KEBLEMRE BARÁTOM !

Keblemre barátom!
Ölelj meg!
Elkezdtünk beszélgetni a facebookon néhányan, akivel naponta ilyen-olyan indíttatásból társalgunk üres perceinkben. A beszélgetés közben, lassan oldódva kiderül majd mindenkinek van valami tüskéje..a talpában, a lelkében, amit ki akar beszélni magából. Kiadni, de nincs aki meghallgatná...Elkezdtünk hát beszélgetni arról milyen jó lenne, ha megtudnánk ölelni ilyenkor a barátunkat ismerősünket és bátorítanánk egy pár szóval, ne csüggedj! Itt vagyunk, veled vagyunk!...Először viccből indult, aztán egyre többen jöttek és jönnek. Így ismeretlenül , mindenki saját ismerőseit hozva..akivel bármikor, akár éjjel is- ha fent van valaki- elbeszélgethet és felteheti az oldalra a maga kedvenc ölelését, amelyet oda szán, amivel örömet szerezhet.Elgondolkodtató mennyire nem értjük egymást. Csak civadokás van, férj és feleség, testvér és testvér között..magyar és magyar között, ember és ember között.Ha elgondolkodnánk azon, milyen rövid ez az élet és mi csak végigrohanjuk az egészet- kergetve délibábot és napokat-..rájönnénk szeretet nélkül, mit sem ér az egész!
Apám békés, nyugodt, derüs ember volt. Mikor mérgesen hazamentem és látta rajtam a dühöt, kikérdezve az okát mindíg csitított. Tudod, vagy egy mondás fiam...
- Mutassátok meg, ki az én ellenségem és én kibékülök vele!
Én békülni szeretnék!..mindenkivel..Kitárom hát a karom és virtuálisan megölelek mindenkit, aki igényt tart rá, aki hasonló képen gondolkodik. Egy virtuális ölelésre, egy szó kimondására azért, jók vagyunk még nemigaz?
HÁT AKKOR KEBLEMRE BARÁTOM!

HOGYAN CSINÁLJUNK HÜLYÉT MAGUNKBÓL...

A napi ideget már kanállal veszem be, kis vitriolt iszom utána és kész...Higgadtan lapozok este a neten és örülök a még élő -mozgó barátaimnak, Svédországtól- Amerikáig.
Jókat hülyünk, tizenéves-kori emlékeinket bogozgatjuk lelkesen, és a családi fekete-fehér képeken vigyogunk a pipaszár lábainkon. Mosolygunk a város csupaszságán, épülése közben.Szóval esti program a "fész".
Látom itt van minden, számomra fontos ember és nézem a folyamot..
Hébe -hóba rákattintok, egy régi ismerősömre, aki éppen egy fiatal huszon-éves csajjal évelődik. Az ifjú hölgy nem régen szült és feltette a képre az új gyerek fotóját . Szép baba, el kell ismerni. Anyukát még szebbé teszi a baba tündöklése. Az én barátom rögtön bejelentkezik..
- Már régen szeretnélek megismerni!- az asszonyka diplomatikus és küld, egy örülök jelet.A válasz jön..
- Mutass valamit magadból!.. kissé értetlen a hölgy, hiszen látszik a képen szépen kidekoltálva .és tán még szoptatás előtt van.... ennél többet elsőre...?
Kedvesen elhárítja a kérést, ugyan már!... De a haver nem tágít!
-Közelebbről szeretnélek megismerni...Lassan kezd kényelmetlenné válni asszonykának..
- Anyukám is szívesen megismerkedne magával ! - hárítja a mamára a randit.
- Szeretnék veled lenni!- mondja ki a frankót, bele a fész közepébe..
Nem üzenetbe, nem cseten,-így bele a vakvilágba..és hogy ne lehessen félreérteni, azonnal tüzel.
- Alszik a férjed vagy dolgozik.?
Erre, abban a pillanatban köpni-nyelni nem tudtam..Hát, ez már a csábítás csúcsa !
Alig tíz mondaton belül a lényegre tért..Jössz b...i,vagy vigyelek? A fész csakúgy kongott utána..
Drága öreg barátom J.! Ha már tükörre nem tellett, bár ezt kétlem, elmondom én neked, te is megöregedtél, meghíztál, tán még kopaszodsz is..és nem lettél szebb mint voltál, de úgy látom, okosabb sem!.... Ha már mindenáron társaságot szeretnél, udvarolj,... de ne tíz mondaton belül a lényegre térve!..Hagyj valami kis illúziót is , hogy abban a hitben lehessen a hölgy, a személyiségéért kedveled! Próbálj meg magadhoz illő nőt találni! (bár ez nem lesz egyszerű!
)Aztán, még egy dolog.. a párválasztás úgy történik, a nő kinézi magának a férfit és ad neki esély arra , hogy úgy érezze Ő a nagy, ellenállhatatlan hódító! Akkor aztán,de csak akkor, beindul a dolog!... Persze, már régen ki van ez találva!.. Ha pedig úgy érzed, hülyeségeket beszélek,.. csinálj amit akarsz, de ezt tedd egy magán levélben, ne a nagy nyílvánosság előtt- égetve magadat és a hölgyet!....Hülyét csinálni magunkból lehet-de minek!..
Neked látom sikerült..

