TORDÁIG

Eljutottunk egyszer Tordára.. A két lány volt a társaság, akik nagyon élvezték, ezt a tekingetős, barátkozós turnét.
 Már Debrecen környékén vigyorogtunk, mert a mese jutott eszünkbe - Hencidáról. "Ott, aztán olyan mulatságok voltak, hogy Hencidától-Boncidáig folyt a bor..".
.A szokásos körök után, a Gutinról leereszkedve óriási, kidőlt ősfenyvesen keltünk át.. A harminc méteres óriások rádőltek az útra, gyökerestől kifordulva a hegy oldalából. Katonaság ment előttünk, kivágva a fákból az út feletti gerendákat, hogy a forgalom elindulhasson. Valami, igencsak nagy vihar lehetett, ha ezek a fenyők letérdeltek előtte! Mellé álltam a hatalmas gyökérnek és nem értem el harmadáig sem a kinyújtott kezemmel. Na, ezt jól elintézték..!
Kolozsvárra érkezve megnéztük Mátyást, meg van-e még..Ott volt, ahova állították, bár a környékén igencsak ásták. a gödröket..- csak bele ne lökjék - gondoltan magamba
Miután keresztül-kasul mentünk a városon- idegenvezető híján, elmentünk a festői Tordára. Már a hasadékhoz - mert igen kíváncsiak voltunk, mit csinált ott Szent László!
Egyszer anyámat is elvittem, már hetven felé járt, de megmászta velem a hasadékot..Nem szemből, hanem kímélő módon hátulról. A tetején egy kereszt van, ami alulról igencsak kicsinynek látszódik, fent azonban kiterjeszti szárnyát!.Két-két vasúti sín van összehegesztve és a betük rajta magyarul hirdetik a Rima-murányi vasgyárak dicsőségét.
Tordán,
Legurultunk a nagy katlanba -ahol lévén augusztus 23.-a, igen nagy ünnepet csaptak! Olyan volt mint a Vasas nap Újvárosban, csak itt nem gulyást főztek, hanem faszénen húst sütöttek és birkát húztak nyársra.
Kissé keleties volt a hangulat! Valami eszméletlen hangerővel nyomatták a népzenét. A táj gyönyörű volt, a hatalmas kettévált szikla árkában, hömpölygött a víz, és a hasadék oldalából, srácok próbálták- épségben maradva - vízbe vetni magukat. Tiszta Acapulco...
Egyedül a WC okozott problémát- úgy látszik már, ez marad a sarkalatos pontja a kalandoknak!
Vadonatúj, fenyőből ácsolt, remek kis ház, szinte kínálja magát a megpihenésre a hűs deszkákon....ajtaját kinyitva, látom egy ember, nem a tetején trónol, hanem a lyukba kapaszkodva, .a bejárat elé pakolja le a fáradt puliszkát..
Szamosújvárra tartva, új útépítés alatt álló úton araszolunk
Itt úgy csinálták az utat , követ szórtak, aztán, mikor az autók letaposták, meghengerelték, jött a kátrány!..-bitumen?. Szemben jött egy őrült autós, vágja szét a murvát maga alatt. Mintha a Forma 2.motorcsónakon ülne. Fröcsög a kő mint a víz! Villogok, ordítok, mutogatok, de csak jön és jön ezerrel! Óriási a robbanás ! A kitört szélvédő maradékát lerázva magamról,,gyengéd "kurva anyádat"- intettem utána......
TORDA 1986. AUGUSZTUS 23


2010-12-08 20:24:54
szerda

A mésztelep...

