Pünkösd...

Pünkösd első napja..hideg van.
Kimerészkedem a kertbe csak úgy mezítlábas papucsban, hogy szót váltsak a pulival mi a kurva anyjának ugatja végig az éjszakát- de reménytelen..Nyakamba ugrik, ölelget, úgyhogy oda az atyai szigor. Együtt örülünk a napnak, ami néha kibuggyan a felhő párnák alól és tesz egykét jégtörő sugarat a kertre.
Kiülök az asztalhoz, didergek egy kicsit, de Bogáncs a kölyök kutya megsajnál és ráfekszik a lábamra, így egy negyed órára biztosítja a társaságot magának. Gyönyörű a kert és mi szembe széllel nagyokat szippantunk a friss levegőből.
A szomszéd érkezik. Némi tüzes-vízzel löttyintünk barátságunk parazsára és erősen krákogva dicsérjük a pálinkafőzőt, Istennek ajánlva  hosszú életben tartását!
Pár percig elbeszélgetünk a politikáról, aztán eltávozik a nagy létrával a hátán. Valami cserepet kell igazítania a háztető szélén, most van ideje erre.
 Utána szólok
-Aztán ha visz a szél -szólj!
-Szólok! -legfeljebb a pálinkából hozol még át-gyógyírnak!
Ebbe maradtunk
A szél felkap egy csomó összegereblyézett falevelet -még őszről maradt egy kupacban - és forogva leteszi a lábunk elé. Bogáncs mindjárt beletúr, és önfeledten kergeti a maradékot amelyik még pörögve száll lefelé.Fut még egy kört és egy csokor hortenziával lep meg- most húzta ki az ágyásból!
Erzsó biztosan értékeli majd a munkáját...
 A nap ismét tol le valamit a melegből, én pedig segítek  neki egy korttyal.
A kutya lefekszik a lábamra a jó meleg bundájával és így ketten várjuk Jézus eljövetelét.
Hátha...