LÉT ÉS TUDAT

Törött tükörben, feleződve
rohanó ész,
szakadó ösztön.
Eltorzult képe,
nyomja rám bélyegét.
Kevés van ami még elég,
Elég, hogy magam maradjak,
Az osztódás alatt.
Elveszett illúziók.
Félig telt pohár
Zamata illik
A kockás asztalon
Kifolyt borhoz, kár,
Hogy a zúgó kábulat,
Magával ránt...
És egy tétova mozdulat,
Leseperi az asztalról
A lét, a tudatot...

Telly Savalas - If

Csak úgy, a hangulatom miatt...
Ezt a hangot éjszakára terveztem, mert csend kell hozzá...nagyon nagy csend...
Valami olyan mélység van benne, amit csak ritkán élek meg...

A FARMER

Nem a szántó-vető, marhát tartó emberről van szó, hanem a farmerről" Arról a
bizonyos blue jeansról, amire minden gyerek vágyik. Ami "nagyfiússá" teszi , vagy vagányabbá, a sok zsebbel, szögeccsel.Én kiskoromban a slicces nadrágért voltam oda, meg hogy "belsőzseb" legyen a kiskabátomon. Elég sokáig, iskolába menésig kellett várnom, míg megkaptam. Aztán a középiskolában jött a farmer ami a vágyaim netovábbja volt. Egyszer kaptam kölcsön egyet egy haveromtól és egész délután, abban strasszéztam a Vasmű úton -kapaszkodva a felső részében, nehogy a bokámnál találjam az ominózus ruhadarabot mivel, két számmal nagyobb volt az én méretemnél.. Anyám látva a szerencsétlenkedésemet, meg a csillogó a szememet elhatározta, ha törik, ha szakad, vesz nekem egyet..Abban az időben, ezerkétszáz forint volt egy Riffle nadrág, amit Olaszországból csempésztek be a kamionosok, de a piac még nem indult be az évben, így anyám bevállalt egy jugoszláv utat-a farmerért. Végigdöcögött vagy nyolcszáz kilométer autó utat az Adriáig - mert a kirándulás célja a tenger volt. Aztán Rijekában hozzájutott a jeles nadrághoz. Ő amúgy, nem nagyon kedvelte ezt az általa csak cájgnadrágnak degradált műremeket, de értem, mindenre képes volt. Az összeg amibe került, akkor egy kezdő szakmunkás havi bérét takarta. Hozta is nagy örömmel a farmert, ami kicsit nagy volt, de Stoffa mester az ifjúság szabója, egy rövíd szárnyalással a varrás mentén már is rám passzintotta a gyönyört. Mást nem tehettem, meg kellett járatnom a nadrágot, mert már igen kívánkozott a nép közé. Mentünk vagy három hosszt- a farmer meg én - a Vasmű úton , ami a fő utca volt, mígnem találkoztam Miska haverommal és tettestársammal - farmer ügyben. Neki már régebben meg volt a darab és jó felépítésű srácként vonzotta a csajokat, hát bennem is megmozdult a tavasz- immár farmeresként!
Hanem aztán Miska lehűtött!
- Milyen ez a nadrág te !... ez tiszta új!.. Így nem menő!..Így mindenki azt hiszi, most kaptad és nem régi farmeres vagy!
-És az baj, nyöszörögtem..-
-Hát, nem éppen előnyös!-adta a menőt.
_-Tudod mit kellene csinálni.?..Beavatni..!
Elég hülyén nézhettem, mert mindjárt indítványozta is , induljunk a Duna partra egy házi mosó szappannal és egy súroló kefével felvértezve. Ott aztán, bele a vízbe ruhástól, majd sóderrel dörzsölni a szárát -még úgy viselés közben - majd a súroló kefével történő gyors szappanos akció! Már hittem megszabadultam a beavatás gyötrelmeitől, amit egyre inkább úgy éreztem, az én beavatásom volt- mikor Miska megmondta a varázs szót...
_- Akarod hogy igazán menő legyél?.. Akkor úgy kell, hogy rajtad száradjon meg a farmer!
Elég hűvösnek éreztem a nadrágot lévén, még május körül járt az idő- de kitartóan vártam menővé válásomat.Kissé feltámadt a szél is és a kavicsból a port kezdte rám szórni, de menőség -az más, azért tűrni kell! Vagy két óra múlva, mikor már annyira megszáradt a nadrág, hogy lépni is lehetett benne, hazaindultam.
Az anyám már aggódóan nézett ki az ablakon, de a csapás csak akkor érte, mikor meglátta a szétdörzsölt még nedves farmeremet..amiért annyit sínylődött napokon át, ami a havi fizetésébe került.. A könnye csordult ki, miközben simogatta a szétfoszló szálakat...

