CSALÓDTAM...

A törökök már Kolumbusz előtt jártak Amerikában – osztotta meg a nagy hírt a világgal, Recep Tayip Erdogan török államfő szombaton.          /Hírhatár/

Hát nem mi, magyarok? :(
...nagyon el vagyok keseredve !  :(
Még a végén kiderül, Jézus sem volt magyar...?!

Dunaegyházi buli..

Jó kis bulit játszottunk ma este!
..Bár a pénz elfolyt egy kissé, de sebaj, van még nyugdíj a próbaterem díjának pótláshoz !
A lányok aranyosak voltak, pogácsát sütöttek... a sör ára  (és hőmérséklete) kellemes volt... a tulaj és felesége bírta a hangerőt és szeretnek minket!- mondták
 A srácok(lányok), kevesen lépték át a szeszfok még elviselhető, kommunikációs szintjét..és hát  összességében, örültek nekünk..
Aloha !..Itt a kaviár, itt csúcs!
Sokan voltunk, sokan leszünk, de ha mindenki hozna még magával valakit...!
(idézet a nagy klasszikustól !)
Akkor, talán én is benyomhatnék végre!
Bakker !

MARKETING...

Elmentem a szombati bulira a plakátokat kiragasztani.Bejártam a szomszéd településeket és plakátoltam Nyomjuk a rockot, de azért azért a marketing sem kutya ! Régen a roadok csinálták -örömmel, ma én szenvedéssel.
Ragasztanám, de a ragasztót otthon hagytam !  Tűzném fára, de az Unió áthatós segítségével, remek üvegfalas buszvárókra nem lehet!
Be kellett mennem a kocsmába, személyesen illett volna leittasodni a buliszervezés közben...Csak hát!


Kurva nehéz ez a marketing szakma..!

VILÁGNÉZET..

 Vagy negyvenhét éve, a Makarenko-ról elnevezett Szakközépiskolában nyomtattam a padot és osztályfőnököm elnézésének köszönhetően-nagy pofám ellenére-  leérettségizhettem.Kedvenc utálatom tárgya a Filozófia és benne a dialektikus materializmus. Soha nem gondoltam volna, hogy én, az örök ellenzéki, egyszer még visszasírom a boldog  békeidőket..
.Kocka söröző, kerthelyiség, hideg sör és késő estig válthattuk a világot, csendben, békében..1967.

Tegnap este a kocsmában ültem, söröztem
 Beordít és beesik egy részeg fickó "Baszd meg, ez egy nihil!"

Nocsak, nocsak!- morfondírozok magamban- ismét egy filozófus!...

Oshot olvasom

A minap kaptam egy könyvet a lányomtól -Buddháról...
Sokat gondolkodom, mit hogy kellett volna tennem, hogy  életem nagy buktatóit átvészeljem, csendesebben, kiegyensúlyozottabban.
 Talán, ha előbb olvasok erről...
Így szól a bejegyzés...

Az vagy, amit gondolsz.
Mindaz, ami vagy gondolataid eredménye.
Gondolatainkkal alakítjuk a világot.
Szólj vagy cselekedj tiszta elmével,
S úgy követ majd a boldogság, mint saját árnyékod.


..................................................................................

Hm ! ...... már késő!..
sokszor voltak disznó gondolataim...
Laca

KUTYABAJOK...

Szofi, Emília kutyája...
Ez is egy kapocs- hozzá.
Szofi spániel, élénk pozíció harcban van Jeanny nevű uszkárral.
Hiába a nőstények már csak ilyenek!
Mellműtéte volt Szofinak. Na, nem implantátumot kapott mint a sztárvilág jelesei , inkább életmentő volt a beavatkozás.Már tíz napja viselte szkafanderjét, hogy ne érje el a sebét, de annyira megviselte az ügy, már aggódtunk érte. Esett- kelt, szeme szomorúan ferdült lefelé, feje lógott, szóval olyan, "utolsókat rúgó"-nak mutatta magát.
 Nem volt szívem tovább rajtahagyni a sisakot.
Már miután megszabadult a csúfondáros jószágtól, kezdett visszatérni belé az élet.
Reggel magától bemászott a kocsiba, az orvoshoz és bátran tűrte a varratszedést.
Délben hazafurikáztattam és már futott is birtokba venni a területét. Szinte óráról órára javult a kedve! Ez igen!- bólintottam rá.
Annyira jól lett, hogy este már véresre marták egymást az uszkárral.
Na, ez már megmarad!- csettintettem egyet és vagy ötven liter vízzel sikerült ideiglenes békét köttetnem velük
Próbáltam máskor kézzel is , de az uszkár kínjában -felülről és húztam alulról a spániel lógott a hasán/ csontig harapta az ujjamat.
Egyből beugrott...1991-ben boltot nyitottam Gyulán. A háziak megmutatták a rogyadozó budit a bolt háta mögött, amit egy hatalmas kuvasz őrzött.
Nem tudtam milyen értékre vigyáz, tán a legyekre, akik zümmögve szálltak a lukon mikor ráültem  az árnyékszék deszkáira- de fontos lehetett neki az a kertvégi trónterem.Igyekeztem hát komfortosan elfoglalni a terepet.
 Eljött velem  a gazda:
 -Na, ne féljen már!-unszolt - hát, ismerkedjenek meg egymással!
Na jó!
Bátran dugom az eb orra alá a kezem.
-Na öreg, szagolj meg!
A vén kuvasz egyet szagolt és a következő pillanatban bekapta a kezem letépve a bőrt a kézfejemről.!
Kórház, tetanusz és fenyegetés megkapom a veszettség elleni oltást, ami a vicces doki szerint tízből egy embernek halálos...
Egy hétig figyelnem kellett a kutyára el ne pusztuljon, mert akkor beoltottak volna!
Addigra, felfalta a szomszéd kisbolt parizer készletét..

