SOGI...

Egy örök megújuló ember, egy roppant kézügyességéről számontartott alkotótól búcsúzunk. Soha nem riadt vissza a nehézségektől, legyen az Szerbia vagy akár Regöly. Mindig élen járt az alkotásban a megújulásban. Egy családszerető rokonszerető jó ember volt aki hogy szerethesse a hozzátartozókat unokatestvér találkozókat szervezett, hogy szerettei közel legyenek hozzá! Nem is tudom miért kellett neki elmenni, aki  jó ember volt és még ezer terve volt életében. A nővérét három hónapja temettük A sors igazságtalan, és kegyetlen.Mi jószívvel gondolunk rád és emlékeink örökké megmaradnak amíg élünk.

Isten veled Sogi !

Így jó gyulai módra elhúzva Szevasz Sóógi!

Az ég legyen Veled !

GYURGYÓ

 Tán 16 évesek lehettünk, Mikor a szemközti házból valami varázslatos zene hömpölygött ki a nyitott ablakon, Gitár és basszus.

Mi szájtátva hallgattuk a zenét, amit két hasonszőrű gyerek hozott össze. A két Katona.

Mi akkor már a Bartók mögötti teraszon téptük a húrokat, nyomtuk a Searchers és Beatles számokat, de ez a zene más volt. Hendrixet nyomtak a The Wind whisper Mary-t. 

Beájultunk és hívtuk őket a zenekarba. Egy évi tusakodás után aztán létrejött a formáció és tartott a barátság vagy ötvenöt évig. Gyuri a gitáros volt, akivel kétezertizen x-ben még feltámasztottuk a Deltát a CSAPATOT a Pilgrims és Castrum után.jókat zenélve, nagy röhögések közepette. 

Aztán  félrerakta a gitárt, falhoz támasztotta és már csak nézegette csendesen, hallgatva, hogy megy az idő.. 

...és eljött az idő, most hogy elhallgatott a gitár végleg, nincs aki pengesse tovább a húrokat. 

Végleg lecsengett az utolsó akkord is.

Isten veled Katona Gyuri! 

ÖRÖKSÉG

Szegény apám éppen harminc éve halt meg váratlanul, egy hónappal a hetvenedik születésnapja előtt. 

Akkor még hetvenéves kortól lehetett menni buszon, vonaton ingyen és minden vágya az volt, hogy  elutazhasson Miskolcra, 

Hogy mi a fene lehetett ott Miskolcon ez már az örökké rejtve marad, mert  semilyen kötődése nem volt hozzá...tán csak ha az nem, hogy jó messze van!

Csendesen ment el- úgy ahogy élt -még anyám sem volt otthon.Talán tudta, nem akarta zavarni ilyen aprósággal.

Bölcs ember  volt.

Több nyelven beszélt és a fél világal levelezett, bélyeget cserélt-még az ánti világban...

A legjobb barátom volt, tele adomákkal, bölcsességgekel. Vittem magammal hosszú utakra, és végig beszélgettünk, szóval élveztem a társaságát.

Egy nyaralót és egy garázst hagyott rám, na meg az életszemléletet, mondhatni okosságokat.

Mikor bajban voltam-mert az ember az élete folyamán gyakran kerül ilyen helyzetbe- csendesen megjegyezte. 

Ne keseredj el Lackóm!

Az élet egy nagy óriáskerék.

Egyszer fent a kocsi, egyszer lent... 

Most lent van igencsak, de innen csak felfelé mehet a kocsi!

Drága apám!

 Lehet az, hogy most az egyszer nem működik a bölcseleted?

HOVATARTOZÁS...

Az imént néztem Kadarkai Endre Világtalálkozó című riportját, ahol két ember beszélget, aki egész más közegből jött..

Nagyon jó a műsor. 

Elmesélte az egyik résztvevő, hogy elvitte tanítványát haza a cigánytelepre, nyári szünetre ahonnan a fiú feljutott az egyetemre  Kicsit szedett magára, szóval jól nézett ki. A családja idegenkedve nézte. Magyarkodol, mindég csak mosakonnál, úgy beszélsz mint egy gádzsó, szagod is más- már nem tartozol közénk! Szóval kiutálták a telepről. 

A tanárnőnek előtte elmagyarázta, aki roma annak kötelessége -ha viszi valamire- hogy hazatérve segítse a családját...

 Soha többé nem akarok hazatérni! mondta megalázottan. 

Itt már nem fogadták vissza, a magyarok nem fogadták be! 

Hogy is van ez? Eszembe jutott barátom, akivel Görögországban jöttem össze és igazi jó cimbora lett.

Jorgosz Kondoiannisz.József Attila telepi pesti srác. Itt született és élt tizennyolc évig. Még itt lakott Magyarországon, mindíg emlegették neki, hogy te nem vagy magyar görög vagy... 

Mikor visszaköltözött az apja Görögországba, vitte őt magával, nem találta a helyét. Hiába beszélt jól görögül, nem fogadták be, mert vörös haja volt és csak magyarnak hívták. 

 Még a csajozás sem ment. Görög csak göröggel barátkozott... 

Hogy is van ez emberek? Mint a népszámláláskor...ide álljanak a franciák, ide a németek , ide a  hollandok!

Hej!

 ...és a belgák hova álljanak?

A CICA

A cica az én jelenlegi partnerem, a beszélgető társam, köldökzsinór a külvilághoz. 

