Volt egy idő, amikor azzal kerestem a reggeli kakaóra valót, hogy egy jó nevű műsorszolgáltató cégnek voltam a behajtója. Ez nem arról szólt, hogy kimegyünk és agyba-főbe verünk embereket, hanem arról, hogy a szolgáltatásba visszakössük az előfizetőt- akár a részletfizetés elérésével is. Ez többnyire sikerült is, Aki aztán végképp nem akart, vagy nem tudott visszatérni, attól elkértük a nála lévő, használatba adott készüléket és beszállítottuk. Ez azért is volt jó, mert a készülék abban az időben százezer forintot ért, aminek megmentése után mi jutalékban részesültünk, az előfizető meg megmenekült a bírósági letiltástól.
Második utam, a festői szépségű tatabányai hegyek alján lévő mésztelepen vezetett! Megeshetett volna, az életben nem jutok oda, de így elsőre belecsókolni a finomba, az nem semmi! Gyár utca, Bolt utca, Iskola utca.. a gettók gettója!
Ez a mésztelep, régen a Tatabánya környékén bányászott mészkőből meszet gyártó munkások ideiglenes otthona volt, amit aztán a nagy nemzeti rendszerváltás állandósított. Nem a munkásoknak, hanem a helyükre beszivárgott sátoraljaújhelyi és környékbeli romáknak. Itt ha egy családból valakinek sikerült egy barakkot szerezni, az üzent a család többi tagjának és megindult a népvándorlás az ígéret földjére.
Mert ígéret az volt ! Munka, jólét, lakás, lesz itt minden ! Aztán hogy a bányák bezártak, úgy a munka eltűnt, a nép maradt. Alig várták valaki kihaljon, vagy elköltözzön erről a lepusztult helyről, máris rohantak lefoglalni, aztán épült az új család.
A wc a házak melletti fabódé-ahol a tél odafagyasztja, a nyár pedig a legyek támadásának teszi ki az alfart- düledezve riogatta az anyákat, nehogy ráboruljon a gyerekekre. A szennyvíz az utcán és az árokban folyik el. Az önkormányzat próbálná eltüntetni a telepet, ha sikerül egy lassan összedőlő barakkot lezárni, jön a dózer és túrná, de sokszor mire odaér, már új lakói vannak. Rettenetesen lepusztult környezet!
Sikerült ezen a helyen debütálnom.
Mikor megálltam a keresett barakk előtt, barátságtalan tömeg vett körbe. Voltak vagy tizenöten és ordítoztak mi a f...-t akarok én ott és húzzak vissza jó anyámba!?
Hajam az égnek állt, mi a penésznek jöttem én ide! Már elkezdtek lökdösni is, mikor kijött a keresett asszony és kérdezte ki küldött. Mondom, szeretném visszakötni a szolgáltatást, ha fizetne valamicskét.
- Fizessen a rohadás! -köpött nyomatékul az árokba az asszonyka .
- Pedig jobb lenne magának is! -győzködtem- Esténként megnézhetné az Esmeraldát!
- Hogy nézném mán', ember!- támadt nekem.
- Mán' villanyom sincs két hónapja!
Ez komoly érv volt! A kis fekete asszony, libbenő rózsás szoknyájával eltűnt a viskóban és hozta a berendezést. Írva a jegyzőkönyvet, felnéztem. A tömeg lassan oszladozott dolgavégezetlenül, mert értelme nem volt a verekedésnek, azaz verésnek, mert még egy emberrel elbírtam volna , de tizenegy néhány elől, futni sem lett volna értelme. Megmondom őszintén, mikor emberibb részébe értem a városnak és egy benzinkútnál, tankolás közben szót váltottam a kutassal, felhúzta a szemöldökét.
- Oda, egyedül?
- Ember! A rendőrség is csak, többedmagával mer bemenni, ha keres valakit!
- Még jó, hogy élve kijutott!
Levert a víz nem mondom. Később, még párszor be kellett mennem. Aztán, egy idő múlva már messziről megismertek és odahozták az autóhoz a műholdvevőket.
Mondta is az egyik-
- Vigye csak el felügyelő úr, szomszédomét is, úgyse fog fizetni, kódis az!
Ja, a kasztok!
Csórók, csóróbbak és kódisok..
Tatabánya.2002.nyara a képeket Vörös Szilárd, és Blenda Károly készítette
Az én gépem ott véletlenül elkeveredett..
3 megjegyzés:
Arra emlékszel Apukám, amikor Pestről hazafele még volt egy hasonló eset Ercsiben?
Befordultunk az ominózus utcába: rakott szoknyás, fukszokkal teli asszonyok sétálgattak ráérősen, a bugyirózsaszín házak előtt.
A házak itt is omladoztak, csak művirágot láttunk, élőt egyett sem. Ahol volt kerítés, ott hatalmas méretű "literes" bugyogók, melltartók lógtak rajta. Elérkeztünk egy házhoz, ahol már gyűlt a tömeg. A híradóláncuk igen jól működött, mert az előző utcában már kérdezősködtünk az emberünk felől, mondták is, hogy: "Eggyel arrébb lakik a' mán".
Mire odaértünk elnyelte a föld az ombrét.
Akkor láttuk a következőt - amikor kezdtem azt hinni, hogy szereplői lettünk a Macskajajnak - sokadik épülő ház mellett sátor. Előtte meg az elmaradthatalan lócán ült láblógatva a jóarcú család.
Azt gondoltuk itt a csúcs, de nem!
A következő pillanatban az utca sarkán, porfelhő közepedte megjelent egy zsiguli, üvöltő zenével, maga után kötélen egy másikat vontatva.
Megálltak, és hirtelen kb. 30 ember szállt ki a 2 kocsiból piszkosul kinyalva: Lakodalomra érkeztek.
Ha az utca elején látott asszonyoknál meglepődtem a fukszok mennyiségén, akkor ez most maga a Kánaán volt. A férfiak hárman bírták csak el a 1,5 m magas ajándékkosarat.
Kár, hogy a további eseményeknek már nem voltunk szemtanúi, egészen klassz szoció-tanulmányt írhattam volna belőle. :D
Sosem felejtem el!
Hát emlékezetes látogatás volt, de azóta ott is romlott a helyzet ahhoz a kritikán alulihoz képest is. Pár éve a Kishegyi utcában épült egy ház.. szép volt.. aztán kezdtek eltünedezni az ablakai, ajtói, cserepei, gerendái...aztán a falakból a téglák...és most ahol ház állott most kőhalom...
Aki keres az talál! Nekem sikerült, de nem dicsekszem vele, mert nem kellett sokat, csak lekellett csúsznia a kezemnek a gépről, de úgy hogy elkapjam. Sikerült! Így most elkezdem az elejétől, vagyis 2002-től. :)
Megjegyzés küldése