Kata és Szofi.

Szeret!

Társtettesek.

Fenn és lent!

Hülyeségeket beszélünk!..
Hülyeségeket és hülyéknek.
Nem tudom magam az alól kivonni, hogy  értelmetlen dolgokat írogatunk a face-n
Kínunkban, levest főzünk és vadvirágokat rakunk fel, talán még szép is lenne, de kit érdekel?!!
Nincs semmi mondanivalónk egymásnak, csak a hagymás rostélyos, főtt krumplival?  Emberek legalább dödölle lenne....  azt úgysem ismeri mindenki! De fasírt?! Jézus a keresztfán!
Hiába szenvedtél , mi nem fejlődünk semmit! A tudat beszűkül a gyomorba ! Értelmes mondat , zene? Semmi,  csak a kasérólas..
Valaki múltkor felrakott egy előnytelen képet magáról...
 Tényleg nem volt szerencsés! Még azt sem mondom, hogy hölgy volt!
Ennek ellenére, vagy nyolcan jelezték, de jól nézel ki !
Minek hazudozunk... udvariasságból? Ez az ember, ha gipszet rakna magára, akkor sem lenne jobb kiállású!
Az idő elmúlt..szépek már nem leszünk, de békében megöregedni, mosolyogva egymásra nézni,... az igen!...
Ha pedig elmegy valaki közülünk.. kísérjük ki és búcsúzzunk el tőle tisztességgel!
Köszönöm  Kuzmicsom, hogy barátod lehettem !
Kovács Laci zongorista , harmonikás élt 65 évet..
Isten nyugosztaljon!

Átkúrtak ...nem nagyon , de mégis..

Lidl Dunaújváros..
Kedvenc üzletem mióta megnyílt, többször elköltöttem az élelmiszerre szánt kis pénzmagjaimat, dacolva a nagy lehetőségeket kínáló Tesco-val.
Valami akciós sört kerestem, mert megkértek rá - szülinapra jót és olcsót....mégis te a városban jársz!
Nyilván ott kezdem, ahova a szívem húz!.
Olcsó sör, csak három százalékos.. na, tovább!
A bejáratnál felállított kínáló pulton Green Eclipse- Casa de Café kávé áll halomban, kínáltatva magát AKCIÓ felirattal!
Nosza, bele a kosárba ! Ennek ellenállni nem lehet, kiváló kávé -gondolom remek áron!
 A pénztárnál látom az árat, nem az amire számítottam...
Érdeklődöm..
- Mi volt az eredeti ár?
Szőke pénztáros, kissé izgága.....
- Ennyi...--
- És akkor az eredeti ár?
- Ez ! Nem akciós már!
- No de! Akkor minek rajta az akciós  felirat..?
-  Az csak egy tartó !...Miért, rakjuk le a földre talán? - támad  a szőke és láttam a szemén, nagyon tele van velem..
- Na .. akkor talán le kellene takarni a feliratot!- kötöm az ebet a karóhoz ..
- Arra nekem nincs rálátásom, mi van a polcon -  szól a szőke és markomba csúsztatva a pénzt, már kizár a lehetséges figyelemre méltók közül.
- Szóljon kérem a főnökének, tanuljon meg kereskedni, mert így becsapva érzem magam !-morgom oda- mire a szőke..
- Jó majd átadom neki..- szól háttal!
Pumpa fel, de nem  feszegetem az ügyet tovább, csak a szám keseredik meg kissé.
Valahol mindig elbeszélünk egymás mellett- ez a szegény, nem túlságosan felkészített pénztáros, nem azt tette, hogy szól a főnőkének...
.- Főnők ezt eltoltuk! ..vegye már az akciós táblát, mert  ebből csak a konfliktus van !- hanem vitát provokál a  reklamálóval!
Rossz kereskedő...!
Tudom, ettől a Lidl főnöke nem fog reggel harakirit elkövetni, de mégis...
- Öreg, ne keress mostanában a vásárlóid között!..


Dunaújváros 2014. 08.07. 13 :00

SZÉLLEL SZEMBEN...

