenhol- mint a bolgár partizánok..minden kilométerkőnél.
Egy barátom szólt, akivel régen együtt üzleteltünk, hogy van egy lehetőség plusz munkára,- vállalom -e?
-Aj aj!- mondom a legjobbkor! Most vettem autót és...
...És ekkor jöttem össze Gazdag Lacival..
Nem volt a kedvencem az előbb említett okok miatt, de meló megtetszett amit kínált .. el kell hozni a kint maradt kölcsönzött berendezéseket a feledékenyektől, mert különben bíróság lett volna belőle.. Az emberek semmit nem utálnak jobban, mint hivatalos helyre menni, bíróságra pedig pláne nem szeretnek járni..
Szóval dolgoztunk, jött a lé...mindig pontosan... ritka szép napokat éltünk át...

Eltelt vagy egy év, és valaki a társulatból kitalálta, menjünk mi is összetartásra mert a nagy cég is ezt csinálta..Némi hazai szuper helyek után, - amit természetesen gazdánk a Gazdag fizetett- valaki feldobta....Prága?
-Na jó, bólintott és karácsony előtt elindultunk. Bassza meg! morogtam magamban a legnagyobb forgalom közepén, de Prága elcsábított.
Gábor, Mercedes lányom embere, szintén a kompánia tagja,..elkésett az indulással.Az ő Audiával indultunk a nép után, akik már javában hasítottak a Prágába vezető autópályán..
Vagy négy órával utánuk indultunk ..
Valami fergeteges havas eső verte a szélvédőt és az ablaktörlő motor már csak szalutálni tudott, törölni kevésbé..és ez az őrült, száznyolcvannal tépte fel az útról a latyakot..Ilyen sebességgel ütközni... esély sincs a kórházi ápolásra..Eleinte intettem, ne menj olyan gyorsan!... aztán, legyintettem ...gyors halál lesz..
Berobbantunk Prágába, telefon .. a többiek már túl vannak a vacsorán!. Nekünk nem maradt más, mint a sörözés...Egy német stílusú  sörházba mentünk, ...mintha a harmincas évek Berlinjében lettünk volna - ala Mephisto !
Hatalmas terem, a falak mellett asztalok sörpadokkal, a végében színpad, már csak a kánkánozó hölgyek hiányoztak ! Leültünk a társulathoz, ahol némi ugratások után sörhöz jutottunk.
Nem egy egyszerű hely volt. Öt kötényes sörember várta a rendelést és hatalmas fémtálcákkal egyensúlyozva tették az asztalra a finom fekete sört. Ez nem a hazai édeskés barna sör hanem egy karakteres igazi erős fekete sör volt. Szép kemény habhajjal ellátva olyan volt, mint egy cigány lány,..kísérőként Becherovka polgártárssal . Két kör lehajtása után, rendeltünk valami kaját. Ki is néztünk az étlapról valami kacsát, bár már rosszul láttunk , de a duck szónál nem lehetett tovább hajtani az étlapot. Pincérünk hozott is hamarosan három hosszába vágott szárnyast mártással, háromféle knédlivel, káposztákkal, úgyhogy megalapoztunk a fekete sörnek rendesen..Közben, harsány röhögések közepette elmeséltem az úti kalandokat, mire többen az elém tolt Becherovkás poharakkal próbáltak nyomást gyakorolni a mondanivalóra...Lassan kezdtük a társulatot jókedvben utolérni..
Német diák csapat jött... ettek mint Robinson mikor fedélzetre került.. Be is csiccsantottak hamarosan és jó német szokás szerint dülöngélve a padon, énekelve csapták össze a literes sörös flaskákat.
Teljesen idilli állapotba kerültünk. sör, hangulat, nők...mi kell még?..Laci barátunk állta a szavát és fizetett mint a katonatiszt.. Szállodába menet egy taxissal egyezkedtem, aki látva "jókedvemet", mindjárt háromszoros fuvardíjat számolt, az egy kilométerért..
 Otthon éreztem magam Prágában..

DÜBÖRGÉS UTÁNI CSEND....

