HULLÁMOK TETEJÉN, BAJÁIG

Gyönyörű  Gemenc...de egyszer csak haza kell menni!
Az utolsó szakaszon, mielőtt elindultunk volna a csónakkal Bajáig,csendes permet ébresztett a kihunyt tűz mellett. Didergősen keresgéltük a reggeli fogmosásra félretett pálinkát, de az éjszakai világváltás jó meghúzatta velünk az üveget, így gyorsan kellett reagálni, hogy nehogy valamelyik lánynak jusson és megártson  a  maradék pálinka.
Így  felfrissülve, egy gyors mosakodás- mint a macska csak valamivel több vízzel ! -csakúgy futtában toltunk egy-két falatot az orrunk alá és bepakoltunk a magára hagyatott lélekvesztőbe. Keményen pumpáltunk, hogy Bajáig már ne kelljen partra szállni. Erős csapásokkal húztunk a  fősodor felé, hogy gyorsabban haladjunk. Elkaptuk a sebességet, ami jó esetben 5-6 kilométeres lehetett óránként.  Volt időnk nézelődni. Közben a szél feltámadt és erősen tolta a hullámokat délről a folyással szemben-legtöbbször be  a csónakba !. Ez már nem a csendes csorgás volt, hanem a kapaszkodós billegős hullám tarajokon való, hegyre fel - völgybe le játék.  A két lány, láttam erősebben markolta oldalt a köteleket, még szerencse volt, hogy a kaja nagy részét már elpusztítottuk, így volt helyük a sátoron ülve a csónak aljában. Kezdtünk kifelé evezni a közepéről, de a hullámok csak csapkodtak befelé és szemünk szánk tele volt már vízzel!A káoszt csak fokozta, hogy a Hernád vontató hajónak éppen arra akadt dolga és délről a folyással szemben akkora hullámokat vert, hogy gyerekkorunkban visítottunk volna a gyönyörűségtől a kisapostagi rakodónál ! De hát ez most nem a nagy lubickolások, hanem a borulás elkerülésének az ideje volt. A lányok sikítoztak, mi káromkodtunk és bőszen eveztünk kifelé. Valahogy part közelébe vergődtünk, de ez már nem a fás bokros romantikus Gemenc volt, hanem egy magasabb löszfalas part, ahova felmászni így esőben nem volt ajánlatos. Aztán az eső lassan elállt, a szél is visszafogta a fújhatnékját és a nap félretolva a felhőt, elkezdte felszárítani hátunkról a vizet . Így gőzölögve hajóztunk le Bajáig. A jobb parton volt egy védett öböl, ahol csónakok garmada volt kikötve,  oda beeveztünk. Többen hitetlenkedve rázták a fejüket mi a francon ülünk mi?  Szépen nézhettünk ki! Szétázva, csatakosan...Találtunk egy büfét ahol leöblítettük az ijedséget a torkunkról egy kis tüzes vízzel, ettünk valami meleget és kieresztettük a csónak lelkét. Surrogva szólt a vastag torok ahogy távozott belőle a lég...de ez már megnyugtató volt.... ezt már a szárazföldön tette és nem a Duna közepén!
Esteledett, mikor Totó megérkezett a mikrobusszal és betömve a gumicsónakot hazafelé poroszkáltunk a Barkasszal.
 Megcsináltuk ! Lecsorogtunk .....Bajáig ..


Többször voltam még a haverokkal csorogni, de Bajáig csak ez egyszer...aztán pár év múlva kenuval is lementünk..na, az volt még egy szép mulatság-nyolcan egy portyakenuban..!
De ezt majd máskor..