Mindkét kutyám velem együtt öregszik.
Tíz évesek.
Egy uszkár és egy spániel.
Egyre több a bajuk, többször kerültek már kés alá, de szerencsésen megúszták eddig.
Családtagok, a mi családunk tagjai... mi szeretjük őket, ők nem egymást.
Két nőstény és védi saját területét.
Néha hónapokig futkároznak az udvaron egymás mellett - nagy boldogságban, aztán valami érthetetlen okból, úgy egymásnak ugornak, hogy véresre marják egymást.
Régóta együtt vagyunk velük és ahogy mondta a nagy klasszikus " Mi már félszavakból is értjük egymást"
Már úgy gondolkodnak, mint az emberek.
Úgy is utálják egymást.....
4 megjegyzés:
He-he:)) Ez édes volt:))))
Tíz év hosszú idő a kutya életében. Ott is történnek dolgok és csak ők tudják, miért marakodnak.
Biztosan nem tart sokáig, mint az embereknél......
Két megveszekedett nőstény.. aki a gazda szeretetéért inkább magmarja egymást,
de nem szövetkeznek..
Valóban nem tartott sokáig a háborúskodás Magdusom.. szeptember októberre mind
ketten elmentek a Boldogságos Nagy Velős csontok mezejére...
Megjegyzés küldése