Oda ahol a lányunk egy házibuli vége felé, különös körülmények között elhunyt..
Nem először tettük ezt. Erzsónak időnként késztetése van erre, hogy egy szál, néha egy csokor virágot lerakjunk a ház elé - az árok szélére - emlékezve, hogy itt szaladt ki belőle a lélek, itt volt utoljára közöttünk
.Nem a kerítésre, nem a házba, a közterületre - ami mindenkié állítólag...
A fiú és apja nemtetszéssel fogadta a mi csendes megemlékezésünket, talán feledve, vagy inkább emlékezve arra, hogy igencsak cserbenhagyta a fiü lányunkat, mikor rosszul lett és három órán keresztül szenvedett, míg eltávozott közülünk. Természetesen volt ideje a mentő kihívása helyett a lakást rendbe rakni, elmosogatni és utána pánikba esni ! Sic !!
Ma, ahogy letettük a virágokat csendben, a szomszédasszonya és barátnője kiabált át az út túloldaláról....
-A temetőbe gyászoljanak, ne itt!
Visszatolattam az autóval és csendesem megjegyeztem, ez talán a mi magánügyünk.
-Nem magányügy, ebben az utcában nem lehet letenni senkinek virágot, menjenek a temetőbe,ott gyászoljanak !
-Szegény fiú napokig reszket azután, miután meglátja a virágot!
Miért borul ki egy szál virágtól, akinek tiszta a lelkiismerete?
Vajon miért ennyire lélektelenek ezek az emberek, akik egy percig sem hagyják ott a virágot és ha kifordulok az utcából, azt azonnal a kukába dobják..?
.ha már az életet nem-legalább a virágot becsülnék...
2 megjegyzés:
"Vajon miért?" Tisztelet, együttérzés, gerinc, már nem minden 2 lábú tartozik a gerincesek táborába! Egy állatba több jóérzés szorult a társai iránt, belőlünk emberekből, hova, mikor veszett ki! "Vajon miért?"
vajh....ez egy költői kérdés.... no replay & nocomment !
Megjegyzés küldése