ERZSÓNAK !

Drága kicsi Erzsóm!

Mióta megláttalak, a nap is másként  kezdett el sütni rám

. Mindig  mondtam Neked, Te vagy az életem végén a desszert, a hab a kávém tetején...

Mindig hálás leszek a Gondviselésnek, hogy mellettem voltál és megtanítottál türelmesen, szeretetben élni, szeretni. Közel negyven évet húztunk le egymással minden öszzezördülés nélkül, hála a Te szelídségednek szeretetednek. Szinte sugárzott belőled a jóság. Talán meg is irigyelte a sors ezt a harmóniát,  mert elvette tölünk Emilyt. amit nem tudtál feldolgozni. Én voltam a betegebb és Te mentél el olyan gyorsan, váratlanul, hogy elbúcsúzni sem volt időnk egymástól. Remélem most ott vagy ahova vágytál, ahonnan jöttél...az angyalok között - Emilyvel!

...és ha néha eszedbe jutok, nézz le  rám,

..mert nélküled nagyon egyedül vagyok !