A lépcsőház előtt oszlopos árkád sor tartja vállán a hétemeletes házat. Megtöri a panel egyhangúságát, és eső estén aláhúzódhatnak az esernyő nélküli sétálók, gyerekek.
Kissé kapatos, testes férfi áll az oszlop takarásában és bőszen ereszti ki magából a lepárolt sört. Tőle, négy-öt méterre közlekednek a boltból kijövő asszonyok.

- Ember , mit csinálsz ?!-mordulok rá - még a kutyát is arrébb viszik!
- Tudom állat vagyok , egy barom vagyok,  nem vagyok normális - motyogja magában, miközben az élénk szél beborítja a permettel a nadrágját.
Nem mondtam ellent....

Az esti svéd -magyarról !

Jó buli volt!

Svédországban élő újvárosi rocker Jezsek Lali, elhozta ifjú csapatát a Paksi rock  és bluesfesztivál előjátékaként a patinás Béke étterem színpadára. Közös buli lesz ez a Deltával!

Ahogy ott a buli elkezdődött volna, a helyi fiatalok a teraszon, a világbajnokság meccseire készültek a terasz tv-i előtt.

Hallom mögöttem, a fiatal lányok, hogy a zenekarból valakit faggatnak..

- Mi lesz itt?... - érettségi találkozó? - látva a sok örökifjút, aki csókkal üdvözli egymást, a bandát

- Mert?- kérdez vissza a dobos.

- Mert, hogy itt mindenki úgy örül egymásnak!....

- Ja?! Csak egy rock buli, de mi már ezt 67-óta gyakoroljuk!

- Itt mindenki barát és barátnő és örülünk egymásnak, hogy élünk, hogy egészségesek vagyunk, vagy éppen - gyógyulunk..

 Nem mellesleg, a svédek percíz, kemény, svédacélos rockot nyomtak, angolos blues klasszikusokkal vegyítve.. élmény volt hallgatni őket!
Azért mi is ott voltunk !

EMBEREK, ÁLLATOK?

Az elmúlt héten szerdán reggel, Kínába utazó unokámat vittem a repülőtérre és a hatoson igyekeztem Pest felé...
Igyekeztem mert az pontos érkezés fontos volt.
Elhagyva a Vízi fogadót és az útkaparóházat egyszer csak ledöbbentem..Az út mellett egy kb. két méteres piros vezetőszáron egy tacskó volt az út korlátjához kikötve.
A kutyus az úton feküdt....láthatólag elgázolva.
Hogy kikötötte ki nem tudom, de hogy nem állat volt, az biztos! Az állatok nem tesznek ilyet .....
Csak egy féreg - emberbőrbe bújva!

EGY ÚJRAKEZDÉS OKÁN..

Új nap-új csapat!
Három  hónapot ki kellett hagynunk, mert gitárosunk, Gyurika nem birta már az éhezést és elment egy hajóra zenélni..mert ott legalább enni adnak - napi háromszor..-Amúgy zongorista és remek gitártanár..

Elég régóta tépjük a húrokat..nagy lelkesedéssel, ami talán soha nem múlik el.. Vannak rossz napok és kitűnő próbák...nehézségek, de kit érdekel!

Új srácok jönnek új színeket hoznak...

 Tele vagyunk illúziókkal, vagy talán nem is illúzió ez , csak szerelem ..szeretjük a zenét, mert valami más mint a mindennapi mókuskerék...és mikor társra találunk ebbe a játékba, megőrölünk teljesen....

Szeretünk zenélni azoknak, akik értékelik is ezt. Éppen ügyeletes lakhelyemen nem sikerül bemutatni a zenekart, mert ott csak a - tisztelet a kivételnek- a CD -ről szóló zene és  a lakodalmas rock a  királyság..
Volt róla szól!...."Gyertek fiúk, ti lesztek az elsők!,.". aztán pakolás előtt kiderült, mégsem mi leszünk a "Megváltók" !

Már nem csodálkozom semmin, csak azon gondolkodom, milyen  hihetetlen tehetséges, minden szabadidejüket feláldozó zenészek tűnnek el a süllyesztőbe, tucatnyi üzletember áldásos munkálkodása következtében! ./Talán, a zsebbe jatt miatt ?/

Mindegy, mi azt mondjuk, mint a bolgár partizánok ..
Ott vagyunk minden kilométerkőnél!

Most éppen Dunaegyházán a FAHÁZ vendéglőben!
Szombat este 8-tól !Újra dübörög a DELTA !


ui.
...Hatvanezres városunkban összesen kettő státusz van zenésznek, tengődik mindenki.
Mivel hivatalosan került ki zenélni a gondoskodó állam egyből megtalálta. Évek óta alkalmi zenélésből élt és az elmaradt ny.díj és betegbiztosítást behajtotta rajta...Így ugrott az első havi fizetése  -persze enni adtak!..

A SZÜKSÉG...

