2020. május 12., kedd

FECA



Az eljegyzés már javában tartott, hangulat az egekig emelkedett, amit a kipirult arcok és dévaj tekintetek is jeleztek.
  - A gitárt hoztad? - kérdezte az eljegyző, Janika -Tatabányáról.
  - Azt, meg minek? - értetlenkedtem
  - Hát te vagy a zenekar, meg a Feca !
  - Milyen Feca?- görgettem a fogaskerekeket az agyamban.
  - A legjobb barátom !
...és jött a Feca - Balatonboglárról ! 
Egy ugyanolyan szőrős, szakállas, vigyorgó pofa, amilyen én vagyok. Szeme körül  a csibészség, szája mellé  a mosoly apró ráncokat barázdált. Egyidősek voltunk -hát egymást csak Bratyónak szólítottuk.

Mivel a gitár otthon maradt, a kis elektromos zongora hangját, a zsebben élesített szájharmonikával támogattam. Fecó meglepően jól zongorázott. Nyomtuk a standardokat, a régi hatvas nótákat és amit a lányok kértek, mert a  hat lány mellé - a vőlegénnyel hárman - mi voltunk a díszpintyek. A buli aztán kiteljesedett - ha még nem volt az eddig - és mi örök "Véd és Dac" szövetséget kötöttünk . 

Talán egy év is elmúlt -ki tudja már ebben a nagy kavarodásban- Fecaval ismét összefutottunk . A szerelem elhozta Boglárról-Juditnak.
  - Na, lesz zenekar?- kérdezte pont jókor, mert mi csináljon az ember ha nyugdíjas, hát előveszi a gitárját és zenekart csinál a vele egykorú amazonoknak és hajdani sármöröknek, akik kiszorultak már a disco pörgő világából.
   - Naná ! Éppen zongoristát keresek.
Sok évig együtt zenéltünk, Nyomtuk a rock and rollt, röhögtünk a világon, a politikán, magunkon. Szellemesen okosan érvelt-ha vitáztunk, szívesen csipkedett jobbra-balra.
Nagyszívű ember volt, évekig támogatta  Mikit, a zenekar énekesét aki nehéz betegségben szenvedett. Ha látta rosszul mennek a dolgaim, kezembe nyomta a boglári lakása kulcsait.
  - Hess, lazuljatok! 

Aztán Feca kiszállt a csapatból. Egy igazi búcsú estet rendezett, a lányok tapsoltak, tomboltak, megkönnyezték és próbálták maradásra bírni. Ott megmutatta - amit még mi sem tudtunk róla - egy igazi show man!
Minden bulinkra eljárt Judittal, amíg csak tehette. 

Beteg lett, de még akkor is a huncutságokon járt az agya...talán akkor is, amikor végleg lecsukta a zongora tetejét és elaludt csendesen.

 Egy éve, hogy  nincs közöttünk Szennay Feca,
 a Delta zongoristája...






1 megjegyzés:

Novák Katica írta...

Nyugodj békében, Fecó! Nagyon jó barát voltál, mindig emlékezni fogok rád! :(