ISTEN BARMAI LASSAN ŐRÖLNEK...

Bizony ,bizony ..! Isten barmai lassan őrölnek...kint ülök a kertben a technika csodájával, a laptoppal amit a router segítségével, elcipelhetek akár,a kert végébe is..
Érzem a sűlő oldalas illatát, fröccsözöm, kedvenc regényíró barátnőmmel chat-elek ..és élvezem a kora nyár örömeit.. végre szép idő van.. A vérspániel Szofi is érzi, mert az elmúlt félóra alatt, csak háromszor jött ide fülvakarásra , az eddig megszokott tizenhét helyett. Galambok fészkelődnek a cseresznyefán és szapora pöttyökkel igyekeznek új dizájnt adni az autómnak. Szóval, jól érzem magam. Szellemileg letisztultan emelgetem a poharat és várom a lányaimat akik hétvégére eljönnek egy kicsit segíteni a kertben, utána pedig... lazítani..
Mellettem megy a tv, ami szót sem érdemelne, de a nagy áhitatban reklámhoz jut szegény és hallok valami röhögést. Fejem felkapva nézem a képet..és elképedek..egy rasta , vagy csak befont hajú színesbőrű-lehet jamaikai- férfi fej egy zsiráfot, miközben szerencsétlen állat, kínjában a szívárványt harapdálja. Aztán az elvetemült fejő ember, belenyúl a dézsába,és marokszámra eszi a drazsét amit szegény zsiráfból kikinlódott!... Atya Isten! Megint sikerült egy emlékezetes percet szerezni!..Amúgy, reklámban rendesen tájékozott vagyok, a hüvelygombától a fogpótló fogkrémig, a prosztata bántalomtól a potencia növelésig,...de ez szíven talált.. Évekig ezt fogom felemlegetni, mint az értelmetlen hülyeség csúcsát, amit már emberi elme tán - ki sem tud találni.!.
Lehet, egy kompjuterbe rakják be az adatokat,hogy milyen elképzelhetetlen, lehetetlen dolog nem történt még a reklám szakmában, azt kidobja a gép.. Nyertetek fiúk! Nálam ez nagyon bejön! Királyság..! Hát...! Az isten barmai lassan őrölnek, az biztos... Most már, csak az után érdeklődnék, nőstény -e a jószág, vagy azért röhög a fejő, mert rájött, pöcse van a menyasszonynak?...bocsánat a zsiráfnak?:....

Uriah Heep - Salisbury (Part 2)

A lemez második része..ugyanolyan szinvonallal..

Uriah Heep - Salisbury (Part 1)

Az egyik legkedvesebb zeném... a banda, alapjában egy kemény rockot játszó csapat ..nagyon finom harmóniákat sikerült összehozni erre a lemezre..
Jó szívvel ajánlom..!