Valaha volt egy gyönyörú perzsa macskánk és az gyártotta az utódokat , ha kellett ha nem. Egyik ilyen leszármazottjától származhat, mert ellentétben az itteni falusi macskáktól nem zöld a szeme ,hanem sárga és kerek a pofija nem a megszokott falusi macska kinézetű.Hangja is alig hallható mint a felmenőié. Akkora volt mit egy gyermek balkesztyű amikor felkapaszkodott ide a tetőre, ahova a háló ablak nyílik. Minden reggel és este megjelenik és bekopogtat, néha veri az ablakot, követelve a kajáját.

Erzsó hozta össze a kapcsolatot, bár eléggé távol állnak a macskák tölem, belenyugodtam hogy néha bejön és elbújik a paplanok között. Amúgy elég félénk jószág, eddig megsimogatni sem engedte magát, de hogy most így magunkra maradtunk, mindig közelebb és közelebb jön és már dorombol is! Szép nagy fekete kandúrrá cserepedett és hát hasznos is, mert babona ellen mit tartson az ember - hát fekete macskát!

 Igy nagy magányomben nincs mit tenni, behódoltam neki és egymásnak meséljük mi történt aznap mikor nem láttuk egymást.

 Ö egy halk nyaúval konstatálja az elmondottakat, vagy már unja a dumát és arra gondol-ne dumálj öreg hozd a kajám, aztán had húzzak innen! 

Nagyon hideg volt az éjszaka, de kinti macska lévén, nem engedhetem be. Persze nem is akar bejönni . Sem háza, sem meleg takarója nincs, Bogáncs pedig nem engedi le a tetőről így elbújni sem tud a teraszon, csak itt a lelógó sűrű fenyőágak közé. 

Reggel kikészítettem a kajáját de csak a lábnyomait láttam meg az üres edényt. Remélem ő volt a látogató, mert a lelkemnek nem hiányozna egy veszteség! 

Most ülök az ablaknál és lesem mikor tűnik fel, hogy megsimogathassam és doromboljon egy kicsit nekem, talán egy fél órára meg be is engedném. 

Apró örömöknek él az ember...meg a macskájának!

Szeretteim, Barátaim, Ismerőseim! Jó hogy írhatok és nem szóban kell elmondanom! Nem tudnám ! Azt a sok szeretetet ami felém irányult és a segítséget, amit nem is értem mivel érdemeltem ki, a meghatódottságtól nem tudnám megköszönni ! Ma reggel egy szerelő jött Pestről és egy olyan szerkezetet -lépcsőházi liftet -szerelt nekem, amivel könnyedén feljuthatok a földszinről az emeletre , ami eddig nehezen sikerült.. Most este tudtam meg, hogy mennyien segítettetek ebben ! Tényleg mondom, szerencse ,hogy írnom kell mert beszéd helyett, csak az ingemet tudnám eláztatni. Köszönöm nektek és boldog vagyok, hogy ennyien szeretnek! Büszke vagyok rátok ! Váczi Laca

A PAD

Az öreg lassan közeledett a padhoz.

Botjával gondosan kotorászta a földön a leveleket,nehogy egy gödörbe lépjen. 

Régen ide jártak asszonyával beszélgetni, tervezgetni egészen fiatal koruk óta. Akkor még nem volt pad, csak néhány hevenyészve összerakott bazaltkő, amivel a partot védték a víz ellen. Innen lehetett látni a Dunát. Nézték mit visz a víz és órákig néha csendben csak hallgatták a locsogását, a madarakat a fűzek között. Mióta magára maradt, még nem volt lent a padnál. 

A csípős szél bele-bele kapott a gallérja mögé, le akarta szedni a kabátot róla, de nem sikerült neki, így az arcába csapott és könnyeket préselt ki az öreg szeméből. Nem is volt olyan nehéz, mert az könnyen megadta magát. 

Talán a lelkén is segített neki... Leereszkedett a padra és a hideg ellenére jól érezte magát. Végig gondolta az életét, mit csinált rosszul , mit jól és nézte a vizet.

 Nem is látta , de érezte ez megnyugtatja.

 Az idő szeszélyes volt. A délutáni játékos csípős szélből hópelyhek jöttek elő és ahogy esteledett úgy egyre komolyabban tolta a sárgult faleveleket a Dunába.

 Az öreg észre sem vette. Símogatta a padot és érezte a felesége meleg kezét a tenyerében. 

Menj, menj, csapódtak a kavargó levelek körülötte, de ő csak mosolyogva beszélgetett magában. 

Boldog volt... 

Reggel így találtak rá az erdei munkások... 

Csukott szemmel, mosolyogva .

ERZSÓNAK !

Drága kicsi Erzsóm!

Mióta megláttalak, a nap is másként  kezdett el sütni rám

. Mindig  mondtam Neked, Te vagy az életem végén a desszert, a hab a kávém tetején...

Mindig hálás leszek a Gondviselésnek, hogy mellettem voltál és megtanítottál türelmesen, szeretetben élni, szeretni. Közel negyven évet húztunk le egymással minden öszzezördülés nélkül, hála a Te szelídségednek szeretetednek. Szinte sugárzott belőled a jóság. Talán meg is irigyelte a sors ezt a harmóniát,  mert elvette tölünk Emilyt. amit nem tudtál feldolgozni. Én voltam a betegebb és Te mentél el olyan gyorsan, váratlanul, hogy elbúcsúzni sem volt időnk egymástól. Remélem most ott vagy ahova vágytál, ahonnan jöttél...az angyalok között - Emilyvel!