Szóval megtörtént !!
Már elfelejtettem, milyen nehéz szakma a rock szakma. Ötven méterről hordani az erősítőket, dobokat. ez olyan nehéz mint a bányász élet.. csak ott a bányászt viszik a szénhez...nem a szenet a bányászhoz..
Felpakolunk a színpadra. Nehezen megy kicsit kicsi... Lehetett volna szájharmonika triót csinálni, akkor jobban elfértünk volna.. na, meg el is terebélyesedtünk.. megnőtt a "tekintéjünk" már ami a pocakot illeti. Beállítás, mikrofon próba..Na, nem is lesz olyan rossz! Rohanás haza, egy kis hidegvíz csapkodása hab testemre és üdén "kívánatosan" megérkezés a tett színhelyére, az MMK zenetermébe. Lassan gyűlik, a nép... Hippik, régi csibészek és csibésznők, megkorosodott, megokosodott rockerek, örömmel lapogatják egymás hátát. Gyűlik lassan a nép... háromnegyed hétkor a szervező száján apró rángások kezdenek indulni..- Mi lesz itt!.. kevés ez az ember... aztán hétre megindul a népvándorlás .. Özönlenek az érdeklődők fiatalok , fiatalabbak, gyerekek. Csinos anyukák elhozták őket - Nézzétek! Nagyapátok erre bulizott.Most is itt van! Kiabálja hogy,
- Azt játszátok! "kiviszem a lovam"!/Gimmy some loving.../
Belecsapunk a húrokba, régóta a kedvenc nyitó számunkkal a Yardbirds, Nazz are Blue-val! Visít a gitár, többen feljajdulnak és megindul mozgás, az összenézés - Ez igen! ....de jó nóta volt ez is! Miki az énekes , csendesen vackol be a mikrofonja mögött - ebben a számban nincs dolga. Nagy ováció a szám végén, pedig volt benne egykét apróbb hiba, de úgy látom ma nem tudunk rontani, ennek a közönségnek különösen nem. Aztán a Paranoid a Back Sabbathtól és Miki kiengedheti a hangját . ki is engedi..a nézők nagy tapssal honorálják.. Ő mikrofon cserét kér.. egy jobbat egy hangosabbat egy biztosabbat..hosszú idő óta beteg ,egyre lassabban mozog, de nélküle nem lehetett volna ezt a bulit megcsinálni. Több mint egy éves próba, után ami annyi energiát kivett belőle.. Őt ebből nem lehet kihagyni. Ez már tényleg a hattyúdal.. az utolsó erőfeszítések, ezt már a szeretet hozza ki belőle. Elénekli a számokat mozdulatlanul, csak egy mosollyal a szája szegletében díjazva a tapsokat.
Jönnek a nóták egymás után... a hangulat fokozódik , bár azt hittük elég hangosak leszünk, kiderül a sok ember elnyeli a hangot... Szünetben, alig bírunk kimenni a büfébe , mindenki ölelget... jaj de jó, mikor lesz a következő?
Levegőhöz jutok, - Majd gyerekek, ez afféle kísérlet... Tudunk-e még?.. kellünk-e még?...
Kezdődik a második rész! Free - All Right Now.. Miki repeszti a füleket! Gyurika a csapat Benjaminja../csak ötvennyolc éves/ remek technikával kezeli a gitárt! Gitárt oktat és a jazzt hanyagolva, most vissza a gyökerekhez - ad a húroknak. ott van minden a helyén, amit játszani kell.. Őt nem zavarja senki, semmi, sőt tőle szokatlan módon még egykét oldallépést is tesz ..hiába, a hangulat őt is magával ragadta.Gyika a dobos kopácsol rendesen mindenféle csínyekkel felszerelve, alig látszik ki a dobok közül..Hogy ott van, csak onnan tudjuk, hogy üt mint a "bolondóra". Én már nehezen állok, így feleségem vasaló székét préselem magam alatt..Mint az ős magyarok, nyereg alatt puhítom a...Feri az billentyűs.. aki egész életében tánczenét játszott..most érzi először, mit is jelent rockzenét játszani.. Itt nem az udvarias tapsok dívnak, itt a bekiabálás sikítozás megy ..Tetszik neki a dolog, mert vidáman ugrál le-föl a székéről ..Katona Gyuri a régi gitáros cimbora, most gitár nélkül vadítja az amúgy is lelkes közönséget - Your really got me -a Kinks-től..Némi csendben ..elbúcsúzunk a nemrég elment zenész társainktól, barátoktól- Torontáli Pistitől, Szőcs Misitől, Katona Lacitól, Mikus Feritől,..Szőke cigánytól- akinek soha nem tudtam meg az igazi nevét! Aztán újra belecsapunk a húrok közé!....Néhányan táncolni próbálnak..bár, nincs elég hely..Lassan az utolsó számokat jönnek,.. de nem akarják, hogy abbahagyjuk..Még három ráadás szám aztán,... vége!..Dől a víz rólunk..és a régi haverok vastapssal búcsúznak.. Szép volt fiúk!.. Szép volt fiúk.! Szép volt Miki...Szép volt Miki!
És Miki..... Joe Cocker helyi reinkarnációja,a korlátozott mozgáskordinációjával áll, és nézi az őt éltetőket...Nem tudom, mi járhat a fejében,..nem látom a szemét...csak azt, hogy nagy- nagy szeretet ömlik rá... Mindenki kiabál!....csak egy hívatlan van a teremben ..az a kurva Parkinson... aki ott űl a nyakában.. és nyomja Őt lefelé...



Ps.
Hát megtörtént!... kicsit visszafiatalodtunk a hatvanas évekbe, ..Amikor,....Emlékszel mi volt akkor? Tudod! Amikor a....
Hm!
Köszönjük nektek srácok, lányok, sokat kaptunk tőletek! Akkor is, ma is!
..Gyertek máskor is!

ESTI DÜBÖRGÉS..