Azért jó hogy fejlődünk..
Nem sokat, nem gyorsan, de fejlődünk!
Itt van Újváros határában is a Park Centrum 2. bevásárló központ. Aki csak Dunaújváros határát megérinti, nem kell hogy  bekanyarodjon a centrumba, hanem a 6 -os út másik oldalán, az autópálya mellett megtalálja a parkot,ahol kedvére "shopingolhat".
 Teszik ezt elég sokan , mert a parkolók - láttam -soha nem ürülnek ki. Szívesen vásárolok és is az Aldiban, Decathlonban.
Tegnap, épület mögött tettem egy kört, hogy megforduljak.
Nem volt áldásos a tevékenységem, mert egy fiatal anyuka és kislánya könnyített éppen magán a raktár mögött. Ahogy megláttak, rémült tekintettel  rántották fel a bugyit. Elfordítottam el a fejem. Nem mintha nem lennék még kíváncsi természetű, de ezt is inkább a közös örömök közt tartanám meg.
Aztán körül néztem a parkolóban.
 Vagy két hektár ez a terület, ragyogóan felszerelve automata benzinkúttal,  élelmiszer és ruházati áruházakkal, de sehol egy WC!
 Azért ennyi embernek illene - a huszonegyedik században -  egy bevásárlóközpontban biztosítani egy csendes zugot, ahol a szükségét elvégezheti. Mert, ez a dolog az, ami szükséges. Most egy könnyített dolog volt, de ha jönnek a nagyobb dolgok..?!! Ennyire nem törődünk az emberekkel ?! Tervezők, kivitelezők! Mert a városban talán talál az ember egy presszót egy /  az egyetlen nyilvános WC-t ! / de itt a prérin, kb. 4 km.re a a centrumtól ki menti meg a bajbajutottat?
 Arról már nem is ábrándozom, hogy a boltról - boltra járástól idegenkedő férfiak esetleg egy presszóban , üdítővel esetleg sörrel jobban tűrnék az asszonyok bevásárlását is.......Na persze, ha Toalett is lenne !....
Vagy legalább egy-két Toi-toi wc !!
Talán, még a város is tisztább lenne...én meg nem jártathatnám a számat!

ÖRÖM ÉS ÜRÖM..

Kis húgom jön mint a szélvész és vidáman csicsergi hogy sikerült a magyar érettségije.
Miközben meséli, kilesünk az ajtón és látom a szemközti  felnőtt képzőiskola parkolójának egyszem ki és bejárata elé, keresztben, a rend őrei egy autót állítottak. Aztán innen, se be-se ki, senkinek ! Már azt hittem valami rablás, vagy gyorsan támadt népi kezdeményezést biztosítanak- de nem!
Vegzálják a mosolyogva kiérkező tanulókat, akik a szűk parkolóban helyet nem találván, hát a tarackos elhanyagolt füves részre is feltolattak a verdával.
Nagy csapás ez a  tanuló iskolásokra, akik éppen tanúságot tettek a kultúra asztalánál és örömük vegyül az ürömmel. Mert hát a rend őrei nem gratulálni jöttek a sikeres vizsgához, hanem szép sárga csekkeket osztogatnak és általában a harmincezres szám van legfelül.
Hogy hogy találtak ide, erre az eldugott csücskére a városnak, nem tudni, de ügyesek az biztos, mert a parkrendezőknek ez hébe hóba sem sikerül.
Pedig nekik ez a dolguk !

AZ UTAZÓ ZENEKAR

Óriási ez a kép! Cséza Laci barátom találta valahol a neten -az Isten áldja meg érte, mert egy régi emléket villantott ezzel fel nekem gyerekkoromból!

 Szépreményű ifjúkoromban amikor elkezdtem zenélni, olyan emberekkel hozott össze jó sorsom, akik hosszú időre meghatározták a zenei érdeklődésemet. Szerencsésnek mondhatom magam, mert remek srácok voltak és jó zenészek.

Gyerekkori Beatlesláz és rock&roll kihozta belőlünk az ördögöt és gitárt ragadva énekeltünk mindent és mindenhol, ahol csak lehetőség volt rá. Na persze,   saját számokat gyártottunk, amit  angol halandzsa szöveggel díszítve, azonnal a nagyérdemű kénye-kedvére bocsájtottunk. Persze, volt aki lelkes volt , volt aki tűrte, de szerencsére elnézőek voltak velünk és csak a mi fülünk vörösödött az alkotás és előadás izgalmától.

Na, ilyen körülmények voltak a hatvanas évek közepén, mikor Dankó Pisti barátommal találkoztam. Mi Gucsi Petivel és Parcz Lacival az iskola padjaiban csiszolódtunk, hogy dörzsöltebbek legyünk. Pisti valahonnan kiszagolta, hogy itt két-három tettre kész hangszernyüvő pallérozódik és tett egy tisztességes ajánlatot . Muzsikáljatok velem és Solymosival - már a buli is le van kötve Dunavecsén!

Nocsak, egy igazi zongoristával és egyből a Duna túloldalán! Szerelés, ének erősítő lesz ! Hurrá! - tombolt bennem a lelkesedés. de a bajok most kezdődtek igazán! Este lesz a műsor és én még apámtól függök, hogy elenged-e egyáltalán?

  Pisti barátom felvette az ünnepi ábrázatát és komolyságát és bekopogott hozzánk.