...és ha néha eszedbe jutok, nézz le  rám,

..mert nélküled nagyon egyedül vagyok !

NAGY IDŐK NAGY TANÚJA - Áron Józsi

 A víz nyaldossa a lábunkat és csendes méltósággal utazik a tenger felé, miközben egy-egy éhes balin belerondít az ájtatosságba. A Tisza túlpartján a víz alámosott a fűzek, nyárok gyökerének és nagy robajjal kanyarít egyet a szerinte helytelen  szabályzáson. A délelőtti meleg ideális a dagonyázásra, amit egy hideg sör szürcsölgetésével ideálissá tesz a Mindenható.

Áron Józsi a nagy vadász, horgász és Isten tudja még mi, felém fordul és a nedves homokba támaszt keresve kérdezi:

- Laca, emlékszel te még a Neotonsra?

- Józsikám, az Isten áldjon meg , hát persze! Ki ne emlékezne az első beat zenekarra Újvárosban?

Abban az időben én menedzseltem öket.

- Tudod - kezd el kapargatni az emlékei között -volt egy építésvezetői épülete a 26-osnak ami a Tanácsház építést szolgálta. Aztán mikor felépült ott állt üresen , így hát a fiatalokra hivatkozva elkértem a cégtől és berendeztük próba helységnek.

Én eredetileg pesti srác vagyok és hiányzott a nyüzsgés a mozgás. "Nyóckeres" voltam,  Illés Lajossal laktam egy lépcsőházban. Szóval 64-ben lekerültem Újvárosba, lakás szerzés reményében. Nem sokáig élvezhettem az ifjak társaságát, mert gyorsan elvittek Börgöndre katonának, ahol két évíg védtem a hazát. Leszerelve elmentem a Bartók Müv házba, ahol elmeséltem Ványi Gábor igazgatónak, hogy egy magnós klubbot szeretnék létrehozni. Mosolygott és Gerendás Andorhoz irányított, aki művészeti vezető volt ott. Beindult az élet az magnós klubban . Lehívtam olyan szaktekintélyeket, mint Kaczander Öcsi aki Jazz előadásokat tartott, Márton Gézát a Fővárosi Müvházból, aki vetített képes élménybeszámolót tartott az amerikai zenei életről.A fiatalok örömmel tódultak a nem mindennapi élményre.

Szerencsém volt, mert keresve a kapcsolatokat össejöttem a Főv Müv Ház magnósklub vezetőségével -  ahova Ilés Lajos vitt be - Márton Géza, Keresztes "Cintula," Wilpert Imre akik később a magyar könnyűzenei életét igazgatták -  voltak a segítőim.

Megegyeztem velük, hogy minden héten a legújabb zenékböl egy összeállítást készítenek amit mi felvehetünk a magnóinkra. Remek volt a minőség és sokáig élveztük ezt a kapcsolatot. Így nem kellett várni a Szabad Európa délutáni műsoraira. este pedig a Rádio Luxembourg  adásaira. 

Kaptunk ajándékba egy olyan szerkezetet ami biztosította , hogy akár húsz ember is egyszerre felvehette a műsort. Később lemezeket is lejátszottunk, ami a felvételek minőségét nagyban javította.

Előfizethettünk a New Musikal Express újságra, ami később  surlódást okozott a Bartók új vezetése és köztünk. Így távozni kényszerült a klub a Vörösmarty utca 1-be, ahol rendbe hoztunk a pincét és a Vasmű segítségével egy minőségi klubbot alakíthattunk ki.

- Iduska, hozz nekünk két sört ! - ránt fel az emlékek rendbe rakásából Józsi hangja.

Józsi felesége a  vendégszerető Iduska pedig jön és az ellátmányt frissíti.

Az idő remek és a Tiszasasi nap kitesz magáért, pirul a börke, amit a Tisza vizének csapkodássával egyensúlyozunk. 

Meghívtunk olyan előadókat, mint a Szörényi-Bródy párost, akikkel hajnalig tartó beszélgetéssel keltettük a napot a lakásomon. A Scampolót Faragó Judy-val, Komár Lacival és a kezdő Presser Gáborral. Az Atlas együttest akik Makra Pali énekessel és Manóval a szájharmonikással, igazi rock parádét rendeztek Rolling és Them számokkal.

Szerveztük a Dunaújvárosi Ifjusági Napokat. ahonnan a megyei döntőbe lehetett jutni. 

Itt főleg a Neotons  nyert, Bali Zoli, Torontáli Pista, Kiss Miki, Szőcs Misi Beach Boys számokkal. Később  a megyei döntön Erdélyi Pali az akkori dobos döntötte szó szerint romokba a továbbjutást aki egy magas állványt építve dobolta a dobszólóját és a  legjobb résznél állványostól dobogóstól a szinpadon landolt. Mondanom sem kell oda lett a továbbjutás, így aztán a menedzselés is kissé alább hagyott.

A Zenészek közül Bali Zoli hivatásos zenész lett, Erdélyi "Egér"Pali Pestre  költözött, Torontáli Pisti pedig Amerikát is megjárva, végül a 100 Folk Celsius zenekarban kötött ki, akikkel sok remek turnét csinált Amerikában és Európában is. Azóta halhatatlanná vált...

A magnós klubbot növekvő főiskolai tanulmányaim miatt egy agilis fiatalemberre, Gárdai Kaktusz Gyurira hagytam aki még Dunaújvárosban élt remekül összefogta a társulatot.

Később Paksra kerülve, a Gastroblues Fesztivált szervezve országos, sőt európai hirre tett szert.