Ma este dübörgünk..régen volt ilyen ezzel a csapattal még sohasem így együtt, de dübörgünk... Utoljára,... huszonhét évvel ezelőtt játszottunk rockot, mikor még legkisebb lányom a idilli pózban, az anyja hasában hallgatta végig a már akkor is öregfiúk rock buliját..Akkor voltunk harmincöt évesek... Úr isten, de elszaladt ez a pár év..Most voltam katona egykét éve..aztán ha utánaszámolok több mint negyven éve hogy bevonultam. Hát az idő reszelője engem is lesarkított egy kicsit..A nagy hajú barna ifjú titánból sántítós, szemüveges, öreg szürke medvét hagyott meg, kissé sorjásan..Valamikor, valaki kitalálta zenéljünk megint egyet.. ez afféle hattyúdalként felfogható dolog lenne - hullik a nép rendesen, több barátunk, lelkes bulizó távozott az örök vadász mezőre csak az elmúlt két hónapban is- hát egy utolsó buli... az még kellene!... Hát elkezdtünk próbálni..
Volt aki száguldott a húrokon, volt aki letette a lantot, mert érezte ez már nem fog menni. Maradtunk öten... és próbáltunk ahol lehetett, klubban, útmenti fogadóban.. üzem területen.. Mikor, hogy, ki volt az aki eltúrt bennünket - segítve vagy gátolva a működést..Ma viszont, végre eljött a nap, hogy mégegyszer dübörögjünk..ott lesznek a segítők a haverok, akik már eleve az ismétlést emlegetik..Nekem meg az öreg cigány jut eszembe aki egy zenész szakszervezeti gyűlésen odajött hozzánk és könyörgött..Zenész urak... csak egy kis haklit engedjenek át nekem!.. a mamával éhen halunk.. csak egy kis haklit!...Mi ifjú rockerek mosolyogtunk rajta...ahol mi játszunk, oda maga nem való...de a kis öreg csak hajtogatta..csak egy kis haklit uraim, csak egy kicsit..Aztán eljött a mi időnk ...csak egy haknit szeretnénk uraim!..egy utolsó dübörgést.. remélem békében!..

NEM SZERETNEK BENNÜNKET...

Nem szeretnek bennünket..
Eddig csak a szlávok mert elvettük az őshazájukat, jó lókupecként- egy fehér ló becserélésével. Meg volt a foglaló, a ló lecsutakolva , kipróbálva, utolsó szervize is megvolt,....mehet! Ennyi! Akkor még nem az EU. kereskedelmi törvénye dívott! A bótot, nem lehetett visszacsinálni.…Földet pedig vissza nem adunk!
Már akkor sem, aztán földosztás után sem… Aztán nem kérték, vitték - de ez már egy másik project volt.
Szóval a testvéri, baráti , szláv többség utál minket!..Eredendően talán a nép nem annyira..de!..
Még a szerbekkel tartott a barátság egy ideig, még a kenyérmezei, és rigómezei ütközetekben pláne Nándorfehérvárnál, együtt vertük a törököt/ők meg minket/ de azóta utálnak bennünket.- ha közben meg nem változott a történelem könyv ! Már 1848-ban a torkunkra tették a hadzsárt a bosnyákokkal együtt. Így megy ez erre felé! Később a délvidéket adtuk nekik az utolsó világégéskor, amit aztán háromszorosan vissza is adták-jó partizán módra- de mégsem szeretnek minket!
Ej-ej, csóválnám is a fejem, nem igen oké nép ez a szláv, de a franciákat sem szeretjük,meg az angolokat, amerikaiakat sem, Ők meg minket - már Trianonban is rájöhettünk..Azóta meg voltak  piszkos imperialisták, szabadságot nyújtó győztes nyugat, és most a magyarság életére törő szemét Unió! Mindez, az utolsó huszonöt évben!
No akkor, kimaradt nekünk akit keblünkre ölelgethetnénk?!
Németek?... Azok miatt meg!... No de kilencszáznegyvennégy már régen volt.. azóta szeretnek, meg a Gyulát is. Kapott is kitüntetést rendesen!.Most mégis valami érzésem van arról , hogy nem szeretnek bennünket!..Tán a Balaton miatt? Az nem lehet, mert kitűnő a vize. ..Valamelyik, környezetvédő miniszter bele is ivott! ..Láttam.! Tv mutatta!...Na jó!... a közepébe....oda már nem ért el a lepárolt sör.. Vagy a liba gége tágítása miatt?....Tiltakoznak , tiltakoznak, de ha idejönnek, csak megeszik a huncutok azt a fránya libamájat!.. Na ja, telik nekik! Itt hagyják a pénzüket..Valahogy még is az- az érzésem, nem szeretnek bennünket.. Mostanában mindenbe beleszólnak. Médiáznak, új alkotmányba piszkálnak, újságokat uszítanak ránk...Még a barátainkkal is csóváltatják a fejüket! Hmm! Valami itt nem stimmel! Adnak, egy csomó pénzt aztán beleszólnak, mire költjük!..Nem jó ez így!
Aztán itt vannak az oroszok! Azok igen.!. Azok szeretnének minket, laktak is itt egy pár évet…. de mi meg őket nem szeretjük!.- mondjuk erre meg is van a jó okunk! Legalább 56 okunk van!
Mondjuk a törökök?.. Azok szerettek sokáig, de hál' istennek messze vannak,..meg aztán Németország bejött nekik! Már, ők sem minket akarnak szeretni!.
 Aztán itt volt ez az összeurópai esztrád, ahol tán csak a finnek szerettek bennünket. Itthon pedig a honban kitört megint a búsulás és egymást érte a szívsajdítás, büszke keblünk marcangolása. Pedig csak egy európai „lagzilajcsinótaverseny” volt amihez a zenének semmi köze !
Mi, még is össztüzet zúdítunk mindenre és mindenkire, álmaink be nem teljesülése okán!. Mindig találunk valamit, amiben azt találjuk ez világszenzáció és csak lessen Európa milyen tökös egy nép ez a magyar!.. Aztán megint felébredünk és bilibe lóg a kezünk.! Minden azért van, mert nem szeretnek bennünket! Néha azt hiszem üldözési mániánk van!..
Bár ha egy ember azt mondja, -Hülye vagy!… azt mondom, te vagy az!.. ha kettő, elgondolkodom,.. ha többen, valószínű igazuk van és akkor körülnézek magam körül, mi lehet a baj velem?…ez ilyen egyszerű!
Gyerekek nem kéne kicsit körülnézni magunk körül?! Először csak otthon, aztán kicsit nagyobb körben...