MÁJUS ELSEJE

Tegnap május elseje volt. Gyerekként alig vártuk, hogy legyen. Naná! Egy nap lógás az iskolából! Aztán, a nagy felvonulások az a májális eszem-iszom, dinom-dánom....Lekesen tapsoltunk pékeknek mikor felvonultak és sóskiflit dobáltak teherautóról a tribun előtt, azon pedig a városi nótáriusok és az "ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok" tisztjei nagy tányér sapkájukkal villogtak, a májusi verőfényben. Na nem mindig volt jó idő..Előfordult, hogy olyen hideg volt majd lefagyott az orrunk. Egyszer középiskolás koromban kivezényeltek bennünket felvonulni és valami hatalmas zászlókat kellett vinni. Én, egy csenevész emberkeként megkapaszkodva a zászlóba, állandóan a alakzat mellett jártam, mert a viharos erejű szél kitolt a sorból. Már attól féltem a Vasmű úti tribünről leverek valakit,vagy valamit,netán az ügyeletes szeretett vezérünk és magyar kollégájának képét.Hál istennek ezt megúsztam, mert az már nyilvánvaló merényletnek számított volna a disszemle kellős közepén. Így aztán, szétáztunk mind az állat amit ridegtartáson tartanak, mivel ól nem jutott neki.
Ráadásul, valamelyik főbarom az iskolából kitalálta, a vörös és nemzetiszínű zászlók alatt mi fehérben vonuljunk, mert az úgy mutatós és akkor jönnek ki a szinek.Na, ellehet képzelni azt a röhögést a gimnazista lányoktól, mikor fehér jégeralsóban haláltmegvető bátorsággal, szembe szállva a viharral, átáztunk és kiderült a jéger alatt nem volt semmi...Itt, már csak a sör segíthetett az önbizalom helyreállításán, ami abban az időben még nem volt annyira főbenjáró bűn, mint manapság.
 Hát jól kiegyensúlyoztuk magunkat a sok víz után..Ha szép idő volt, utcabált tartottak , aztán pedig tűzijáték a Víztorony tetejéről. Talán azért, hogy a Duna túloldalán élők is jól lássák, itt aztán igazán jó világ van!..Csak úgy csillogott a tornyon a nagy vörös csillag a rakéták robbanásának fényében.. Ez már második csillag volt, mert az első 56-ban leesett!..mondjuk nem véletlenül.
Feleségem idén, gyönyörű tojásfát csinált húsvétra...hát, most kötött rá krepp papírból szalagot és így májusfa lett belőle.
Most aztán itt ez a munka ünnepe..
Merthogy Május 1 ünneplése, Amerikából indult és aztán  így-gengszter váltáskor- nem kellett megszüntetni, átnevezni és törvényt hozni ellene.Szóval a munka ünnepe, a munkásosztály ünnepe..De, hol van most a munkásosztály? Van még? Vagy ebben a tolongásban lehet, hogy elveszett? Lehet, hogy húsvétkor eljött neki is a feltámadás?... és a munkásosztály is a mennybe ment? Csak nehogy a feltámadásból elmaradjon a fel.....Mert akkor, nagyon rohadt világ lesz.!..
Na, de addig is éljen a húsvét,éljenek a hívők , a sonkák, a nyulak és éljen Május elseje!