- Na Lacám, mára ennyi elég!

- Iduskám, kész már a kaja, vagy igyunk még egy sört?

Ennyi egyelőre Áron Józsi megemlékezéseiből. Később ha eszébe jut valami, biztosan meghív egy vörösboros  szarvas pörköltre, hogy elmesélje azt is ami még bennemaradt.

Én meg alig várom a folytatást!

Szenteste 2019

Csináltak egy ágyat nekem a sebészeten, hogy ugyan már had lássanak belém egy kissé.

Igazából beteg sem voltam még 70 éves koromig- kivéve néhány baleset és "tüdőgyulát" hát itt az idő, hogy alaposan belehúzzak a finomba...
 Ismerkedés a dokikkal - jó fejek- sorstársakkal és várom, pénteket Luca napját.
Lassan  telik a idő mielőtt elindultam rövid megbeszélést tartottam Bagirával a fekete macskával, akit az ablakban etetünk -csak úgy szakmai alapon.
 Reggel van, hajnali fél öt felráznak, nem evett, nem ivott ugye?
Nem mondanám, de a majré tabletta már ott csúszik le a torkomon és már tolnának is be a műtőbe , de hírnök jő - állj!

 Nem lehet majd csak két  nap múlva.
Két nap mulva megismétlődik a dolog azzal a különbséggel, hogy itt már gyors borotválás után ki is terítenek és kopogtatás nélkül benyitnak a hasamba.
Mindig rüheltem a kikötözős dolgokat de itt végig kellett asszisztálnom a beavatkozást mint néző. Még jó, hogy el nem ájultam, bár doki az volt bent elég !
Kitoltak  némi kis balesettel, de már a mellettem lévőt gurították a műtőbe.

Futószalag.
Pár nap és itt a karácsony ünnepe. A család otthon mi itt.
Hull a száraz avar mindenütt mert akkora viharos szél tombol kint, hogy a wc ablakot be akarja nyomni,
A kedves nővérek hazatérnek, az esti váltással azonban megérkezik egy jutasi őrmester nővér .
XY nővér vagyok !
Kié ez a járókeret? - elkobozva!
Itt nekem nem fognak nappal kacsát használni ! Majd én megmutatom, hogy  rend lesz itt! Ki kér altatót?

Na az jelentkezzen mert..

Nem nagyon mertünk...

Még egy két húzás, aztán már csak találgattuk, meddig bírjuk ezzel a banyával.

Jött a csendes éjszaka és vergődtünk mint hal a parton.

Altató nyista- pofa súlyba !

Na, majd reggel ,,,csak kössön belém!

Aztán átaludtuk a váltást.

... és eljött a karácsony! Legnagyobb megdöbbenésünkre, őrmester asszony a szolgálatos nővér!

Mit vétettünk Uram! Még ez is!

Bejön a böjti boszi, kezében fenyőág, szaloncukor és mindenkinek átad egy kis üvegangyalt!

Tátott szájjal bámulunk, van aki a szemét törölgeti.

Angyal szállt le közénk ?

Na, mégiscsak karácsony van!

2019.dec.15.Szent Pantaleon Kórház

FECA

Az eljegyzés már javában tartott, hangulat az egekig emelkedett, amit a kipirult arcok és dévaj tekintetek is jeleztek.

  - A gitárt hoztad? - kérdezte az eljegyző, Janika -Tatabányáról.

  - Azt, meg minek? - értetlenkedtem

  - Hát te vagy a zenekar, meg a Feca !

  - Milyen Feca?- görgettem a fogaskerekeket az agyamban.

  - A legjobb barátom !

...és jött a Feca - Balatonboglárról ! 

Egy ugyanolyan szőrős, szakállas, vigyorgó pofa, amilyen én vagyok. Szeme körül  a csibészség, szája mellé  a mosoly apró ráncokat barázdált. Egyidősek voltunk -hát egymást csak Bratyónak szólítottuk.

Mivel a gitár otthon maradt, a kis elektromos zongora hangját, a zsebben élesített szájharmonikával támogattam. Fecó meglepően jól zongorázott. Nyomtuk a standardokat, a régi hatvas nótákat és amit a lányok kértek, mert a  hat lány mellé - a vőlegénnyel hárman - mi voltunk a díszpintyek. A buli aztán kiteljesedett - ha még nem volt az eddig - és mi örök "Véd és Dac" szövetséget kötöttünk . 

Talán egy év is elmúlt -ki tudja már ebben a nagy kavarodásban- Fecaval ismét összefutottunk . A szerelem elhozta Boglárról-Juditnak.

  - Na, lesz zenekar?- kérdezte pont jókor, mert mi csináljon az ember ha nyugdíjas, hát előveszi a gitárját és zenekart csinál a vele egykorú amazonoknak és hajdani sármöröknek, akik kiszorultak már a disco pörgő világából.

   - Naná ! Éppen zongoristát keresek.

Sok évig együtt zenéltünk, Nyomtuk a rock and rollt, röhögtünk a világon, a politikán, magunkon. Szellemesen okosan érvelt-ha vitáztunk, szívesen csipkedett jobbra-balra.

Nagyszívű ember volt, évekig támogatta  Mikit, a zenekar énekesét aki nehéz betegségben szenvedett. Ha látta rosszul mennek a dolgaim, kezembe nyomta a boglári lakása kulcsait.

  - Hess, lazuljatok! 