 - Csókolom Laci bácsi !- mondta apámnak aki történetesen Imre volt! Ez azonban nem okozott nagy megrendülést egyik oldalon sem.

- Szeretném a Lacit elkérni egy bulira zenélni!-vágott a dolgok közepébe Pisti, aki éppen két évvel volt idősebb nálam! Apám vigyorgott a nemlétező bajusza mögött, hiszen valaha ő is muzsikus volt, de a 

pedagógia , az pedagógia!

- No, de a Lackónak, nem megy valami jól a fizika! - kötötte az ebet a karóhoz-mert ilyenkor lehet az ember gyerekét, valami igazán nagy ígéretbe beletántorítani-amit aztán ő piszkosul megbán később!

- Laci bácsi ! Én ígérem,  Laci jól fog tanulni!-tette le a nagy esküt helyettem Pisti, miközben én  tördeltem a kezeimet apám háta mögött, a siker érdekében. 

Na, száz szónak is egy a vége-már ha van neki!

 Apám rám nézett és - Hallod ugye? - rágta  a fülem,de  rábólintott a zenész pályafutáson kezdetére.Vittük  a Bartók művház szerelését egy Rafilm erősítőt - ami legalább tizenöt wattot tudott csúcsban, huszonöt kilót súlyban és a hangfalat hozzá, ami szintén húsz kiló volt -  én meg ötven. Na és Parcz Laci bőgőjéről se feledkezzünk meg! Még odafelé valahogy lejuttattuk a kikötőbe, de amikor a kishajó kikötött Vecsén, megtapasztaltuk milyen nehéz élet is a zenész élet. Gyalog be a kikötőből a kultúrba kb. három kilométer. Ott azután egy estét végig muzsikáltunk, volt ott Illés, Koncz Zsuzsa, Omega, keringő, szamba, mambó..- szóval minden földi jó!

 Hanem aztán, éjfélkor ugyanezt a cuccot kicipelni a kikötőbe, az bizony  nem volt semmi! Ha nem akartam volna annyira kemény csávó lenni, akkor bizony eltörtem volna a mécsest!

 Aztán ott a Duna mellett, a dunavecsei kikötőben hajnalig bóbiskoltunk a hangszereken, fáztunk, vártuk a reggeli szúnyog inváziót és kishajót, hogy hazalavírozhassunk az újvárosi kikötőbe.

 Egyetlen nyereség az a háromszáz forint volt  amit gyűrögettem a zsebemben , hogy apámnak megmutathassam mit kerestem a zenével! Nehéz egy éjszaka volt, de mint tudjuk, szüzesség elvesztése -   nem mindig jár nászmenettel !

Dankó Pisti barátom emlékére- így utólag is - akivel azt hittem még megiszunk pár palack vörösbort, a finom sajtok mellé...de sietett.

1. 
   

Marketing ám, de piszkosul !

Telefoncsörgésre riadtam fel  szunyókálásomból.
 Egy kedves női hang kéri kerítsem elő a feleségemet. Asszonyom jön, fülig ér a szája, nyert valamit, valamin! No, ez jó!- mondom neki – mostanában úgyis csak a veszteség van!

Szól a szirén:....szerda este hívjuk át a szomszédokat is, mert ünnepélyesen akarják átadni a nyereményt és az ünnepléshez, ünneplők is illenek!

Gyanús, nagyon gyanús!

Megérkezik szerda este a küldöttség, aki egy kis izgága jó ötvenes férfiből egy elől-hátul gömbölyű élete párjából és egy testes hatvanas hölgyből áll - akit a főszervező előadó a WHO képviselőjének mond. 

Szent Isten! Már az ENSZ is képviselteti magát szerény hajlékomban!? 

  Egyből kiszáradt a szám !

Sört ide –bort ide és halljuk a az igét!
- Ez a hely nem jó, mert itt az ebédlőben nem tudom bemutatni a berendezés működését - teszi az eddig szaladó szekér küllői közé a botot a kis izgága. Semmi perc és már a nappaliban ül az ünneplésre felkészített társaság..

No, de milyen berendezést? –mert ugye, itt termék bemutatóról nem volt szó! – dörmögöm barátságosan, de nem célt tévesztve, a kis izgágának.

Ez nem is az, ez csak megtiszteltetés, meg aztán, ez egy igazán kiváló gép a fejlett német ipar terméke , amit önök potom kettőszázhatvanhétezer forintokért megkaphatnak ,csak most, csak itt, soha meg nem ismételhető módon. Talán látszott babarcomon az enyhe borulat, mert azonnal jött a következő licit - azért van itt a WHO küldötte / a kissé kócos, eltespedt,  vörös asszonyság/ - hogy  a szeánszot megtámogatva, hetvenezer forintnyi hozzájárulást adjon ez  alkalomból!

Nosza, kezdtem meginognom - nem mintha lenne erre pénzem, de ha az ENSZ  is így szeret engem, hát nincs mit tennem, mosolyognom kell ,mert kitudja, mikor gondol rám ismét ilyen  virágos jókedvében a világszervezet! Mert van baj a világban elég és ha már az örömét elrontom még a végén kitör valahol a háború! Nem, ezt nem vállalom be!