Lehet, hogy még meg is szeretnének bennünket?...

SZÜRET

Barátom születésnapját üljük és pecsenye sütés közben nézem, hogy egy gyönyörű fürt szőlő csordítja meg a nyálamat a gyümölcs tál tetejéről. Nincs még itt az ideje a mi szőlőnknek, tán Spanyolhonból emigrált ide ez a fürt. Szépen bordón, méltóságteljesen elterülve fekszik az almákon. A tüzet bámulom, miközben szopogatom a legnagyobb szemet, amit sikerült elcsennem.
Kicsi korom óta szeretem a szőlőt és a szüretet. Mikor még forró a kora őszi homok és mezítláb lehet még rohangálni a lefosztott sorok között, átugorva a mézédes szőlő fürtök halmát, a darazsak nagy mérgére.
- Szüret lesz !- mondta az előző vasárnap nagyapám és a héten csak az járt az eszünkben, mustot iszunk majd, az édes szőlőt két marokkal tömjük magunkba és birkagulyás lesz ebédre! Nagyapám -aki valamikor még sudaras juhászember volt- megörzött néhány birkát, akik az árkot tartották rendben. Ilyenkor kiválasztotta a gulyásnak és pörköltnek valót. A birkák népe először húzódozott a megtiszteltetéstől, hogy a szüreti mulatság részese legyen, de aztán - egy kivételével - megnyugodva vette tudomásul, hogy az össztáncot nélkülük rendezik. A vágást, csak a hajnali nagy bégetésből tudtuk meg, mert minket gyerekeket kihagytak az áldozati felhozatalból és csak a kutyák vad ugatása, meg a kiterített kifordított birkabőr utalt arra , hogy az ebéd egyik résztvevője már meg van. "Früstökölés" vette kezdetét, ami nem a "tökölést" jelentette , hanem a gyorsító, élénkítő pálinka bedobása utáni pár falatot, csak úgy röptébe a bajusz alá és indulás, mert a lovak már izgatottan prüszkölnek a kocsi előtt. Tán a reggeli birka vadászat szaga, vagy a lehetőség,hogy hegymenetbe kapcsolva felhúzhatják a kocsit a szőlőhegyre feldobta őket, mert horkantgatva várják a "hórukkot". Aki nem fér a kocsira az edényektől, az biciklivel támogatja a menetet. Mindenki megkapja a sorát, az asszonyok a vödröket, az ifjak a puttonyt. Az isten tudja hány színben csináltak vödröt Bonyhádon- de ahány szedő, annyi színű vödör villog a sorok között. A leszedett szőlőt puttonyba öntik, amit legények a kocsin álló szapulóba- a tároló edénybe ürítenek. Nagy a versengés, kinek szól a legszebb lány és kinek a huncut asszony sereg.
- Te, gyere hozzám, te vagy a legügyesebb! Verseny ez a javából és csak úgy röpködnek dévaj ugratások. Szende asszonyok csipkelődnek pajzán élcel a heveskedő legények rovására. Közben aki megszomjazott, ahhoz odaér a körbe járó korsó, amiben ott kotyog a tavalyi vörös teljes erejében, fokozva a hangulatot. A szedők, kisebb kupacokat raknak le a legszebb szőlőkből a sorok közé, amit majd ajándékba adnak, vagy felakasztják a spájzba a téli időkre, egy kis nassnak. Közben készül ebédre a birkagulyás, ami elmaradhatatlan szüretkor. Sisteregve lobog a tűzön a nagy bográcsban , jól bezöldségelve, meghintve csöves paprikával.
A kis csőszkunyhóból előkerülnek a tányérok. Aztán eljön az ebéd ideje és mindenki nagy karéj kenyérrel kapaszkodik az ezerféle tányérba és merül el a leves élvezetében. Csak a kanalak zörgése hallatszik, meg a "Mariskám, szednél még egy kicsit?" Még egy kis böngészés az elhagyott fürtök után és hazaindul had, mert a férfiaknak préselni kell, ..az pedig legtöbbször késő estig tart. Darálás, préselés, must kóstolás, fokolás, és hordóba csurgatás. Aztán a prés, magára hagyva szorongatja még ki a szemek közül a mustot...Már csak a hold marad fenn és nézi, hogy vackol el, kutya és ember...

KEBLEMRE BARÁTOM !

