Szerdán megsüketültem!...
Az úgy volt, hogy éjszakai fürdésem után tele lett vízzel a fülem..no meg a fürdő mellett a nappali is.
Nem nagy ügy, a víz felszáradt két nap múlva ,de minden kínai varázspálcika ellenére, tök süket lett a jobb fülem.
Asszonyom kétségbe esik és telefonál.
Rendes volt a fülész, azt mondta, másnap 10:10-re lehet jelenésem a kórházban.
Túl azon,hogy a kórház 300 m-es körzetében nem lehet parkolni. Gyakorlatiasan megoldottam a helyzetet...taxit hívtam és be is értem időben..
Kissé aggódtam, hogy lányos zavaromban, túl szaladtam a kórház hátsó bejáratán, mert oda az volt kiírva: Nemi beteg gondozó.és alatta diszkréten Fül-orr-gége szakrendelés!
A gégét még értem,de fül- orr? Kissé bizarr!
Az én koromban,már dicsőség lenne elkapni egy trikót...de azért még is!
Miután levergődtem az alagsorba kiáll a nővér az ajtó elé és kiabálja a nevem...azaz biztosan kiabálta ,de én csak mutogattam neki, hogy tán én vagyok az ő embere!
Engem akart!...
Bent az orvos - aranyos ember-mintha a hatvanas évek a francia új-hullámos filmjéből előlépő pocakos bajuszos hentesmester lenne, kérdi:
- Mit a baj?
A bal fülemre már úgyis rosszul hallottam, a jobbra meg már semmit, úgy hogy nemzetközi nyelven vissza kérdezem.
- He?
Láttam komolyan vett és kb. hetven decibellel rám kérdez, ugyan mi a bánat történt velem?..
Röviden ecsetelem a tényállást- mire fülmosást ajánl.
Jöjjön el az Úr akarata -adom meg magam.
Ki is mossák..node, csak a jobbost!
Mondom-mutogatom... ha már itt vagyok a balt nem kellene kimosni?
- Azt minek? -kapom a választ!
Jó-jó nem akarok én tippeket adni, mert lehet a helyszínen meg is műtenek -ha már ambulánsan vagyok kezelve!
Menjek el hallásvizsgálatra -kapom a papírt és a lefagyott kórház udvaron átszambázok a fő épületbe...
A liftre várás negyedórája semmi volt és egy betegszállító jóindulatából csak elvergődtem a kipárnázott kalodába!
Ott fejemen két fejhallgatóval vizsgáltak-analizáltak-jelszinteket mértek és vissza korcsolyázás a rendelésre-a nemi betegek mellé- ahol a fülész megállapította:
-A balos az éppen-éppen-de a jobbos, az totál süket!...
- Hallókészülék!.- mondja a húskimérő.
- Bakker!- vergődöm.-még a végén Beethoven leszek ! ..
Csak az a baj, most zongorára éppen nincs meg a keret!
Taxi, sima ügy..Meló..!
Egész nap mutogatok, mutogatnak.
Másnap reggel jobban hallok ,
Délután fülig ér a szám!
Reggel nekem dalol minden madár!
Újra jól hallok!...
No de ezt a feleségemnek még nem árulom el!..
Hadd mondja csak a magáét!..
.... az a zongora ....az, azért piszkálja a fantáziámat.....hm..
GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ BÚCSÚLEVELE
2015. március 01., vasárnap - 21:10 | idősödve
"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
- Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
- Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
- A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!
- Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
- Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
- Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
- Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
- Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
- Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék AZ Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
- Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
- Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért NE várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
- Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket, és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és
- mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
- Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket!
- Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked!"
(Fotó:worldcrunch.com)

n nem találnak el? ...






