Marketing ám, de piszkosul !

Telefoncsörgésre riadtam fel  szunyókálásomból.
 Egy kedves női hang kéri kerítsem elő a feleségemet. Asszonyom jön, fülig ér a szája, nyert valamit, valamin! No, ez jó!- mondom neki – mostanában úgyis csak a veszteség van!

Szól a szirén:....szerda este hívjuk át a szomszédokat is, mert ünnepélyesen akarják átadni a nyereményt és az ünnepléshez, ünneplők is illenek!

Gyanús, nagyon gyanús!

Megérkezik szerda este a küldöttség, aki egy kis izgága jó ötvenes férfiből egy elől-hátul gömbölyű élete párjából és egy testes hatvanas hölgyből áll - akit a főszervező előadó a WHO képviselőjének mond. 

Szent Isten! Már az ENSZ is képviselteti magát szerény hajlékomban!? 

  Egyből kiszáradt a szám !

Sört ide –bort ide és halljuk a az igét!
- Ez a hely nem jó, mert itt az ebédlőben nem tudom bemutatni a berendezés működését - teszi az eddig szaladó szekér küllői közé a botot a kis izgága. Semmi perc és már a nappaliban ül az ünneplésre felkészített társaság..

No, de milyen berendezést? –mert ugye, itt termék bemutatóról nem volt szó! – dörmögöm barátságosan, de nem célt tévesztve, a kis izgágának.

Ez nem is az, ez csak megtiszteltetés, meg aztán, ez egy igazán kiváló gép a fejlett német ipar terméke , amit önök potom kettőszázhatvanhétezer forintokért megkaphatnak ,csak most, csak itt, soha meg nem ismételhető módon. Talán látszott babarcomon az enyhe borulat, mert azonnal jött a következő licit - azért van itt a WHO küldötte / a kissé kócos, eltespedt,  vörös asszonyság/ - hogy  a szeánszot megtámogatva, hetvenezer forintnyi hozzájárulást adjon ez  alkalomból!

Nosza, kezdtem meginognom - nem mintha lenne erre pénzem, de ha az ENSZ  is így szeret engem, hát nincs mit tennem, mosolyognom kell ,mert kitudja, mikor gondol rám ismét ilyen  virágos jókedvében a világszervezet! Mert van baj a világban elég és ha már az örömét elrontom még a végén kitör valahol a háború! Nem, ezt nem vállalom be!

Érdeklődve hallgatom a mágnesesség nullpontjának gyógyító erejéről szóló előadást,  a próba gyapjú alatt melegszik a lábam, cirkulál bennem a mágneses erőtér, szívom az ózont és hallgatom  légszűrő alig hallható csendes szuszogását, miközben az ünneplők kérdéseket tesznek fel  az előadónak.

Látom a szemén rossz útra tévedtünk, mert egyszer csak felordít!
 - Ebből elég !..Mit képzelnek maguk hogy az  előadásba bele kérdezgetnek és  megszakítják! Aztán, felháborodottan közli , hogy ő egy főiskolai tanár! Vegyük megtiszteltetésnek, hogy eljöttek és itt vannak, amit meg nem értünk miért nem néztük meg a honlapjukon és különben is erre felkészülhettünk volna! Ecsetelem neki, így eladni nem fog ebben a rohadt életben és segítségért fordulok a kísérőihez,  / hátha nem adták be neki a gyógyszert és most itt az alkalom/... de nincs segítség! …  

A vörös amúgy sem túlzottan szimpatikus  WHO képviselő nyersen ránk förmed – Na, akkor van pénz vagy nincs pénz?!

Már köpni, nyelni sem tudunk a meglepetéstől! Az egyetlen, potenciális vásárló, akit valóban érdekelt volna a dolog, pánikszerűen menekült…Talán azt hitte, emberevők a vendégek.

Nagylányom pár okos gondolatát letorkolták és mielőtt a petrencerúd, előkerült volna, összecsapták a betyárbútort és elvágtattak az előadók!

Dale Carnegie  a híres Sikerkalauz trilógia szerzője azt hiszem jól mulatott volna a piacszerzés ilyetén való prezentálásán!

Az ajándék termálfürdős beutalót megkaptuk még az elején-egy tökgyalu kíséretében –lehet a végén már nem adták volna oda…

Beutaló…hm!..már csak arra lennék kíváncsi, mi ebben a csavar?….

Mert gyanús, igen gyanús!