Nem vagyok egy Teréz nővér.... már korpuszom és nemem miatt sem.
Többször tettem ki kaját a kézi kuka mellé, amit szemérmesen mindennap egy-két régi látásból ismerősöm- feltúr valami kecsegtető falatért.
Elég szégyen ez nekünk és kellemetlen nekik .
Tudom szemtől szemben nem fogadnák el az ételt, de kiakasztva zacskóban - láttam örültek a leleménynek.
Tegnap délután, csinos nő követi a tecnnikát, feltör egy-egy csokoládét és kockákat dob az útmenti kis szemetes tetejére -az én tetthelyemnél.
No ez rendes dolog- mosolyodom el- lám-lám emberesedik a világ!
Később, kiváncsian belekukkantok az edénykében és lesem mi volt az adomány.
Három piros kis árcédula...leértékelt áru 50 %-al..
Hm..
Most már tényleg ideje , új szemüveg után néznem..
2 megjegyzés:
Ha tudok segítek! Elég sok emberkének kellene, de így nem teszem! Majd ha lesz akkor adok!
Ki így ki úgy...van akinek testületileg gyüjtünk, van akit meg tudok hívni ebédelni, van aki annyira el van csigázódva csak a kukát látja..
Megjegyzés küldése