Aztán Feca kiszállt a csapatból. Egy igazi búcsú estet rendezett, a lányok tapsoltak, tomboltak, megkönnyezték és próbálták maradásra bírni. Ott megmutatta - amit még mi sem tudtunk róla - egy igazi show man!

Minden bulinkra eljárt Judittal, amíg csak tehette. 

Beteg lett, de még akkor is a huncutságokon járt az agya...talán akkor is, amikor végleg lecsukta a zongora tetejét és elaludt csendesen.

 Egy éve, hogy  nincs közöttünk Szennay Feca,

 a Delta zongoristája...

Communication Breakdown (LIVE TV-BYEN 1969)

Zeppelint hallgatok
Erzsó már a Pink Floydnál hülyét kapott, most meg már a tekintete is ölni tudna.
 Communication Breakdown.
Kint vagy tíz liter szekszárdi kékfankos - ránézni sem tudok.
Kimegyek a kertbe, hideg van mint a hűtőszekrényben.
A kutya rám ugrik, örül, én nem annyira.
Metszek egy kicsit a két tőken, egy gerle leszar röptében.
A kurva anyád!-villantok utána.
Bogáncs segít az ugatásban.
Neki legalább megy...

2020.03.31. a karantén 3.hetében.

Bajban

Itt vagyunk a bajban, nem kicsit, de nyakig!
Ezzel viccelődni nem lehet, nem is kell, de az ördög csak motoszkál bennem...
Valaha a nagy pestis járvány idején volt ilyen karantén dolog, amibe mi is belecsöppentünk -
remélem megússzuk. Ilyenkor együtt mormoljuk Voltaire szavait, aki optimista volt : A bajban
" műveljük  kertjeinket "
Lassan itt az ideje is!
                                               

Csak ülök és a fejemet rázom

Barátom Pisti !

Mondhatom Csontos, mert a kettőnk barátsága talán megengedi ezt a megszólítást.

Mikor kölyök korunkba egy szál kötélen leengedtük a lépcsőházatok ablakából Pukánszky Ferit, nem gondoltam, hogy ilyen sokáig tart a barátságunk. Tán véget is ért volna, ha akkor Gendúr bácsi betartja az ígéretét, hogy „agyon csaplak benneteket büdös kölykök!”

De nem lett a dologból semmi, így felnőttünk.

Egy Delta bulin láttalak táncolni Évával, akivel aztán a mai napig együtt vagytok jóban - rosszban. Szinte minden bulinkon ott voltatok...A zenekar oszlopos támogatója,  szervezője voltál, így  emlékezetes marad a kamionodon rögtönzött koncert a teraszházak völgyében Évi születésnapján.

Nagy élmény volt! Nekünk is.

Élvezted az életet!

A negyvenedik házassági évfordulótok, amit a gyerekeid szerveztek meg az erdészházban, igazi családi ünnep volt nekünk - barátoknak is!

Emlékszem a régi Váci utcai házibulikra, gyerekeid születésére, kirándulásainkra a Rád pusztai pörköltfőző versenyekre, ahol együtt támogattuk a kondér szélét.

Pár hónapja még eljöttél hozzám betegen, hogy meglátogass, mert nem tudtam felmenni hozzád a lépcsőn és dumálni akartunk egy kicsit - egy pohár bor mellett. Én voltam a rozogább!

Pistikém!

Téged mindenki szeretett és szeret, mert jó ember vagy! Nem múlt időben, mert a jók sohasem halnak meg.

Itt élnek közöttünk, ha másképp nem - a szívünkben.

Crosby, Stills, Nash & Young - Full Concert - 11/03/91 - Golden Gate Par...

Tán két éve nem hallgattam zenét..

Gondok, bajok, haverok akik elmentek és akik itt maradtak..

Szóval megrekedt bennem a zene...azaz -  nem bennem, hanem rajtam kívül.

Aztán jött egy cimbora, aki akarta, hogy tegyünk fel közösen egy-két számot a Roxtalgia nevü fb oldalára.

Ok! ...és kinyilt a zene doboz újra.
Hajnalig hallgatom a zenét és érzem hogy újra élek...
Van ebben a zenében valami misztikus gyógyító anyag.

 Hallgassuk hát együtt, hátha kicsit jobbá válik a világ, mi is és a kedvünk is!

 Ez a majdnem  harminc éves felvétel a Crosby Stills Nash & Young koncertje, ahol látszik hogy nem studió , de ettől emberibb

AZ UTOLSÓ BEVETÉS..

Véletlenül került fel egy tíz évvel ezelőtti firkám.

