AZ UTAZÓ ZENEKAR

Óriási ez a kép! Cséza Laci barátom találta valahol a neten -az Isten áldja meg érte, mert egy régi emléket villantott ezzel fel nekem gyerekkoromból!

 Szépreményű ifjúkoromban amikor elkezdtem zenélni, olyan emberekkel hozott össze jó sorsom, akik hosszú időre meghatározták a zenei érdeklődésemet. Szerencsésnek mondhatom magam, mert remek srácok voltak és jó zenészek.

Gyerekkori Beatlesláz és rock&roll kihozta belőlünk az ördögöt és gitárt ragadva énekeltünk mindent és mindenhol, ahol csak lehetőség volt rá. Na persze,   saját számokat gyártottunk, amit  angol halandzsa szöveggel díszítve, azonnal a nagyérdemű kénye-kedvére bocsájtottunk. Persze, volt aki lelkes volt , volt aki tűrte, de szerencsére elnézőek voltak velünk és csak a mi fülünk vörösödött az alkotás és előadás izgalmától.

Na, ilyen körülmények voltak a hatvanas évek közepén, mikor Dankó Pisti barátommal találkoztam. Mi Gucsi Petivel és Parcz Lacival az iskola padjaiban csiszolódtunk, hogy dörzsöltebbek legyünk. Pisti valahonnan kiszagolta, hogy itt két-három tettre kész hangszernyüvő pallérozódik és tett egy tisztességes ajánlatot . Muzsikáljatok velem és Solymosival - már a buli is le van kötve Dunavecsén!

Nocsak, egy igazi zongoristával és egyből a Duna túloldalán! Szerelés, ének erősítő lesz ! Hurrá! - tombolt bennem a lelkesedés. de a bajok most kezdődtek igazán! Este lesz a műsor és én még apámtól függök, hogy elenged-e egyáltalán?

  Pisti barátom felvette az ünnepi ábrázatát és komolyságát és bekopogott hozzánk.

 - Csókolom Laci bácsi !- mondta apámnak aki történetesen Imre volt! Ez azonban nem okozott nagy megrendülést egyik oldalon sem.

- Szeretném a Lacit elkérni egy bulira zenélni!-vágott a dolgok közepébe Pisti, aki éppen két évvel volt idősebb nálam! Apám vigyorgott a nemlétező bajusza mögött, hiszen valaha ő is muzsikus volt, de a 

pedagógia , az pedagógia!

- No, de a Lackónak, nem megy valami jól a fizika! - kötötte az ebet a karóhoz-mert ilyenkor lehet az ember gyerekét, valami igazán nagy ígéretbe beletántorítani-amit aztán ő piszkosul megbán később!

- Laci bácsi ! Én ígérem,  Laci jól fog tanulni!-tette le a nagy esküt helyettem Pisti, miközben én  tördeltem a kezeimet apám háta mögött, a siker érdekében. 

Na, száz szónak is egy a vége-már ha van neki!

 Apám rám nézett és - Hallod ugye? - rágta  a fülem,de  rábólintott a zenész pályafutáson kezdetére.Vittük  a Bartók művház szerelését egy Rafilm erősítőt - ami legalább tizenöt wattot tudott csúcsban, huszonöt kilót súlyban és a hangfalat hozzá, ami szintén húsz kiló volt -  én meg ötven. Na és Parcz Laci bőgőjéről se feledkezzünk meg! Még odafelé valahogy lejuttattuk a kikötőbe, de amikor a kishajó kikötött Vecsén, megtapasztaltuk milyen nehéz élet is a zenész élet. Gyalog be a kikötőből a kultúrba kb. három kilométer. Ott azután egy estét végig muzsikáltunk, volt ott Illés, Koncz Zsuzsa, Omega, keringő, szamba, mambó..- szóval minden földi jó!

 Hanem aztán, éjfélkor ugyanezt a cuccot kicipelni a kikötőbe, az bizony  nem volt semmi! Ha nem akartam volna annyira kemény csávó lenni, akkor bizony eltörtem volna a mécsest!

 Aztán ott a Duna mellett, a dunavecsei kikötőben hajnalig bóbiskoltunk a hangszereken, fáztunk, vártuk a reggeli szúnyog inváziót és kishajót, hogy hazalavírozhassunk az újvárosi kikötőbe.

 Egyetlen nyereség az a háromszáz forint volt  amit gyűrögettem a zsebemben , hogy apámnak megmutathassam mit kerestem a zenével! Nehéz egy éjszaka volt, de mint tudjuk, szüzesség elvesztése -   nem mindig jár nászmenettel !

Dankó Pisti barátom emlékére- így utólag is - akivel azt hittem még megiszunk pár palack vörösbort, a finom sajtok mellé...de sietett.

1.