Érdeklődve hallgatom a mágnesesség nullpontjának gyógyító erejéről szóló előadást,  a próba gyapjú alatt melegszik a lábam, cirkulál bennem a mágneses erőtér, szívom az ózont és hallgatom  légszűrő alig hallható csendes szuszogását, miközben az ünneplők kérdéseket tesznek fel  az előadónak.

Látom a szemén rossz útra tévedtünk, mert egyszer csak felordít!
 - Ebből elég !..Mit képzelnek maguk hogy az  előadásba bele kérdezgetnek és  megszakítják! Aztán, felháborodottan közli , hogy ő egy főiskolai tanár! Vegyük megtiszteltetésnek, hogy eljöttek és itt vannak, amit meg nem értünk miért nem néztük meg a honlapjukon és különben is erre felkészülhettünk volna! Ecsetelem neki, így eladni nem fog ebben a rohadt életben és segítségért fordulok a kísérőihez,  / hátha nem adták be neki a gyógyszert és most itt az alkalom/... de nincs segítség! …  

A vörös amúgy sem túlzottan szimpatikus  WHO képviselő nyersen ránk förmed – Na, akkor van pénz vagy nincs pénz?!

Már köpni, nyelni sem tudunk a meglepetéstől! Az egyetlen, potenciális vásárló, akit valóban érdekelt volna a dolog, pánikszerűen menekült…Talán azt hitte, emberevők a vendégek.

Nagylányom pár okos gondolatát letorkolták és mielőtt a petrencerúd, előkerült volna, összecsapták a betyárbútort és elvágtattak az előadók!

Dale Carnegie  a híres Sikerkalauz trilógia szerzője azt hiszem jól mulatott volna a piacszerzés ilyetén való prezentálásán!

Az ajándék termálfürdős beutalót megkaptuk még az elején-egy tökgyalu kíséretében –lehet a végén már nem adták volna oda…

Beutaló…hm!..már csak arra lennék kíváncsi, mi ebben a csavar?….

Mert gyanús, igen gyanús!

A fonyódi tengerpart

Tavasz van..
Minden napra esik egy-két új épület,  létesítmény átadása, alapkő letétele.
Tegnapelőtt Baracson tették le az eljövendő  bicikli út - alapkövét  ?!! / csak rá ne menjen valaki kopott gumival!/
Tegnap a Várkert Bazár szépen felújított falrészére csordult meg a nyálunk az avatás láttán.
A múlt héten a szlovák -magyar közös gázcső kiálló csonkját ünnepeltük, de a legszebb a mai reggeli hiradó..
Lerakták a Fonyódon  létesítendő tengerpart homokjának az alapkövét !!!
Személyesen a polgármester!
Ne b...+ !
Nem átadták, hanem alapkövet raktak..gondolom a királyi televízió tiszteletére!..Másra nem is gondolhatok!...Merek én?..

Aztán homok várat a homokpadra!..
Mögöttük meg a fonyódi part szakad...!



/ A képet a hvg oldaláról kölcsönöztem/

Jobban élünk...

Kapok egy címet a UPC-től, hogy menjek el a Duna túloldalára Dömsödbe, mert ott egy előfizetőnél  hiba van.
Hívom telefonon az előfizetőt -egy elesett hang jelentkezik -.XY-né.
 Kérdezem -Mi a problémája? -  nehogy itthon hagyjak valamit és kétszeres utam legyen!
A hölgy reszkető hangon közli, átment a lányához a szomszéd házba és közben lelopták a ház faláról a parabola antennáját és a falból kihúzták a kábelt.
Hm!
Na, most már értem én a dörgést... erős felindulásból való, hirtelen híréhség vett erőt az elkövetőn és mást nem tehetett- így könnyített rajta.
Az már csak hab a tortán, hogy ezzel tízezer forintot vett ki a  szegény tanyasi asszony zsebéből, mert a berendezést neki pótoltatnia kell, miközben egy hétig csak az üres rasztert nézegetheti a tv-jén....innen már másképp néz ki az ügy!
Elgondolkodtam..eddig csak gyümölcsöt, tyúkot, fát loptak az elkövetők, most már parabolát is !
Tényleg jobban élünk mint négy éve...
Nem vitás!