Paizs 72

Már, az utolsó centijeinket vagdostuk a honvédségnél, mikor elkezdődött a Varsó szerződés nagy hadgyakorlata. Ha szabad a nagy titkot így utólag elárulni, hogy már” nátósok” is vagyunk, meg aztán jövőre lesz negyven éve a nagy durranásnak, elmesélem az utolsó bevetésemet a néphadsereg színeiben.
Lehet hosszú lesz ,de annyi minden történt ekkor és oly sok minden szorult belém, hogy kénytelen vagyok így könnyíteni magamon, hogy elmesélem. A gyakorlat arról szólt hogy megtámadtak minket és mi a Duna-Tisza közéből, végzetes csapást mérünk a gaz imperialista erőkre. Hogy időben felkészüljünk az ellenállásra, egy héttel előtte kivonultunk, Dabas és Kunpeszér térségébe. Mindjárt felvertük a sátort, és komfortossá tettük a terepet.
Volt egy srác, akit vakondoknak hívtunk, mert bárhol jártunk, unalmában ásott. Mit csinál az ember ha unatkozik és van egy gyalogsági ásója? Hát ás! Néha talált csontokat, néha vasakat , egyszer még egy kézigránátot is, de szerencsére időben észbe kaptunk és minden erőlködése ellenére, elszedtük tőle a játékát.
No, ez a vakondok ásni kezdett. Könnyű volt neki a homok hagyta magát...Lejjebb, már nem volt olyan laza a talaj és könnyen vizet ért. Ez nem, egy nap történt, kellett vagy három, de négy méter után remek hideg talajvizet fogott. A júniusi kánikulában, lett víz mosakodásra. Kellett is, mert mosakodás a katonánál létszükséglet volt, de a hadsereg ezt nem preferálta, mondhatni szart rá. Bocs, elbaltáztam a szót.
Első nap tehát, mikor megérkeztünk, kérdezték, kérünk-e étkezést. Hogyne! Olyan katona még nem született, aki nem csípőből vágja vissza persze , hogyne!
Kaptunk mi ellátmányul vagy két mázsa konzervet, De, az Isten áldja meg a kitalálóját egy évben legalább hat hónapot gyakorlatoztunk, hol a Bakonyban, hol az Alföldön, hát, mondjanak még olyan barmot, aki kívánja ugyanazt a szénát minden nap!
Szóval a konzervek jó részét, szalonnára, babra, zöldségre, meg pálinkára cseréltük, az utunkba eső boltokba. Megegyeztünk hát az ellátásról, és így minden nap, hozták a finom meleg ebédet, reggelire forró debrecenit, téli szalámit..
Hát, egyszer minden elfogy! Hogy az első nap a pia?. az nem véletlen!
Mindjárt ki is találtuk Brasnyóval, aki Isaszögi legény volt és annyi marhaság volt benne, hogy a megszólítása, csak annyi volt - Brasnyó te barom!. Elindultunk felderíteni,fényes délután és az első háznál bekiabálva előjött a tanyaházból, egy bátyó.
Van eladó bora Bátyám?
Annyí van, hogy igyatok vitézek egy pohárral, de én is a szomszédomtól, hozom innen egy kőhajításnyira. Megittuk a pohár bort és mentünk az elhajított kő után. Vagy három kilométer gyaloglás után megtaláltuk a szomszédot, aki két pohár után közölte, Ő, már nem ad e bort, mert, lagzi lössz a családba és arra köll! De, a szomszédja, aki egy köpésre lakik, az ad e, mert az, nem issza, azér!
Újabb négy kilométer, és már kezdett esteledni, de a muszáj nagy úr! Na, itt aztán a bátyánk, megsüvegelt minket - látta két nagy állattal van dolga és hozott vagy tizenöt liter bort. Az öt litert, helyben elkezdtük iszogatni, de vissza is kellett érni, így bevezettük az általános szesztilalmat. A maradék bort, egy gumírozott víztartályba tettük , ami üres, felfújt állapotában párnának is jó volt. Milyen praktikumokkal is szolgált a sereg!
Vagy kilenc óra volt, mikor beértünk a táborba és éppen osontunk volna az egységhez, mikor látjuk a katonai rendészet őrzi a tábort. Ajaj! Hogy surranjunk be? Sikerült rést vágni saját egységünkön és lopakodtunk be a sátraink felé, mikor „Állj ki vagy!? Jelszó?” - ordítanak ránk. A zsebemben, nem maradt egy fillér sem.. Egy őrnagy és egy alezredes állt előttünk és világított ránk az elemlámpájával.
- Nincs jelszó, mert most jöttünk..- .próbáltam időt nyerni.
- Mit visznek a szüttyőben, katona? - kérdi az őrnagy.
- Vizet jelentem- de a lábam minta cimbalom verő,úgy járt.
- Megkóstolhatom?
- Persze!. Az őrnagy felemelte a tartály és csak ivott, csak ivott!. Mikor már, vagy fél litert kiszívott az edényből, megbarátkozván a helyzettel szalutált és - köszönöm katona .ez valóban finom víz volt! - köszönéssel tisztelgett és lelépett. Ember olyan izgalmat nemigen élt át, mint én akkor, ott! Jelszó nélkül, harckészültségben, csapattól távol, italosan , alkoholt szállítva, parancsnokot átverni!!!! Ráadásul, én vagyok az állomás parancsnok! Legalább két év futkosó! Pont leszerelés előtt, mikor várnak otthon a lányok!?
 Lerogytam a kivágott fa tuskójára, és pihegtem, mint a galamb a dúcban - a víz, meg a gatyámba csorgott. Barom Brasnyó egykedvűen figyelte az ügyet.
-Mennyünk, már mer' ránk virrad!- nógatott.
Mentünk vagy háromszáz métert, mikor fényt láttunk egy sátor előtt. Kantin volt az, a javából! És ki a kocsmáros? Nagy Jancsi aki az ercsi kantint vezette.
-Janikám az isten áldjon meg, mit csinálsz te itt? +-Kitelepültünk –vigyorgott. Kérsz egy sört? Kettőt- engedett fel bennem a félsz! Kiderült a nagy háborúban a kantint is kitelepítették, nehogy az ellenség megkaparintsa! Jégtáblák között ment át a sörspirál, az hűtötte a sört- az erdő közepén!
- Mindig lesz sör? – óvatoskodom.
- Persze, különben mi a fenének lennénk itt!- nyugtatott, a kantinosok gyöngye.
Ezért mentünk, oda vissza vagy húsz kilométert, hogy a felmelegedett bort cipeljük, bokortól bokorig lopakodva, kockáztatva a lebukást, mikor itt jéghideg habos sört árulnak bolti, áron,!!
Nem vagyunk normálisak!........Vagy rossz a felderítés..!
Aztán, át értékelve a helyzetet, hogy ne kelljen sörért, állandóan ötszáz métert átjárni, szereztünk egy húszliteres műanyag edényt és a kopaszok-az új katonák-azzal jártak át mint a páter-noszter. A nedűt, pedig abban a kútban hűtöttük, amit a vakondok kiásott....
Mire is jó, egy vakondok !