Keblemre barátom!
Ölelj meg!
Elkezdtünk beszélgetni a facebookon néhányan, akivel naponta ilyen-olyan indíttatásból társalgunk üres perceinkben. A beszélgetés közben, lassan oldódva kiderül majd mindenkinek van valami tüskéje..a talpában, a lelkében, amit ki akar beszélni magából. Kiadni, de nincs aki meghallgatná...Elkezdtünk hát beszélgetni arról milyen jó lenne, ha megtudnánk ölelni ilyenkor a barátunkat ismerősünket és bátorítanánk egy pár szóval, ne csüggedj! Itt vagyunk, veled vagyunk!...Először viccből indult, aztán egyre többen jöttek és jönnek. Így ismeretlenül , mindenki saját ismerőseit hozva..akivel bármikor, akár éjjel is- ha fent van valaki- elbeszélgethet és felteheti az oldalra a maga kedvenc ölelését, amelyet oda szán, amivel örömet szerezhet.Elgondolkodtató mennyire nem értjük egymást. Csak civadokás van, férj és feleség, testvér és testvér között..magyar és magyar között, ember és ember között.Ha elgondolkodnánk azon, milyen rövid ez az élet és mi csak végigrohanjuk az egészet- kergetve délibábot és napokat-..rájönnénk szeretet nélkül, mit sem ér az egész!
Apám békés, nyugodt, derüs ember volt. Mikor mérgesen hazamentem és látta rajtam a dühöt, kikérdezve az okát mindíg csitított. Tudod, vagy egy mondás fiam...
- Mutassátok meg, ki az én ellenségem és én kibékülök vele!
Én békülni szeretnék!..mindenkivel..Kitárom hát a karom és virtuálisan megölelek mindenkit, aki igényt tart rá, aki hasonló képen gondolkodik. Egy virtuális ölelésre, egy szó kimondására azért, jók vagyunk még nemigaz?
HÁT AKKOR KEBLEMRE BARÁTOM!

HOGYAN CSINÁLJUNK HÜLYÉT MAGUNKBÓL...

A napi ideget már kanállal veszem be, kis vitriolt iszom utána és kész...Higgadtan lapozok este a neten és örülök a még élő -mozgó barátaimnak, Svédországtól- Amerikáig.
Jókat hülyünk, tizenéves-kori emlékeinket bogozgatjuk lelkesen, és a családi fekete-fehér képeken vigyogunk a pipaszár lábainkon. Mosolygunk a város csupaszságán, épülése közben.Szóval esti program a "fész".
Látom itt van minden, számomra fontos ember és nézem a folyamot..
Hébe -hóba rákattintok, egy régi ismerősömre, aki éppen egy fiatal huszon-éves csajjal évelődik. Az ifjú hölgy nem régen szült és feltette a képre az új gyerek fotóját . Szép baba, el kell ismerni. Anyukát még szebbé teszi a baba tündöklése. Az én barátom rögtön bejelentkezik..
- Már régen szeretnélek megismerni!- az asszonyka diplomatikus és küld, egy örülök jelet.A válasz jön..
- Mutass valamit magadból!.. kissé értetlen a hölgy, hiszen látszik a képen szépen kidekoltálva .és tán még szoptatás előtt van.... ennél többet elsőre...?
Kedvesen elhárítja a kérést, ugyan már!... De a haver nem tágít!
-Közelebbről szeretnélek megismerni...Lassan kezd kényelmetlenné válni asszonykának..
- Anyukám is szívesen megismerkedne magával ! - hárítja a mamára a randit.
- Szeretnék veled lenni!- mondja ki a frankót, bele a fész közepébe..
Nem üzenetbe, nem cseten,-így bele a vakvilágba..és hogy ne lehessen félreérteni, azonnal tüzel.
- Alszik a férjed vagy dolgozik.?
Erre, abban a pillanatban köpni-nyelni nem tudtam..Hát, ez már a csábítás csúcsa !
Alig tíz mondaton belül a lényegre tért..Jössz b...i,vagy vigyelek? A fész csakúgy kongott utána..
Drága öreg barátom J.! Ha már tükörre nem tellett, bár ezt kétlem, elmondom én neked, te is megöregedtél, meghíztál, tán még kopaszodsz is..és nem lettél szebb mint voltál, de úgy látom, okosabb sem!.... Ha már mindenáron társaságot szeretnél, udvarolj,... de ne tíz mondaton belül a lényegre térve!..Hagyj valami kis illúziót is , hogy abban a hitben lehessen a hölgy, a személyiségéért kedveled! Próbálj meg magadhoz illő nőt találni! (bár ez nem lesz egyszerű!
)Aztán, még egy dolog.. a párválasztás úgy történik, a nő kinézi magának a férfit és ad neki esély arra , hogy úgy érezze Ő a nagy, ellenállhatatlan hódító! Akkor aztán,de csak akkor, beindul a dolog!... Persze, már régen ki van ez találva!.. Ha pedig úgy érzed, hülyeségeket beszélek,.. csinálj amit akarsz, de ezt tedd egy magán levélben, ne a nagy nyílvánosság előtt- égetve magadat és a hölgyet!....Hülyét csinálni magunkból lehet-de minek!..
Neked látom sikerült..

LÉT ÉS TUDAT

Törött tükörben, feleződve
rohanó ész,
szakadó ösztön.
Eltorzult képe,
nyomja rám bélyegét.
Kevés van ami még elég,
Elég, hogy magam maradjak,
Az osztódás alatt.
Elveszett illúziók.
Félig telt pohár
Zamata illik
A kockás asztalon
Kifolyt borhoz, kár,
Hogy a zúgó kábulat,
Magával ránt...
És egy tétova mozdulat,
Leseperi az asztalról
A lét, a tudatot...