Könyvlopásom története

Akkoriban, a hetvenes évek elején, amikor a fiatal ember még nemigen tud hason aludni, akkor dolgoztam a Dunai Vasműben.
 Remek munkahelyem volt. előre megmondták itt ne nyúlj semmihez, mert ez már húsz éves berendezés, itt javítani nem tudsz, csak megzavarni az üzemeltetést. Telefon műszerészként tevékenykedtem. Régi acetát borítású vezetékekkel volt megoldva a helyi diszpécser központok java. Ha hozzáértünk, porladtak  és csak az akkor divatba jött kontakt spray  volt az egy megoldás, ahol az érintkezőket, érintés nélkül tudtuk tisztává tenni.
Nem volt egy nagy kihívás szakmailag.
 Én, aki a Gelkában már szinte kapitalista teljesítményre voltam hangolva, ámulva figyeltem- beleülve az itteni langyos lavórba - mi is folyik itt?
Ne dolgozzak, ezért fizetnek? No, nem sokat!
Rengeteg időm lett itt!
Előző években elhunyt kedvenc nagybátyám, aki amatőr színész, költő, és könyvtár tulajdonos volt. Mivel  örökösként, apámmal mi örököltük a könyvtárat- a gyászon túl- a számszéle a fülemig szaladt.
 Komplett Jókai és Mikszáth sorozatok kerültek a polcomra. Tobzódás volt ez a javából. Minden reggel indultam dolgozni a vasgyárba és nekem csak le kellett vennem a polcról a következő kötetet és már a reggeli lecsó főzés után ki is nyithattam egy új világra  az ablakot. 
Mit az ablakot, az ajtót is - és már is a janicsárokkal együtt vívhattam a végnapokon, vagy a toklyókat hajtottam a mongol legelőkön, vagy Tímár Mihállyal szállhattam alá a Vaskapu örvényeibe- szedni össze Tímea örökségét. 
Egyszer azonban minden könyv végére érünk és kopogunk a hátsó fedelén, mint ahogy egy megunt  nő fenekét simogatva nézünk körbe - lesve az új prédát.
Ekkor tájban derült ki, hogy a Műszerüzemnek saját kis könyvtára is van.
Ahogy szokott lenni, itt elsősorban a mozgalmi könyvek, legalábbis a "helyes " gondolkodást elősegítő orosz irodalom elit példányai voltak. Fagyejev  -Az Ifjú gárda,  Osztrovszkij -Az acélt megedzik, és Mereszjev  -híres, lábát vesztett vadászrepülő ezredes háborús kalandjait olvashattam és el is olvastam! Nem minősíteném az akkori könyvtár állományát.
Mivel alig volt már könyv itt is, amit ne pörgettem volna át- a régi párt emlékek már akkor sem kötöttek le- egyszer csak ,egy kis sárga könyvecske került a kezembe. Olyan tizenötször-tíz centis lehetett és szinte Rejtői címe volt!
Az elbocsájtott légió!..
Forgattam, nézegettem, de nem volt benne  Rejtő humora..
Inkább bennem lett valami különös izgalom, az eléggé fojtott vibráló történetből kihámozódó- forradalom , a paraszt gyerekből lett, elküldött, bebörtönzött  katona, a kilátástalanság- az ötvenes évek végének sivár kétségbe ejtő önmarcangolása, a magánélet csődje és az elzavart ávósokról szóló könyvecskétől!
A bálvány összedőlt!
 Valami elementáris pofán csapása volt annak a hitnek, hogy itt ellenforradalom volt ,  valami más.
 népharag.. olvastam kétszer is - egymás után..és napokig hatása alatt voltam..Állítólag indexen is volt a könyv..de már ezt ki igazolja-lehet ez legenda is!..
Valami Moldovának hívták az elkövetőjét.
Ilyet nem olvastunk és nem is lehetett volna eddig!
Aztán ráharaptam!
Olvastam a Tisztelet Komlónak, a Magányos pavilont, a Ferencvárosi koktélt, az Őrség panaszát  a Negyven prédikátort és Akit a mozdony füstje megcsapott! A kor szarságait falra író mester, nem kímélt semmit!
Sztálinvárostól - Ferencvárosig  mindenhol megvolt a kisembere, csibésze, aki látott, győzött ,elbukott, de nem állt be a sorba!
Nehéz emberek - vadász repülőből, mezőgazdasági permetező pilóták a háború utáni Magyarország emberei.
 Sokszor  szívbe markoló , ökölbe szoruló érzések voltak ezek. Olvasva -dühöngtünk, vagy harsány röhögtünk az írásain!
. Szóval faltam, faltuk Moldovát!
Talán, ezért estem   bűnbe..
.. soha nem vittem vissza a könyvtárba, az inkriminált könyvet!

Egyszer elmentem kis könyvecskémmel, egy író-olvasó találkozóra,hogy dedikáltassam Moldovával. Aztán, ott állva a sorban, kinyitottam a fedelét -és  elszégyelltem magam!
...Egy vörös ovális pecséttel találkoztam  "Dunai Vasmű Üzemi Könyvtár" ......
Kiálltam a sorból..
Szégyelltem a pofám!.
 A következő héten aztán a könyvtárosnak befizettem a harminc forintot az " elvesztett könyvért"
.
Így most már az enyém! ..Dedikálás nélkül is....immár hivatalosan!

Isten éltesse, a nyolcvan éves Moldova Györgyöt!

Csak úgy, az önbecsülés okán..