BUSZON

Régen történt, akkor amikor a buszjárat Budapest és Dunaújváros között az Engels térről indult. Aki feljött vásárolni, ügyet intézni, mind itt gyülekezett .. Budán volt még egy megálló egy nyitott téren a Bartók Béla úton, talán a Feneketlen tónál?.Meleg nyári délután volt, péntek és igyekezett mindenki hazafelé. A busz az annak idején a divatos Ikarus volt. Légkondi semmi, kényelem sem sok. Az ülések közötti folyosók szűkek, alig fért el ember ha le, vagy fel akart szállni. Az Engels térre igyekezett mindenki hogy ott szálljon fel, mert ha nem állhatott hazáig! Indult a busz, hogy kacsázva a nagy forgalomban kikerülve a bűzös Trabantokat, Wartburgokat és végre kiérjen a fővárosból.Végig a Szabadság hídon haladt és megállt a Bartók Béla úti megállóban. Itt hárman vártak a felszállásra..két középkorú nő, meg egy jól öltözött férfi. Nehezen szálltak fel a nők, így a férfi udvariasan bár kicsit intimebb részét érintve a dolgoknak, a fenekénél fogva tolta fel a másodikat, aki meglepetten de hálásan nézett vissza a váratlan segítségre. A férfi könnyedén felugrott a lépcsőn és magabiztosan nézett végig az utasokon. Jegyet vett és a markában szorongatva a visszajáró a fémpénzeket- amivel tele lett a tenyere - próbált megkapaszkodni az ülés fogantyújában. A busz elindult és csorgott kifelé a forgalommal városból. Elment már vagy háromszáz métert, mikor hirtelen egy motoros vágódott ki egy mellék utcából és a sofőr rátaposott a fékre. Éles csikorgás és csak azt lehetett látni emberünk elveszítette az egyensúlyát és levegőben a kezeivel, mint a szélmotolla próbált kapaszkodót találni .Eközben a fém pénzek a markából, széles ívben, csillogva szálltak a térben és a kocsi ülései között landoltak. A férfi lehajolt, hogy összeszedje de talán a kései ebéd hatására, vagy babot ehetett, mert egy hatalmas durrantással törte meg az utasok halk beszélgetését. Dermedt csend támadt...többen próbáltak segíteni, de a hang hatás annyira váratlan és elemi erővel jött, mindenki megállt egy pillanatra. Emberünk tovább keresgette a pénzét, vörösödő fejjel és nem mert felnézni. A sofőr segíteni akart, vagy humoránál volt, mert a tükörből vissza nézve jó hangosan, hogy mindenki hallja, visszaszólt a háta mögé.
- Fingilingikém!
- Még ott is van egy kettes!- mutatott a lépcsőre.
Ez volt az a pont, amikor robbant a busz!.. Eddig mindenki, lélegzetét visszafojtva leste a fejleményeket, de ekkor már nem lehetett tovább visszatartani az erőt.. Széles, nagy, gurgulázó, mindent elsöprő röhögés rázta meg a buszt. Az emberekből kiszabadult a dévajság, a térdüket csapkodva magyarázták a távolabb ülőknek a történést és könnyeiket törölgetve rángatták elő zsebkendőiket. Ez eltartott percekig..közben a dudás lehajtott fejjel keresgette még az aprót. Aztán Érdre ért a busz és ott, váratlanul leszállt.
Ilyen gyorsan, még senki nem hagyta el a fedélzetet... Pedig a jegye hazáig szólt...

A SZÉL

Üres vagyok..
Délután még tele voltam gondolattal. Alig vártam elcsituljon a zaj körülöttem és belevessem magam a billentyűk közé, aztán kimentem egy percre és elkapott a szél.
Nem felkapott-akkor tájfunnak kellene lenni- csak belém mart, karmolt, tépett belőlem egy darabot. Nehezen viselem ezt az időt.. ha tél lenne tudomásul venném :.... tél van, pofa be!
Húzom az igát és magamon össze a kabátot..Most viszont, tavasznak kellene lenni és ilyenkor minden porcikám tiltakozik az időjárás felelős munkavégzése ellen, mert milyen dolog az, hogy remek napsütés helyett telet rendezett. Ilyenkor már ezerrel kéne rohangálni a tűző napon és hatalmas korsó söröket beönteni az orrunk alá, hogy a nagy melegben ne száradjunk ki teljesen..
. Most meg-vacogunk fázunk, ázunk és lehangoltak leszünk. Nincs sör, csak hideg és jégeralsó- jobb esetben forralt bor a Mezőfalvi karcosból, amit B.Béla tettestárs vegyit a kedvemért ..Utálom ezt a szeles tavaszt..kiszedi belőlem a gondolatokat és az életkedv mutatómat is leveri az alagsorba
. Vacogva keresek a netten valami tüzet, legalább a látványa melegítsen fel egy kicsit. Szél van, az ablakból látom, megtermett műanyag zacskót kerget a bokrok alá. A fákon megakadó szatyrok a karácsonyt idézik..Ez, a szemét karácsonya és a szél a fa díszítője..
Zörgő sördoboz kalimpál át az úton a sietős autó elől. Megúszta a lapítást és begurult a szemközti lépcsőházba
 Megúszta, én meg sunnyogok csendben, kifelé lesve, dideregve és kihúzom a fiókot, hogy megágyazzak benne.
..Adio's Tavasz..