Telly Savalas - If

Csak úgy, a hangulatom miatt...
Ezt a hangot éjszakára terveztem, mert csend kell hozzá...nagyon nagy csend...
Valami olyan mélység van benne, amit csak ritkán élek meg...

A FARMER

Nem a szántó-vető, marhát tartó emberről van szó, hanem a farmerről" Arról a
bizonyos blue jeansról, amire minden gyerek vágyik. Ami "nagyfiússá" teszi , vagy vagányabbá, a sok zsebbel, szögeccsel.Én kiskoromban a slicces nadrágért voltam oda, meg hogy "belsőzseb" legyen a kiskabátomon. Elég sokáig, iskolába menésig kellett várnom, míg megkaptam. Aztán a középiskolában jött a farmer ami a vágyaim netovábbja volt. Egyszer kaptam kölcsön egyet egy haveromtól és egész délután, abban strasszéztam a Vasmű úton -kapaszkodva a felső részében, nehogy a bokámnál találjam az ominózus ruhadarabot mivel, két számmal nagyobb volt az én méretemnél.. Anyám látva a szerencsétlenkedésemet, meg a csillogó a szememet elhatározta, ha törik, ha szakad, vesz nekem egyet..Abban az időben, ezerkétszáz forint volt egy Riffle nadrág, amit Olaszországból csempésztek be a kamionosok, de a piac még nem indult be az évben, így anyám bevállalt egy jugoszláv utat-a farmerért. Végigdöcögött vagy nyolcszáz kilométer autó utat az Adriáig - mert a kirándulás célja a tenger volt. Aztán Rijekában hozzájutott a jeles nadrághoz. Ő amúgy, nem nagyon kedvelte ezt az általa csak cájgnadrágnak degradált műremeket, de értem, mindenre képes volt. Az összeg amibe került, akkor egy kezdő szakmunkás havi bérét takarta. Hozta is nagy örömmel a farmert, ami kicsit nagy volt, de Stoffa mester az ifjúság szabója, egy rövíd szárnyalással a varrás mentén már is rám passzintotta a gyönyört. Mást nem tehettem, meg kellett járatnom a nadrágot, mert már igen kívánkozott a nép közé. Mentünk vagy három hosszt- a farmer meg én - a Vasmű úton , ami a fő utca volt, mígnem találkoztam Miska haverommal és tettestársammal - farmer ügyben. Neki már régebben meg volt a darab és jó felépítésű srácként vonzotta a csajokat, hát bennem is megmozdult a tavasz- immár farmeresként!
Hanem aztán Miska lehűtött!
- Milyen ez a nadrág te !... ez tiszta új!.. Így nem menő!..Így mindenki azt hiszi, most kaptad és nem régi farmeres vagy!
-És az baj, nyöszörögtem..-
-Hát, nem éppen előnyös!-adta a menőt.
_-Tudod mit kellene csinálni.?..Beavatni..!
Elég hülyén nézhettem, mert mindjárt indítványozta is , induljunk a Duna partra egy házi mosó szappannal és egy súroló kefével felvértezve. Ott aztán, bele a vízbe ruhástól, majd sóderrel dörzsölni a szárát -még úgy viselés közben - majd a súroló kefével történő gyors szappanos akció! Már hittem megszabadultam a beavatás gyötrelmeitől, amit egyre inkább úgy éreztem, az én beavatásom volt- mikor Miska megmondta a varázs szót...
_- Akarod hogy igazán menő legyél?.. Akkor úgy kell, hogy rajtad száradjon meg a farmer!
Elég hűvösnek éreztem a nadrágot lévén, még május körül járt az idő- de kitartóan vártam menővé válásomat.Kissé feltámadt a szél is és a kavicsból a port kezdte rám szórni, de menőség -az más, azért tűrni kell! Vagy két óra múlva, mikor már annyira megszáradt a nadrág, hogy lépni is lehetett benne, hazaindultam.
Az anyám már aggódóan nézett ki az ablakon, de a csapás csak akkor érte, mikor meglátta a szétdörzsölt még nedves farmeremet..amiért annyit sínylődött napokon át, ami a havi fizetésébe került.. A könnye csordult ki, miközben simogatta a szétfoszló szálakat...

ISTEN BARMAI LASSAN ŐRÖLNEK...