2010.

QUIMBY Egy tízenegy éves emlék.

Egy kis örömzene: szemben Kiss Tibi gitáron, Szilárd, Aszalay Kálmán pofagyalun és a Quimby tagjai sörön, szekszárdi vörösboron és kólán

Tán 18 - 20 éve is lehetett, unokám még tervben sem volt, tán csak a technikai részét csiszolták az ösei,, voltam egy Quimby koncerten..Láttam őket itt Újvárosban is - lévén idevalók - rendesen reszelték a gitárt, dübörögtek és kommunikáltak a színpadon. Már akkor kitűnt, hogy Kiss Tibi és Lívius a főkolomposok.. Tán óvodába is együtt jártak..Gimiben pedig zenekarként szédítették a csajokat. Az a bizonyos koncert, a Nagycirkusz színpadán, nem igazán fogott meg..Akkor tájt jöttek haza Amerikából, tele invencióval, ,de én nem voltam fogékony a zenéjükre. Érdeklődve figyeltem a kezdődő hisztériát.- Amerikában léptek fel - sóhajtozott egy felső fokozatú lány mellettem. próbáltam lerángatni - nem zenekart csináltak kint- de ő csak sikította a számok végén, "kisstibí, kisstibííí! Kicsit irigykedtem is.rájuk.-.magamban - és kritizáltam . Aztán eltelt pár év a Quimby egyre meghatározóbb lett, figyelemreméltó szövegeket írtak, a zene pedig ütős lett. Remekül hangszerelték a számokat ,egyre jobb zenészekkel töltődtek fel. Már a Sziget sláger zenekarának számítottak, fesztiválokra hívták őket, és a menedzselés- már nem csak egy egyen -bakancs beszerzéséből állt. Élmény a lemezeket meghallgatni. Nem egyszer!!! Mindig találni benne valami érdekest, értékest. A legkellemesebb meglepetés akkor volt, mikor eljöttek a hatvanadik születésnapomra zenélni..meglepetésként..Igazi buli hangulatot csináltak a kisapostagi Préri vendéglőben.. Több tucat,ötvenes -hatvanas rajongó csápolt reggelig. Addigra, már nem voltunk szomjasak.... Köszönöm így utólag is, Kiss Tibi, Lívius, Mikuli Feri,Gerdesics Szilárd és többiek..nagy élmény volt..! Az együtt zenélés is... Ja, Lívius- Teo unokám, apja-aki szintén zenész....!
>

LÉT ÉS TUDAT

Törött tükörben feleződve
A távozó ész és
Szakadó ösztön
Eltorzult képe,
nyomja rám bélyegét.
Kevés van ami még elég,
Elég, hogy magam maradjak,
Az osztódás alatt.
Elveszett illúziók.
Félig telt pohár
Zamata illik
A kockás asztalon
Kifolyt borhoz. Kár,
Hogy a zúgó kábulat,
Magával ránt...
És egy tétova mozdulat,
Leseperi az asztalról
A lét és a tudatomat

Madárka

Nem hiszek a reinkarnációban..lehet rosszul teszem ?
Tíz napja, egy szép kis színes madár, az emeleti ablaknak öt-tíz másodpercenként koppanásig repül..
Az ablak mögött a szoba, Emíliáé volt, aki pár éve hagyott itt minket!
A madárka beszeretne jönni....
Mintha tudná,  kinek az ablakán kopogtat..
Ha beengedem nem talál ki..ha nem, kitöri a nyakát előbb utóbb az ablakon !
A bánat az enyém... így is, úgy is....amúgy is..

A rocker kiscsávó aki a Yardbirds után itthon először torzitotta gitárhangot !

Boda Ákos barátom ma meglepett egy kis megemlékezéssel ..

Csendes halkszavú ember, nagyszerű zenész és egyetemes feltaláló aki a rekamié gyártástól a rakéta indításig a gitárgyártástól  a Yardbirds és  Zeppelin szólókig mindenben maradandót tudott alkotni a hálás utókornak....

Régen beszélgetünk már, más vidékre költözött, de a Delta zenekar jeles évfordulóin -úgy öt évente örömmel konstatáljuk egymás meglétét még ezen a sárgolyóbison.

Szóval a hiteles beszámolót küldte el nekem a torzító megalkotásáról amikor a gitárok úgy tudtak megszólalni, mint a hajókürt vagy recsegve ,mint a szaxofon, vagy lágyan mint a hegedű.Tehát itt a történet, amit azzal igazítanék ki, hogy nekünk már 66-ban legyártotta ezeket a torzítókat így a Delta  megalakulásakor,már ezekkel a  szédítettük a nagyérdeműt! / a technikai leírásokat egy külön blog-ban gondoltam csatolni, hogy a mesélés történetének fonalát nehogy egy kiálló forrasztási csúcs elszakítsa!
A képen a Delta utód zenekara a Castrum szerepel a 70 évekből

A torzító 50 éve.