Mennyi antikommunista, mennyi ellenálló tűnik fel nap mint nap- olvasom az újságokat - akik harcoltak az állampárt ellen!
A röhögő görcsömet oldani, nincs gyógyszerem.
Nagyon tetszik Szűrös Mátyás  -volt Mszmp-s moszkvai nagykövet és  Pozsgai államminiszter új hitvallása! Az utóbbinak, hogy ne hajtsak fejet egyetlen oka volt- világ életemben visszafogott voltam.
Amúgy Pozsgai úrral együtt ebédeltünk -anno- az adonyi  Vízi fogadóban.
Nem egy asztalnál, de face to face- a rendszerváltás idején. Két méterre evett a hős a  testőreivel és én lelkesedésemben- kis híja volt- hogy nem rohantam oda megrázni a kezét, az akkori politikai szerepléséért!
Már utólag szerencsésnek érzem magam, hogy a túlzott rendszerváltó boldogságom nem hozott olyan helyzetbe, hogy most hamut szórhassak a fejemre.
Bár ezt nem pontosan értem , miért kell a hamut fejre szórni, de ennek bizonyára bibliai vonatkozásai vannak és én evangélikus hitoktatásomban nem emlékszem ilyen önbüntetésre-bár lehet abban az időben gyakori tüdőgyulladásom meggátolt a penitencia, ilyetén való gyakorlásának részletes megismerésében!
Na ,most már mindegy!
Tán, ha jobban lelkesedem ,Imre bátyám még  a Köztársaság elnöke is lehetett volna!
De, ez már el lett kúrva -ahogy a nagy klasszikus idézete ide tolakodik. A cocilisták nem voltak ellene , de későbbi elvbarátaik - az akkori igen markáns,,"ruszkik haza !" párt- igen csak rázogatta a vastagnyakú plakátokat a nép előtt. Meg is lett az eredménye -Őt aztán ne !
Bár a parlamentben ez már lejátszott ügy volt!
Ruszkik pasli damoj és Imrénk elbukott, mert a paktum így szólt!
Évek múltak ..a nagy kombinátor - kiszorult az anya pártból és MDF irányába nézelődött, hiszen a születésekor ő volt a bába! De, ott már más erők fújták a passzátot és másodhegedűsnek sem ajánlotta senki a nagy improvizátort!
Akkortájt indult a renegát MDNP.. régi harcosok,  MDF-es ismerősök és Bíró mester...  mind együtt.. remek csapat! Az idő azonban nem nekik dolgozott és Pozsgai Imre az én addigi politikai tiszteletem ellenére,  új vizekre evezett!
 Fidesznyik lett!
 Tribuniátor, aki díszletként a szélkakas politikát folytató Viktor mellett, a boldog és megvezetett, szegény és megtört vagy megfizetett  olimpikonok mögött, a nyugodt Buddha mosolyával  próbálta elhitetni, ki itt a leendő király !
Bár pillanatnyilag ott még nem tartunk - lehet fényesítik már, a lassan zálogba csapható koronát-de semmi sem lehetetlen!
Én, aki semmilyen pártnak nem voltam, nem vagyok-remélem nem is leszek-tagja csak.ámulok és bámulok..
és keresem a helyem.
Hol az a normális párt, aki nem csődöl be a választásokig és amit ígér hellyel-közzel be is tartja - tartatja.
A béka segge alá támasztott kettős-létra alsó fokán sincs senki !
 És ennek sok oka van!
És, ez az én sokkom !
Drága Imre bátyám, Szűrös testvér és te farmeros barátom, aki az Mszp alelnöke is voltál!...Bocs a nevedet már elfelejtettem -lehet nem is véletlenül !-Csinos, vagy csintalan?  Mit kerestek még ma is ebben a politikai zűrzavarban , ahol  már a ide-oda táncolásotok miatt is , esélyetek a hitelességre annyi, mit a gagyizóknak a venyimi útkereszteződésben!?
 Önbecsülés  semmi?!
Ti lennétek az etalon?
Ilyenkor mindig Sztankó tanár úr jut eszembe, aki ha nincs, talán le sem értettségízem, mert kirúgtak volna a Makarenko iskolából a lázongásom miatt 67 ben!
Ő, egy igazi elkötelezett ember volt.. bármilyen szelek fújtak- ott volt, ahova letette a garast. Oda, ahova Moldova is!
Bár, kurvára nem értettem és nem értek vele egyet, de  el kell ismernem, tisztességesen kiállt az elvei mellett és nem  volt szélkakas -a mai napig- mint egyes mai politikai propellerünk, aki KISZ-titkárból-fideszesből-konzervatív és enyhe jobbos tánc után- kádárista, állampárti, államosító újgazdag lett!
Remek project - nem mondom!
Hm !
Nehezen veszem a levegőt manapság ,de tán ennek az oka, nem csak a súlyosbodó asztmám!
Fogy a levegőm és attól tartok a tehetetlenségi hurok az, ami szorítja ki belőlem a szuszt.
Ez van  !
 Kevesen vagyunk, így csak ötleteim vannak..Persze, azokkal mehetek oda, ahol a part szakad- Újváros!
Így hát!
Béke veled Imre bátyám és Szűrös testvér és csintalan barátai! Nektek is eljött a nyugdíj ideje !
Húzzatok el!
Van még jelentkező?
Annak is..

Aló mars !