Volt egy idő, amikor azzal kerestem a reggeli kakaóra valót, hogy egy jó nevű műsorszolgáltató cégnek voltam a behajtója. Ez nem arról szólt, hogy kimegyünk és agyba-főbe verünk embereket, hanem arról, hogy a szolgáltatásba visszakössük az előfizetőt- akár a részletfizetés elérésével is. Ez többnyire sikerült is, Aki aztán végképp nem akart, vagy nem tudott visszatérni, attól elkértük a nála lévő, használatba adott készüléket és beszállítottuk. Ez azért is volt jó, mert a készülék abban az időben százezer forintot ért, aminek megmentése után mi jutalékban részesültünk, az  előfizető meg megmenekült a bírósági letiltástól.
Második utam, a festői szépségű tatabányai hegyek alján lévő mésztelepen vezetett! Megeshetett volna, az életben nem jutok oda, de így elsőre belecsókolni a finomba, az nem semmi! Gyár utca, Bolt utca, Iskola utca.. a gettók gettója!
 Ez a mésztelep, régen a Tatabánya környékén bányászott mészkőből meszet gyártó munkások ideiglenes otthona volt, amit aztán a nagy nemzeti rendszerváltás állandósított. Nem a munkásoknak, hanem a helyükre beszivárgott sátoraljaújhelyi és környékbeli romáknak. Itt ha egy családból valakinek sikerült egy barakkot szerezni, az üzent a család többi tagjának és megindult a népvándorlás az ígéret földjére.
 Mert ígéret az volt ! Munka, jólét, lakás, lesz itt minden ! Aztán hogy a bányák bezártak, úgy a munka eltűnt, a nép maradt. Alig várták valaki kihaljon, vagy elköltözzön erről a lepusztult helyről, máris rohantak lefoglalni, aztán épült az új család.
A wc a házak melletti fabódé-ahol a tél odafagyasztja, a nyár pedig a legyek támadásának teszi ki az alfart- düledezve riogatta az anyákat, nehogy ráboruljon a gyerekekre. A szennyvíz az utcán és az árokban folyik el. Az önkormányzat próbálná eltüntetni a telepet, ha sikerül egy lassan összedőlő barakkot lezárni, jön a dózer és túrná, de sokszor mire odaér, már új lakói vannak. Rettenetesen lepusztult környezet!
 Sikerült ezen a helyen debütálnom.
Mikor megálltam a keresett barakk előtt, barátságtalan tömeg vett körbe. Voltak vagy tizenöten és ordítoztak mi a f...-t akarok én ott és húzzak vissza jó anyámba!?
Hajam az égnek állt, mi a penésznek jöttem én ide! Már elkezdtek lökdösni is, mikor kijött a keresett asszony és kérdezte ki küldött. Mondom, szeretném visszakötni a szolgáltatást, ha fizetne valamicskét.
- Fizessen a rohadás! -köpött nyomatékul az árokba az asszonyka .
- Pedig jobb lenne magának is! -győzködtem- Esténként megnézhetné az Esmeraldát!
- Hogy nézném mán', ember!- támadt nekem.
- Mán' villanyom sincs két hónapja!
Ez komoly érv volt! A kis fekete asszony, libbenő rózsás szoknyájával  eltűnt a viskóban és hozta a berendezést. Írva a jegyzőkönyvet,  felnéztem. A tömeg lassan oszladozott dolgavégezetlenül, mert értelme nem volt a verekedésnek, azaz verésnek, mert még egy emberrel elbírtam volna , de tizenegy néhány elől, futni sem lett volna értelme. Megmondom őszintén, mikor emberibb részébe értem a városnak és egy benzinkútnál, tankolás közben szót váltottam a kutassal, felhúzta a szemöldökét.
- Oda, egyedül?
- Ember! A rendőrség is csak, többedmagával mer bemenni, ha keres valakit!
- Még jó, hogy élve kijutott!
Levert a víz nem mondom. Később, még párszor be kellett mennem. Aztán, egy idő múlva már messziről megismertek és odahozták az autóhoz a műholdvevőket.
Mondta is az egyik-
- Vigye csak el felügyelő úr, szomszédomét is, úgyse fog fizetni, kódis az!
Ja, a kasztok!
Csórók, csóróbbak és kódisok..

Tatabánya.2002.nyara a képeket Vörös Szilárd, és Blenda Károly készítette
Az én gépem ott véletlenül elkeveredett..