(Kicsit még bizonytalan vagyok, hogy érdekel-e ez még bárkit, de talán

ezen a fórumon igen. Ha sokat várok a következő kerek évszámig, a cím

"A torzító 100 éve" lehet, ami azért elgondolkodtatott !)

- Apám emlékének -

1968. A végén kezdve, érettségi idején jelent meg első cikkem a

Rádiótechnikában, amely a torzító titkairól szólt. A dolognak azonban

már több évvel azelőtt is voltak jól látható , hallható (!) előzményei.

Apám mindig megvette a gyárból hazafelé jövet az Ezermester újságot.

Ez abban az időben nagyrészt az amerikai Popular Mechanics koppintása

volt, néha a címlapot is egy az egyben átvették, rajta a magyar

dolgozó tömegek körében is népszerű Bayliner motorcsónakokkal.

 Ez nem vont le sokat az újság értékéből, amit én rendszerint rongyosra

olvastam. Tele volt jó ötletekkel, bár  a lényeg legtöbbször arról

szólt, hogy hogyan lehet valamit arra használni, amire nem tervezték.

Fantáziaébresztő volt, mindenesetre. És sok anyagismeretet is

oktatott, fa- és fémmunkákról, elérhető eszközökkel. Volt otthon

amerikáner fúró, keretes és rókafark fűrész, azonban a lombfűrész

használatában lettem igazán profi.

A nagy technikai áttörés akkor következett be, amikor apám két munkatársat kapott  fiatal mérnökök személyében. 
Ezután az ő hatásukra

a Rádiótechnika újságot is megvette hazafelé jövet. Talán nem tévedek,

hogy ezt már többet olvastam, mint Ő.  Egy idő után már nem volt titok,

hogyan lehet rádiócsővel rádiókat, erősítőket készíteni. A Vasműből

mindig akadt egy kis anyag, ami kellett!

Anyámnak nagy hanglemezgyűjteménye volt. Sárdi János lemezek után érdekes

váltás volt az, amikor kb. 1965-ben egy nyugati turistaútról visszatérő

ismerős egy Kinks lemezt hozott, persze csak mutatni pár napra !

You really got me !     Megkezdődött az igazi zene korszaka.

Itt lassan össze lehet fűzni a technikai és zenei szálakat. Megalakult

az Albatros együttes (név a Peter Green - Danny Kirwan szám ihletésére),

amely a Mező Imre u. 4. pincéjében kezdte zajos működését,

majd az L épületbe költözött egy de luxe pincébe. Itt már azt hiszem,

az én erősítőim szólaltak meg a többé-kevésbé rendszeres bulikon.

Basszusgitárunk úgy lett, hogy egy Beatles fényképen vonalzóval

lemértem a normál és basszus nyak arányokat, így sikerült a méretet

kiszámolni, majd csináltam egy basszusgitárt. (eredeti rajz)

Ezután a mai napig homályos körülmények között, de bekerültem a Bad

Porters formációba. Visszatekintve, talán többet nyomott a latban az

erősítő gyártási, mint a zenei tehetségem ahhoz, hogy bevegyenek, de

hát így van ez. Az előbbiben nem is kellett csalódniuk. Volt keverőnk,

rendben tartottam a gitár kábeleket, a visszhangosítót stb. Egy szép

napon aztán megszólalt Keith Richards Getno-ja a rádióban. Hát ez a

hang feladta a leckét. Derengett nekem valami, hogy ha 2 tranzisztorral

csináltam rádiót, a hang tiszta volt , míg 3 tranzisztoros erősítővel

hasonló torzított hangot adott, mint a Getno.

A következő logikus lépés az volt, hogy a gitárhoz csináltam egy 3

tranzisztoros előerősítőt, és ... a túlvezérelt torz hang megszületett!

(közjáték : honnan volt egy 16 éves gyereknek 3 db tranzisztorja, ami

a Vasmű úton per db 45,50-be került ? Az előbb említett fiatal mérnökök

készítettek apámnak egy 3 tranzisztoros rádiót, amit én természetesen

az első alkalommal darabokra szedtem. Egy szót sem szólt ezért ...)

Szupertehetséges szólógitárosunk mesterien kezelte a torzítót a

Yardbirds (Jeff Beck korszak , Roger the Engineer) számokban. Aztán

valahogy megnyertük a városi és megyei zenekari vetélkedőket, és

eljutottunk az  országos fesztiválra Salgótarjánba.

Mellékelem az eredeti kritikai feljegyzéseket, Egér (szálkás) és saját kézírással.

Nem sok jót írtunk másokról, cserébe a zsüri rólunk meg azt mondta, hogy jó-jó, de

torz volt a gitárhang. Ennél nagyobb elismerést nem is mondhatott volna...

Aztán szólógitárosunk és vele a torzító átigazolt a Delta együttesbe, így

lett ismét szerepe a város zenei életében.

Eddig Ákos megemlékezése a maga fanyar csendes humorával, amit külön megköszönök neki és talán a régi cimboráknak is sikerül egy kis emlékmorzsát felcsipegetni a hatvanas évek Dunaújvárosának rockéletéből. / a képeket majd alkalomadtán ha a technikához felfejlődöm, talán akkor sikerül fogyaszthatóvá tennem !/
Köszönöm Ákosom !
  /A megsárgult plakát jobb oldalán- talpig szemüvegben Boda Ákos a torzító és a billentyűk elkötelezett híve./