Bizony ,bizony ..! Isten barmai lassan őrölnek...kint ülök a kertben a technika csodájával, a laptoppal amit a router segítségével, elcipelhetek akár,a kert végébe is..
Érzem a sűlő oldalas illatát, fröccsözöm, kedvenc regényíró barátnőmmel chat-elek ..és élvezem a kora nyár örömeit.. végre szép idő van.. A vérspániel Szofi is érzi, mert az elmúlt félóra alatt, csak háromszor jött ide fülvakarásra , az eddig megszokott tizenhét helyett. Galambok fészkelődnek a cseresznyefán és szapora pöttyökkel igyekeznek új dizájnt adni az autómnak. Szóval, jól érzem magam. Szellemileg letisztultan emelgetem a poharat és várom a lányaimat akik hétvégére eljönnek egy kicsit segíteni a kertben, utána pedig... lazítani..
Mellettem megy a tv, ami szót sem érdemelne, de a nagy áhitatban reklámhoz jut szegény és hallok valami röhögést. Fejem felkapva nézem a képet..és elképedek..egy rasta , vagy csak befont hajú színesbőrű-lehet jamaikai- férfi fej egy zsiráfot, miközben szerencsétlen állat, kínjában a szívárványt harapdálja. Aztán az elvetemült fejő ember, belenyúl a dézsába,és marokszámra eszi a drazsét amit szegény zsiráfból kikinlódott!... Atya Isten! Megint sikerült egy emlékezetes percet szerezni!..Amúgy, reklámban rendesen tájékozott vagyok, a hüvelygombától a fogpótló fogkrémig, a prosztata bántalomtól a potencia növelésig,...de ez szíven talált.. Évekig ezt fogom felemlegetni, mint az értelmetlen hülyeség csúcsát, amit már emberi elme tán - ki sem tud találni.!.
Lehet, egy kompjuterbe rakják be az adatokat,hogy milyen elképzelhetetlen, lehetetlen dolog nem történt még a reklám szakmában, azt kidobja a gép.. Nyertetek fiúk! Nálam ez nagyon bejön! Királyság..! Hát...! Az isten barmai lassan őrölnek, az biztos... Most már, csak az után érdeklődnék, nőstény -e a jószág, vagy azért röhög a fejő, mert rájött, pöcse van a menyasszonynak?...bocsánat a zsiráfnak?:....

Uriah Heep - Salisbury (Part 2)

A lemez második része..ugyanolyan szinvonallal..

Uriah Heep - Salisbury (Part 1)

Az egyik legkedvesebb zeném... a banda, alapjában egy kemény rockot játszó csapat ..nagyon finom harmóniákat sikerült összehozni erre a lemezre..
Jó szívvel ajánlom..!

MÁJUS ELSEJE

Tegnap május elseje volt. Gyerekként alig vártuk, hogy legyen. Naná! Egy nap lógás az iskolából! Aztán, a nagy felvonulások az a májális eszem-iszom, dinom-dánom....Lekesen tapsoltunk pékeknek mikor felvonultak és sóskiflit dobáltak teherautóról a tribun előtt, azon pedig a városi nótáriusok és az "ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok" tisztjei nagy tányér sapkájukkal villogtak, a májusi verőfényben. Na nem mindig volt jó idő..Előfordult, hogy olyen hideg volt majd lefagyott az orrunk. Egyszer középiskolás koromban kivezényeltek bennünket felvonulni és valami hatalmas zászlókat kellett vinni. Én, egy csenevész emberkeként megkapaszkodva a zászlóba, állandóan a alakzat mellett jártam, mert a viharos erejű szél kitolt a sorból. Már attól féltem a Vasmű úti tribünről leverek valakit,vagy valamit,netán az ügyeletes szeretett vezérünk és magyar kollégájának képét.Hál istennek ezt megúsztam, mert az már nyilvánvaló merényletnek számított volna a disszemle kellős közepén. Így aztán, szétáztunk mind az állat amit ridegtartáson tartanak, mivel ól nem jutott neki.
Ráadásul, valamelyik főbarom az iskolából kitalálta, a vörös és nemzetiszínű zászlók alatt mi fehérben vonuljunk, mert az úgy mutatós és akkor jönnek ki a szinek.Na, ellehet képzelni azt a röhögést a gimnazista lányoktól, mikor fehér jégeralsóban haláltmegvető bátorsággal, szembe szállva a viharral, átáztunk és kiderült a jéger alatt nem volt semmi...Itt, már csak a sör segíthetett az önbizalom helyreállításán, ami abban az időben még nem volt annyira főbenjáró bűn, mint manapság.
 Hát jól kiegyensúlyoztuk magunkat a sok víz után..Ha szép idő volt, utcabált tartottak , aztán pedig tűzijáték a Víztorony tetejéről. Talán azért, hogy a Duna túloldalán élők is jól lássák, itt aztán igazán jó világ van!..Csak úgy csillogott a tornyon a nagy vörös csillag a rakéták robbanásának fényében.. Ez már második csillag volt, mert az első 56-ban leesett!..mondjuk nem véletlenül.
Feleségem idén, gyönyörű tojásfát csinált húsvétra...hát, most kötött rá krepp papírból szalagot és így májusfa lett belőle.
Most aztán itt ez a munka ünnepe..
Merthogy Május 1 ünneplése, Amerikából indult és aztán  így-gengszter váltáskor- nem kellett megszüntetni, átnevezni és törvényt hozni ellene.Szóval a munka ünnepe, a munkásosztály ünnepe..De, hol van most a munkásosztály? Van még? Vagy ebben a tolongásban lehet, hogy elveszett? Lehet, hogy húsvétkor eljött neki is a feltámadás?... és a munkásosztály is a mennybe ment? Csak nehogy a feltámadásból elmaradjon a fel.....Mert akkor, nagyon rohadt világ lesz.!..
Na, de addig is éljen a húsvét,éljenek a hívők , a sonkák, a nyulak és éljen Május elseje!

