2020. március 12., csütörtök

Csak ülök és a fejemet rázom


A képen a következők lehetnek: 2 ember



Barátom Pisti !
Mondhatom Csontos, mert a kettőnk barátsága talán megengedi ezt a megszólítást.
Mikor kölyök korunkba egy szál kötélen leengedtük a lépcsőházatok ablakából Pukánszky Ferit, nem gondoltam, hogy ilyen sokáig tart a barátságunk. Tán véget is ért volna, ha akkor Gendúr bácsi betartja az ígéretét, hogy „agyon csaplak benneteket büdös kölykök!”
De nem lett a dologból semmi, így felnőttünk.
Egy Delta bulin láttalak táncolni Évával, akivel aztán a mai napig együtt vagytok jóban - rosszban. Szinte minden bulinkon ott voltatok...A zenekar oszlopos támogatója,  szervezője voltál, így  emlékezetes marad a kamionodon rögtönzött koncert a teraszházak völgyében Évi születésnapján.
Nagy élmény volt! Nekünk is.
Élvezted az életet!
A negyvenedik házassági évfordulótok, amit a gyerekeid szerveztek meg az erdészházban, igazi családi ünnep volt nekünk - barátoknak is!
Emlékszem a régi Váci utcai házibulikra, gyerekeid születésére, kirándulásainkra a Rád pusztai pörköltfőző versenyekre, ahol együtt támogattuk a kondér szélét.
Pár hónapja még eljöttél hozzám betegen, hogy meglátogass, mert nem tudtam felmenni hozzád a lépcsőn és dumálni akartunk egy kicsit - egy pohár bor mellett. Én voltam a rozogább!
Pistikém!
Téged mindenki szeretett és szeret, mert jó ember vagy! Nem múlt időben, mert a jók sohasem halnak meg.

Itt élnek közöttünk, ha másképp nem - a szívünkben.