BUSZON

Régen történt, akkor amikor a buszjárat Budapest és Dunaújváros között az Engels térről indult. Aki feljött vásárolni, ügyet intézni, mind itt gyülekezett .. Budán volt még egy megálló egy nyitott téren a Bartók Béla úton, talán a Feneketlen tónál?.Meleg nyári délután volt, péntek és igyekezett mindenki hazafelé. A busz az annak idején a divatos Ikarus volt. Légkondi semmi, kényelem sem sok. Az ülések közötti folyosók szűkek, alig fért el ember ha le, vagy fel akart szállni. Az Engels térre igyekezett mindenki hogy ott szálljon fel, mert ha nem állhatott hazáig! Indult a busz, hogy kacsázva a nagy forgalomban kikerülve a bűzös Trabantokat, Wartburgokat és végre kiérjen a fővárosból.Végig a Szabadság hídon haladt és megállt a Bartók Béla úti megállóban. Itt hárman vártak a felszállásra..két középkorú nő, meg egy jól öltözött férfi. Nehezen szálltak fel a nők, így a férfi udvariasan bár kicsit intimebb részét érintve a dolgoknak, a fenekénél fogva tolta fel a másodikat, aki meglepetten de hálásan nézett vissza a váratlan segítségre. A férfi könnyedén felugrott a lépcsőn és magabiztosan nézett végig az utasokon. Jegyet vett és a markában szorongatva a visszajáró a fémpénzeket- amivel tele lett a tenyere - próbált megkapaszkodni az ülés fogantyújában. A busz elindult és csorgott kifelé a forgalommal városból. Elment már vagy háromszáz métert, mikor hirtelen egy motoros vágódott ki egy mellék utcából és a sofőr rátaposott a fékre. Éles csikorgás és csak azt lehetett látni emberünk elveszítette az egyensúlyát és levegőben a kezeivel, mint a szélmotolla próbált kapaszkodót találni .Eközben a fém pénzek a markából, széles ívben, csillogva szálltak a térben és a kocsi ülései között landoltak. A férfi lehajolt, hogy összeszedje de talán a kései ebéd hatására, vagy babot ehetett, mert egy hatalmas durrantással törte meg az utasok halk beszélgetését. Dermedt csend támadt...többen próbáltak segíteni, de a hang hatás annyira váratlan és elemi erővel jött, mindenki megállt egy pillanatra. Emberünk tovább keresgette a pénzét, vörösödő fejjel és nem mert felnézni. A sofőr segíteni akart, vagy humoránál volt, mert a tükörből vissza nézve jó hangosan, hogy mindenki hallja, visszaszólt a háta mögé.
- Fingilingikém!
- Még ott is van egy kettes!- mutatott a lépcsőre.
Ez volt az a pont, amikor robbant a busz!.. Eddig mindenki, lélegzetét visszafojtva leste a fejleményeket, de ekkor már nem lehetett tovább visszatartani az erőt.. Széles, nagy, gurgulázó, mindent elsöprő röhögés rázta meg a buszt. Az emberekből kiszabadult a dévajság, a térdüket csapkodva magyarázták a távolabb ülőknek a történést és könnyeiket törölgetve rángatták elő zsebkendőiket. Ez eltartott percekig..közben a dudás lehajtott fejjel keresgette még az aprót. Aztán Érdre ért a busz és ott, váratlanul leszállt.
Ilyen gyorsan, még senki nem hagyta el a fedélzetet... Pedig a jegye hazáig szólt...

A SZÉL

Üres vagyok..
Délután még tele voltam gondolattal. Alig vártam elcsituljon a zaj körülöttem és belevessem magam a billentyűk közé, aztán kimentem egy percre és elkapott a szél.
Nem felkapott-akkor tájfunnak kellene lenni- csak belém mart, karmolt, tépett belőlem egy darabot. Nehezen viselem ezt az időt.. ha tél lenne tudomásul venném :.... tél van, pofa be!
Húzom az igát és magamon össze a kabátot..Most viszont, tavasznak kellene lenni és ilyenkor minden porcikám tiltakozik az időjárás felelős munkavégzése ellen, mert milyen dolog az, hogy remek napsütés helyett telet rendezett. Ilyenkor már ezerrel kéne rohangálni a tűző napon és hatalmas korsó söröket beönteni az orrunk alá, hogy a nagy melegben ne száradjunk ki teljesen..
. Most meg-vacogunk fázunk, ázunk és lehangoltak leszünk. Nincs sör, csak hideg és jégeralsó- jobb esetben forralt bor a Mezőfalvi karcosból, amit B.Béla tettestárs vegyit a kedvemért ..Utálom ezt a szeles tavaszt..kiszedi belőlem a gondolatokat és az életkedv mutatómat is leveri az alagsorba
. Vacogva keresek a netten valami tüzet, legalább a látványa melegítsen fel egy kicsit. Szél van, az ablakból látom, megtermett műanyag zacskót kerget a bokrok alá. A fákon megakadó szatyrok a karácsonyt idézik..Ez, a szemét karácsonya és a szél a fa díszítője..
Zörgő sördoboz kalimpál át az úton a sietős autó elől. Megúszta a lapítást és begurult a szemközti lépcsőházba
 Megúszta, én meg sunnyogok csendben, kifelé lesve, dideregve és kihúzom a fiókot, hogy megágyazzak benne.
..Adio's Tavasz..